Történelmi tárgyú írásaiért irodalmi Nobel-díjat kapott

2021.04.08. 17:30

Búcsúzott a hatalomtól Winston Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke

„A balti-tengeri Szczecintől az adriai Triesztig vasfüggöny ereszkedett a kontinensre. Ezen vonal mögött fekszenek Közép- és Kelet-Európa ősi államainak fővárosai, Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia, e híres városok és a környezetükben élő lakosság mind a szovjet érdekszférában fekszenek.” Winston Churchill

Farkas Lajos

Történelem – 1955. április 5-én az akkor már 81 éves Winston Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke búcsúzott a hatalomtól. A szigetország XX. századi legnépszerűbb politikusa egészségügyi problémáival magyarázta a lemondását, családja és környezete nyomására maga is elismerte, hogy fizikai és szellemi állapota már nem teszi lehetővé számára a miniszterelnöki tisztség betöltését. Helyét Anthony Eden vette át. Visszavonulása után II. Erzsébet királynő hercegi címet ajánlott fel neki, de azt Churchill visszautasította.

Egészségügyi állapotának hanyatlásával dep­ressziója egyre súlyosabbá vált, utolsó évei búskomorságban teltek el. Indiai és dél-afrikai szolgálata idején vált szokásává, hogy a fertőző betegségek megelőzésére ivóvizéhez egy kevés whiskyt adott, ettől fogva napi rendszerességgel fogyasztott alkoholt, de sohasem volt részeg. Kedvenc whiskyje a vörös címkés ­Johnnie Walker volt, ezen kívül szerette a pezsgőt, a konyakot és a jó borokat is, italozás mellett rengeteget dohányzott, főleg szivarokat szívott, szinte nincs is olyan felvétel róla, ahol ne lenne nála egy szál szivar.

Hitlert felbőszítette Churchill makacssága, megindította támadását

Kevésbé ismert, hogy Winston Churchill termékeny festő is volt, több mint 750 képet alkotott, amiért megkapta a Királyi Művészeti Akadémia oklevelét. Ezt az elismerést csak az kaphatja meg – függetlenül attól, hogy milyen pozíciót tölt be az illető a brit társadalomban –, aki valóban rá is szolgált, ezért joggal mondható, hogy Churchill festményei minőségi alkotások. A képzőművészet mellett termékeny író is volt, történelmi tárgyú írásait 1953-ban irodalmi Nobel-díjjal ismerték el.

Sir Winston Leonard Spencer Churchill

Az Oxfordtól 13 kilométere található Woodstock nevű kisvárosban született 1874. november 30-án. Családja rangos és gazdag volt, ezért kitűnő iskolákba íratták be, de nehezen bírta az oktatási rendszer követelményeit, ezért többször is megbukott. Lázadó személyisége már korán megmutatkozott, iskolai teljesítménye viszont nagyon gyönge volt, ezért szülei büntetésül a szigoráról híres Harrow iskolába íratták, ahol elkezdődött a fiatal Winston katonai karrierje. Olyan jól beilleszkedett az ottani rendszerbe, hogy kiváló jegyeket szerzett angol nyelv és irodalomból, sőt az iskola vívóbajnoka lett. Egyre többen figyeltek fel különleges tehetségére, 1895 és 1901 között katonaként és haditudósítóként szolgált a különböző brit érdekekért vívott háborúkban. Részt vett többek között a Dél-Afrikában zajló angol–búr háborúban is, majd az ott szerzett élményeit könyv formájában megörökítette, ezzel neve ismert lett világszerte. A búrok főleg holland és flamand, francia protestánsok és német származású telepesek voltak, akik a XVII. századtól Dél-Afrikában telepedtek le. A „búr” szó a holland „boer”, azaz „paraszt” szóból származik.

A katonából politikus lett

A különböző harctereket megjárt fiatal katonatiszt politikusi pályára lépett, 1901-ben parlamenti képviselővé választották a Konzervatív Párt színeiben. Három évvel később, miután több nézeteltérése is volt párttársaival, általános megdöbbenésre átállt a liberálisok táborába. A szabad kereskedelem elkötelezett híveként az első világháború előtt kereskedelmi, majd később belügyminiszter volt a liberális kormányokban. A háború idején több minisztériumot irányított, így volt az Admiralitás Első Lordja (haditengerészeti miniszter), hadfelszerelési miniszter, hadügyminiszter, majd légügyi miniszter is, azonban az első világháborúban egy sikertelen katonai akció miatt lemondásra kényszerült. Churchill ugyanis egyike volt az 1915-ös, katasztrofális gallipoli partraszállás (közel egy évig tartó küzdelem, amelynek során a védekező török hadsereg sikerrel védte meg a Dardanel­lák tengerszorost a támadó brit és francia erőkkel szemben) politikai és katonai tervezőinek. A kudarcért elsősorban őt tették felelőssé, ezért képviselői helyét megtartva, a nyugati frontra ment, ahol különböző katonai akciókban vett részt.

