Érzékeny milliárdosok

Pontosabban a burka és a nikáb viseletét. Csak hogy teljes képünk legyen: a burka az egész testet takarja, viselője csak a szöveten keresztül lát, míg a nikábon van egy szemnyílás. Előrebocsátom még, hogy a burkát több országban is betiltották - egy indoklást idéznék, ez Sarkozy elnöké: "Régi nemzet vagyunk, amelyet az emberi méltóság és a közösségi élet egy bizonyos felfogása tart össze. Az arcot teljesen elfedő viselet veszélyt hordoz ezekre az alapvető és lényegi értékekre nézve." Hümm. És uff. A franciák mellett egyébként (most látom a neten) jóformán egész Európa is betiltotta vagy tiltani tervezi az arc elfedését. Oké: azt persze egész jól értem, hogy mondjuk egy útlevélkép elkészítésénél hatóságilag nem tartják szerencsésnek, ha nejlonszatyor, mikiegér-maszk vagy úszósapka van az arcra húzva - no de hogy az utcán hogy megyek végig, az, könyörgöm, miért nem lehet a magánügyem? Végezzünk el egy gondolatkísérletet: egy októberi délutánon demonstratíve végiglejtek a Champs-Elysées-n egy hatvan kilót bíró juta krumpliszsákot magamra húzva. Mer csak. Megbírságolható vagyok-e a kilátásba helyezett 150 euróra vagy nem? Szerintem nem: mert a., a krumpliszsák az se nem burka, se nem nikáb; b., nem vagyok nő; c., nem vagyok muzulmán. Jó. Lépjünk egyet: vét-e a törvény ellen az a nő, aki ugyanezt a zsákot húzza magára? Jó. Vét-e, ha muzulmán? Jó. Ha muzulmán nő? Vihetek-e magammal a kezemben vállfán burkát? És magam elé tartva, úgy, hogy nincs rajtam? Nem fokozom. A lényeg, hogy valamit nyilván nem látok át - mondjuk azt a burkatiltással burkolt intelligens szándékot, hogy a muzulmánok húzzanak már haza a csába a mi jó kis országunkból burkástól-mecsetestől. Az egésszel szerintem ismét csak annyit sikerül majd elérnünk, hogy az igazi szélsőséges iszlámhívők pár ezrünknek (akik persze semmiről se tehetünk) odapirítanak pár rendeset. De ugyan miért is várjuk el, hogy a fogadjisten egy fokkal is kevésbé legyen idióta, mint az adjon?

Vörösiszap. A tragédia.

A MAL Zrt. ezúton is sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy első közleményei jobbára szakmai kérdésekre fókuszáltak, és így sokak számára érzéketlennek tűnhettek. - idézet a cég egyik újabb közleményéből. Tűnhettetek? Érzéketlennek? Ugyan már - hol vagytok ti már attól, ember... és ne higgyétek, hogy most, hogy egy píártanácsadó végre súgott valamit, részetekről minden rendben. Talán nem is az a baj, hogy az egyik jobbára szakmai fokuszálós a 21. leggazdagabb magyar, 23 milliárddal, a másik kettő a 28. helyen osztozik tizenhat és féllel - az igazi gond valahol ott van, hogy bocsánatkérés és/vagy seppuku helyett elkezdik elmagyarázni, hogy nem is történt, mert nem történhetett semmi. Szenvtelenül belemondani egy kamerába, hogy a vörösiszap nem is ártalmas, nem kell úgy felfújni. Hogy még szerdán is ezt fontos közölni, idézem: A Mal Zrt. (továbbiakban: Cég) kifejezetten cáfolja, hogy tulajdonosai között Off-shore cég lenne található, a Cég 100-os magyar tulajdonban van. A Magyar Cég. Hogy ezek helyett Mr. Sorosnak jut eszébe egymillió dollárt küldeni. Meg persze mindenki más épeszű és ép érzésű embertársunknak jut eszébe: ezer forintot, ötezret, kétszázat, horgolt takarót, kisbaltát, ágyneműt, zoknit és kiflit. Mindegy is, hogy mit: küldeni kell. Mert, ha esetleg kétségeink lennének, nyugodtan higgyük el: a három embert kivéve kábé mindannyian ott vagyunk Kolontáron meg Devecserben, Somlóvásárhelyen meg a környéken. Ez az egész iszonyat ugyanis épp arra mutat rá, milyen könnyűszerrel juthat bárki ebben a fájdalmasan sok szempontból a nyolcvanas években rekedt országban iszap (vagy hívják bárminek) alá. Nem csak képletesen: halálosan konkrétan. Nagyon elegem van ebből a minden szaros csilliárdost mindenből kimosdató országból: idézek még a MAL honlapjáról, a Környezetvédelem címszó alól - kedden még volt, csütörtökön már a címszót is levették, ne keressék, a bátyám még akkor mentette le és küldte át: Társaságunk messzemenően elkötelezte magát a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, az európai előírások betartására. Korszerű technológiák és berendezések szolgálják a természetes vizek és a levegő tisztaságának védelmét. Jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására. Nagy gondot fordítunk a vörösiszap-terek rekultivációjára, folyamatos a már feltöltött medencék termőfölddel és növényzettel történő lefedése. Az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszert 1999-ben vezettük be. Engedelmükkel: nem mondok semmit. Ahogy az az asszony se mondott sokat, aki azt mesélte el, hogy a földszinten szó szerint mindenüket megette az iszap - sok más mellett a szüleiről maradt néhány fényképét is. Hogyan mutassam majd meg őket az unokáknak? - ezt kérdezte, nagyon visszafogottan, hangsúlytalanul a nő. Nem tudnám megmondani, miért, de legigazibban ekkor fogtam fel, milyen kilátástalan dolog a kártalanítás - legyen (márpedig legyen!) még oly teljes is... És ha észre tetszettek venni, mind ez idáig - szándékosan - az anyagi javakban esett károkról beszéltem. Meg sem említettem azokat, akik nem csak mindent, de valakit is elveszítettek... Arra úgysincsen szó. Nincs vigasz. Csend van. Gyász. Pont.

