Televízió - kinek, mikor, melyik?

Nem kívánok állást foglalni abban a polémiában, hogy ki, melyik televíziót siratja, sirassa ma Dunaújvárosban. Mivel azonban a Dunaújvárosi Hírlap 2007. október 10-ei számában, Bernáth Zsolt írásában (Volt egy tévé) név szerint, Horváth Klára erre reagáló, október 20-ai levelében (DTV - na de melyik is?) pedig közvetetten én is szerepelek, szeretnék néhány megjegyzést tenni.

Mindenekelőtt köszönöm Bernáth Zsoltnak, hogy megemlít azok között, akik segítséget nyújtottak filmes munkáihoz. Nem a magamét adtam, de örülök, ha segíthettem. Abban az időben gyakori volt, hogy amatőrök, abszolút kezdők jöttek a stúdióba ismerkedni a műfajjal, a technikával. Sokan jöttek, és hosszabb-rövidebb idő után odébb álltak (ezzel nem állítom, hogy ma nem így van, nem tudom). Így kezdtem én is... Horváth Klára azt írja: Én azt gondolom, hogy két-három évet késtél ezzel a siratással, ezt akkor kellett volna, amikor az általad említett ikonok idején meggyengült ... és A Városi Televízió széthullott, az embereket nem fizették ki, az eszközökről pedig ugyancsak ne beszéljünk....

Nos, bár nem tekintem magam ikonnak , de kikérem magamnak, hogy a fenti megjegyzést rám is vonatkoztassa Horváth Klára, vagy bárki más. 1994-98 között vezettem a helyi televíziót, miután korábban külsősként, majd főállású tévésként végigjártam a szamárlétrát. Önkormányzati intézményként működtünk, annak minden előnyével és hátrányával. Fizetést mindig időben kaptak a munkatársaim. A honoráriumok esetleg késtek, de senkinek sem maradtunk adósai. Mindezt úgy, hogy az önkormányzati támogatás csak a működési költségek egy (egyre kisebb ) részét fedezte. Évről-évre növelni tudtuk azonban saját, piaci alapú bevételeinket. Nyugodtan beszéljünk (az én időmből! ) az eszközökről is, mert például ezekből, a saját magunk által megtermelt bevételekből, barter konstrukciókból (is) futotta a technika bővítésére, korszerűsítésére is. Ráadásul nőtt a műsoridő, szólt a rádiónk (Dominó - emlékszik még rá valaki?), volt archívumunk, helyüket ma is megálló tévés szakemberek nőttek ki. Készítettünk interaktív közéleti vitafórumokat, vallási műsorokat, telefonos játékokat, monstre élő adásokat, foghatóak voltunk a környező községekben is, stb. Buktatókkal, hibákkal, de sokak áldozatos munkájával, természetes életpályán fejlődött a Dunaújvárosi Városi Televízió, bár akkoriban még nem létezett az ORTT-s támogatási rendszer, és gyerekcipőben járt az ilyen irányú pályáztatás is. Amikor a vezetői megbízatásom 1998-ban lejárt, gondokkal, megoldásokra váró feladatokkal terhelt, de szakmailag és gazdaságilag is működő, stabil intézményt hagytam utódomra. Nem voltunk függetlenek, egy helyi televízió esetében szerintem erről értelmetlen is lenne beszélni. Elkötelezettek voltunk, a város, az itt élők iránt. Arra azonban személy szerint én is ügyeltem, hogy igyekezzünk azonos távolságot tartani a különböző politikai erőktől. A műsorainkban mindig helyet kaptak a különböző nézetek. Akadtak súrlódások, de a helyi politika minden szereplőjével szót tudott érteni a televízió, emlékeim szerint személy szerint én is. A működés, különösen annak költségei azonban nem kötődtek a pártokhoz és azok holdudvaraihoz. Működésünket nem befolyásolták napi szinten a politikai harcok. Lehet, hogy a Magnetic Field zenéjét (fiatalabbak kedvéért: ez volt a korabeli DTV szignálzenéje, ez szólt a műsorok elején és végén, miközben városi képek futottak a képernyőn - részben műszaki okokból, nem lényeges -) megutálta a város (bár nem tudom ilyen sommás ítéletet kinyilvánítására ki hatalmazta fel Horváth Klárát). Ám, látva a jelenlegi állapotokat, azt mondom: bár ez lenne most is a dunaújvárosi televíziózás legnagyobb baja...