Winston Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke az íróasztalánál 1940-ben Fotó: wikipedia.org

Feleségével folytatott levelezéseiből később kiderült, hogy szárazföldi katonai pályafutásának célja a megtépázott katonai hírnevének visszaszerzése volt. Hamarosan visszatért a hatalomba, és ismét több minisztérium vezetésével őt bízták meg. 1920-ban, miután az utolsó brit csapatokat is kivonták Oroszországból, Churchill meghatározó szerepet játszott abban, hogy fegyverekkel támogatták az Ukrajnát lerohanó lengyel hadsereget. A két világháború között egy ideig gyarmatügyi, majd később pénzügyminiszteri tisztséget is betöltötte. A húszas évek végén a gazdasági válság következtében Churchill több kijelentését tévesen értelmezték, ezért politikai elszigeteltségbe került, az 1931-ben megalakult új brit kormányban már semmilyen tisztséget sem kapott. A következő években idejének nagy részét az írásnak szentelte, több jól jövedelmező cikket is írt, így írásaiból tartotta fenn magát, abban az időben a legjobban fizetett írók közé tartozott.

Winston visszatért

A harmincas években Churchill sokat foglalkozott az indiai kérdéssel, szerinte az ottani brit uralom fenntartása azért fontos, mert amennyiben India kivívná függetlenségét, belső konfliktusokkal kellene szembenéznie, valamint Nagy-Britanniában hatalmas méreteket öltene a munkanélküliség. Aggasztotta továbbá Németország katonai megerősödése, szerinte Hitler hatalomra jutása veszélyezteti az európai békét. A II. világháború kitörése után csakúgy, mint az első világégéskor Churchillt kinevezték az Admiralitás Első Lordjának, ezzel tagja lett a háborús kabinetnek, a legenda szerint a brit haditengerészetnél akkor küldték szét a következő, híressé vált üzenetet: „Winston visszatért.”

Miután a náci Németország csapatai lerohanták a Bene­lux-államokat, majd villámháború indult Franciaország ellen, a szigetország bizalma megrendült Arthur Neville Chamberlain akkori miniszterelnökben, aki ezért lemondani kényszerült, így Churchill váltotta őt a kormányfői poszton. Churchill szilárdan ellenzett bármilyen tárgyalást a náci Németországgal, a világon akkor egyedül országa szállt szembe a nyerésre álló hitleri gépezettel, még kabinetje tagjai közül is kevesen voltak ilyen eltökéltek. Több kormánytag azt javasolta neki, hogy fogadja el Hitler feltételeit, de Churchill hajthatatlan maradt.

„Nem ígérhetek mást csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.”

Hitlert felbőszítette Churchill makacssága, ezért megindította támadását Nagy-Britannia ellen, Churchill rádió­beszédei azokban a súlyos időkben tartották a lelket a brit lakosságban. A fent említett mondat egyik leghíresebb beszédéből származik, és az angliai csata kezdetén hangzottak el, Churchill eltökélte, hogy nemzetével a végsőkig kitart. Franklin D. Roosevelt amerikai elnökkel kialakított jó kapcsolata létfontosságú volt Nagy-Britannia élelmiszer-, nyers- és hadianyag-ellátása szempontjából, Roosevelt meggyőzte az amerikai kongresszust, hogy támogassa Nagy-Britanniát a németek elleni küzdelemben. Churchill tudta, hogy a háborút csak akkor lehet megnyerni, ha abba az USA is belép, ami a Pearl Harbort ért japán támadással be is következett. Amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót, Churchill ádáz antikommunista létére Moszkva segítségére sietett, így már nem volt egyedül a náci Németországgal folytatott harcban. Négy év véres küzdelme után végül is közösen legyőzték a Harmadik Birodalmat, és a nagyhatalmak ezután újrarajzolták a világ és Európa térképét, ebben Churchill is nagy szerepet játszott.

Vereség a választásokon

A második világháború után az 1945-ös választásokon Churchill vereséget szenvedett a Clement Attlee vezette Munkáspárttal szemben. A választók úgy gondolták, hogy Churchill, bár kiváló vezetőnek bizonyult a háborúban, békeidőben viszont már nem állná meg olyan jól a helyét. A Munkáspárt által megalakított brit kormány viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így az 1951-es választás során vereséget szenvedett, így ismét Churchill lett a miniszterelnök. Ciklusa az ország élén egészen az 1955-ös lemondásáig tartott. Kormányzása alatt különleges kapcsolatot alakított ki az Amerikai Egyesült Államokkal, és részt vett a háború utáni világrend kialakításában.

Törekvéseit azonban beárnyékolták a különböző nemzetközi válságok, de belpolitikai téren is egyre több ellenséget szerzett magának, ami kihatott egészségi állapotára, mindez hozzájárult lemondásához. 1965. január 12-én nagyon súlyos agyvérzést kapott, majd tizenkét nappal később, január 24-én, meghalt. II. Erzsébet brit uralkodó rendelete alapján nyilvános ravatalozást és állami temetést kapott, máig az egyetlen alkalom, hogy a királyi családon kívüli személy ebben a megtiszteltetésben részesült.

Felhasznált irodalom:

Surányi Róbert: W. S. Churchill élete és kora.

V. G. Truhanovszkij: Win­ston Churchill. Politikai életrajz.

Churchill nyilatkozik a Szovjetről.

Nyugati szemmel. A Szovjetunióból jelentjük; összeállítás.

Sohase engedjetek! Winston Churchill legjobb beszédei; vál., szerk. Winston S. Churchill.

Stanislav Budin: Egy úr az admiralitásról.

Andrew Roberts: Hitler és Churchill. A vezetés titkai.

Ezek is érdekelhetik