Pontosabban a burka és a nikáb viseletét. Csak hogy teljes képünk legyen: a burka az egész testet takarja, viselője csak a szöveten keresztül lát, míg a nikábon van egy szemnyílás. Előrebocsátom még, hogy a burkát több országban is betiltották - egy indoklást idéznék, ez Sarkozy elnöké: "Régi nemzet vagyunk, amelyet az emberi méltóság és a közösségi élet egy bizonyos felfogása tart össze. Az arcot teljesen elfedő viselet veszélyt hordoz ezekre az alapvető és lényegi értékekre nézve." Hümm. És uff. A franciák mellett egyébként (most látom a neten) jóformán egész Európa is betiltotta vagy tiltani tervezi az arc elfedését. Oké: azt persze egész jól értem, hogy mondjuk egy útlevélkép elkészítésénél hatóságilag nem tartják szerencsésnek, ha nejlonszatyor, mikiegér-maszk vagy úszósapka van az arcra húzva - no de hogy az utcán hogy megyek végig, az, könyörgöm, miért nem lehet a magánügyem? Végezzünk el egy gondolatkísérletet: egy októberi délutánon demonstratíve végiglejtek a Champs-Elysées-n egy hatvan kilót bíró juta krumpliszsákot magamra húzva. Mer csak. Megbírságolható vagyok-e a kilátásba helyezett 150 euróra vagy nem? Szerintem nem: mert a., a krumpliszsák az se nem burka, se nem nikáb; b., nem vagyok nő; c., nem vagyok muzulmán. Jó. Lépjünk egyet: vét-e a törvény ellen az a nő, aki ugyanezt a zsákot húzza magára? Jó. Vét-e, ha muzulmán? Jó. Ha muzulmán nő? Vihetek-e magammal a kezemben vállfán burkát? És magam elé tartva, úgy, hogy nincs rajtam? Nem fokozom. A lényeg, hogy valamit nyilván nem látok át - mondjuk azt a burkatiltással burkolt intelligens szándékot, hogy a muzulmánok húzzanak már haza a csába a mi jó kis országunkból burkástól-mecsetestől. Az egésszel szerintem ismét csak annyit sikerül majd elérnünk, hogy az igazi szélsőséges iszlámhívők pár ezrünknek (akik persze semmiről se tehetünk) odapirítanak pár rendeset. De ugyan miért is várjuk el, hogy a fogadjisten egy fokkal is kevésbé legyen idióta, mint az adjon?

Vörösiszap. A tragédia.

A MAL Zrt. ezúton is sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy első közleményei jobbára szakmai kérdésekre fókuszáltak, és így sokak számára érzéketlennek tűnhettek. - idézet a cég egyik újabb közleményéből. Tűnhettetek? Érzéketlennek? Ugyan már - hol vagytok ti már attól, ember... és ne higgyétek, hogy most, hogy egy píártanácsadó végre súgott valamit, részetekről minden rendben. Talán nem is az a baj, hogy az egyik jobbára szakmai fokuszálós a 21. leggazdagabb magyar, 23 milliárddal, a másik kettő a 28. helyen osztozik tizenhat és féllel - az igazi gond valahol ott van, hogy bocsánatkérés és/vagy seppuku helyett elkezdik elmagyarázni, hogy nem is történt, mert nem történhetett semmi. Szenvtelenül belemondani egy kamerába, hogy a vörösiszap nem is ártalmas, nem kell úgy felfújni. Hogy még szerdán is ezt fontos közölni, idézem: A Mal Zrt. (továbbiakban: Cég) kifejezetten cáfolja, hogy tulajdonosai között Off-shore cég lenne található, a Cég 100-os magyar tulajdonban van. A Magyar Cég. Hogy ezek helyett Mr. Sorosnak jut eszébe egymillió dollárt küldeni. Meg persze mindenki más épeszű és ép érzésű embertársunknak jut eszébe: ezer forintot, ötezret, kétszázat, horgolt takarót, kisbaltát, ágyneműt, zoknit és kiflit. Mindegy is, hogy mit: küldeni kell. Mert, ha esetleg kétségeink lennének, nyugodtan higgyük el: a három embert kivéve kábé mindannyian ott vagyunk Kolontáron meg Devecserben, Somlóvásárhelyen meg a környéken. Ez az egész iszonyat ugyanis épp arra mutat rá, milyen könnyűszerrel juthat bárki ebben a fájdalmasan sok szempontból a nyolcvanas években rekedt országban iszap (vagy hívják bárminek) alá. Nem csak képletesen: halálosan konkrétan. Nagyon elegem van ebből a minden szaros csilliárdost mindenből kimosdató országból: idézek még a MAL honlapjáról, a Környezetvédelem címszó alól - kedden még volt, csütörtökön már a címszót is levették, ne keressék, a bátyám még akkor mentette le és küldte át: Társaságunk messzemenően elkötelezte magát a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, az európai előírások betartására. Korszerű technológiák és berendezések szolgálják a természetes vizek és a levegő tisztaságának védelmét. Jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására. Nagy gondot fordítunk a vörösiszap-terek rekultivációjára, folyamatos a már feltöltött medencék termőfölddel és növényzettel történő lefedése. Az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszert 1999-ben vezettük be. Engedelmükkel: nem mondok semmit. Ahogy az az asszony se mondott sokat, aki azt mesélte el, hogy a földszinten szó szerint mindenüket megette az iszap - sok más mellett a szüleiről maradt néhány fényképét is. Hogyan mutassam majd meg őket az unokáknak? - ezt kérdezte, nagyon visszafogottan, hangsúlytalanul a nő. Nem tudnám megmondani, miért, de legigazibban ekkor fogtam fel, milyen kilátástalan dolog a kártalanítás - legyen (márpedig legyen!) még oly teljes is... És ha észre tetszettek venni, mind ez idáig - szándékosan - az anyagi javakban esett károkról beszéltem. Meg sem említettem azokat, akik nem csak mindent, de valakit is elveszítettek... Arra úgysincsen szó. Nincs vigasz. Csend van. Gyász. Pont.

