A tizedik Szemétszüret Dunaföldváron

A szörnyűségeket rejtő terep a Dunától nyugatra egy nagyjából öt kilométeres átmérőjű félkör külterületén kínálta magát. Mintegy százan jöttek össze és körülbelül harmincöt köbméter hulladékot gyűjtöttek. Ezeket már nem egy riasztó gúlába, hanem szelektíven válogatva, külön konténerekbe helyezték el. Hogy ez a program egy közösségépítés is volt? Hol itt a baj?! A legjobb arcokkal beszélgettem.

A sikeres akció után

A húzós előkészületeket egy izmos, a nyarat idéző hőmérsékletű pörgős délelőtt követte, így aztán nem csoda, hogy Ferenczy Zsolt a Rocky a rendezőszervezet vezetője, valamint a barátja és harcostársa Bóka Balázs a Bazsi, a beszélgetés előtt előbb fújtak egyet aztán úgy vágtunk bele.

– Immáron a 10. akción vagyunk túl, megy le belőlünk a feszültség, Az egész csapat gyönyörűen dolgozott és rengeteg szemetet szedtünk. Sikeres volt a csatánk. 

A gyönyörű Duna-part északi részén tucatnyi zsákot töltöttetek meg. Az ilyesmi kavarta föl a lelketeket?

– Annyi ilyet láttunk már, hogy bár mi is szenvedünk a látványától, de nem kavar föl bennünket, de teszünk ellene, mert az ostobaság felidegesít bennünket mondta Bazsi.

Miért dobáljuk el, hol lehet a baj?

Rocky előbb egy nagyot sóhajtott, majd belekezdett. – Azt mondom, hogy ez a hulladékkezelés még mindig ingadozik, mert akkor menne jól a dolog, ha könnyebb lenne szabályosan leadni, elszállíttatni a hulladékot, mint bujkálva, illegálisan lerakni valahová, a tilosba! Ehhez rá kellene vezetni a népeket is és kérem, hogy bocsássák meg nekem, de vannak, akiknek nincsen elég esze ahhoz, hogy gondoljon az unokáira is, amikor ilyen dolgokat csinál. Amikor kiviszik a házuk összes mocskát, és a le nem bomló anyagokat, akkor miért nem gondolkoznak el rajta. Pedig nem kell hozzá sok ész talán, mint az elemi első osztályában. Úgy látszik, hogy ez világszinten döcög. Fölfoghatatlan, hogy akinek akár egy hozzátartozója is van a világon már csak azért is miért éli felelősen az életét! És én nagyon csúnyán büntetném, amit mivel egy médiában vagyunk nem is mondanám el.

Nem csak a terepen lehetett feladatokat találni

Bazsi, akár egy gyors-reagálású akcióhős, a bográcstól a teherautó pakolásig talált magának feladatokat.

– Nekem nem a szedegetés volt ma a legfontosabb dolgom, de az biztos, hogy így sem unatkoztam. Először a főzős stábba kaptam helyet, de amikor ott megvoltunk, azért simán találtam magamnak tennivalót. Ide nem nézelődni jövünk, van tennivaló. Bekajálunk aztán délután és este van idő a lazulásra. Este pedig tort ülünk a szemét fölött.

Aztakeservit névjegykártya helyett

Nagyot változott a világ? Kezdetben mint valami izgalmas, bolondos csudabogarakként kezelt benneteket a helyi közélet.

– Ez néha még most is előfordul, de mindenkit meg kell nyugtassak, csak csúnyák vagyunk, de nem gonoszak. Az évek során mi is sokat változtunk, persze, mint mindenki, aki dolgozik, úgy mi is követtünk el hibákat. Az lehet, hogy egy kicsit elvetemültnek nézünk ki, de nagyon érdekes dolog ez, mert a gyermekek viszont imádnak minket. Óriási, jó kapcsolatban vagyunk velük. Évente négy ötszázan jönnek le hozzánk előadásokra, szobor workshopokra. Sok mindent tudunk velük csinálni. Nem régen például az óvodásokkal szedtünk végig a Duna partot. 

