Madár babázik

Az egyik elegáns, fővárosi étteremben ülünk le, csinos neje, az osztrák és spanyol állampolgársággal is rendelkező Arabella a szomszéd asztalnál foglal helyet. A fele- ség Erdei Zsolt gyerekét hordja szíve alatt, az orvosok szerint november 3-án kell érkeznie a legifjabb Erdeinek.

- Remek hangulatban van, ami tulajdonképpen érthető is. Könnyedén vette a legutolsó akadályt.

- Április végén kezdtem a felkészülést, tudtam, hogy július végén vagy augusztus elején kell ringbe lépnem. Tartottam attól, hogy miután Németországban rendezték a meccset, kicsit lejt majd a pálya német ellenfelem javára. Ám erről szó sem volt, nagyon korrekt körülmények között nyertem. A felkészülés végén már éreztem, nem lesz baj. Tengerparti futásokkal indult, aztán Hamburgban gyakoroltam két sráccal, Perezzel és Mockkal. Az első héten nem ment a kesztyűzés, lett egy monokli a szemem alatt. Belenyúltam egy ütésbe, s a kesztyűmmel eltaláltam az arcom. Aztán egyre jobban ment, a folytatásban nem volt gond, edzőpartnereim hozzám sem tudtak érni, kirobbanó formában éreztem magam.

- Az Ulrich elleni derbin mégsem törekedett kiütésre.

- Pedig a tizenkettedik menetben úgy éreztem, le tudnám harapni a fejét, de visszafogtam magam. A bunyóban két cél van: az első az, hogy legyőzzük saját magunkat, s másodjára az ellenfelet. Végig gondolkodni kell, ésszel bokszolni. Az edzőmmel, Fritz Snudekkel abban maradtunk, nyugodtan bunyózom, a cél az volt, hogy magabiztos, pontozásos győzelmet arassak. Nem volt fontos, hogy kiüssem, ugyanis félő, hogy elvisz a lendület, s beleszaladok egy nagy ütésbe. Úgy gondolom, ez volt a legkönnyebb címvédésem, a többiek nagyobb erőbedobásra késztettek. Csak ötven százalékot adtam ki magamból, ám ez is bőven elég volt, hogy megverjem. Az első menetben már éreztem, nem lesz gond. Úgy gondolom, sokat jelentett, hogy a mérkőzés előtt másfél hónappal új étrendre álltam át az edzőm egyik hamburgi gyógyszerész barátjának jóvoltából. Mindent kiszámítottak, pontos étkezési tervet kaptam, grammra kellett tudnom, mennyi kalóriát viszek be naponta, s ebből mennyit éget majd el a szervezetem. Továbbá pótolni kellett a hiányzó magnéziumot, s egyéb nyomelemeket. Gyakran vettek tőlem vért, nézték a vastartalmát is. Nem ehettem sült krumplit, panírozott húst, kacsát, nyulat, csak kimondottan zsírszegény, olívaolajjal készített ételeket. Néha rendkívüli hőségben, negyven fokban edzettünk, s ez is hozzájárult, hogy a súlyom miatt egyáltalán nem kellett aggódnom.

- Marad az említett étrend, vagy visszatér a korábban megszokott kajákhoz?

- Most már ehetek bármit. a tervek szerint decemberben vagy januárban lépek újra szorítóba. Ennyi pihenés kell is a regenerálódáshoz, valamint novemberben születik a gyermekünk, szeretnék a nejem mellett lenni a szülésig. Az orvosok azt mondják, kisfiú lesz. Én is erre készülök.

- Milyen nevet adnak a csöppségnek?