Pontosabban a burka és a nikáb viseletét. Csak hogy teljes képünk legyen: a burka az egész testet takarja, viselője csak a szöveten keresztül lát, míg a nikábon van egy szemnyílás. Előrebocsátom még, hogy a burkát több országban is betiltották - egy indoklást idéznék, ez Sarkozy elnöké: "Régi nemzet vagyunk, amelyet az emberi méltóság és a közösségi élet egy bizonyos felfogása tart össze. Az arcot teljesen elfedő viselet veszélyt hordoz ezekre az alapvető és lényegi értékekre nézve." Hümm. És uff. A franciák mellett egyébként (most látom a neten) jóformán egész Európa is betiltotta vagy tiltani tervezi az arc elfedését. Oké: azt persze egész jól értem, hogy mondjuk egy útlevélkép elkészítésénél hatóságilag nem tartják szerencsésnek, ha nejlonszatyor, mikiegér-maszk vagy úszósapka van az arcra húzva - no de hogy az utcán hogy megyek végig, az, könyörgöm, miért nem lehet a magánügyem? Végezzünk el egy gondolatkísérletet: egy októberi délutánon demonstratíve végiglejtek a Champs-Elysées-n egy hatvan kilót bíró juta krumpliszsákot magamra húzva. Mer csak. Megbírságolható vagyok-e a kilátásba helyezett 150 euróra vagy nem? Szerintem nem: mert a., a krumpliszsák az se nem burka, se nem nikáb; b., nem vagyok nő; c., nem vagyok muzulmán. Jó. Lépjünk egyet: vét-e a törvény ellen az a nő, aki ugyanezt a zsákot húzza magára? Jó. Vét-e, ha muzulmán? Jó. Ha muzulmán nő? Vihetek-e magammal a kezemben vállfán burkát? És magam elé tartva, úgy, hogy nincs rajtam? Nem fokozom. A lényeg, hogy valamit nyilván nem látok át - mondjuk azt a burkatiltással burkolt intelligens szándékot, hogy a muzulmánok húzzanak már haza a csába a mi jó kis országunkból burkástól-mecsetestől. Az egésszel szerintem ismét csak annyit sikerül majd elérnünk, hogy az igazi szélsőséges iszlámhívők pár ezrünknek (akik persze semmiről se tehetünk) odapirítanak pár rendeset. De ugyan miért is várjuk el, hogy a fogadjisten egy fokkal is kevésbé legyen idióta, mint az adjon?

Vörösiszap. A tragédia.

A MAL Zrt. ezúton is sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy első közleményei jobbára szakmai kérdésekre fókuszáltak, és így sokak számára érzéketlennek tűnhettek. - idézet a cég egyik újabb közleményéből. Tűnhettetek? Érzéketlennek? Ugyan már - hol vagytok ti már attól, ember... és ne higgyétek, hogy most, hogy egy píártanácsadó végre súgott valamit, részetekről minden rendben. Talán nem is az a baj, hogy az egyik jobbára szakmai fokuszálós a 21. leggazdagabb magyar, 23 milliárddal, a másik kettő a 28. helyen osztozik tizenhat és féllel - az igazi gond valahol ott van, hogy bocsánatkérés és/vagy seppuku helyett elkezdik elmagyarázni, hogy nem is történt, mert nem történhetett semmi. Szenvtelenül belemondani egy kamerába, hogy a vörösiszap nem is ártalmas, nem kell úgy felfújni. Hogy még szerdán is ezt fontos közölni, idézem: A Mal Zrt. (továbbiakban: Cég) kifejezetten cáfolja, hogy tulajdonosai között Off-shore cég lenne található, a Cég 100-os magyar tulajdonban van. A Magyar Cég. Hogy ezek helyett Mr. Sorosnak jut eszébe egymillió dollárt küldeni. Meg persze mindenki más épeszű és ép érzésű embertársunknak jut eszébe: ezer forintot, ötezret, kétszázat, horgolt takarót, kisbaltát, ágyneműt, zoknit és kiflit. Mindegy is, hogy mit: küldeni kell. Mert, ha esetleg kétségeink lennének, nyugodtan higgyük el: a három embert kivéve kábé mindannyian ott vagyunk Kolontáron meg Devecserben, Somlóvásárhelyen meg a környéken. Ez az egész iszonyat ugyanis épp arra mutat rá, milyen könnyűszerrel juthat bárki ebben a fájdalmasan sok szempontból a nyolcvanas években rekedt országban iszap (vagy hívják bárminek) alá. Nem csak képletesen: halálosan konkrétan. Nagyon elegem van ebből a minden szaros csilliárdost mindenből kimosdató országból: idézek még a MAL honlapjáról, a Környezetvédelem címszó alól - kedden még volt, csütörtökön már a címszót is levették, ne keressék, a bátyám még akkor mentette le és küldte át: Társaságunk messzemenően elkötelezte magát a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, az európai előírások betartására. Korszerű technológiák és berendezések szolgálják a természetes vizek és a levegő tisztaságának védelmét. Jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására. Nagy gondot fordítunk a vörösiszap-terek rekultivációjára, folyamatos a már feltöltött medencék termőfölddel és növényzettel történő lefedése. Az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszert 1999-ben vezettük be. Engedelmükkel: nem mondok semmit. Ahogy az az asszony se mondott sokat, aki azt mesélte el, hogy a földszinten szó szerint mindenüket megette az iszap - sok más mellett a szüleiről maradt néhány fényképét is. Hogyan mutassam majd meg őket az unokáknak? - ezt kérdezte, nagyon visszafogottan, hangsúlytalanul a nő. Nem tudnám megmondani, miért, de legigazibban ekkor fogtam fel, milyen kilátástalan dolog a kártalanítás - legyen (márpedig legyen!) még oly teljes is... És ha észre tetszettek venni, mind ez idáig - szándékosan - az anyagi javakban esett károkról beszéltem. Meg sem említettem azokat, akik nem csak mindent, de valakit is elveszítettek... Arra úgysincsen szó. Nincs vigasz. Csend van. Gyász. Pont.

Pontosabban a burka és a nikáb viseletét. Csak hogy teljes képünk legyen: a burka az egész testet takarja, viselője csak a szöveten keresztül lát, míg a nikábon van egy szemnyílás. Előrebocsátom még, hogy a burkát több országban is betiltották - egy indoklást idéznék, ez Sarkozy elnöké: "Régi nemzet vagyunk, amelyet az emberi méltóság és a közösségi élet egy bizonyos felfogása tart össze. Az arcot teljesen elfedő viselet veszélyt hordoz ezekre az alapvető és lényegi értékekre nézve." Hümm. És uff. A franciák mellett egyébként (most látom a neten) jóformán egész Európa is betiltotta vagy tiltani tervezi az arc elfedését. Oké: azt persze egész jól értem, hogy mondjuk egy útlevélkép elkészítésénél hatóságilag nem tartják szerencsésnek, ha nejlonszatyor, mikiegér-maszk vagy úszósapka van az arcra húzva - no de hogy az utcán hogy megyek végig, az, könyörgöm, miért nem lehet a magánügyem? Végezzünk el egy gondolatkísérletet: egy októberi délutánon demonstratíve végiglejtek a Champs-Elysées-n egy hatvan kilót bíró juta krumpliszsákot magamra húzva. Mer csak. Megbírságolható vagyok-e a kilátásba helyezett 150 euróra vagy nem? Szerintem nem: mert a., a krumpliszsák az se nem burka, se nem nikáb; b., nem vagyok nő; c., nem vagyok muzulmán. Jó. Lépjünk egyet: vét-e a törvény ellen az a nő, aki ugyanezt a zsákot húzza magára? Jó. Vét-e, ha muzulmán? Jó. Ha muzulmán nő? Vihetek-e magammal a kezemben vállfán burkát? És magam elé tartva, úgy, hogy nincs rajtam? Nem fokozom. A lényeg, hogy valamit nyilván nem látok át - mondjuk azt a burkatiltással burkolt intelligens szándékot, hogy a muzulmánok húzzanak már haza a csába a mi jó kis országunkból burkástól-mecsetestől. Az egésszel szerintem ismét csak annyit sikerül majd elérnünk, hogy az igazi szélsőséges iszlámhívők pár ezrünknek (akik persze semmiről se tehetünk) odapirítanak pár rendeset. De ugyan miért is várjuk el, hogy a fogadjisten egy fokkal is kevésbé legyen idióta, mint az adjon?

