Olvasó

2010.02.20. 03:28

Négy (ülés)nap az élet

Maseratival gyorshajtott egy német segélyszervezet.

Boda András

A nagyjából 32 millió forintot érő Quattroporte hetven helyett kilencvenhattal ment, amikor bemérték - innentől már mi is jól ismerhetjük a továbbiakat, egy hét múlva a közigazgatási hivatal tárgyalja az ügyet, bár a német beamtereknek elsőre nem sikerült kideríteniük, ki vezette az autót (ami nálunk, dagadhat a magyar kebel, már nem fordulhat elő - pénzbehajtási hatékonyságban belső sávban előzzük a komplett világot, olyan tempóban, mintha szembe mennénk). De, talán egyetértünk, nem is ez a gyorshajtás a lényeg. Egy Maseratival százzal menni, elárulom, művészet - ahogyan, már ne vegyék dicsekvésnek, például az én épp nagykorúvá vált, 43 lóerős extrém sportgépemmel is, csak a másik oldalról -, ezért a szabálysértésért tehát aligha szólhatna bárki is. Az viszont már érdekesebb kérdés, vajon mire is használ egy hajléktalanokat segítő, magát adományokból fenntartó, közhasznú, adókedvezményeket buzgón igénybe vevő szervezet egy sofőr vezette Maseratit. Megmondhatom: amikor a segélyszervezet vezetői épp nem segélyeznek/szerveznek, ezzel az autóval járják az utcákat, hogy újabb megsegíthető hajléktalanokra bukkanhassanak. És kell a sofőr: hogy ők zavartalanul pásztázhassák a járdákat, a bokrokat. Persze nem akarnak feltűnést - na, ezért is választották a Maseratit, ami köztudottan a legvisszafogottabb luxusmárka: lényegesen szolidabb, mint egy Maybach vagy egy Rolls-Royce, nem beszélve egy ordító Lambóról vagy Spykerről. Évek óta azt látom, hogy számos segélyszervezet irdatlan vízfejet tart el - természetesen az adományozók pénzén: ha nagyon kell, megmagyarázzák. Mások viszont hatékonyak, egyszerűek - teszik a dolgukat, s igyekeznek minden fillért a leghatékonyabban felhasználni. Tájékozódjanak, vizsgálódjanak - és támogassák az arra érdemeseket. Ha van még miből.

A napokban került a Parlamentbe Karvalics Ottó kereszténydemokrata képviselő.

A választásokig összesen négy ülésnap van hátra, a Somogy megyei képviselő mégis úgy gondolja, van értelme tevékenységének: Csodákat nem lehet tenni néhány nap alatt, de a jelenlegi problémákra mindenképpen fel akarom hívni a figyelmet. No - akkor mondanék is mindjárt néhányat, Karvalics uram, ha valamikor netán szót kap (meglepne), egy éles hangvételű beszédben hívja fel rájuk a figyelmet, kérem, írja: Magyarországon a négyalkalmas képviselőnek három hónapig jár havi 231 900 forintos tiszteletdíj; 115 900 forintos szállásdíj, mellé havi 473 ezer forint, utazási költségtérítésként. Ha nem kerül be újból a parlamentbe, végkielégítésként hat havi fizu - ha az eddigieket összeadjuk, súroljuk a négy millát. És ha van egy kis szerencséje a szóban forgó képviselőnek, akár csoda is történhet pár nap alatt - mondjuk beválasztják valamelyik bizottságba. Van egy pár - az se lepne meg, ha egyből elnök lenne valamelyikben. Na, szerintem ezt, és néhány hasonló témát kéne feldobni a parlamentben, tisztelt Karvalics úr. Akkor talán valóban látná Somogy népe, hogy értük van ott. Négyszer. És elhinnék azt is - én minden további nélkül, mélyen hiszem -, amit záró gondolatként dobott fel: Ami pedig a juttatásokat illeti, úgy vélem, aki az országos politikába eljutott, elsősorban nem a pénzzel foglalkozik. Azt hiszem, ezzel a számos szempontból kiemelkedő összetett mondattal mindenképpen igazolta, hogy ön magyar politikusnak született - aki a jelen kor történéseit éles szemmel átlátva von le nem akármilyen következtetéseket. Egyébként tényleg igaza van: aki nálunk az országos politikába eljut, annak már nem is kell foglalkoznia a pénzzel. Jön az magától. Illetve tőlünk. De közben, csak halkan mondom, idelenn lassan beledöglünk a honatyai szórakozásba.