- Nekem nagyon tetszett az Áron, eleinte a feleségemnek is, aztán kitalálta, hogy Miguel Anghel névre kereszteljük. Még vitatkozunk, én azt mondom, Áron lesz, mert én vagyok az apja, ő hajtogatja a másik verziót, mondván, ő az anyja. Aztán lehet, hogy mégsem fiú lesz, hanem kislány. A dokik szerint erre mindössze 0,1 százalék az esély. De bejöhet. Én mindenesetre fiút várok, gyakran beszélek hozzá magyarul, mindig kisfiamnak szólítom. Már várjuk a nejemmel. Amúgy nem telnek tétlenül az elkövetkező hónapok sem. Vélhetően rövid pihenés következik a Balatonon, nagy nyaralást nem tervezünk a baba miatt. Ráadásul házépítésbe is kezdtünk két hete Fóton. Egy barátomat bíztam meg, ő intézi a dolgokat, rengeteg terhet levesz a vállamról, de azért oda kell figyelnem, elvégre ez a mi otthonunk lesz. Azt még nem tudjuk, hol szül a nejem, Hamburgban biztosan nem, nem túl jók az ottani tapasztalatok, valószínűleg egy bajor-országi klinikán.

- Említette, az utód születéséig nem vállal mérkőzést. Egyébként kivel találkozna a ringben a legszívesebben?

- Nem kizárható egy cím-egyesítő mérkőzés, de az is lehet, hogy a WBO keretein belül hetedszer kell megvédenem az övemet. Az edzőm azt mondja, ha ugyanolyan jól sikerül a felkészülésem, mint legutóbb, nem kell félnem senkitől. Ahogy múlnak a meccsek, úgy bizonyosodom meg erről magam is. Én vagyok a világbajnok. Bárki ellen is kell szorítóba lépnem az év végén, felkészült leszek és erős, mint a bivaly. Úgy tudom, november 18-án Tiozzo összecsap Garayval, lehet, hogy annak a találkozónak a győztese vár rám. Én a legtöbb esélyt a Fabrizio Tiozzo elleni összecsapásnak adom, de képben van Woods és Adamek is. De úgysem én döntöm el, ki ellen lépek ringbe.

- Az első címvédése után nyilatkozta, reméli, rövidesen jön a jólét, szeretne nem máról holnapra élő ökölvívó lenni. Alighanem jó úton jár, a hírek szerint négyszáz-ötvenezer ezer eurót keresett Ulrich ellen. Igaz ez?

- Egy német bulvárlap szellőztette meg a dolgot, nagyjából jó az összeg, amit leírtak. Ám ennek talán a harminc százaléka marad meg nettóban, a németeknél nagy az adó, s rengeteg költséggel, menedzseri díj, jutalékok, jár egy-egy ilyen találkozó. Persze, panaszra nincs ok, az is elég szép summa.

- Remek hangulatban van, ami tulajdonképpen érthető is. Könnyedén vette a legutolsó akadályt.

- Április végén kezdtem a felkészülést, tudtam, hogy július végén vagy augusztus elején kell ringbe lépnem. Tartottam attól, hogy miután Németországban rendezték a meccset, kicsit lejt majd a pálya német ellenfelem javára. Ám erről szó sem volt, nagyon korrekt körülmények között nyertem. A felkészülés végén már éreztem, nem lesz baj. Tengerparti futásokkal indult, aztán Hamburgban gyakoroltam két sráccal, Perezzel és Mockkal. Az első héten nem ment a kesztyűzés, lett egy monokli a szemem alatt. Belenyúltam egy ütésbe, s a kesztyűmmel eltaláltam az arcom. Aztán egyre jobban ment, a folytatásban nem volt gond, edzőpartnereim hozzám sem tudtak érni, kirobbanó formában éreztem magam.

- Az Ulrich elleni derbin mégsem törekedett kiütésre.

