Ünnepeink idehaza

Az egykori pogányünnepből vallási ünnepé fejlődött augusztus 20-át mindig különösebb gond nélkül lehetettt ünnepelni. Igaz, egy időben az Alkotmány napjának is illett nevezni, de ezt a szónokok elintézték, az augusztálisok hangulatára nem volt befolyással.

Annak idején középiskolás diákként teljesen természetes volt, hogy március 15-én viseljük a kokárdát. Mi, haverok együtt vettük meg a szalagot, és gyártottuk le a nem túlságosan tökéletes kitűzőket. Később a kollégista lányok segítségével már esztétikusabb kokárdákban feszíthettünk.

A fősikola kollégiumából is mindig kokárdával ékesítve mentünk át a tanítási szünetre elrendelt hivatalos ünnepségre. Jókat vidultunk a nyomda utcájában,

a parkoló autókban ücsörgő rendőrökön. A kokárda egyfajta szembenállást is kifejezett, segített abban, hogy a fiatalok egyfajta

dacot mutathassanak

a hatalommal szemben. Mióta erre nincs szükség, valahogy a fiatalok sem tartják olyan fontosnak a kokárdát. Mintha csak magunkat másokkal szemben megfogalmazva lehetne igazán ünnepelni. Október 23-a erre a legjobb példa. Az ünnepségek jó része nem igazán 1956. október 23-áról, annak szereplőiről és a megtorlások áldozatairól szól. Sokkal inkább a mai közélet másik politikai oldalán lévőkről. Ma az ünneplők nem az egykori eseményekhez képest határozzák meg magukat, hanem a mai másik oldalhoz képest. Ez ugyan politikailag magyarázható, ám az ünnepnek biztosan nem tesz jót. A mai aktív korú nemzedék vagy gyerek volt, vagy nem is élt 1956-ban. Kár, hogy az évfordulón nem a közös múlt

és jövő tartja össze őket, hanem a gyűlölet.

Annak idején középiskolás diákként teljesen természetes volt, hogy március 15-én viseljük a kokárdát. Mi, haverok együtt vettük meg a szalagot, és gyártottuk le a nem túlságosan tökéletes kitűzőket. Később a kollégista lányok segítségével már esztétikusabb kokárdákban feszíthettünk.

A fősikola kollégiumából is mindig kokárdával ékesítve mentünk át a tanítási szünetre elrendelt hivatalos ünnepségre. Jókat vidultunk a nyomda utcájában,

a parkoló autókban ücsörgő rendőrökön. A kokárda egyfajta szembenállást is kifejezett, segített abban, hogy a fiatalok egyfajta

dacot mutathassanak

a hatalommal szemben. Mióta erre nincs szükség, valahogy a fiatalok sem tartják olyan fontosnak a kokárdát. Mintha csak magunkat másokkal szemben megfogalmazva lehetne igazán ünnepelni. Október 23-a erre a legjobb példa. Az ünnepségek jó része nem igazán 1956. október 23-áról, annak szereplőiről és a megtorlások áldozatairól szól. Sokkal inkább a mai közélet másik politikai oldalán lévőkről. Ma az ünneplők nem az egykori eseményekhez képest határozzák meg magukat, hanem a mai másik oldalhoz képest. Ez ugyan politikailag magyarázható, ám az ünnepnek biztosan nem tesz jót. A mai aktív korú nemzedék vagy gyerek volt, vagy nem is élt 1956-ban. Kár, hogy az évfordulón nem a közös múlt

és jövő tartja össze őket, hanem a gyűlölet.

Annak idején középiskolás diákként teljesen természetes volt, hogy március 15-én viseljük a kokárdát. Mi, haverok együtt vettük meg a szalagot, és gyártottuk le a nem túlságosan tökéletes kitűzőket. Később a kollégista lányok segítségével már esztétikusabb kokárdákban feszíthettünk.

A fősikola kollégiumából is mindig kokárdával ékesítve mentünk át a tanítási szünetre elrendelt hivatalos ünnepségre. Jókat vidultunk a nyomda utcájában,

a parkoló autókban ücsörgő rendőrökön. A kokárda egyfajta szembenállást is kifejezett, segített abban, hogy a fiatalok egyfajta

dacot mutathassanak

a hatalommal szemben. Mióta erre nincs szükség, valahogy a fiatalok sem tartják olyan fontosnak a kokárdát. Mintha csak magunkat másokkal szemben megfogalmazva lehetne igazán ünnepelni. Október 23-a erre a legjobb példa. Az ünnepségek jó része nem igazán 1956. október 23-áról, annak szereplőiről és a megtorlások áldozatairól szól. Sokkal inkább a mai közélet másik politikai oldalán lévőkről. Ma az ünneplők nem az egykori eseményekhez képest határozzák meg magukat, hanem a mai másik oldalhoz képest. Ez ugyan politikailag magyarázható, ám az ünnepnek biztosan nem tesz jót. A mai aktív korú nemzedék vagy gyerek volt, vagy nem is élt 1956-ban. Kár, hogy az évfordulón nem a közös múlt

és jövő tartja össze őket, hanem a gyűlölet.