Február 23-án jönnek hozzánk leolvasni.

Valamit. Nagyjából mindegy is, mit, a jelenség szolgáltatófüggetlen, kábé mind ugyanaz a mese, hungarikum, ötven éve - csak reménykedem, de csak igen kicsit, hogy ötven év múlva talán máshogyan lesz. Szóval jönnek, értesít az igényes cetli, 23-án fognak megérkezni a lépcsőházunkba, héttől kettőig szíveskedjek otthon lenni. Bagatell. Kiveszel rá egy szabadnapot - ahelyett, hogy egy negyedórára haza kéne szaladnod (közepesen rugalmas helyeken még épp megoldható), és kész. Megmondom, mi kéne hozzá. A következőket tudom: van két szakemberem, az egyik leolvas, a másik felír. Egy lakás átlagos leolvasási-felírási összideje (tapasztalat) 20 perc. A Dunasor 25-ben van 16 lakás. A brigád a földszint 1-ben kezd 7 órakor. 7.20-kor kijönnek, elszívnak egy cigit, 7.30-kor mennek a fszt. 2-be. 7.50-kor kijönnek, megreggeliznek, 8.20-kor mennek a fszt. 3-ba. Magyarázzam tovább, vagy ennyi is elég, hogy logisztikai vezérigazgató-helyettes legyek bárhol? Ahogy a mostani állapotokat elnézem, ennyi is elég. Még sok is. A lényeg: a kis Excel-tábla, amelyben húsz perc alatt megcsinálható a tizenhat, harmincnégy, ötven vagy akárhány lakásos házak Nagy Leolvasási Terve, ebéd-, uzsonna- cigi- és pisiidőkkel, szépen bedobható minden postaládába - aztán ha valaki otthon tud lenni héttől húsvétig, hát otthon van: a többi megy negyed tizenkettőre, félkor meg már túl van az egészen. És akkor nincs abban az esetben 200 -os rendelet szerinti elszámolást kell végrehajtanunk. És tudom, lehet kérni telefonon időpontot, és azt is, nem sok egy helyi hívás. És mégis...

A nagyjából 32 millió forintot érő Quattroporte hetven helyett kilencvenhattal ment, amikor bemérték - innentől már mi is jól ismerhetjük a továbbiakat, egy hét múlva a közigazgatási hivatal tárgyalja az ügyet, bár a német beamtereknek elsőre nem sikerült kideríteniük, ki vezette az autót (ami nálunk, dagadhat a magyar kebel, már nem fordulhat elő - pénzbehajtási hatékonyságban belső sávban előzzük a komplett világot, olyan tempóban, mintha szembe mennénk). De, talán egyetértünk, nem is ez a gyorshajtás a lényeg. Egy Maseratival százzal menni, elárulom, művészet - ahogyan, már ne vegyék dicsekvésnek, például az én épp nagykorúvá vált, 43 lóerős extrém sportgépemmel is, csak a másik oldalról -, ezért a szabálysértésért tehát aligha szólhatna bárki is. Az viszont már érdekesebb kérdés, vajon mire is használ egy hajléktalanokat segítő, magát adományokból fenntartó, közhasznú, adókedvezményeket buzgón igénybe vevő szervezet egy sofőr vezette Maseratit. Megmondhatom: amikor a segélyszervezet vezetői épp nem segélyeznek/szerveznek, ezzel az autóval járják az utcákat, hogy újabb megsegíthető hajléktalanokra bukkanhassanak. És kell a sofőr: hogy ők zavartalanul pásztázhassák a járdákat, a bokrokat. Persze nem akarnak feltűnést - na, ezért is választották a Maseratit, ami köztudottan a legvisszafogottabb luxusmárka: lényegesen szolidabb, mint egy Maybach vagy egy Rolls-Royce, nem beszélve egy ordító Lambóról vagy Spykerről. Évek óta azt látom, hogy számos segélyszervezet irdatlan vízfejet tart el - természetesen az adományozók pénzén: ha nagyon kell, megmagyarázzák. Mások viszont hatékonyak, egyszerűek - teszik a dolgukat, s igyekeznek minden fillért a leghatékonyabban felhasználni. Tájékozódjanak, vizsgálódjanak - és támogassák az arra érdemeseket. Ha van még miből.

