Arany és kenguru

Berta Blanka: - Gyerekként Kaposváron kezdtem vízilabdázni, de ott csak fiúk között játszhattam. Jó csapat volt a Dunaújváros, ezért próbáltam négy évvel ezelőtt náluk szerencsét, majd itt ragadtam, ma már szeretek a városban élni.

Kovács Dóra: - Én is Kaposváron kezdtem, Blanka apukája volt az edző, ő ajánlott a dunaújvárosi klubhoz. Először egy tíznapos edzőtáboron vettem részt a Fabó Éva uszodában, majd a hétvégekre érkeztem, az utánpótlás-mérkőzésekre. Az elmúlt évben kerültem véglegesen a felnőtt kerethez.

- Hogyan kerültek az Ausztráliába utazó válogatottba?

B. B.: - Mindketten szerepeltünk az ifjúsági válogatottban, igaz, külön-külön együttesben. Erre az eseményre azonban két korosztályt összevonva álltunk rajthoz.

- Miként zajlott ez az ifjúsági fesztivál Sydneyben?

K. D.: - Olyan volt a rendezvény, mint egy mini ötkarikás játékok. Ezerhatszáz sportolót hívtak meg a rendezők. A megnyitó egy fedett csarnokban zajlott. Látványos táncos, akrobatikus műsor volt, élő zenei kísérettel, természetesen olimpiai lánggal. Rengeteg neves felnőtt ausztrál válogatott sportoló vett részt az eseményen, segített a szervezésben, a versenyek lebonyolításában.

- A vízilabda-tornáról milyen emlékeket őriznek?

K. D.: - Már nyolcadikán megérkeztünk Sydneybe, és attól kezdve edzettünk, és kétkapus gyakorlások is voltak a hazai csapat ellen. Az első tétmérkőzést tizenötödikén játszottuk a görög válogatottal. Mint később kiderült, ez volt a legkönnyebb találkozó, hiszen 19-9-re nyertünk. Erre az összecsapásra összeállt a csapat, és nagyon jól pörgött.

B. B.: - A második fordulóban a kínaiakkal játszottunk. Ez egy verekedős összecsapás volt. A játékvezetők engedték az ázsiaik kemény, olykor durva, kíméletlen játékát. Mi szerencsére nem vettük fel a kesztyűt, ennek köszönhetően sikerült nyernünk 20-15-re.

K. D.: - A csoport utolsó találkozóján a házigazda ausztrálokkal játszottunk. Ennek a mérkőzésnek már nem volt tétje, hiszen tudtuk, az eredménytől függetlenül ez a két csapat szerepel majd a fináléban. Így álmos, feledhető mérkőzésen nyertünk 10-9-re. A döntő már élesebb csatát hozott, ahol a rendes játékidőben elért 9-9-et követően, csak a hosszabbításban sikerült megszerezni a győzelmet.

- A sporton kívül milyen élményekkel gazdagodtak a távoli földrészen?

B. B.: - Már a repülőtéren lelkesen fogadtak minket, és a meccseinket is végig szurkolták a kint élő magyarok. Egyikük meghívta a saját házába ebédre az egész csapatot. Jó volt látni, hogy az emberek mennyire nyitottak és jókedvűek.

K. D.: - Az egész túra jól sikerült. Részt vettünk egy hajókiránduláson. Láttuk a Három Nővér sziklát. Megtekintettük a város főbb nevezetességeit, az Operaházat, a Harbour Bridge-t. Belekóstolhattunk a Sydney Fesztivál hangulatába.