2024.05.02. 19:00
Bohóc vagy nem bohóc?
„Ha az ember nem nagyon szívesen megy valahova, akkor annak nincs sok értelme, és nem is tud úgy teljesíteni” – nyilatkozta Bartalis István, a Hydro Fehérvár AV19 játékosa tavaly az M1-nek adott év végi interjúban, családja környezetében. A valahova a magyar jégkorong-válogatottat jelenti. A magyar hokiban az ilyesmi nyilatkozat nem szokás,
vagyis érezni lehetett, valami nem stimmel a nemzeti csapatnál.
A mostani világbajnokság előtt a lengyelek ellen elveszített két felküszülési mérkőzés után is többen hangot adtak annak, hogy gond van, a csapat nem egységes, nem találják a helyüket, egyszerűen fogalmuk sincs, hogy mit kellene játszani. Ez már előre vetítette, hogy a szövetségi kapitány Don MacAdam és a csapat nem egy hullámhosszon mozog. A bolzanói divízió I/A-ás vébén aztán a romániai csapat, amelyben tizenhét székely hokis játszik, 2-1-re megverte a válogatottunkat, és ezután robbant az a bizonyos bomba. Bálizs Bence a nemzeti csapat első számú kapusa, óvatosan fogalmazott, de ő is utalt arra, valami nincs rendben az öltözőben, ő a profi légkört hiányolta. Azután talán a legmagasabban jegyzett hokisunk, a legutóbb a svéd első osztályban szereplő Galló Vilmos kiakadt, és
egyszerűen bohócnak nevezte a kapitányt.
Mivel nem vagyok a csapat környékén, nem vagyok ott Bolzanóban sem, csak tévén követem az eseményeket, nehezen tudok véleményt mondani. De az még a nappaliban is szembeszökő volt, hogy fogalma sem volt Don MacAdamnak, mit is kezdjen a romániai válogatott ellen.
A csatársorokat összevissza cserélte,
a végén időnként két sorral játszottunk, ami ezen a szinten nagyon kevés. De az is feltűnt, hogy az időkéréseknél a kanadai szakember nem szólt a játékosokhoz, a magyar segítők intéztek mindent. Szóval az még a televízió előtt ülve is látható volt, MacAdam úgy viselkedett a kispadon, mint egy kívülálló, arca nem rezdült, egy szót nem szólt, közelről nézte a meccset, akár jegyet is vehetett volna. Nem véletlenül mondta nekem az ország talán legeredményesebb edzője, hogy MacAdam úgy állt a kispadon, mintha ő lenne a szertáros. (A véleményem szerint még úgy se, mert a csapat segítői mindig infarktus közeli állapotba kerülnek a találkozókon, annyira drukkolnak.)
Ami a legfontosabb: Galló nem véletlenül bohócozta le a kanadait. Hogy bohóc-e avagy sem, most nem lényeges. A csapatnak a két magyar másodedzővel, Kiss Dáviddal és Szilassy Zoltánnal saját kezébe kell vennie az irányítást, összefogni, és le kell győzni pénteken este Olaszországot.
Utóirat: Valószínű felsőbb nyomásra, de Galló bocsánatot kért a kapitánytól. Igaz, egy igencsak semmitmondó közleményt kibocsátva.