Vörösiszap. A tragédia.

A MAL Zrt. ezúton is sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy első közleményei jobbára szakmai kérdésekre fókuszáltak, és így sokak számára érzéketlennek tűnhettek. - idézet a cég egyik újabb közleményéből. Tűnhettetek? Érzéketlennek? Ugyan már - hol vagytok ti már attól, ember... és ne higgyétek, hogy most, hogy egy píártanácsadó végre súgott valamit, részetekről minden rendben. Talán nem is az a baj, hogy az egyik jobbára szakmai fokuszálós a 21. leggazdagabb magyar, 23 milliárddal, a másik kettő a 28. helyen osztozik tizenhat és féllel - az igazi gond valahol ott van, hogy bocsánatkérés és/vagy seppuku helyett elkezdik elmagyarázni, hogy nem is történt, mert nem történhetett semmi. Szenvtelenül belemondani egy kamerába, hogy a vörösiszap nem is ártalmas, nem kell úgy felfújni. Hogy még szerdán is ezt fontos közölni, idézem: A Mal Zrt. (továbbiakban: Cég) kifejezetten cáfolja, hogy tulajdonosai között Off-shore cég lenne található, a Cég 100-os magyar tulajdonban van. A Magyar Cég. Hogy ezek helyett Mr. Sorosnak jut eszébe egymillió dollárt küldeni. Meg persze mindenki más épeszű és ép érzésű embertársunknak jut eszébe: ezer forintot, ötezret, kétszázat, horgolt takarót, kisbaltát, ágyneműt, zoknit és kiflit. Mindegy is, hogy mit: küldeni kell. Mert, ha esetleg kétségeink lennének, nyugodtan higgyük el: a három embert kivéve kábé mindannyian ott vagyunk Kolontáron meg Devecserben, Somlóvásárhelyen meg a környéken. Ez az egész iszonyat ugyanis épp arra mutat rá, milyen könnyűszerrel juthat bárki ebben a fájdalmasan sok szempontból a nyolcvanas években rekedt országban iszap (vagy hívják bárminek) alá. Nem csak képletesen: halálosan konkrétan. Nagyon elegem van ebből a minden szaros csilliárdost mindenből kimosdató országból: idézek még a MAL honlapjáról, a Környezetvédelem címszó alól - kedden még volt, csütörtökön már a címszót is levették, ne keressék, a bátyám még akkor mentette le és küldte át: Társaságunk messzemenően elkötelezte magát a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, az európai előírások betartására. Korszerű technológiák és berendezések szolgálják a természetes vizek és a levegő tisztaságának védelmét. Jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására. Nagy gondot fordítunk a vörösiszap-terek rekultivációjára, folyamatos a már feltöltött medencék termőfölddel és növényzettel történő lefedése. Az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszert 1999-ben vezettük be. Engedelmükkel: nem mondok semmit. Ahogy az az asszony se mondott sokat, aki azt mesélte el, hogy a földszinten szó szerint mindenüket megette az iszap - sok más mellett a szüleiről maradt néhány fényképét is. Hogyan mutassam majd meg őket az unokáknak? - ezt kérdezte, nagyon visszafogottan, hangsúlytalanul a nő. Nem tudnám megmondani, miért, de legigazibban ekkor fogtam fel, milyen kilátástalan dolog a kártalanítás - legyen (márpedig legyen!) még oly teljes is... És ha észre tetszettek venni, mind ez idáig - szándékosan - az anyagi javakban esett károkról beszéltem. Meg sem említettem azokat, akik nem csak mindent, de valakit is elveszítettek... Arra úgysincsen szó. Nincs vigasz. Csend van. Gyász. Pont.

Vörösiszap. A tragédia.

A MAL Zrt. ezúton is sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy első közleményei jobbára szakmai kérdésekre fókuszáltak, és így sokak számára érzéketlennek tűnhettek. - idézet a cég egyik újabb közleményéből. Tűnhettetek? Érzéketlennek? Ugyan már - hol vagytok ti már attól, ember... és ne higgyétek, hogy most, hogy egy píártanácsadó végre súgott valamit, részetekről minden rendben. Talán nem is az a baj, hogy az egyik jobbára szakmai fokuszálós a 21. leggazdagabb magyar, 23 milliárddal, a másik kettő a 28. helyen osztozik tizenhat és féllel - az igazi gond valahol ott van, hogy bocsánatkérés és/vagy seppuku helyett elkezdik elmagyarázni, hogy nem is történt, mert nem történhetett semmi. Szenvtelenül belemondani egy kamerába, hogy a vörösiszap nem is ártalmas, nem kell úgy felfújni. Hogy még szerdán is ezt fontos közölni, idézem: A Mal Zrt. (továbbiakban: Cég) kifejezetten cáfolja, hogy tulajdonosai között Off-shore cég lenne található, a Cég 100-os magyar tulajdonban van. A Magyar Cég. Hogy ezek helyett Mr. Sorosnak jut eszébe egymillió dollárt küldeni. Meg persze mindenki más épeszű és ép érzésű embertársunknak jut eszébe: ezer forintot, ötezret, kétszázat, horgolt takarót, kisbaltát, ágyneműt, zoknit és kiflit. Mindegy is, hogy mit: küldeni kell. Mert, ha esetleg kétségeink lennének, nyugodtan higgyük el: a három embert kivéve kábé mindannyian ott vagyunk Kolontáron meg Devecserben, Somlóvásárhelyen meg a környéken. Ez az egész iszonyat ugyanis épp arra mutat rá, milyen könnyűszerrel juthat bárki ebben a fájdalmasan sok szempontból a nyolcvanas években rekedt országban iszap (vagy hívják bárminek) alá. Nem csak képletesen: halálosan konkrétan. Nagyon elegem van ebből a minden szaros csilliárdost mindenből kimosdató országból: idézek még a MAL honlapjáról, a Környezetvédelem címszó alól - kedden még volt, csütörtökön már a címszót is levették, ne keressék, a bátyám még akkor mentette le és küldte át: Társaságunk messzemenően elkötelezte magát a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, az európai előírások betartására. Korszerű technológiák és berendezések szolgálják a természetes vizek és a levegő tisztaságának védelmét. Jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására. Nagy gondot fordítunk a vörösiszap-terek rekultivációjára, folyamatos a már feltöltött medencék termőfölddel és növényzettel történő lefedése. Az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszert 1999-ben vezettük be. Engedelmükkel: nem mondok semmit. Ahogy az az asszony se mondott sokat, aki azt mesélte el, hogy a földszinten szó szerint mindenüket megette az iszap - sok más mellett a szüleiről maradt néhány fényképét is. Hogyan mutassam majd meg őket az unokáknak? - ezt kérdezte, nagyon visszafogottan, hangsúlytalanul a nő. Nem tudnám megmondani, miért, de legigazibban ekkor fogtam fel, milyen kilátástalan dolog a kártalanítás - legyen (márpedig legyen!) még oly teljes is... És ha észre tetszettek venni, mind ez idáig - szándékosan - az anyagi javakban esett károkról beszéltem. Meg sem említettem azokat, akik nem csak mindent, de valakit is elveszítettek... Arra úgysincsen szó. Nincs vigasz. Csend van. Gyász. Pont.