Tisztelettel:

Szirmai György

Működésünket nembefolyásolták napi szintena politikai harcok

Mindenekelőtt köszönöm Bernáth Zsoltnak, hogy megemlít azok között, akik segítséget nyújtottak filmes munkáihoz. Nem a magamét adtam, de örülök, ha segíthettem. Abban az időben gyakori volt, hogy amatőrök, abszolút kezdők jöttek a stúdióba ismerkedni a műfajjal, a technikával. Sokan jöttek, és hosszabb-rövidebb idő után odébb álltak (ezzel nem állítom, hogy ma nem így van, nem tudom). Így kezdtem én is... Horváth Klára azt írja: Én azt gondolom, hogy két-három évet késtél ezzel a siratással, ezt akkor kellett volna, amikor az általad említett ikonok idején meggyengült ... és A Városi Televízió széthullott, az embereket nem fizették ki, az eszközökről pedig ugyancsak ne beszéljünk....

Nos, bár nem tekintem magam ikonnak , de kikérem magamnak, hogy a fenti megjegyzést rám is vonatkoztassa Horváth Klára, vagy bárki más. 1994-98 között vezettem a helyi televíziót, miután korábban külsősként, majd főállású tévésként végigjártam a szamárlétrát. Önkormányzati intézményként működtünk, annak minden előnyével és hátrányával. Fizetést mindig időben kaptak a munkatársaim. A honoráriumok esetleg késtek, de senkinek sem maradtunk adósai. Mindezt úgy, hogy az önkormányzati támogatás csak a működési költségek egy (egyre kisebb ) részét fedezte. Évről-évre növelni tudtuk azonban saját, piaci alapú bevételeinket. Nyugodtan beszéljünk (az én időmből! ) az eszközökről is, mert például ezekből, a saját magunk által megtermelt bevételekből, barter konstrukciókból (is) futotta a technika bővítésére, korszerűsítésére is. Ráadásul nőtt a műsoridő, szólt a rádiónk (Dominó - emlékszik még rá valaki?), volt archívumunk, helyüket ma is megálló tévés szakemberek nőttek ki. Készítettünk interaktív közéleti vitafórumokat, vallási műsorokat, telefonos játékokat, monstre élő adásokat, foghatóak voltunk a környező községekben is, stb. Buktatókkal, hibákkal, de sokak áldozatos munkájával, természetes életpályán fejlődött a Dunaújvárosi Városi Televízió, bár akkoriban még nem létezett az ORTT-s támogatási rendszer, és gyerekcipőben járt az ilyen irányú pályáztatás is. Amikor a vezetői megbízatásom 1998-ban lejárt, gondokkal, megoldásokra váró feladatokkal terhelt, de szakmailag és gazdaságilag is működő, stabil intézményt hagytam utódomra. Nem voltunk függetlenek, egy helyi televízió esetében szerintem erről értelmetlen is lenne beszélni. Elkötelezettek voltunk, a város, az itt élők iránt. Arra azonban személy szerint én is ügyeltem, hogy igyekezzünk azonos távolságot tartani a különböző politikai erőktől. A műsorainkban mindig helyet kaptak a különböző nézetek. Akadtak súrlódások, de a helyi politika minden szereplőjével szót tudott érteni a televízió, emlékeim szerint személy szerint én is. A működés, különösen annak költségei azonban nem kötődtek a pártokhoz és azok holdudvaraihoz. Működésünket nem befolyásolták napi szinten a politikai harcok. Lehet, hogy a Magnetic Field zenéjét (fiatalabbak kedvéért: ez volt a korabeli DTV szignálzenéje, ez szólt a műsorok elején és végén, miközben városi képek futottak a képernyőn - részben műszaki okokból, nem lényeges -) megutálta a város (bár nem tudom ilyen sommás ítéletet kinyilvánítására ki hatalmazta fel Horváth Klárát). Ám, látva a jelenlegi állapotokat, azt mondom: bár ez lenne most is a dunaújvárosi televíziózás legnagyobb baja...

