Györgyi három gyermeket nevel, dolgozik és mellette még egyetemre is jár

Hogy néz ki egy átlagos napjuk? 

Fél hétkor kelek, majd felkeltem a gyerekeket, a legkisebb még befekszik apa mellé tévézni, aztán a nagyobbakkal reggeliznek és összekészülnek. Elvisszük őket az iskolába, ezt általában a férjem teszi. Nyolc éve egy baracsi kertes házban lakunk, a pici már oda született. Műkörmösként dolgozom, a férjem is a városban dolgozik. 

Három gyermekünk van, a fiúnk 13 éves, a nagyobbik lányunk 12 lesz a nyáron, a legkisebb 8 éves. Hetedik, hatodik, és második osztályba járnak, Baracson. 

A három gyerek mellett dolgozik is, hogyan tudja összeegyeztetni a teendőidet? 

Tizenöt éve dolgozom kéz- és lábápoló, műkörömépítőként, nem vállalok már új vendéget, csak nagyon ritka esetben. Megvannak a fix vendégeim, szerencsére olyan emberekkel foglalkozom, akik tolerálják azt, hogy három gyerekem van. Például, amikor a középső gyerekem koronavírusos lett, mindenkinek írtam üzenetet, hogy innentől nekünk karantén, akkor ezt elfogadták, jobbulást kívántak és megkértek, hogy majd szóljak, hogy mikor jöhetnek legközelebb. Ez oda vissza működik, velem is meg lehet beszélni, ha valaki késik, vagy elaludt vagy bármilyen probléma miatt nem ér oda az időpontjára. Szeptemberben elkezdtem az egyetemet is, ez lesz a második diplomám, szakoktatónak tanulok. A péntekek és szombatok most az iskoláról szólnak. Egy logisztika az életem. Szokták kérdezni, hogyan csinálom, honnan van ennyi energiám? Erre nem igazán tudok mit válaszolni, inkább azon gondolkozom, hogy másnak hogyhogy nincs!? 

Család, munka, egyetem. Tud magára időt szakítani? 

Igen. 11 éve szinte minden évben elmegyünk wellnesselni a barátnőmmel, négyen indultunk, de már csak ketten vagyunk, akik tartják ezt a hagyományt. Igaz van, amikor még egy barátnőnk csatlakozik hozzánk. Ez egy igazi „csak csajok” program. Ilyenkor az apák vigyáznak a gyerekekre. 

Milyen anyának képzelte magát a gyerekek megszületése előtt?

Előtte nem gondolkoztam azon, hogy milyen anya leszek. Az én édesanyám nagyon szigorú anyuka volt, a gyerekeimmel én is szigorú vagyok. Úgy gondolom, hogy a szigorra szükség van, kell az, hogy megtanulják a rendszert. Korábban szigorúbb voltam, már ez enyhült az évek során. Nekem maximum háromszor kell szólnom egy dolog miatt. A két nagyobb gyerekem között csak 16 hónap a korkülönbség, mondták az ismerősök, hogy úgy látják, hogy ahhoz képest, hogy két ilyen pici gyerekem van elég lazán veszem a dolgokat. Úgy vagyok ezzel az anyaság kérdéssel, hogy a gyerekeknek nem csak anyjuk van, hanem apjuk is és nálunk a férjem is maximálisan kiveszi a részét a gyereknevelésből. Nem véletlenül tehetem azt meg, hogy évente elmegyek pihenni a barátnőimmel pár napra. A férjem megoldotta, mert meg tudják ezt oldani, csak vannak olyan anyukák, akik ezt nem merik a kezükből kiadni valamiért. 

Mik voltak az eddigi legnagyobb kihívásai, mint édesanya és hogyan kezelte őket?

A kisfiam háromévesen kruppal kórházba került, az embert próbáló időszak volt. Szörnyű volt azt átélni, hogy ott van betegen és tehetetlen vagyok. Az is nagy kihívás, hogy nagyszülők közül édesapám él egyedül, valamint a férjem mostoha nagyszülei. Rájuk és a barátainkra számíthattunk, amikor kisebbek voltak a gyerekek. Mióta a covid bejött, nehezebben tudjuk megoldani, hogy ki vigyázzon rájuk, de a barátainkra még mindig számíthatunk ebben is. A következő nagy feladat majd, hogy a megfelelő iskolát kiválasszuk, ahol tovább tudnak tanulni a gyerekek. Mindig azt mondom, hogy az élet feladatokat ad, de mindent meg lehet oldani. 

─ Gondolom, nincs olyan nap, hogy ne történne valami mókás esemény, megosztanál párat?

A kislányom az óvodában még nem tudta rendesen kimondani az „r” betűt és hallott valakit beszélni, aki szintén valamit nem tudott rendesen kiejteni. Azt mondta a kislányom, hogy: Anya, hogy lehet az, hogy ő nem tudja kimondani? Azt válaszoltam neki, hogy hát ő se tud mindent kimondani. Erősködött, hogy ő pedig minden szót ki tud mondani, mire én, hogy a „róka” szó nem megy neki, mire a kislányom nagy levegőt vett és azt mondta, hogy „LÓKA”! 

Mit a legfontosabb megtanítani, átadni a gyerekeknek? 

Szerintem az, hogy bármit meg tudnak csinálni, amit akarnak. Már megkaptam, hogy az én gyerekeim már öt évesen kenték a kenyeret és most már muffint is tudnak sütni, valamint el tudnak indítani egy mosást. Ezért nagyon büszke vagyok rájuk! Ahhoz, hogy a gyerekek érvényesülni tudjanak, ahhoz engedi kell, hogy olyan dolgokat is megcsináljanak, ami lehet, hogy számunkra könnyebb, ha megcsináljuk, viszont a gyereknek sokkal nagyobb önbizalma lesz, ha ötévesen meg tudja kenni azt a vajas kenyeret és nem 13 évesen kezdi ezt el, amikor esetleg például kollégiumba készül. A tisztelet is nagyon fontos, de azt el kell érni, hogy tiszteljék az embert, azt nem lehet megkövetelni. De a legfontosabb az önállóságra nevelés és hogy megfelelő önbizalommal rendelkezzenek. 

Mik a tervei a jövőre nézve?

Az egyetem befejezése után szeretnék még elvégezni egy mentálhigiénés mesterképzést. Az emberek eddig is könnyen megnyíltak nekem, olyan dolgokat, olyan élethelyzeteket osztanak meg velem a munkám során, amiért azt gondoltam, hogy ez a szakma megfelelő lenne számomra. Ha már beszélünk és tanácsokat adok, akkor az a lehető legmegfelelőbb legyen. 

Terveim között szerepel, egy saját üzlet nyitása, illetve a szakmán belül szeretnék oktatni, nem OKJ-s tanfolyamra gondolok, hanem továbbképzésekkel szeretnék foglalkozni.