Vörösiszap. A tragédia.

A MAL Zrt. ezúton is sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy első közleményei jobbára szakmai kérdésekre fókuszáltak, és így sokak számára érzéketlennek tűnhettek. - idézet a cég egyik újabb közleményéből. Tűnhettetek? Érzéketlennek? Ugyan már - hol vagytok ti már attól, ember... és ne higgyétek, hogy most, hogy egy píártanácsadó végre súgott valamit, részetekről minden rendben. Talán nem is az a baj, hogy az egyik jobbára szakmai fokuszálós a 21. leggazdagabb magyar, 23 milliárddal, a másik kettő a 28. helyen osztozik tizenhat és féllel - az igazi gond valahol ott van, hogy bocsánatkérés és/vagy seppuku helyett elkezdik elmagyarázni, hogy nem is történt, mert nem történhetett semmi. Szenvtelenül belemondani egy kamerába, hogy a vörösiszap nem is ártalmas, nem kell úgy felfújni. Hogy még szerdán is ezt fontos közölni, idézem: A Mal Zrt. (továbbiakban: Cég) kifejezetten cáfolja, hogy tulajdonosai között Off-shore cég lenne található, a Cég 100-os magyar tulajdonban van. A Magyar Cég. Hogy ezek helyett Mr. Sorosnak jut eszébe egymillió dollárt küldeni. Meg persze mindenki más épeszű és ép érzésű embertársunknak jut eszébe: ezer forintot, ötezret, kétszázat, horgolt takarót, kisbaltát, ágyneműt, zoknit és kiflit. Mindegy is, hogy mit: küldeni kell. Mert, ha esetleg kétségeink lennének, nyugodtan higgyük el: a három embert kivéve kábé mindannyian ott vagyunk Kolontáron meg Devecserben, Somlóvásárhelyen meg a környéken. Ez az egész iszonyat ugyanis épp arra mutat rá, milyen könnyűszerrel juthat bárki ebben a fájdalmasan sok szempontból a nyolcvanas években rekedt országban iszap (vagy hívják bárminek) alá. Nem csak képletesen: halálosan konkrétan. Nagyon elegem van ebből a minden szaros csilliárdost mindenből kimosdató országból: idézek még a MAL honlapjáról, a Környezetvédelem címszó alól - kedden még volt, csütörtökön már a címszót is levették, ne keressék, a bátyám még akkor mentette le és küldte át: Társaságunk messzemenően elkötelezte magát a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, az európai előírások betartására. Korszerű technológiák és berendezések szolgálják a természetes vizek és a levegő tisztaságának védelmét. Jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására. Nagy gondot fordítunk a vörösiszap-terek rekultivációjára, folyamatos a már feltöltött medencék termőfölddel és növényzettel történő lefedése. Az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszert 1999-ben vezettük be. Engedelmükkel: nem mondok semmit. Ahogy az az asszony se mondott sokat, aki azt mesélte el, hogy a földszinten szó szerint mindenüket megette az iszap - sok más mellett a szüleiről maradt néhány fényképét is. Hogyan mutassam majd meg őket az unokáknak? - ezt kérdezte, nagyon visszafogottan, hangsúlytalanul a nő. Nem tudnám megmondani, miért, de legigazibban ekkor fogtam fel, milyen kilátástalan dolog a kártalanítás - legyen (márpedig legyen!) még oly teljes is... És ha észre tetszettek venni, mind ez idáig - szándékosan - az anyagi javakban esett károkról beszéltem. Meg sem említettem azokat, akik nem csak mindent, de valakit is elveszítettek... Arra úgysincsen szó. Nincs vigasz. Csend van. Gyász. Pont.

Vörösiszap. A tragédia.