Tisztelettel:

Szirmai György

Működésünket nembefolyásolták napi szintena politikai harcok

Mindenekelőtt köszönöm Bernáth Zsoltnak, hogy megemlít azok között, akik segítséget nyújtottak filmes munkáihoz. Nem a magamét adtam, de örülök, ha segíthettem. Abban az időben gyakori volt, hogy amatőrök, abszolút kezdők jöttek a stúdióba ismerkedni a műfajjal, a technikával. Sokan jöttek, és hosszabb-rövidebb idő után odébb álltak (ezzel nem állítom, hogy ma nem így van, nem tudom). Így kezdtem én is... Horváth Klára azt írja: Én azt gondolom, hogy két-három évet késtél ezzel a siratással, ezt akkor kellett volna, amikor az általad említett ikonok idején meggyengült ... és A Városi Televízió széthullott, az embereket nem fizették ki, az eszközökről pedig ugyancsak ne beszéljünk....

Nos, bár nem tekintem magam ikonnak , de kikérem magamnak, hogy a fenti megjegyzést rám is vonatkoztassa Horváth Klára, vagy bárki más. 1994-98 között vezettem a helyi televíziót, miután korábban külsősként, majd főállású tévésként végigjártam a szamárlétrát. Önkormányzati intézményként működtünk, annak minden előnyével és hátrányával. Fizetést mindig időben kaptak a munkatársaim. A honoráriumok esetleg késtek, de senkinek sem maradtunk adósai. Mindezt úgy, hogy az önkormányzati támogatás csak a működési költségek egy (egyre kisebb ) részét fedezte. Évről-évre növelni tudtuk azonban saját, piaci alapú bevételeinket. Nyugodtan beszéljünk (az én időmből! ) az eszközökről is, mert például ezekből, a saját magunk által megtermelt bevételekből, barter konstrukciókból (is) futotta a technika bővítésére, korszerűsítésére is. Ráadásul nőtt a műsoridő, szólt a rádiónk (Dominó - emlékszik még rá valaki?), volt archívumunk, helyüket ma is megálló tévés szakemberek nőttek ki. Készítettünk interaktív közéleti vitafórumokat, vallási műsorokat, telefonos játékokat, monstre élő adásokat, foghatóak voltunk a környező községekben is, stb. Buktatókkal, hibákkal, de sokak áldozatos munkájával, természetes életpályán fejlődött a Dunaújvárosi Városi Televízió, bár akkoriban még nem létezett az ORTT-s támogatási rendszer, és gyerekcipőben járt az ilyen irányú pályáztatás is. Amikor a vezetői megbízatásom 1998-ban lejárt, gondokkal, megoldásokra váró feladatokkal terhelt, de szakmailag és gazdaságilag is működő, stabil intézményt hagytam utódomra. Nem voltunk függetlenek, egy helyi televízió esetében szerintem erről értelmetlen is lenne beszélni. Elkötelezettek voltunk, a város, az itt élők iránt. Arra azonban személy szerint én is ügyeltem, hogy igyekezzünk azonos távolságot tartani a különböző politikai erőktől. A műsorainkban mindig helyet kaptak a különböző nézetek. Akadtak súrlódások, de a helyi politika minden szereplőjével szót tudott érteni a televízió, emlékeim szerint személy szerint én is. A működés, különösen annak költségei azonban nem kötődtek a pártokhoz és azok holdudvaraihoz. Működésünket nem befolyásolták napi szinten a politikai harcok. Lehet, hogy a Magnetic Field zenéjét (fiatalabbak kedvéért: ez volt a korabeli DTV szignálzenéje, ez szólt a műsorok elején és végén, miközben városi képek futottak a képernyőn - részben műszaki okokból, nem lényeges -) megutálta a város (bár nem tudom ilyen sommás ítéletet kinyilvánítására ki hatalmazta fel Horváth Klárát). Ám, látva a jelenlegi állapotokat, azt mondom: bár ez lenne most is a dunaújvárosi televíziózás legnagyobb baja...

