Karácsony János életigenlő emberként, hittel teszi a dolgát

A szervezők a pénzt célzottan a Covid által sújtott szervátültetetteknek ajánlották fel az Összefogás az életért mottóval. (Ha már szóba kerültek a felajánlások, akkor ne feledkezzünk el Juhos József mestercukrászról se, aki nem akármilyen különlegességekkel vendégelte meg a jelenlévőket.) Az eseményen fellépett Karácsony János, az LGT zenekar énekes-gitáros zeneszerzője. A zenész öt éve a magyar szervátültetettek jószolgálati nagykövete. 

A gitáros a magyar zenei élet egyik meghatározó alakja. A zenével korán megismerkedett: zongorázni tanult, majd áttért a klasszikus gitárra. Kamaszként megannyi kortársához hasonlóan a Szabad Európa Rádió és a luxembourgi rádió könnyűzenei adását hallgatta, Liversing- és Dogs-koncertekre járt, s amikor 1968-ban először hallotta a Cream és Jimi Hendrix zenéjét, kinyílt előtte a világ. Első zenekara 1968-tól a Vincze Viktóriát is kísérő Ferm volt. 1971-ben a Generál alapító tagja lett. Karácsony 1974-ben az első magyar szupergruppban, a Locomotiv GT-ben az Egyesült Államokba disszidált Barta Tamás helyét vette át – olvashatjuk a zenész életpályájáról a kultura.hu-n. 

Az aukció után beszélgettünk Karácsony Jánossal. 

– Hogyan lett önből „nagykövet”? 

– Öt évvel ezelőtt egy levéllel kezdődött, a dunaújvárosi Pálfy Andrea írta. A szerv­átültetettek nyári gyermek és családi táborába hívott meg, hogy legyek vendége, és zenéljek együtt egy amatőr zenei formációval, amiben az ő férje a basszusgitáros. Andrea leírta a történetüket is, hogy ő transzplantált, és a férje mentette meg az életét, tőle kapta a veséjét. Mentem és játszottunk. Együtt voltam akkor egy napot a gyerekekkel, a családjaikkal, a segítőikkel, és a még új életre váró gyerekek, felnőttek minden reményével. Felkavart. Attól a naptól a feleségemmel, Ruzsics Andreával együtt segítőkké váltunk. Pár év múlva pedig mindketten a Magyar Szervátültetettek jószolgálati nagyköveté lettünk. A magunk eszközeivel, lehetőségeivel a jószolgálat szerves része az életünknek. 

– Ön nemcsak a szervátültetettek nagykövete, hanem még sok más karitatív tevékenységet végez. Nagy csendben, szerényen, de annál értékesebben… 

– Az érzékenyítés, a karitatív munka évtizedek óta a mindennapjaim része. Ez nincs a „kirakatban”, erről ritkán írnak velem kapcsolatban. Amióta a közösségi oldalon jelen vagyok, mint zenész, ott adok hírt róla, illetve a szervátültetettekkel kapcsolatos médiaplatformokon. A lányaim kiskorától szentendreiként mindig résztvevője voltam zenészként a jótékonysági rendezvényeknek, legyen az óvoda, általános iskola, gimnázium, vagy zeneiskola. Azután ott van egy számomra igen kedves város, Eger. A Farkas Ferenc Zeneiskolának adományoztam gitárt, hangszereket, technikai eszközöket. Barátom lett ott a zeneiskola igazgatója és gitártanára. Óriási szakmai, zenepedagógia munka és eredmények jellemzik őket, lelkes szakmai támogatójuk vagyok. Ugyanígy vagyok a cserépfalui református egyházközösséggel, ahova az én szerény könyvtáramat adományoztam, illetve amiben tudok, segítek. Közeli barátom a lelkész asszony és családja. 

– Milyen tapasztalatai vannak, milyenek a visszajelzések, azzal kapcsolatban, hogy ismert zenészként mennyit tud segíteni a rászorulóknak az elkötelezett hozzáállásával? 

– Nem mérlegelek, szívből csinálom. Bízom benne, hogy van értelme annak, hogy bizonyos dolgokhoz ketten a feleségemmel melléállunk. Ölelés, köszönet, puszi. Nekem ez bőven elég. 

– A közelmúltban Dunaújvárosban eljátszott néhány dalt. Ezért elutazni – láttam az igen komoly felkészülését az előadásra – nagyon komoly elkötelezettséget jelent. Gyakran vállal ilyen fellépéseket? 

– Nekem minden zenei formációban való megszólalás, koncert, akár szóló, akár nagyzenekari, mindig sok energia és idő. Eljátszom az adott műsort itthon, és mindig egy kicsit máshogy énekelek, változtatok, megformálom mindig annak megfelelően, ahogy és amilyen az adott zenei produkció. Akkora lendülettel és koncentrációval dolgozom mindig, amit láthattok, érezhettek rajtam. Legyen az egy fesztivál, vagy egy szólóest, és bármely helyszín, egy erdő közepe, vagy akár egy templom. Járom az országot, aminek szeretem minden faluját, városát. Teszem a dolgom. 

Az LGT már hat éve nem játszik, de több formációja is van a gitárosnak

– Egy kicsit a zenei pályájáról. Ismeretem szerint több formációban is dolgozik. Melyik a kiemelt, és mi van az LGT-vel? 

– Az LGT, mint zenekar 2016-tól nem játszik. Azonban az együttes tagjai aktív zenészek ma is. Több zenei felállásban játszom, nagyon szeretek fiatal kollégákkal dolgozni, a Random Trip az egyik ilyen formáció, amiben a zenei műfajok és a zenészek sokoldalúsága, sokszínűsége izgalmas zenei élményt ad a közönségnek és nekünk, zenészeknek is. A Zenevonat produkciónak, ahol LGT-dalok alkotják a másfél órás koncert egészét, az Abrakazabra zenekar az alappillére és két LGT-tag, illetve fiatal zenészek a vendégszereplői. Für Anikóval van egy zenés irodalmi estünk. Játszom még a Karácsony János Trióval, illetve Bérces Viktor zongoristával kettesben. Szóló-önálló estjeim, koncertjeim akusztikus megszólalásban is jelen vannak a zenei palettán. A Csík–Presser–Karácsony-koncertsorozatunk a Csík zenekar által „csíki” zenei világba utaztatja a közönséget az LGT ötvenéves jubileuma kapcsán. Mind-mind számomra óriási szakmai, emberi élmény. 

– Kihagyhatatlan: mindenkit keményen megérintett a koronavírus-járvány. Ez különösen igaz a művészvilágra, elég csak arra gondolni, hogy sorra maradtak el minden szinten az előadások. Apaként, nagyapaként, férjként, zenészként hogyan élte, éli meg ezt a mára azért még be nem fejeződött Covid-világot? 

– A pandémia időszaka alatt elzártan éltem igen hosszú ideig. Koncertek nem voltak, azonban itthon sokat dolgoztam, a tanítványaimmal online foglalkoztam, akkor készült a Csík zenekar új albuma, illetve új dalok születtek, amelyek egyelőre a fiókban pihennek. Feleségemmel kettesben ez idő alatt felújítottuk a szentendrei otthonunkat. Megszületett az unokánk, ami még boldogabbá teszi az életünket. A családommal szimbiózisban élünk. Mindennapi részei vagyunk egymásnak. Örök nyughatatlan, és energikus, életigenlő emberként teszem a dolgom, elégedett vagyok, jól érzem magam az életemben. Hittel és szorgalommal, egészséggel. Kívánom ezt mindenkinek.