Beszéljünk a készségtantárgyakról

A minap pont ez utóbbiról szólt egy rádióműsor, amelyben azokat a tanárokat szidták, akik képesek úgymond készségtantárgyból buktatni. A műsorból kiderült, több szülő is tartott attól, mivel „be lett ígérve”, hogy gyermekük énekből, rajzból vagy testnevelésből megbukik. Mind a szülők, mind a műsorvezetők teljesen felháborodva beszéltek az ügyről, elképesztőnek tartották, hogy készségtantárgyból buktatni lehet. Nem értem a kirohanásukat. Először is kérdem azt: mit jelent, hogy készségtantárgy. Szerintem minden tantárgy megfelelő szintű elsajátításához készség, mondhatnánk tehetség kell. Legyen az nyelv, vagy éppen matematika.

Nekem például van egy gyerekkori barátom, aki ma az ország egyik legjobb programozó matematikusa, az egyetemeken az ő tankönyveiből tanulnak a hallgatók, de legnagyobb bánatára nem tudja megszerezni a doktori címet, mert képtelen nyelvvizsgát tenni. Akkor hogy is van ez a készség dolog? A tanárok egyébként azért buktatnak, vagy próbálnak buktatni időnként énekből, rajzból vagy testnevelésből, mert a diák így áll a dologhoz: ezekből úgy sem kap elégtelent. És a tanárok, ha ezzel fenyegetnek, az azért van, mert a gyerek nem visz felszerelést, nem jár órára, tesz az egészre. Senki sem várja el – ha igen, az nem való a pedagóguspályára –, hogy egy fahangú gyerek énekeljen. Az azonban elvárható, hogy ott legyen és az elméleti részt megtanulja, vagy, mint mondjuk az én időmben – csak példaként – Bartók életrajzát bemagolja.

A testnevelést is hajlamos a diák félvállról venni, pedig tanterv van, ugyanúgy, mint például történelemben. Azonban, ha diák nem visz szerelést, nem hajlandó átöltözni, az minimum szemtelenség. Persze van olyan, hogy valaki egy kicsit duci, szégyelli a testét és nem öltözik át. Ezzel sincs gond, de őt sem akadályozza meg semmi abban, hogy az órán részt vegyen, és mondjuk megtanulja az ókori olimpiai játékok történetét. Saját példámból tudom, még matematikából is megmenekültem, sőt, le is érettségiztem, pedig már a kétjegyű számokkal gondom akadt. Emlékszem negyedikben úgy úsztam meg a bukást, hogy önszorgalomból remekül felkészültem Bolyai Farkas életrajzából, és az azért kapott ötösöm megmentett. Általánosban rajzból akartak megbuktatni. Amellett, hogy béna voltam, még balkezes is, amivel töröltem magam előtt mindent, és persze be nem állt a szám. Ott azzal lett meg az év végi kettesem, hogy készítettem egy remekművet május elsejére. Egy tányért körberajzoltam tollal, majd belerajzoltam a Föld szélességi és hosszúsági köreit. A mű címe: Éljen május elseje! volt. Szóval: felejtsük el ezt a készségtantárgyazást. Egy kicsi, persze érdekből jól megágyazott stréberséget, netán kis figyelmet, tiszteletet a tantárgy iránt díjaznak azok a gonosz „készségtantárgytanárok” (is).