- Pedig a tizenkettedik menetben úgy éreztem, le tudnám harapni a fejét, de visszafogtam magam. A bunyóban két cél van: az első az, hogy legyőzzük saját magunkat, s másodjára az ellenfelet. Végig gondolkodni kell, ésszel bokszolni. Az edzőmmel, Fritz Snudekkel abban maradtunk, nyugodtan bunyózom, a cél az volt, hogy magabiztos, pontozásos győzelmet arassak. Nem volt fontos, hogy kiüssem, ugyanis félő, hogy elvisz a lendület, s beleszaladok egy nagy ütésbe. Úgy gondolom, ez volt a legkönnyebb címvédésem, a többiek nagyobb erőbedobásra késztettek. Csak ötven százalékot adtam ki magamból, ám ez is bőven elég volt, hogy megverjem. Az első menetben már éreztem, nem lesz gond. Úgy gondolom, sokat jelentett, hogy a mérkőzés előtt másfél hónappal új étrendre álltam át az edzőm egyik hamburgi gyógyszerész barátjának jóvoltából. Mindent kiszámítottak, pontos étkezési tervet kaptam, grammra kellett tudnom, mennyi kalóriát viszek be naponta, s ebből mennyit éget majd el a szervezetem. Továbbá pótolni kellett a hiányzó magnéziumot, s egyéb nyomelemeket. Gyakran vettek tőlem vért, nézték a vastartalmát is. Nem ehettem sült krumplit, panírozott húst, kacsát, nyulat, csak kimondottan zsírszegény, olívaolajjal készített ételeket. Néha rendkívüli hőségben, negyven fokban edzettünk, s ez is hozzájárult, hogy a súlyom miatt egyáltalán nem kellett aggódnom.

- Marad az említett étrend, vagy visszatér a korábban megszokott kajákhoz?

- Most már ehetek bármit. a tervek szerint decemberben vagy januárban lépek újra szorítóba. Ennyi pihenés kell is a regenerálódáshoz, valamint novemberben születik a gyermekünk, szeretnék a nejem mellett lenni a szülésig. Az orvosok azt mondják, kisfiú lesz. Én is erre készülök.

- Milyen nevet adnak a csöppségnek?

- Nekem nagyon tetszett az Áron, eleinte a feleségemnek is, aztán kitalálta, hogy Miguel Anghel névre kereszteljük. Még vitatkozunk, én azt mondom, Áron lesz, mert én vagyok az apja, ő hajtogatja a másik verziót, mondván, ő az anyja. Aztán lehet, hogy mégsem fiú lesz, hanem kislány. A dokik szerint erre mindössze 0,1 százalék az esély. De bejöhet. Én mindenesetre fiút várok, gyakran beszélek hozzá magyarul, mindig kisfiamnak szólítom. Már várjuk a nejemmel. Amúgy nem telnek tétlenül az elkövetkező hónapok sem. Vélhetően rövid pihenés következik a Balatonon, nagy nyaralást nem tervezünk a baba miatt. Ráadásul házépítésbe is kezdtünk két hete Fóton. Egy barátomat bíztam meg, ő intézi a dolgokat, rengeteg terhet levesz a vállamról, de azért oda kell figyelnem, elvégre ez a mi otthonunk lesz. Azt még nem tudjuk, hol szül a nejem, Hamburgban biztosan nem, nem túl jók az ottani tapasztalatok, valószínűleg egy bajor-országi klinikán.

- Említette, az utód születéséig nem vállal mérkőzést. Egyébként kivel találkozna a ringben a legszívesebben?

- Nem kizárható egy cím-egyesítő mérkőzés, de az is lehet, hogy a WBO keretein belül hetedszer kell megvédenem az övemet. Az edzőm azt mondja, ha ugyanolyan jól sikerül a felkészülésem, mint legutóbb, nem kell félnem senkitől. Ahogy múlnak a meccsek, úgy bizonyosodom meg erről magam is. Én vagyok a világbajnok. Bárki ellen is kell szorítóba lépnem az év végén, felkészült leszek és erős, mint a bivaly. Úgy tudom, november 18-án Tiozzo összecsap Garayval, lehet, hogy annak a találkozónak a győztese vár rám. Én a legtöbb esélyt a Fabrizio Tiozzo elleni összecsapásnak adom, de képben van Woods és Adamek is. De úgysem én döntöm el, ki ellen lépek ringbe.

- Az első címvédése után nyilatkozta, reméli, rövidesen jön a jólét, szeretne nem máról holnapra élő ökölvívó lenni. Alighanem jó úton jár, a hírek szerint négyszáz-ötvenezer ezer eurót keresett Ulrich ellen. Igaz ez?

- Egy német bulvárlap szellőztette meg a dolgot, nagyjából jó az összeg, amit leírtak. Ám ennek talán a harminc százaléka marad meg nettóban, a németeknél nagy az adó, s rengeteg költséggel, menedzseri díj, jutalékok, jár egy-egy ilyen találkozó. Persze, panaszra nincs ok, az is elég szép summa.