A napokban került a Parlamentbe Karvalics Ottó kereszténydemokrata képviselő.

A választásokig összesen négy ülésnap van hátra, a Somogy megyei képviselő mégis úgy gondolja, van értelme tevékenységének: Csodákat nem lehet tenni néhány nap alatt, de a jelenlegi problémákra mindenképpen fel akarom hívni a figyelmet. No - akkor mondanék is mindjárt néhányat, Karvalics uram, ha valamikor netán szót kap (meglepne), egy éles hangvételű beszédben hívja fel rájuk a figyelmet, kérem, írja: Magyarországon a négyalkalmas képviselőnek három hónapig jár havi 231 900 forintos tiszteletdíj; 115 900 forintos szállásdíj, mellé havi 473 ezer forint, utazási költségtérítésként. Ha nem kerül be újból a parlamentbe, végkielégítésként hat havi fizu - ha az eddigieket összeadjuk, súroljuk a négy millát. És ha van egy kis szerencséje a szóban forgó képviselőnek, akár csoda is történhet pár nap alatt - mondjuk beválasztják valamelyik bizottságba. Van egy pár - az se lepne meg, ha egyből elnök lenne valamelyikben. Na, szerintem ezt, és néhány hasonló témát kéne feldobni a parlamentben, tisztelt Karvalics úr. Akkor talán valóban látná Somogy népe, hogy értük van ott. Négyszer. És elhinnék azt is - én minden további nélkül, mélyen hiszem -, amit záró gondolatként dobott fel: Ami pedig a juttatásokat illeti, úgy vélem, aki az országos politikába eljutott, elsősorban nem a pénzzel foglalkozik. Azt hiszem, ezzel a számos szempontból kiemelkedő összetett mondattal mindenképpen igazolta, hogy ön magyar politikusnak született - aki a jelen kor történéseit éles szemmel átlátva von le nem akármilyen következtetéseket. Egyébként tényleg igaza van: aki nálunk az országos politikába eljut, annak már nem is kell foglalkoznia a pénzzel. Jön az magától. Illetve tőlünk. De közben, csak halkan mondom, idelenn lassan beledöglünk a honatyai szórakozásba.

Február 23-án jönnek hozzánk leolvasni.

Valamit. Nagyjából mindegy is, mit, a jelenség szolgáltatófüggetlen, kábé mind ugyanaz a mese, hungarikum, ötven éve - csak reménykedem, de csak igen kicsit, hogy ötven év múlva talán máshogyan lesz. Szóval jönnek, értesít az igényes cetli, 23-án fognak megérkezni a lépcsőházunkba, héttől kettőig szíveskedjek otthon lenni. Bagatell. Kiveszel rá egy szabadnapot - ahelyett, hogy egy negyedórára haza kéne szaladnod (közepesen rugalmas helyeken még épp megoldható), és kész. Megmondom, mi kéne hozzá. A következőket tudom: van két szakemberem, az egyik leolvas, a másik felír. Egy lakás átlagos leolvasási-felírási összideje (tapasztalat) 20 perc. A Dunasor 25-ben van 16 lakás. A brigád a földszint 1-ben kezd 7 órakor. 7.20-kor kijönnek, elszívnak egy cigit, 7.30-kor mennek a fszt. 2-be. 7.50-kor kijönnek, megreggeliznek, 8.20-kor mennek a fszt. 3-ba. Magyarázzam tovább, vagy ennyi is elég, hogy logisztikai vezérigazgató-helyettes legyek bárhol? Ahogy a mostani állapotokat elnézem, ennyi is elég. Még sok is. A lényeg: a kis Excel-tábla, amelyben húsz perc alatt megcsinálható a tizenhat, harmincnégy, ötven vagy akárhány lakásos házak Nagy Leolvasási Terve, ebéd-, uzsonna- cigi- és pisiidőkkel, szépen bedobható minden postaládába - aztán ha valaki otthon tud lenni héttől húsvétig, hát otthon van: a többi megy negyed tizenkettőre, félkor meg már túl van az egészen. És akkor nincs abban az esetben 200 -os rendelet szerinti elszámolást kell végrehajtanunk. És tudom, lehet kérni telefonon időpontot, és azt is, nem sok egy helyi hívás. És mégis...

