Méhes Lajosné: meg kell tanulni a legapróbb dolgoknak is örülni

Nem tekinthető-e értéknek az, hogy elmondjuk: községünkben az elmúlt esztendőben intézményeink zavartalanul működtek, kisebb fejlesztéseket is elvégeztünk? – kérdezett vissza Méhes Lajosné Julika. – Lassan meg kell tanulnunk a legapróbb dolgoknak is örülni, a legkisebb fejlesztéseket is nagyon megbecsülni.

– Az intézményműködtetési feladatokat miként látták el?

– Az intézmények közül az iskola fenntartását átvette az állam, de továbbra is jó kapcsolatot ápolunk az iskolával. Az épület tulajdonosa az önkormányzat. Másik gyermekintézményünk az óvoda, társulás formájában működik Alap gesztorságával. Tagintézményei Alsószentiván és Sáregres óvodái. Művelődési házunk programjaival megmozgatta a fiatalokat és az időseket egyaránt. Jutott a kellemes szórakozás mellett megható pillanatokból is elég. Hiszem, hogy nem felejtődött el a nyolcadik osztályosok tavaszköszöntő bálja, a pünkösdi fesztivál, az idősek napja, az újszülöttek köszöntése, a járási pedagógusnap és a karácsonyi programjaink egyike sem. Ezek az események igazolják, hogy a településünk igazán él, lélegzik, és nem csak fizikai otthont nyújt lakosainak – válaszolta Alap polgármestere kérdésünkre.

– A közfoglalkoztatás mennyiben segített a munkájukat?

– Településünk 2011 óta foglalkozik zöldségtermesztéssel, évről évre nagyobb területen. Az elmúlt évben háromszáz négyzetméter szamócaültetvényt telepítettünk, továbbá szántóföldi zöldségtermesztést végeztünk. A terményeket az óvoda konyhájában használtuk fel, ezzel a megtakarításunk becsült értéke másfél millió forint lett. Ezen felül az értékesítés árbevétele több mint hétszázezer forint, mely összeget a kertészeti programnak a Start-projekt keretében nem finanszírozott kiadásainak fedezetére fordítjuk. A szabadföldi növénytermesztéshez kutat fúrtunk, és öntözőrendszert építettünk ki.

– A minél több munkára képes és kész, aktív korú, a munkaerőpiacról kiszorult munkavállaló foglalkoztatását milyen munkaprogramokkal érték el?

– Az egyik a járdalap/térkő gyártási projektünk. Tavaly kétszázhetven négyzetméter térkövet gyártottunk, amelynek egy részét értékesítettük, illetve az intézményeinknél felhasználtuk, például parkolót alakítottunk ki a hivatalnál. A hagyományos közfoglalkoztatás keretében több jogcímen kaptunk támogatást. Ilyen volt a belvíz-elvezetési program, amelyben nyolc főt foglalkoztattunk. Hat fő közfoglalkoztatottból öten képzésben részesültek. Egyikük kisgépkezelői, ketten kerti járdakövető, másik kettő digitális írástudás képzésen vett részt.

– Mennyire aktívak és együttműködőek az itt élők a település fejlesztésében?

– Ebben a munkában az a nagyszerű, hogy mindig vannak olyanok, akik nem csupán a hívó szavakat hallják meg egy-egy önkéntes munka erejéig, hanem saját ötleteikkel szeretnék a községet, közösséget jobbá tenni. Sosem szégyelltem tanulni, még van szabad kapacitás a memóriámban. A fejlődésben az a jó, hogy az egy folyamat, amelynek csak eleje van, vége sosincs. Ha napról napra együtt dolgozunk ugyanazokkal az emberekkel, meg kell tanulnunk tisztelni a másikat. Így azt is, hogy a falu szolgálatát, annak fejlesztését közös feladatunknak tekintsük. Itt nincs olyan, hogy négykor lejár a munkaidőm, és hazamegyek. Amíg van munka, addig dolgozunk.