- Remek hangulatban van, ami tulajdonképpen érthető is. Könnyedén vette a legutolsó akadályt.

- Április végén kezdtem a felkészülést, tudtam, hogy július végén vagy augusztus elején kell ringbe lépnem. Tartottam attól, hogy miután Németországban rendezték a meccset, kicsit lejt majd a pálya német ellenfelem javára. Ám erről szó sem volt, nagyon korrekt körülmények között nyertem. A felkészülés végén már éreztem, nem lesz baj. Tengerparti futásokkal indult, aztán Hamburgban gyakoroltam két sráccal, Perezzel és Mockkal. Az első héten nem ment a kesztyűzés, lett egy monokli a szemem alatt. Belenyúltam egy ütésbe, s a kesztyűmmel eltaláltam az arcom. Aztán egyre jobban ment, a folytatásban nem volt gond, edzőpartnereim hozzám sem tudtak érni, kirobbanó formában éreztem magam.

- Az Ulrich elleni derbin mégsem törekedett kiütésre.

- Pedig a tizenkettedik menetben úgy éreztem, le tudnám harapni a fejét, de visszafogtam magam. A bunyóban két cél van: az első az, hogy legyőzzük saját magunkat, s másodjára az ellenfelet. Végig gondolkodni kell, ésszel bokszolni. Az edzőmmel, Fritz Snudekkel abban maradtunk, nyugodtan bunyózom, a cél az volt, hogy magabiztos, pontozásos győzelmet arassak. Nem volt fontos, hogy kiüssem, ugyanis félő, hogy elvisz a lendület, s beleszaladok egy nagy ütésbe. Úgy gondolom, ez volt a legkönnyebb címvédésem, a többiek nagyobb erőbedobásra késztettek. Csak ötven százalékot adtam ki magamból, ám ez is bőven elég volt, hogy megverjem. Az első menetben már éreztem, nem lesz gond. Úgy gondolom, sokat jelentett, hogy a mérkőzés előtt másfél hónappal új étrendre álltam át az edzőm egyik hamburgi gyógyszerész barátjának jóvoltából. Mindent kiszámítottak, pontos étkezési tervet kaptam, grammra kellett tudnom, mennyi kalóriát viszek be naponta, s ebből mennyit éget majd el a szervezetem. Továbbá pótolni kellett a hiányzó magnéziumot, s egyéb nyomelemeket. Gyakran vettek tőlem vért, nézték a vastartalmát is. Nem ehettem sült krumplit, panírozott húst, kacsát, nyulat, csak kimondottan zsírszegény, olívaolajjal készített ételeket. Néha rendkívüli hőségben, negyven fokban edzettünk, s ez is hozzájárult, hogy a súlyom miatt egyáltalán nem kellett aggódnom.

- Marad az említett étrend, vagy visszatér a korábban megszokott kajákhoz?

- Most már ehetek bármit. a tervek szerint decemberben vagy januárban lépek újra szorítóba. Ennyi pihenés kell is a regenerálódáshoz, valamint novemberben születik a gyermekünk, szeretnék a nejem mellett lenni a szülésig. Az orvosok azt mondják, kisfiú lesz. Én is erre készülök.

- Milyen nevet adnak a csöppségnek?

- Nekem nagyon tetszett az Áron, eleinte a feleségemnek is, aztán kitalálta, hogy Miguel Anghel névre kereszteljük. Még vitatkozunk, én azt mondom, Áron lesz, mert én vagyok az apja, ő hajtogatja a másik verziót, mondván, ő az anyja. Aztán lehet, hogy mégsem fiú lesz, hanem kislány. A dokik szerint erre mindössze 0,1 százalék az esély. De bejöhet. Én mindenesetre fiút várok, gyakran beszélek hozzá magyarul, mindig kisfiamnak szólítom. Már várjuk a nejemmel. Amúgy nem telnek tétlenül az elkövetkező hónapok sem. Vélhetően rövid pihenés következik a Balatonon, nagy nyaralást nem tervezünk a baba miatt. Ráadásul házépítésbe is kezdtünk két hete Fóton. Egy barátomat bíztam meg, ő intézi a dolgokat, rengeteg terhet levesz a vállamról, de azért oda kell figyelnem, elvégre ez a mi otthonunk lesz. Azt még nem tudjuk, hol szül a nejem, Hamburgban biztosan nem, nem túl jók az ottani tapasztalatok, valószínűleg egy bajor-országi klinikán.