A nagyjából 32 millió forintot érő Quattroporte hetven helyett kilencvenhattal ment, amikor bemérték - innentől már mi is jól ismerhetjük a továbbiakat, egy hét múlva a közigazgatási hivatal tárgyalja az ügyet, bár a német beamtereknek elsőre nem sikerült kideríteniük, ki vezette az autót (ami nálunk, dagadhat a magyar kebel, már nem fordulhat elő - pénzbehajtási hatékonyságban belső sávban előzzük a komplett világot, olyan tempóban, mintha szembe mennénk). De, talán egyetértünk, nem is ez a gyorshajtás a lényeg. Egy Maseratival százzal menni, elárulom, művészet - ahogyan, már ne vegyék dicsekvésnek, például az én épp nagykorúvá vált, 43 lóerős extrém sportgépemmel is, csak a másik oldalról -, ezért a szabálysértésért tehát aligha szólhatna bárki is. Az viszont már érdekesebb kérdés, vajon mire is használ egy hajléktalanokat segítő, magát adományokból fenntartó, közhasznú, adókedvezményeket buzgón igénybe vevő szervezet egy sofőr vezette Maseratit. Megmondhatom: amikor a segélyszervezet vezetői épp nem segélyeznek/szerveznek, ezzel az autóval járják az utcákat, hogy újabb megsegíthető hajléktalanokra bukkanhassanak. És kell a sofőr: hogy ők zavartalanul pásztázhassák a járdákat, a bokrokat. Persze nem akarnak feltűnést - na, ezért is választották a Maseratit, ami köztudottan a legvisszafogottabb luxusmárka: lényegesen szolidabb, mint egy Maybach vagy egy Rolls-Royce, nem beszélve egy ordító Lambóról vagy Spykerről. Évek óta azt látom, hogy számos segélyszervezet irdatlan vízfejet tart el - természetesen az adományozók pénzén: ha nagyon kell, megmagyarázzák. Mások viszont hatékonyak, egyszerűek - teszik a dolgukat, s igyekeznek minden fillért a leghatékonyabban felhasználni. Tájékozódjanak, vizsgálódjanak - és támogassák az arra érdemeseket. Ha van még miből.

A napokban került a Parlamentbe Karvalics Ottó kereszténydemokrata képviselő.

