Ízelítő abból, hogy milyen gazdagok vagyunk

Amit most közzétettek napjaink közéleti-kulturális diszkomfortjának rendezőelve mentén, az csupán töredéke annak az évtizedek alatt gondosan összegyűjtött alkotáshalmaznak, aminek az értékét talán megbecsülni sem lehet. Jó néhány tematikát ki tudott volna még szolgálni az egyébként meglehetősen mostoha körülmények között tárolt fajsúlyos gyűjtemény. Sőt, még ezen koncepción belül is bőven akadtak, amelyek kimaradtak helyhiány miatt a kiállításról, pedig a helyük ott lett volna üzenetükkel.

A tárlat és a tárlatvezetés talán legfontosabb summája, érdemes lenne az intézmény műtárgyvásárlási forrásait bővíteni, de legalábbis visszaállítani arra a korábbi szintre, amikor még módjukban állt olyan fiatal alkotóktól beszerezni műveket, amikor azok még nem futottak be, ám azóta már az alkotásaik komoly értéket képviselnek a hazai és a nemzetközi műtárgy­piacon. Nyilván nem ők találták fel a spanyolviaszt, számos gyűjtő foglalkozik kortárs alkotásokkal, de talán nem szükséges azt megmagyarázni, mennyivel jobb az, ha a város – egyébként nemzetközi hírű és elismertségű – intézményének a tulajdonába kerülnek olyan munkák, amelyek évekkel, évtizedekkel később már megfizethetetlenek lennének, mert alkotójuk éppen karrierje csúcsára érkezve alaposan felértékelte az árfolyamot. Ezen a héten még szemlélhető, milyen gazdagok vagyunk!