A MAL Zrt. ezúton is sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy első közleményei jobbára szakmai kérdésekre fókuszáltak, és így sokak számára érzéketlennek tűnhettek. - idézet a cég egyik újabb közleményéből. Tűnhettetek? Érzéketlennek? Ugyan már - hol vagytok ti már attól, ember... és ne higgyétek, hogy most, hogy egy píártanácsadó végre súgott valamit, részetekről minden rendben. Talán nem is az a baj, hogy az egyik jobbára szakmai fokuszálós a 21. leggazdagabb magyar, 23 milliárddal, a másik kettő a 28. helyen osztozik tizenhat és féllel - az igazi gond valahol ott van, hogy bocsánatkérés és/vagy seppuku helyett elkezdik elmagyarázni, hogy nem is történt, mert nem történhetett semmi. Szenvtelenül belemondani egy kamerába, hogy a vörösiszap nem is ártalmas, nem kell úgy felfújni. Hogy még szerdán is ezt fontos közölni, idézem: A Mal Zrt. (továbbiakban: Cég) kifejezetten cáfolja, hogy tulajdonosai között Off-shore cég lenne található, a Cég 100-os magyar tulajdonban van. A Magyar Cég. Hogy ezek helyett Mr. Sorosnak jut eszébe egymillió dollárt küldeni. Meg persze mindenki más épeszű és ép érzésű embertársunknak jut eszébe: ezer forintot, ötezret, kétszázat, horgolt takarót, kisbaltát, ágyneműt, zoknit és kiflit. Mindegy is, hogy mit: küldeni kell. Mert, ha esetleg kétségeink lennének, nyugodtan higgyük el: a három embert kivéve kábé mindannyian ott vagyunk Kolontáron meg Devecserben, Somlóvásárhelyen meg a környéken. Ez az egész iszonyat ugyanis épp arra mutat rá, milyen könnyűszerrel juthat bárki ebben a fájdalmasan sok szempontból a nyolcvanas években rekedt országban iszap (vagy hívják bárminek) alá. Nem csak képletesen: halálosan konkrétan. Nagyon elegem van ebből a minden szaros csilliárdost mindenből kimosdató országból: idézek még a MAL honlapjáról, a Környezetvédelem címszó alól - kedden még volt, csütörtökön már a címszót is levették, ne keressék, a bátyám még akkor mentette le és küldte át: Társaságunk messzemenően elkötelezte magát a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, az európai előírások betartására. Korszerű technológiák és berendezések szolgálják a természetes vizek és a levegő tisztaságának védelmét. Jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására. Nagy gondot fordítunk a vörösiszap-terek rekultivációjára, folyamatos a már feltöltött medencék termőfölddel és növényzettel történő lefedése. Az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszert 1999-ben vezettük be. Engedelmükkel: nem mondok semmit. Ahogy az az asszony se mondott sokat, aki azt mesélte el, hogy a földszinten szó szerint mindenüket megette az iszap - sok más mellett a szüleiről maradt néhány fényképét is. Hogyan mutassam majd meg őket az unokáknak? - ezt kérdezte, nagyon visszafogottan, hangsúlytalanul a nő. Nem tudnám megmondani, miért, de legigazibban ekkor fogtam fel, milyen kilátástalan dolog a kártalanítás - legyen (márpedig legyen!) még oly teljes is... És ha észre tetszettek venni, mind ez idáig - szándékosan - az anyagi javakban esett károkról beszéltem. Meg sem említettem azokat, akik nem csak mindent, de valakit is elveszítettek... Arra úgysincsen szó. Nincs vigasz. Csend van. Gyász. Pont.

Vörösiszap. A tragédia.

A MAL Zrt. ezúton is sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy első közleményei jobbára szakmai kérdésekre fókuszáltak, és így sokak számára érzéketlennek tűnhettek. - idézet a cég egyik újabb közleményéből. Tűnhettetek? Érzéketlennek? Ugyan már - hol vagytok ti már attól, ember... és ne higgyétek, hogy most, hogy egy píártanácsadó végre súgott valamit, részetekről minden rendben. Talán nem is az a baj, hogy az egyik jobbára szakmai fokuszálós a 21. leggazdagabb magyar, 23 milliárddal, a másik kettő a 28. helyen osztozik tizenhat és féllel - az igazi gond valahol ott van, hogy bocsánatkérés és/vagy seppuku helyett elkezdik elmagyarázni, hogy nem is történt, mert nem történhetett semmi. Szenvtelenül belemondani egy kamerába, hogy a vörösiszap nem is ártalmas, nem kell úgy felfújni. Hogy még szerdán is ezt fontos közölni, idézem: A Mal Zrt. (továbbiakban: Cég) kifejezetten cáfolja, hogy tulajdonosai között Off-shore cég lenne található, a Cég 100-os magyar tulajdonban van. A Magyar Cég. Hogy ezek helyett Mr. Sorosnak jut eszébe egymillió dollárt küldeni. Meg persze mindenki más épeszű és ép érzésű embertársunknak jut eszébe: ezer forintot, ötezret, kétszázat, horgolt takarót, kisbaltát, ágyneműt, zoknit és kiflit. Mindegy is, hogy mit: küldeni kell. Mert, ha esetleg kétségeink lennének, nyugodtan higgyük el: a három embert kivéve kábé mindannyian ott vagyunk Kolontáron meg Devecserben, Somlóvásárhelyen meg a környéken. Ez az egész iszonyat ugyanis épp arra mutat rá, milyen könnyűszerrel juthat bárki ebben a fájdalmasan sok szempontból a nyolcvanas években rekedt országban iszap (vagy hívják bárminek) alá. Nem csak képletesen: halálosan konkrétan. Nagyon elegem van ebből a minden szaros csilliárdost mindenből kimosdató országból: idézek még a MAL honlapjáról, a Környezetvédelem címszó alól - kedden még volt, csütörtökön már a címszót is levették, ne keressék, a bátyám még akkor mentette le és küldte át: Társaságunk messzemenően elkötelezte magát a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, az európai előírások betartására. Korszerű technológiák és berendezések szolgálják a természetes vizek és a levegő tisztaságának védelmét. Jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására. Nagy gondot fordítunk a vörösiszap-terek rekultivációjára, folyamatos a már feltöltött medencék termőfölddel és növényzettel történő lefedése. Az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszert 1999-ben vezettük be. Engedelmükkel: nem mondok semmit. Ahogy az az asszony se mondott sokat, aki azt mesélte el, hogy a földszinten szó szerint mindenüket megette az iszap - sok más mellett a szüleiről maradt néhány fényképét is. Hogyan mutassam majd meg őket az unokáknak? - ezt kérdezte, nagyon visszafogottan, hangsúlytalanul a nő. Nem tudnám megmondani, miért, de legigazibban ekkor fogtam fel, milyen kilátástalan dolog a kártalanítás - legyen (márpedig legyen!) még oly teljes is... És ha észre tetszettek venni, mind ez idáig - szándékosan - az anyagi javakban esett károkról beszéltem. Meg sem említettem azokat, akik nem csak mindent, de valakit is elveszítettek... Arra úgysincsen szó. Nincs vigasz. Csend van. Gyász. Pont.