A fősikola kollégiumából is mindig kokárdával ékesítve mentünk át a tanítási szünetre elrendelt hivatalos ünnepségre. Jókat vidultunk a nyomda utcájában,

a parkoló autókban ücsörgő rendőrökön. A kokárda egyfajta szembenállást is kifejezett, segített abban, hogy a fiatalok egyfajta

dacot mutathassanak

a hatalommal szemben. Mióta erre nincs szükség, valahogy a fiatalok sem tartják olyan fontosnak a kokárdát. Mintha csak magunkat másokkal szemben megfogalmazva lehetne igazán ünnepelni. Október 23-a erre a legjobb példa. Az ünnepségek jó része nem igazán 1956. október 23-áról, annak szereplőiről és a megtorlások áldozatairól szól. Sokkal inkább a mai közélet másik politikai oldalán lévőkről. Ma az ünneplők nem az egykori eseményekhez képest határozzák meg magukat, hanem a mai másik oldalhoz képest. Ez ugyan politikailag magyarázható, ám az ünnepnek biztosan nem tesz jót. A mai aktív korú nemzedék vagy gyerek volt, vagy nem is élt 1956-ban. Kár, hogy az évfordulón nem a közös múlt

és jövő tartja össze őket, hanem a gyűlölet.

A fősikola kollégiumából is mindig kokárdával ékesítve mentünk át a tanítási szünetre elrendelt hivatalos ünnepségre. Jókat vidultunk a nyomda utcájában,

a parkoló autókban ücsörgő rendőrökön. A kokárda egyfajta szembenállást is kifejezett, segített abban, hogy a fiatalok egyfajta

dacot mutathassanak

a hatalommal szemben. Mióta erre nincs szükség, valahogy a fiatalok sem tartják olyan fontosnak a kokárdát. Mintha csak magunkat másokkal szemben megfogalmazva lehetne igazán ünnepelni. Október 23-a erre a legjobb példa. Az ünnepségek jó része nem igazán 1956. október 23-áról, annak szereplőiről és a megtorlások áldozatairól szól. Sokkal inkább a mai közélet másik politikai oldalán lévőkről. Ma az ünneplők nem az egykori eseményekhez képest határozzák meg magukat, hanem a mai másik oldalhoz képest. Ez ugyan politikailag magyarázható, ám az ünnepnek biztosan nem tesz jót. A mai aktív korú nemzedék vagy gyerek volt, vagy nem is élt 1956-ban. Kár, hogy az évfordulón nem a közös múlt

és jövő tartja össze őket, hanem a gyűlölet.

a parkoló autókban ücsörgő rendőrökön. A kokárda egyfajta szembenállást is kifejezett, segített abban, hogy a fiatalok egyfajta

dacot mutathassanak

a hatalommal szemben. Mióta erre nincs szükség, valahogy a fiatalok sem tartják olyan fontosnak a kokárdát. Mintha csak magunkat másokkal szemben megfogalmazva lehetne igazán ünnepelni. Október 23-a erre a legjobb példa. Az ünnepségek jó része nem igazán 1956. október 23-áról, annak szereplőiről és a megtorlások áldozatairól szól. Sokkal inkább a mai közélet másik politikai oldalán lévőkről. Ma az ünneplők nem az egykori eseményekhez képest határozzák meg magukat, hanem a mai másik oldalhoz képest. Ez ugyan politikailag magyarázható, ám az ünnepnek biztosan nem tesz jót. A mai aktív korú nemzedék vagy gyerek volt, vagy nem is élt 1956-ban. Kár, hogy az évfordulón nem a közös múlt

és jövő tartja össze őket, hanem a gyűlölet.

