Respekt

Szilágyi László

José Mourinho vonzza a figyelmet, még akkor is, ha fizikailag nincs is jelen. Az önmagát 2003-ban Special One-ként aposztrofáló portugál labdarúgóedző nevét skandálták korábbi csapatai, az Internazio­nale és a Porto szurkolói a két gárda szerdai Bajnokok Ligája-­mérkőzése előtt. A közös halmaz, mármint Mourinho legnagyobb érdeme, hogy pályafutása csúcsán mindkét csapattal megnyerte a BL-t, és erre tisztelettel emlékeznek az olasz és a portugál klubnál. Pedig Mourinho nem most vitte véghez legnagyobb haditetteit: a Portóval 2004-ben, az Interrel 2010-ben jutott fel a csúcsra, és több mint egy évtized után, 2023-ban is szívesen idézték fel a szurkolók a zabolázhatatlan edző legnagyobb sikereit.

A mai, modern futballból mintha kiveszni látszana ez a fajta tisztelet az edzőkkel szemben. És valljuk meg, a Milannal és a Real Madriddal is BL-t nyerő Carlo Ancelottin kívül nem tűnt fel olyan figura a 2000-es években, aki két különböző együttessel is megnyerte a legrangosabb európai klubtrófeát. José Mourinhónak sikerült, előbb az outsidernek tartott Portóval, majd a Guardiola-féle tikitaka­korszak legerősebb csapatát, a csúcson lévő Lionel Messit, Xavit, illetve Andrés Iniestát felvonultató Barcelonát az elődöntőben búcsúztató Interrel.

S hogy mi történt azóta? 

A kritikusai szerint Mourinho elvesztette a varázspálcáját, de az eredményei alapján ez nem fedi a valóságot.

 Az Inter után a Real Madridnál lehúzott három év alatt gólrekorddal nyert spanyol bajnokságot a már említett Barcát megelőzve. Majd visszatérve Angliába nyert egy Európa-­ligát a Manchester Uniteddel, ahol látványosan elfáradt a kapcsolata az újságírókkal. Többször önkényesen vetett véget egy-egy sajtótájékoztatónak, a tisztelet hiányát rótta fel a kritikusainak, mindig arra hivatkozott a 2017/2018-as szezonban, hogy az akkor a Premier League-ben dolgozó edzők összesen kétszer nyertek angol bajnokságot, míg ő három aranyat söpört be a Chelsea-vel. És kifelé menet odavetette, hogy jár neki a tisztelet.

Rómában ezzel nincsen gondja: senki egy rossz szót sem mert szólni, pedig nem mindig közönségcsalogató futballt játszik a csapata. Viszont tavaly megnyerte az európai Konferencialigát, így ő az egyetlen edző a futball történetében, aki mindhárom kupasorozatban győzött.
Ő José Mourinho, a közhelykerülő, akinek a nevét skandálták a milánói és a portói drukkerek. Pedig ő ott sem volt. Már csak ezért is jár neki a tisztelet, vagy ahogy ő mondja: respekt.