DUOL
dunaújvárosi hírportál
Nem tudom, pontosan hányszor, de biztosan több tucatszor visszanéztem azt az 1 perc 50,73 másodpercet. Nem a magyar, hanem az angol nyelvű közvetítést, annyira tetszett a kommentátor reakciója. Mi, magyarok sejtettük, hogy világraszóló eredmény születhet, a külföldiek kevésbé számítottak rá, talán ezért kiabált hitetlenkedve a derék angol vagy amerikai kommentátor, aki folyamatosan azt hajtogatta, hogy hihetetlen, fantasztikus, zseniális, és rengetegszer megismételte, hogy ez a magyar fiú alig tizenkilenc éves. Mi tagadás: nagyon jó volt látni és hallani.
Természetesen Milák Kristófról van szó, aki 2019-ben ezzel az idővel ejtette ámulatba a világot, ami nem túlzás, hiszen világbajnokságon úszott fantasztikus világcsúcsot 200 méter pillangón, átadva a múltnak Michael Phelps kereken tízesztendős, egyesek által túlszárnyalhatatlannak hitt rekordját. Alig tizenkilenc évesen – majd két évvel később az olimpián is felállhatott a dobogó tetejére, újabb egy év múltán pedig a budapesti világbajnokságon a saját csúcsát megjavítva lett aranyérmes, cseppet sem mellékesen aranyat nyert a 100 méteres távon is.
Nagyon úgy tűnt, Párizsban de még 2028-ban Los Angelesben is egy olimpiai győzelmet előre beírhatunk a dicsőséglistára, Milák Kristóf annyira új dimenziót nyitott a sportágban, most pedig azt találgatjuk, hogy egyáltalán ott lesz-e jövőre a játékokon, sőt, egyáltalán képes, illetve hajlandó lesz-e olyan edzésmunkára, amely a siker legkisebb esélyével is kecsegtethet.
A nyáron kihagyta a világbajnokságot, mondván, majd visszatér, amit meg is tett, ám a héten kiderült, ez a visszatérés csak tessék-lássék módon sikerült.
Nem ismerem őt személyesen, az úszás világában sem mozgok otthonosan, ezért szakmai oldalról meg sem próbálom megközelíteni ezt az ügyet. Emberileg viszont nagyon meg tudom őt érteni. Björn Borg jut az eszembe, aki 26 évesen vonult vissza, mondván: „Nincs meg a megfelelő motivációm, nem tudok száz százalékot beleadni, és ha erre nem vagyok képes, akkor nem lenne tisztességes magammal szemben, hogy folytassam. A tenisz szórakozás kellene hogy legyen, ha a csúcson vagy, és én nem érzem már ezt.” Csak azok tudhatják, mit jelent a kiégés, akik nap mint nap emberfeletti munkát végeznek a sikerért, el is érik, és új és motivációt kell találniuk, hogy legyen valami, ami újra és újra erőt ad, és akik folyamatosan szembesülnek a hatalmas elvárásokkal.
Itt most megértésre van szükség, nem ítélkezésre. És persze szurkolásra, hogy ez a zseni megtalálja régi önmagát.