Váltani kell

Pajor-Gyulai László

És tényleg alighanem csak most jön a neheze. Ezen az oldalon a szomszédos hasábokon Mezey György, a korábbi kétszeres szövetségi kapitány említi meg a futballválogatott sikeréről szólva, hogy az Eb-selejtezőcsoport megnyerése nem valaminek a vége, sokkal inkább a kezdete, és a megoldásra váró feladatok száma nem csökkent, hanem szaporodott. A részvétel kiharcolása egy dolog, ám a felkészülés megszervezése óriási munkát jelent mennyiségben és minőségben, valamint rengeteg kérdéssel szembesül majd Marco Rossi szövetségi kapitány, a stábja, a legtöbb játékos és maga a hátteret biztosító szövetség is.

Mi most maradjunk a kapitánynál és a játékosoknál! Nagyon remélve azt, hogy a jelenlegi sérültek felépülnek, mások pedig nem sérülnek meg a kontinenstornáig, beláthatjuk, hogy Marco Rossi nem lesz könnyű helyzetben a keret kialakításakor. Nem azért, mert minden poszton hemzsegnek a klasszisok, és nem tudja, kit hagyjon ki közülük, ez a válogatott elsősorban csapatként képes elérni a jó eredményeket, még akkor is, ha a legutóbb például, Monte­negró ellen éppen egy klasszis labdarúgó döntötte el a meccset a javunkra. Feltéve, tehát, hogy mindenki egészséges, jelen állás szerint akkor is van valami, ami fejfájást okozhat a kapitánynak, és ez a légiósok játékperce.

Sajnos ebben többen sem állnak túl jól, márpedig Marco Rossi kerek perec kijelentette, csak arra számít Németországban a jövő nyáron, aki rendszeresen játszik a klubjában. A fiatal Németh Andrásnak is kertelés nélkül elmondta, el kell jönnie Hamburg­ból, ahol nincs sok esélye alapemberré válni, márpedig így legfeljebb néző lehet az Eb-n. A baj az, hogy mások is, ráadásul Némethnél egyelőre fontosabb játékosok, ugyanezzel a gonddal küszködnek. Gulácsi Péter sérülése rendbe jött, de a helyére beugró Janis Blaswich olyannyira bevált, hogy tagja lett a német válogatott keretének, a magyar kapusnak most esélye sincs többre a kispadnál Lipcsében; Lang Ádám Cipruson, Nagy Ádám az olasz másodosztályban, Szalai Attila a német Hoffenheimben, Botka Endre a Ferencvárosban, Ádám Martin a dél-koreai Ulszanban csak perceket kap, rosszabb esetben még annyit sem.
A megoldás kézenfekvőnek tűnik: klubot kell váltani. Kár, hogy ezt mondani könnyebb, mint megtenni, különösen jól, hiszen a klubok nemigen kapkodnak más klubok perememberei után. A válogatott jó ajánlólevél lehet, ebben bízhatunk.

 Különösen azért, mert ha Marco Rossi tartja a szavát, akkor nagy gond lesz: sajnos az említettek mögött nem nyüzsögnek a minőségi trónkövetelők.