A MAL Zrt. ezúton is sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy első közleményei jobbára szakmai kérdésekre fókuszáltak, és így sokak számára érzéketlennek tűnhettek. - idézet a cég egyik újabb közleményéből. Tűnhettetek? Érzéketlennek? Ugyan már - hol vagytok ti már attól, ember... és ne higgyétek, hogy most, hogy egy píártanácsadó végre súgott valamit, részetekről minden rendben. Talán nem is az a baj, hogy az egyik jobbára szakmai fokuszálós a 21. leggazdagabb magyar, 23 milliárddal, a másik kettő a 28. helyen osztozik tizenhat és féllel - az igazi gond valahol ott van, hogy bocsánatkérés és/vagy seppuku helyett elkezdik elmagyarázni, hogy nem is történt, mert nem történhetett semmi. Szenvtelenül belemondani egy kamerába, hogy a vörösiszap nem is ártalmas, nem kell úgy felfújni. Hogy még szerdán is ezt fontos közölni, idézem: A Mal Zrt. (továbbiakban: Cég) kifejezetten cáfolja, hogy tulajdonosai között Off-shore cég lenne található, a Cég 100-os magyar tulajdonban van. A Magyar Cég. Hogy ezek helyett Mr. Sorosnak jut eszébe egymillió dollárt küldeni. Meg persze mindenki más épeszű és ép érzésű embertársunknak jut eszébe: ezer forintot, ötezret, kétszázat, horgolt takarót, kisbaltát, ágyneműt, zoknit és kiflit. Mindegy is, hogy mit: küldeni kell. Mert, ha esetleg kétségeink lennének, nyugodtan higgyük el: a három embert kivéve kábé mindannyian ott vagyunk Kolontáron meg Devecserben, Somlóvásárhelyen meg a környéken. Ez az egész iszonyat ugyanis épp arra mutat rá, milyen könnyűszerrel juthat bárki ebben a fájdalmasan sok szempontból a nyolcvanas években rekedt országban iszap (vagy hívják bárminek) alá. Nem csak képletesen: halálosan konkrétan. Nagyon elegem van ebből a minden szaros csilliárdost mindenből kimosdató országból: idézek még a MAL honlapjáról, a Környezetvédelem címszó alól - kedden még volt, csütörtökön már a címszót is levették, ne keressék, a bátyám még akkor mentette le és küldte át: Társaságunk messzemenően elkötelezte magát a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, az európai előírások betartására. Korszerű technológiák és berendezések szolgálják a természetes vizek és a levegő tisztaságának védelmét. Jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására. Nagy gondot fordítunk a vörösiszap-terek rekultivációjára, folyamatos a már feltöltött medencék termőfölddel és növényzettel történő lefedése. Az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszert 1999-ben vezettük be. Engedelmükkel: nem mondok semmit. Ahogy az az asszony se mondott sokat, aki azt mesélte el, hogy a földszinten szó szerint mindenüket megette az iszap - sok más mellett a szüleiről maradt néhány fényképét is. Hogyan mutassam majd meg őket az unokáknak? - ezt kérdezte, nagyon visszafogottan, hangsúlytalanul a nő. Nem tudnám megmondani, miért, de legigazibban ekkor fogtam fel, milyen kilátástalan dolog a kártalanítás - legyen (márpedig legyen!) még oly teljes is... És ha észre tetszettek venni, mind ez idáig - szándékosan - az anyagi javakban esett károkról beszéltem. Meg sem említettem azokat, akik nem csak mindent, de valakit is elveszítettek... Arra úgysincsen szó. Nincs vigasz. Csend van. Gyász. Pont.

A MAL Zrt. ezúton is sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy első közleményei jobbára szakmai kérdésekre fókuszáltak, és így sokak számára érzéketlennek tűnhettek. - idézet a cég egyik újabb közleményéből. Tűnhettetek? Érzéketlennek? Ugyan már - hol vagytok ti már attól, ember... és ne higgyétek, hogy most, hogy egy píártanácsadó végre súgott valamit, részetekről minden rendben. Talán nem is az a baj, hogy az egyik jobbára szakmai fokuszálós a 21. leggazdagabb magyar, 23 milliárddal, a másik kettő a 28. helyen osztozik tizenhat és féllel - az igazi gond valahol ott van, hogy bocsánatkérés és/vagy seppuku helyett elkezdik elmagyarázni, hogy nem is történt, mert nem történhetett semmi. Szenvtelenül belemondani egy kamerába, hogy a vörösiszap nem is ártalmas, nem kell úgy felfújni. Hogy még szerdán is ezt fontos közölni, idézem: A Mal Zrt. (továbbiakban: Cég) kifejezetten cáfolja, hogy tulajdonosai között Off-shore cég lenne található, a Cég 100-os magyar tulajdonban van. A Magyar Cég. Hogy ezek helyett Mr. Sorosnak jut eszébe egymillió dollárt küldeni. Meg persze mindenki más épeszű és ép érzésű embertársunknak jut eszébe: ezer forintot, ötezret, kétszázat, horgolt takarót, kisbaltát, ágyneműt, zoknit és kiflit. Mindegy is, hogy mit: küldeni kell. Mert, ha esetleg kétségeink lennének, nyugodtan higgyük el: a három embert kivéve kábé mindannyian ott vagyunk Kolontáron meg Devecserben, Somlóvásárhelyen meg a környéken. Ez az egész iszonyat ugyanis épp arra mutat rá, milyen könnyűszerrel juthat bárki ebben a fájdalmasan sok szempontból a nyolcvanas években rekedt országban iszap (vagy hívják bárminek) alá. Nem csak képletesen: halálosan konkrétan. Nagyon elegem van ebből a minden szaros csilliárdost mindenből kimosdató országból: idézek még a MAL honlapjáról, a Környezetvédelem címszó alól - kedden még volt, csütörtökön már a címszót is levették, ne keressék, a bátyám még akkor mentette le és küldte át: Társaságunk messzemenően elkötelezte magát a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, az európai előírások betartására. Korszerű technológiák és berendezések szolgálják a természetes vizek és a levegő tisztaságának védelmét. Jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására. Nagy gondot fordítunk a vörösiszap-terek rekultivációjára, folyamatos a már feltöltött medencék termőfölddel és növényzettel történő lefedése. Az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszert 1999-ben vezettük be. Engedelmükkel: nem mondok semmit. Ahogy az az asszony se mondott sokat, aki azt mesélte el, hogy a földszinten szó szerint mindenüket megette az iszap - sok más mellett a szüleiről maradt néhány fényképét is. Hogyan mutassam majd meg őket az unokáknak? - ezt kérdezte, nagyon visszafogottan, hangsúlytalanul a nő. Nem tudnám megmondani, miért, de legigazibban ekkor fogtam fel, milyen kilátástalan dolog a kártalanítás - legyen (márpedig legyen!) még oly teljes is... És ha észre tetszettek venni, mind ez idáig - szándékosan - az anyagi javakban esett károkról beszéltem. Meg sem említettem azokat, akik nem csak mindent, de valakit is elveszítettek... Arra úgysincsen szó. Nincs vigasz. Csend van. Gyász. Pont.

