Városi ünnepség a vértanúk emlékére

„Ami elmúlt, nem mindig a múlté. Néha messzire kihat a jövőbe.” E gondolatok járták át a '48-as emlékműnél tegnap délelőtt rendezett megemlékezést a kezdetétől  a végéig. A Széchenyi István Gimnázium 11. e osztályának tanulói lélekemelő műsorukban megidézték a jóval több mint százötven évvel ezelőtti múltat, a forradalom dicsőségét, a szabadság vágyát, a magyarság összefogását, a  tizenhármak tetteit és  emlékét  - a magyarok golgotáját. Ám a diákok idézetei nemcsak a hősökről szóltak, hanem önmagukról is  tükröt tartottak a ma emberének.


A  vértanúk utolsó mondatai és  a rájuk emlékező széchenyisek kopjafaállításhoz fűződő gondolatai keretezték osztályfőnökük és a gimnázium megbízott igazgatója, Szücsné dr. Harkó Enikő ünnepi beszédét. Mert ők voltak azok, akik megtiszteltetésként élték meg, hogy kopjafaállítással tiszteleghettek Erdélyben, Nyergestetőn a hősök előtt.  Az igazgatónő gondolatai is szívből jöttek és szívhez szóltak, múltból fakadtak, jelent és jövőt hirdettek. „Az ember eltemeti halottait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelennek, hogy van valami, ami több, mint az élet. Aztán ekevasát belenyomja mélyen a fölpuhult földbe - épít”.

- Mi ma itt mindannyian  emlékező építők vagyunk. Mert a hitükért halt hősök tiszteletére összgyűltünk, emlékezünk, de építjük gyermekeink és unokáink számára a jövőt, vigyázzuk az életet. Ha elcsendesül a vihar, elül a romboló szél, akkor már csak emlékezünk,  látjuk a színes virágot, amelyet leszakítunk,  koszorúba fonatunk. Én a cselekvő emlékezésben hiszek. Abban, hogy eljövünk, koszorút helyezünk, kigyomtalanítunk elhagyott temetőket, kopjafát állítunk.  Mert a szavakat elfújja a szél...
A  műsor után az önkormányzat nevében Cserna Gábor polgármester és  dr. Kukorelli Sándor jegyző helyezett el koszorút az 1848-as emlékműnél. Majd a helyi pártok, intézmények, civil szervezetek képviselői  tisztelegtek a  megemlékezés virágaival az aradi vértanúk előtt.