Interjú Kiss Miklóssal, a dunaújvárosi mentőállomás új vezetőjével

Vágyott erre a beosztásra, tervezte, hogy vezetni fogja a mentőállomást?

– Amikor Reszegi Imre, a korábbi mentőállomás-vezető megpályázta a megyei vezető mentőtiszt pozíciót, akkor dr. Vörös Péter regionális igazgatóval együtt megkérdeztek, hogy számíthatnak-e arra, hogy beadom a pályázatom, mert olyan embert szerettek volna vezetőnek, akit ismernek és megbíznak benne. Imrének már nagyon régóta én voltam a helyettese. Természetesen igent mondtam, ez nem volt kérdés. Mi sem szerettük volna, ha külsős jön. Beadtam a pályázatot, elbírálták, meghallgattak és úgy tűnik, jó volt a pályázatom, mert először egy hónapig ideiglenesen vezettem az állomást, majd véglegesen ki is neveztek.

Nem csoda, nem ma kezdte a szakmát…

– Tizenhét éves korom óta dolgozom az egészségügyben. Ezerkilencszázkilencvenháromban kezdtem az általános sebészeten, ahol nagyon jó főnököktől nagyon sok mindent tanultam. Négy évvel később átkerültem az intenzív osztályra, ahol ugyancsak egy csodás csapatba csöppentem, nagyon jó főnökeim és bajtársaim voltak, ott is nagyon sokat tanultam. Kettőezer november tizenötödike óta mentőzöm, pár évet létesítményi mentőknél is dolgoztam. Általános ápoló és asszisztens végzettséggel kezdtem, majd elvégeztem a felnőtt szakápolóit, majd kétezerháromban végeztem, mint mentőápoló, majd öt év múlva végeztem a főiskolán, mint mentőtiszt. Most már tíz éve dolgozom mentőtisztként.

A bajtársak, kollégák is támogatták a döntésben?

– A társaság nagy része azt gondolom, hogy örül, hogy én lettem. Valójában nem stressszerű volt ez a váltás, amikor az elődömet műtötték, akkor fél évig már irányítottam a mentőállomást, már ismernek erről az oldalamról is. Biztos, hogy nem mindenki örül. Én mindenkinek megmondom, ha valami nem tetszik. De olyan nincs úgysem, hogy mindenki örül.

Már jócskán van rálátása az állomás működésére. Tervez valamilyen változtatást?

– Szerencsére egy nagyon jól működő állomást örököltem. Imre elképesztően sokat dolgozott azért, hogy ez az állomás ilyen legyen, akár szakmai értelemben, vagy az épületre az állomás környékére is értem, ami nagyon szépen rendezett. Jártam már több mentőállomáson is, de szerintem a miénk a megyében egyedülállóan szép és jól működő állomás. Úgyhogy nagy változások semmiképpen nem lesznek. Én inkább azt szeretném, hogy ugyanolyan jól működjön tovább az állomás, mint Imre idejében.

Ő nagyon komoly támogató kapcsolatrendszert épített ki. Átadja?

– Elképesztően nagy és jó kapcsolatrendszere van. Én kértem, hogy segítsen abban, hogy azok, akik őt támogatták, és akikkel jó kapcsolatban volt, azok engem is támogassanak, mert szeretném én is azt a kapcsolatot ápolni velük. A Dunaújvárosi Baleset-megelőzési Bizottság ülésén már sikerült megismerkedni szimpatikus és fontos emberekkel. Úgy láttam, pozitívan álltak hozzá a változáshoz, és remélem, hogy jó lesz a viszonyunk. Nagyon sok embert én is ismerek, de Imre irigylésre méltó kapcsolatrendszerét megismerni, átvenni biztos hosszú időbe telik majd.

Látszik már valamilyen előnye annak, hogy a megyei vezető mentőtiszt ismeri az itteni viszonyokat?

– Székesfehérvár után a dunaújvárosi állomás dolgozik a legtöbbet a megyében, mi vonulunk a legtöbbet. A kocsikihasználtságunk magasan a legnagyobb. Amióta Imre a megyei vezető mentőtiszt, már történt is egy pozitív változás, kaptunk plusz egy autót Martonvásárról, az egyik autójuk itt van nálunk tizenkét órát nappal személyzettel együtt, és komolyan tehermentesítenek bennünket. Így már három nappalos és két huszonnégy órás autóval gazdálkodhatunk. Ilyen már nagyon régen nem volt. Ez nagyon nagy segítség a városnak, a mentőállomásnak. Láthatóan kezd elöregedni a város, a feladatszámunk nagy részében a hatvanöt év feletti korosztályhoz vonulunk. Nagyon sok szociális otthon van a környéken, ahol napi szinten vendégek vagyunk. Van, hogy többször is.

Van valamilyen kardinális probléma, amiben segítségre lenne szüksége a mentőállomásnak?

– Szerintem nincs hirtelen megoldásra váró, akut probléma. Egészen jó kocsiparkkal dolgozunk. Nagyon sokáig egyetlen sárga autó állt a garázsban, most már három is, egy tartalék esetkocsink is van. Ez nagyon pozitív dolog, és ígéretet kaptunk egy negyedikre is. Az állomás nagyon szépen felszerelt, minden autón megvan a megfelelő eszköz. Persze ezek öregszenek, kopnak, sérülnek, előbb-utóbb cserélni kell. A Dunaújváros és Környéke 04 Alapítvány nagyon sokat segít az állomásnak. Volt olyan eszköz, ami az országban először nálunk volt. Nálunk mindig előbb van, mint máshol.

A Mentők napja pénteki programja:

Egész napos nyílt napot szervezett az Országos Mentőszolgálat Dunaújvárosi Mentőállomása május 11-ére (mára), reggel 8 órától 15 óráig. Hogy minél többen közelről ismerkedjenek meg a mentődolgozók és a mentőállomás mindennapjaival, színes programokat szerveztek. Egész nap lesz arcfestés, ugrálóvár, sebek bemutatója, újraélesztési bemutató, mentéstechnikai bemutató és ügyességi játékok a mentőállomás udvarán.