A MAL Zrt. ezúton is sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy első közleményei jobbára szakmai kérdésekre fókuszáltak, és így sokak számára érzéketlennek tűnhettek. - idézet a cég egyik újabb közleményéből. Tűnhettetek? Érzéketlennek? Ugyan már - hol vagytok ti már attól, ember... és ne higgyétek, hogy most, hogy egy píártanácsadó végre súgott valamit, részetekről minden rendben. Talán nem is az a baj, hogy az egyik jobbára szakmai fokuszálós a 21. leggazdagabb magyar, 23 milliárddal, a másik kettő a 28. helyen osztozik tizenhat és féllel - az igazi gond valahol ott van, hogy bocsánatkérés és/vagy seppuku helyett elkezdik elmagyarázni, hogy nem is történt, mert nem történhetett semmi. Szenvtelenül belemondani egy kamerába, hogy a vörösiszap nem is ártalmas, nem kell úgy felfújni. Hogy még szerdán is ezt fontos közölni, idézem: A Mal Zrt. (továbbiakban: Cég) kifejezetten cáfolja, hogy tulajdonosai között Off-shore cég lenne található, a Cég 100-os magyar tulajdonban van. A Magyar Cég. Hogy ezek helyett Mr. Sorosnak jut eszébe egymillió dollárt küldeni. Meg persze mindenki más épeszű és ép érzésű embertársunknak jut eszébe: ezer forintot, ötezret, kétszázat, horgolt takarót, kisbaltát, ágyneműt, zoknit és kiflit. Mindegy is, hogy mit: küldeni kell. Mert, ha esetleg kétségeink lennének, nyugodtan higgyük el: a három embert kivéve kábé mindannyian ott vagyunk Kolontáron meg Devecserben, Somlóvásárhelyen meg a környéken. Ez az egész iszonyat ugyanis épp arra mutat rá, milyen könnyűszerrel juthat bárki ebben a fájdalmasan sok szempontból a nyolcvanas években rekedt országban iszap (vagy hívják bárminek) alá. Nem csak képletesen: halálosan konkrétan. Nagyon elegem van ebből a minden szaros csilliárdost mindenből kimosdató országból: idézek még a MAL honlapjáról, a Környezetvédelem címszó alól - kedden még volt, csütörtökön már a címszót is levették, ne keressék, a bátyám még akkor mentette le és küldte át: Társaságunk messzemenően elkötelezte magát a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, az európai előírások betartására. Korszerű technológiák és berendezések szolgálják a természetes vizek és a levegő tisztaságának védelmét. Jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására. Nagy gondot fordítunk a vörösiszap-terek rekultivációjára, folyamatos a már feltöltött medencék termőfölddel és növényzettel történő lefedése. Az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszert 1999-ben vezettük be. Engedelmükkel: nem mondok semmit. Ahogy az az asszony se mondott sokat, aki azt mesélte el, hogy a földszinten szó szerint mindenüket megette az iszap - sok más mellett a szüleiről maradt néhány fényképét is. Hogyan mutassam majd meg őket az unokáknak? - ezt kérdezte, nagyon visszafogottan, hangsúlytalanul a nő. Nem tudnám megmondani, miért, de legigazibban ekkor fogtam fel, milyen kilátástalan dolog a kártalanítás - legyen (márpedig legyen!) még oly teljes is... És ha észre tetszettek venni, mind ez idáig - szándékosan - az anyagi javakban esett károkról beszéltem. Meg sem említettem azokat, akik nem csak mindent, de valakit is elveszítettek... Arra úgysincsen szó. Nincs vigasz. Csend van. Gyász. Pont.

A MAL Zrt. ezúton is sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy első közleményei jobbára szakmai kérdésekre fókuszáltak, és így sokak számára érzéketlennek tűnhettek. - idézet a cég egyik újabb közleményéből. Tűnhettetek? Érzéketlennek? Ugyan már - hol vagytok ti már attól, ember... és ne higgyétek, hogy most, hogy egy píártanácsadó végre súgott valamit, részetekről minden rendben. Talán nem is az a baj, hogy az egyik jobbára szakmai fokuszálós a 21. leggazdagabb magyar, 23 milliárddal, a másik kettő a 28. helyen osztozik tizenhat és féllel - az igazi gond valahol ott van, hogy bocsánatkérés és/vagy seppuku helyett elkezdik elmagyarázni, hogy nem is történt, mert nem történhetett semmi. Szenvtelenül belemondani egy kamerába, hogy a vörösiszap nem is ártalmas, nem kell úgy felfújni. Hogy még szerdán is ezt fontos közölni, idézem: A Mal Zrt. (továbbiakban: Cég) kifejezetten cáfolja, hogy tulajdonosai között Off-shore cég lenne található, a Cég 100-os magyar tulajdonban van. A Magyar Cég. Hogy ezek helyett Mr. Sorosnak jut eszébe egymillió dollárt küldeni. Meg persze mindenki más épeszű és ép érzésű embertársunknak jut eszébe: ezer forintot, ötezret, kétszázat, horgolt takarót, kisbaltát, ágyneműt, zoknit és kiflit. Mindegy is, hogy mit: küldeni kell. Mert, ha esetleg kétségeink lennének, nyugodtan higgyük el: a három embert kivéve kábé mindannyian ott vagyunk Kolontáron meg Devecserben, Somlóvásárhelyen meg a környéken. Ez az egész iszonyat ugyanis épp arra mutat rá, milyen könnyűszerrel juthat bárki ebben a fájdalmasan sok szempontból a nyolcvanas években rekedt országban iszap (vagy hívják bárminek) alá. Nem csak képletesen: halálosan konkrétan. Nagyon elegem van ebből a minden szaros csilliárdost mindenből kimosdató országból: idézek még a MAL honlapjáról, a Környezetvédelem címszó alól - kedden még volt, csütörtökön már a címszót is levették, ne keressék, a bátyám még akkor mentette le és küldte át: Társaságunk messzemenően elkötelezte magát a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, az európai előírások betartására. Korszerű technológiák és berendezések szolgálják a természetes vizek és a levegő tisztaságának védelmét. Jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására. Nagy gondot fordítunk a vörösiszap-terek rekultivációjára, folyamatos a már feltöltött medencék termőfölddel és növényzettel történő lefedése. Az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszert 1999-ben vezettük be. Engedelmükkel: nem mondok semmit. Ahogy az az asszony se mondott sokat, aki azt mesélte el, hogy a földszinten szó szerint mindenüket megette az iszap - sok más mellett a szüleiről maradt néhány fényképét is. Hogyan mutassam majd meg őket az unokáknak? - ezt kérdezte, nagyon visszafogottan, hangsúlytalanul a nő. Nem tudnám megmondani, miért, de legigazibban ekkor fogtam fel, milyen kilátástalan dolog a kártalanítás - legyen (márpedig legyen!) még oly teljes is... És ha észre tetszettek venni, mind ez idáig - szándékosan - az anyagi javakban esett károkról beszéltem. Meg sem említettem azokat, akik nem csak mindent, de valakit is elveszítettek... Arra úgysincsen szó. Nincs vigasz. Csend van. Gyász. Pont.