a parkoló autókban ücsörgő rendőrökön. A kokárda egyfajta szembenállást is kifejezett, segített abban, hogy a fiatalok egyfajta

dacot mutathassanak

a hatalommal szemben. Mióta erre nincs szükség, valahogy a fiatalok sem tartják olyan fontosnak a kokárdát. Mintha csak magunkat másokkal szemben megfogalmazva lehetne igazán ünnepelni. Október 23-a erre a legjobb példa. Az ünnepségek jó része nem igazán 1956. október 23-áról, annak szereplőiről és a megtorlások áldozatairól szól. Sokkal inkább a mai közélet másik politikai oldalán lévőkről. Ma az ünneplők nem az egykori eseményekhez képest határozzák meg magukat, hanem a mai másik oldalhoz képest. Ez ugyan politikailag magyarázható, ám az ünnepnek biztosan nem tesz jót. A mai aktív korú nemzedék vagy gyerek volt, vagy nem is élt 1956-ban. Kár, hogy az évfordulón nem a közös múlt

és jövő tartja össze őket, hanem a gyűlölet.

dacot mutathassanak

a hatalommal szemben. Mióta erre nincs szükség, valahogy a fiatalok sem tartják olyan fontosnak a kokárdát. Mintha csak magunkat másokkal szemben megfogalmazva lehetne igazán ünnepelni. Október 23-a erre a legjobb példa. Az ünnepségek jó része nem igazán 1956. október 23-áról, annak szereplőiről és a megtorlások áldozatairól szól. Sokkal inkább a mai közélet másik politikai oldalán lévőkről. Ma az ünneplők nem az egykori eseményekhez képest határozzák meg magukat, hanem a mai másik oldalhoz képest. Ez ugyan politikailag magyarázható, ám az ünnepnek biztosan nem tesz jót. A mai aktív korú nemzedék vagy gyerek volt, vagy nem is élt 1956-ban. Kár, hogy az évfordulón nem a közös múlt

és jövő tartja össze őket, hanem a gyűlölet.

dacot mutathassanak

a hatalommal szemben. Mióta erre nincs szükség, valahogy a fiatalok sem tartják olyan fontosnak a kokárdát. Mintha csak magunkat másokkal szemben megfogalmazva lehetne igazán ünnepelni. Október 23-a erre a legjobb példa. Az ünnepségek jó része nem igazán 1956. október 23-áról, annak szereplőiről és a megtorlások áldozatairól szól. Sokkal inkább a mai közélet másik politikai oldalán lévőkről. Ma az ünneplők nem az egykori eseményekhez képest határozzák meg magukat, hanem a mai másik oldalhoz képest. Ez ugyan politikailag magyarázható, ám az ünnepnek biztosan nem tesz jót. A mai aktív korú nemzedék vagy gyerek volt, vagy nem is élt 1956-ban. Kár, hogy az évfordulón nem a közös múlt

és jövő tartja össze őket, hanem a gyűlölet.

a hatalommal szemben. Mióta erre nincs szükség, valahogy a fiatalok sem tartják olyan fontosnak a kokárdát. Mintha csak magunkat másokkal szemben megfogalmazva lehetne igazán ünnepelni. Október 23-a erre a legjobb példa. Az ünnepségek jó része nem igazán 1956. október 23-áról, annak szereplőiről és a megtorlások áldozatairól szól. Sokkal inkább a mai közélet másik politikai oldalán lévőkről. Ma az ünneplők nem az egykori eseményekhez képest határozzák meg magukat, hanem a mai másik oldalhoz képest. Ez ugyan politikailag magyarázható, ám az ünnepnek biztosan nem tesz jót. A mai aktív korú nemzedék vagy gyerek volt, vagy nem is élt 1956-ban. Kár, hogy az évfordulón nem a közös múlt

és jövő tartja össze őket, hanem a gyűlölet.

a hatalommal szemben. Mióta erre nincs szükség, valahogy a fiatalok sem tartják olyan fontosnak a kokárdát. Mintha csak magunkat másokkal szemben megfogalmazva lehetne igazán ünnepelni. Október 23-a erre a legjobb példa. Az ünnepségek jó része nem igazán 1956. október 23-áról, annak szereplőiről és a megtorlások áldozatairól szól. Sokkal inkább a mai közélet másik politikai oldalán lévőkről. Ma az ünneplők nem az egykori eseményekhez képest határozzák meg magukat, hanem a mai másik oldalhoz képest. Ez ugyan politikailag magyarázható, ám az ünnepnek biztosan nem tesz jót. A mai aktív korú nemzedék vagy gyerek volt, vagy nem is élt 1956-ban. Kár, hogy az évfordulón nem a közös múlt

és jövő tartja össze őket, hanem a gyűlölet.

és jövő tartja össze őket, hanem a gyűlölet.

és jövő tartja össze őket, hanem a gyűlölet.