- Említette, az utód születéséig nem vállal mérkőzést. Egyébként kivel találkozna a ringben a legszívesebben?

- Nem kizárható egy cím-egyesítő mérkőzés, de az is lehet, hogy a WBO keretein belül hetedszer kell megvédenem az övemet. Az edzőm azt mondja, ha ugyanolyan jól sikerül a felkészülésem, mint legutóbb, nem kell félnem senkitől. Ahogy múlnak a meccsek, úgy bizonyosodom meg erről magam is. Én vagyok a világbajnok. Bárki ellen is kell szorítóba lépnem az év végén, felkészült leszek és erős, mint a bivaly. Úgy tudom, november 18-án Tiozzo összecsap Garayval, lehet, hogy annak a találkozónak a győztese vár rám. Én a legtöbb esélyt a Fabrizio Tiozzo elleni összecsapásnak adom, de képben van Woods és Adamek is. De úgysem én döntöm el, ki ellen lépek ringbe.

- Az első címvédése után nyilatkozta, reméli, rövidesen jön a jólét, szeretne nem máról holnapra élő ökölvívó lenni. Alighanem jó úton jár, a hírek szerint négyszáz-ötvenezer ezer eurót keresett Ulrich ellen. Igaz ez?

- Egy német bulvárlap szellőztette meg a dolgot, nagyjából jó az összeg, amit leírtak. Ám ennek talán a harminc százaléka marad meg nettóban, a németeknél nagy az adó, s rengeteg költséggel, menedzseri díj, jutalékok, jár egy-egy ilyen találkozó. Persze, panaszra nincs ok, az is elég szép summa.

- Remek hangulatban van, ami tulajdonképpen érthető is. Könnyedén vette a legutolsó akadályt.

- Április végén kezdtem a felkészülést, tudtam, hogy július végén vagy augusztus elején kell ringbe lépnem. Tartottam attól, hogy miután Németországban rendezték a meccset, kicsit lejt majd a pálya német ellenfelem javára. Ám erről szó sem volt, nagyon korrekt körülmények között nyertem. A felkészülés végén már éreztem, nem lesz baj. Tengerparti futásokkal indult, aztán Hamburgban gyakoroltam két sráccal, Perezzel és Mockkal. Az első héten nem ment a kesztyűzés, lett egy monokli a szemem alatt. Belenyúltam egy ütésbe, s a kesztyűmmel eltaláltam az arcom. Aztán egyre jobban ment, a folytatásban nem volt gond, edzőpartnereim hozzám sem tudtak érni, kirobbanó formában éreztem magam.

- Az Ulrich elleni derbin mégsem törekedett kiütésre.

- Pedig a tizenkettedik menetben úgy éreztem, le tudnám harapni a fejét, de visszafogtam magam. A bunyóban két cél van: az első az, hogy legyőzzük saját magunkat, s másodjára az ellenfelet. Végig gondolkodni kell, ésszel bokszolni. Az edzőmmel, Fritz Snudekkel abban maradtunk, nyugodtan bunyózom, a cél az volt, hogy magabiztos, pontozásos győzelmet arassak. Nem volt fontos, hogy kiüssem, ugyanis félő, hogy elvisz a lendület, s beleszaladok egy nagy ütésbe. Úgy gondolom, ez volt a legkönnyebb címvédésem, a többiek nagyobb erőbedobásra késztettek. Csak ötven százalékot adtam ki magamból, ám ez is bőven elég volt, hogy megverjem. Az első menetben már éreztem, nem lesz gond. Úgy gondolom, sokat jelentett, hogy a mérkőzés előtt másfél hónappal új étrendre álltam át az edzőm egyik hamburgi gyógyszerész barátjának jóvoltából. Mindent kiszámítottak, pontos étkezési tervet kaptam, grammra kellett tudnom, mennyi kalóriát viszek be naponta, s ebből mennyit éget majd el a szervezetem. Továbbá pótolni kellett a hiányzó magnéziumot, s egyéb nyomelemeket. Gyakran vettek tőlem vért, nézték a vastartalmát is. Nem ehettem sült krumplit, panírozott húst, kacsát, nyulat, csak kimondottan zsírszegény, olívaolajjal készített ételeket. Néha rendkívüli hőségben, negyven fokban edzettünk, s ez is hozzájárult, hogy a súlyom miatt egyáltalán nem kellett aggódnom.