Egy kicsit mások vagyunk, mint gondolják rólunk

– Az a jó, hogy mi valóban mást, jobbat képviselünk, mint amit ránk nézve gondolnak rólunk. Mindent kinéznek belőlünk, de azt nem, hogy jót teszünk és a környezetet védjük. Egy alkalommal egy TV interjúra mentünk és tévedésből beakartak tessékelni bennünket egy színpadra, mert azt hitték, hogy mi egy rock zenekar vagyunk. A bennünket érő sztereotípiák felborítása az egyik nagy erősségünk.

Egy jól működő civilszervezet vezetője lettél

– Ezt én nem szerettem volna magamnak, mert nagyon szívesen teljesítenék parancsokat és teljesíteném a dolgomat. Viszont így alakult az életem, ezért most így teszem meg azt, amit megkövetel a haza!

Az idei művészeti tervekről

– Mindenképpen. Újból erőteljesen elkezdtünk kisebb és nagyobb hulladékszobrokkal foglalkozni. Nagy szövetségben vagyunk a Brassalkovics kastéllyal, az előtte lévő parkot szobrokkal kellene benépesítenünk. Ugyanígy dolgozunk az Árkádban is Budapesten. Tehát így szépen alakulnak a dolgok. 

A terepen az egyik rendező

Kerékgyártó Tamás az Aztakeservit egyik oszlopos tagja, kiváló hangulatban vezette a csapatát. Nem parancsolgatott.

– Sőt kérnem sem kell, mert maguktól csinálják a dolgukat. Egy nagyon jó tizennégy fős csapat jött össze nálunk, Három helyszínen szedtük a szemetet. A hangulat parádés. A tervek szerint déli egy óráig dolgoztunk és utána csatlakozunk a Bázison a többiekhez.

Sajnos bőséges belőle az utánpótlás

– Azért sokkal kevesebb, mint néhány évvel ezelőtt, de sajnos még mindig újratermelődik. Mi zárásként déli irányba jöttünk, ez is a mi külterületünk. Itt van egy kis erdősáv, ahová könnyen letudják pakolni az illegális rakományukat. Vadkamerák kihelyezésével próbálkozunk elcsípni ezeket az embereket. Ez a tevékenység ma már sajnos nagyon jellemző a kisebb ipari és építő, felújító tevékenységeket folytató vállalkozásokra. hogy a megrendelők kedvében járva „okosban” oldják meg a sitt és az egyéb építési, vagy ipari hulladékok eltüntetését, amik általában ide, a természetbe kerülnek.

Bölcskéről, törzsgárda tagként érkezett segíteni Szécsi Attila az Eurokert vezetője

– Évek óta segítem az Aztakeservit munkáját, a bölcskeieket én szervezem. Dunaföldváron huszonkét évig voltam rendőr és a nyugdíjazásom után fogtam ebbe a vállalkozásba. A szakmám nyomán kútfúró és kertépítő lettem. Az is egy természetközeli tevékenység. Nagyon szeretem a szépet és, ha valaki megnézi a munkámat láthatja, hogy szívvel lélekkel végzem. Erre a szemétgyűjtésre sajnos nagyon nagy szükség van. Hihetetlen mennyiséget gyűjtöttünk össze. Nagyon sajnálatos, hogy nagyon sokan nem értik meg, hogy miért nem szabad ezt folytatniuk és a szelektív gyűjtésre sem lehet rábírni őket. Több helyszínen is jártam mindenütt tetten érhető ez a sajnálatos rossz szokás.

Az ebédfőzés 

Évek óta Martonics Márton feladata, akinek az aprómunkákban segítője is akad.

– Ezúttal vaddisznó gulyást főztem. Szerintem ötven-hatvan főre készült, de ha százan érkeznek, akkor sem marad éhesen senki sem, hiszen egy kicsit túlméreteztem a dolgot. Van rá idő és hozzávaló nyersanyag. Itt finomat kell készíteni, nagy munkából jönnek az emberek. Szerencsére eddig még senki sem panaszkodott és, ha valaki egy kis repetát szeretne szívesen adok neki. Szeretem, ha elégedettek lesznek a főztömtől!