A választásokig összesen négy ülésnap van hátra, a Somogy megyei képviselő mégis úgy gondolja, van értelme tevékenységének: Csodákat nem lehet tenni néhány nap alatt, de a jelenlegi problémákra mindenképpen fel akarom hívni a figyelmet. No - akkor mondanék is mindjárt néhányat, Karvalics uram, ha valamikor netán szót kap (meglepne), egy éles hangvételű beszédben hívja fel rájuk a figyelmet, kérem, írja: Magyarországon a négyalkalmas képviselőnek három hónapig jár havi 231 900 forintos tiszteletdíj; 115 900 forintos szállásdíj, mellé havi 473 ezer forint, utazási költségtérítésként. Ha nem kerül be újból a parlamentbe, végkielégítésként hat havi fizu - ha az eddigieket összeadjuk, súroljuk a négy millát. És ha van egy kis szerencséje a szóban forgó képviselőnek, akár csoda is történhet pár nap alatt - mondjuk beválasztják valamelyik bizottságba. Van egy pár - az se lepne meg, ha egyből elnök lenne valamelyikben. Na, szerintem ezt, és néhány hasonló témát kéne feldobni a parlamentben, tisztelt Karvalics úr. Akkor talán valóban látná Somogy népe, hogy értük van ott. Négyszer. És elhinnék azt is - én minden további nélkül, mélyen hiszem -, amit záró gondolatként dobott fel: Ami pedig a juttatásokat illeti, úgy vélem, aki az országos politikába eljutott, elsősorban nem a pénzzel foglalkozik. Azt hiszem, ezzel a számos szempontból kiemelkedő összetett mondattal mindenképpen igazolta, hogy ön magyar politikusnak született - aki a jelen kor történéseit éles szemmel átlátva von le nem akármilyen következtetéseket. Egyébként tényleg igaza van: aki nálunk az országos politikába eljut, annak már nem is kell foglalkoznia a pénzzel. Jön az magától. Illetve tőlünk. De közben, csak halkan mondom, idelenn lassan beledöglünk a honatyai szórakozásba.

Február 23-án jönnek hozzánk leolvasni.

Valamit. Nagyjából mindegy is, mit, a jelenség szolgáltatófüggetlen, kábé mind ugyanaz a mese, hungarikum, ötven éve - csak reménykedem, de csak igen kicsit, hogy ötven év múlva talán máshogyan lesz. Szóval jönnek, értesít az igényes cetli, 23-án fognak megérkezni a lépcsőházunkba, héttől kettőig szíveskedjek otthon lenni. Bagatell. Kiveszel rá egy szabadnapot - ahelyett, hogy egy negyedórára haza kéne szaladnod (közepesen rugalmas helyeken még épp megoldható), és kész. Megmondom, mi kéne hozzá. A következőket tudom: van két szakemberem, az egyik leolvas, a másik felír. Egy lakás átlagos leolvasási-felírási összideje (tapasztalat) 20 perc. A Dunasor 25-ben van 16 lakás. A brigád a földszint 1-ben kezd 7 órakor. 7.20-kor kijönnek, elszívnak egy cigit, 7.30-kor mennek a fszt. 2-be. 7.50-kor kijönnek, megreggeliznek, 8.20-kor mennek a fszt. 3-ba. Magyarázzam tovább, vagy ennyi is elég, hogy logisztikai vezérigazgató-helyettes legyek bárhol? Ahogy a mostani állapotokat elnézem, ennyi is elég. Még sok is. A lényeg: a kis Excel-tábla, amelyben húsz perc alatt megcsinálható a tizenhat, harmincnégy, ötven vagy akárhány lakásos házak Nagy Leolvasási Terve, ebéd-, uzsonna- cigi- és pisiidőkkel, szépen bedobható minden postaládába - aztán ha valaki otthon tud lenni héttől húsvétig, hát otthon van: a többi megy negyed tizenkettőre, félkor meg már túl van az egészen. És akkor nincs abban az esetben 200 -os rendelet szerinti elszámolást kell végrehajtanunk. És tudom, lehet kérni telefonon időpontot, és azt is, nem sok egy helyi hívás. És mégis...