- Marad az említett étrend, vagy visszatér a korábban megszokott kajákhoz?

- Most már ehetek bármit. a tervek szerint decemberben vagy januárban lépek újra szorítóba. Ennyi pihenés kell is a regenerálódáshoz, valamint novemberben születik a gyermekünk, szeretnék a nejem mellett lenni a szülésig. Az orvosok azt mondják, kisfiú lesz. Én is erre készülök.

- Milyen nevet adnak a csöppségnek?

- Nekem nagyon tetszett az Áron, eleinte a feleségemnek is, aztán kitalálta, hogy Miguel Anghel névre kereszteljük. Még vitatkozunk, én azt mondom, Áron lesz, mert én vagyok az apja, ő hajtogatja a másik verziót, mondván, ő az anyja. Aztán lehet, hogy mégsem fiú lesz, hanem kislány. A dokik szerint erre mindössze 0,1 százalék az esély. De bejöhet. Én mindenesetre fiút várok, gyakran beszélek hozzá magyarul, mindig kisfiamnak szólítom. Már várjuk a nejemmel. Amúgy nem telnek tétlenül az elkövetkező hónapok sem. Vélhetően rövid pihenés következik a Balatonon, nagy nyaralást nem tervezünk a baba miatt. Ráadásul házépítésbe is kezdtünk két hete Fóton. Egy barátomat bíztam meg, ő intézi a dolgokat, rengeteg terhet levesz a vállamról, de azért oda kell figyelnem, elvégre ez a mi otthonunk lesz. Azt még nem tudjuk, hol szül a nejem, Hamburgban biztosan nem, nem túl jók az ottani tapasztalatok, valószínűleg egy bajor-országi klinikán.

- Említette, az utód születéséig nem vállal mérkőzést. Egyébként kivel találkozna a ringben a legszívesebben?

- Nem kizárható egy cím-egyesítő mérkőzés, de az is lehet, hogy a WBO keretein belül hetedszer kell megvédenem az övemet. Az edzőm azt mondja, ha ugyanolyan jól sikerül a felkészülésem, mint legutóbb, nem kell félnem senkitől. Ahogy múlnak a meccsek, úgy bizonyosodom meg erről magam is. Én vagyok a világbajnok. Bárki ellen is kell szorítóba lépnem az év végén, felkészült leszek és erős, mint a bivaly. Úgy tudom, november 18-án Tiozzo összecsap Garayval, lehet, hogy annak a találkozónak a győztese vár rám. Én a legtöbb esélyt a Fabrizio Tiozzo elleni összecsapásnak adom, de képben van Woods és Adamek is. De úgysem én döntöm el, ki ellen lépek ringbe.

- Az első címvédése után nyilatkozta, reméli, rövidesen jön a jólét, szeretne nem máról holnapra élő ökölvívó lenni. Alighanem jó úton jár, a hírek szerint négyszáz-ötvenezer ezer eurót keresett Ulrich ellen. Igaz ez?

- Egy német bulvárlap szellőztette meg a dolgot, nagyjából jó az összeg, amit leírtak. Ám ennek talán a harminc százaléka marad meg nettóban, a németeknél nagy az adó, s rengeteg költséggel, menedzseri díj, jutalékok, jár egy-egy ilyen találkozó. Persze, panaszra nincs ok, az is elég szép summa.

- Remek hangulatban van, ami tulaj