A nagyjából 32 millió forintot érő Quattroporte hetven helyett kilencvenhattal ment, amikor bemérték - innentől már mi is jól ismerhetjük a továbbiakat, egy hét múlva a közigazgatási hivatal tárgyalja az ügyet, bár a német beamtereknek elsőre nem sikerült kideríteniük, ki vezette az autót (ami nálunk, dagadhat a magyar kebel, már nem fordulhat elő - pénzbehajtási hatékonyságban belső sávban előzzük a komplett világot, olyan tempóban, mintha szembe mennénk). De, talán egyetértünk, nem is ez a gyorshajtás a lényeg. Egy Maseratival százzal menni, elárulom, művészet - ahogyan, már ne vegyék dicsekvésnek, például az én épp nagykorúvá vált, 43 lóerős extrém sportgépemmel is, csak a másik oldalról -, ezért a szabálysértésért tehát aligha szólhatna bárki is. Az viszont már érdekesebb kérdés, vajon mire is használ egy hajléktalanokat segítő, magát adományokból fenntartó, közhasznú, adókedvezményeket buzgón igénybe vevő szervezet egy sofőr vezette Maseratit. Megmondhatom: amikor a segélyszervezet vezetői épp nem segélyeznek/szerveznek, ezzel az autóval járják az utcákat, hogy újabb megsegíthető hajléktalanokra bukkanhassanak. És kell a sofőr: hogy ők zavartalanul pásztázhassák a járdákat, a bokrokat. Persze nem akarnak feltűnést - na, ezért is választották a Maseratit, ami köztudottan a legvisszafogottabb luxusmárka: lényegesen szolidabb, mint egy Maybach vagy egy Rolls-Royce, nem beszélve egy ordító Lambóról vagy Spykerről. Évek óta azt látom, hogy számos segélyszervezet irdatlan vízfejet tart el - természetesen az adományozók pénzén: ha nagyon kell, megmagyarázzák. Mások viszont hatékonyak, egyszerűek - teszik a dolgukat, s igyekeznek minden fillért a leghatékonyabban felhasználni. Tájékozódjanak, vizsgálódjanak - és támogassák az arra érdemeseket. Ha van még miből.

A napokban került a Parlamentbe Karvalics Ottó kereszténydemokrata képviselő.

A választásokig összesen négy ülésnap van hátra, a Somogy megyei képviselő mégis úgy gondolja, van értelme tevékenységének: Csodákat nem lehet tenni néhány nap alatt, de a jelenlegi problémákra mindenképpen fel akarom hívni a figyelmet. No - akkor mondanék is mindjárt néhányat, Karvalics uram, ha valamikor netán szót kap (meglepne), egy éles hangvételű beszédben hívja fel rájuk a figyelmet, kérem, írja: Magyarországon a négyalkalmas képviselőnek három hónapig jár havi 231 900 forintos tiszteletdíj; 115 900 forintos szállásdíj, mellé havi 473 ezer forint, utazási költségtérítésként. Ha nem kerül be újból a parlamentbe, végkielégítésként hat havi fizu - ha az eddigieket összeadjuk, súroljuk a négy millát. És ha van egy kis szerencséje a szóban forgó képviselőnek, akár csoda is történhet pár nap alatt - mondjuk beválasztják valamelyik bizottságba. Van egy pár - az se lepne meg, ha egyből elnök lenne valamelyikben. Na, szerintem ezt, és néhány hasonló témát kéne feldobni a parlamentben, tisztelt Karvalics úr. Akkor talán valóban látná Somogy népe, hogy értük van ott. Négyszer. És elhinnék azt is - én minden további nélkül, mélyen hiszem -, amit záró gondolatként dobott fel: Ami pedig a juttatásokat illeti, úgy vélem, aki az országos politikába eljutott, elsősorban nem a pénzzel foglalkozik. Azt hiszem, ezzel a számos szempontból kiemelkedő összetett mondattal mindenképpen igazolta, hogy ön magyar politikusnak született - aki a jelen kor történéseit éles szemmel átlátva von le nem akármilyen következtetéseket. Egyébként tényleg igaza van: aki nálunk az országos politikába eljut, annak már nem is kell foglalkoznia a pénzzel. Jön az magától. Illetve tőlünk. De közben, csak halkan mondom, idelenn lassan beledöglünk a honatyai szórakozásba.

Február 23-án jönnek hozzánk leolvasni.

Valamit. Nagyjából mindegy is, mit, a jelenség szolgáltatófüggetlen, kábé mind ugyanaz a mese, hungarikum, ötven éve - csak reménykedem, de csak igen kicsit, hogy ötven év múlva talán máshogyan lesz. Szóval jönnek, értesít az igényes cetli, 23-án fognak megérkezni a lépcsőházunkba, héttől kettőig szíveskedjek otthon lenni. Bagatell. Kiveszel rá egy szabadnapot -

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!