Tisztelettel:

Szirmai György

Működésünket nembefolyásolták napi szintena politikai harcok

Nos, bár nem tekintem magam ikonnak , de kikérem magamnak, hogy a fenti megjegyzést rám is vonatkoztassa Horváth Klára, vagy bárki más. 1994-98 között vezettem a helyi televíziót, miután korábban külsősként, majd főállású tévésként végigjártam a szamárlétrát. Önkormányzati intézményként működtünk, annak minden előnyével és hátrányával. Fizetést mindig időben kaptak a munkatársaim. A honoráriumok esetleg késtek, de senkinek sem maradtunk adósai. Mindezt úgy, hogy az önkormányzati támogatás csak a működési költségek egy (egyre kisebb ) részét fedezte. Évről-évre növelni tudtuk azonban saját, piaci alapú bevételeinket. Nyugodtan beszéljünk (az én időmből! ) az eszközökről is, mert például ezekből, a saját magunk által megtermelt bevételekből, barter konstrukciókból (is) futotta a technika bővítésére, korszerűsítésére is. Ráadásul nőtt a műsoridő, szólt a rádiónk (Dominó - emlékszik még rá valaki?), volt archívumunk, helyüket ma is megálló tévés szakemberek nőttek ki. Készítettünk interaktív közéleti vitafórumokat, vallási műsorokat, telefonos játékokat, monstre élő adásokat, foghatóak voltunk a környező községekben is, stb. Buktatókkal, hibákkal, de sokak áldozatos munkájával, természetes életpályán fejlődött a Dunaújvárosi Városi Televízió, bár akkoriban még nem létezett az ORTT-s támogatási rendszer, és gyerekcipőben járt az ilyen irányú pályáztatás is. Amikor a vezetői megbízatásom 1998-ban lejárt, gondokkal, megoldásokra váró feladatokkal terhelt, de szakmailag és gazdaságilag is működő, stabil intézményt hagytam utódomra. Nem voltunk függetlenek, egy helyi televízió esetében szerintem erről értelmetlen is lenne beszélni. Elkötelezettek voltunk, a város, az itt élők iránt. Arra azonban személy szerint én is ügyeltem, hogy igyekezzünk azonos távolságot tartani a különböző politikai erőktől. A műsorainkban mindig helyet kaptak a különböző nézetek. Akadtak súrlódások, de a helyi politika minden szereplőjével szót tudott érteni a televízió, emlékeim szerint személy szerint én is. A működés, különösen annak költségei azonban nem kötődtek a pártokhoz és azok holdudvaraihoz. Működésünket nem befolyásolták napi szinten a politikai harcok. Lehet, hogy a Magnetic Field zenéjét (fiatalabbak kedvéért: ez volt a korabeli DTV szignálzenéje, ez szólt a műsorok elején és végén, miközben városi képek futottak a képernyőn - részben műszaki okokból, nem lényeges -) megutálta a város (bár nem tudom ilyen sommás ítéletet kinyilvánítására ki hatalmazta fel Horváth Klárát). Ám, látva a jelenlegi állapotokat, azt mondom: bár ez lenne most is a dunaújvárosi televíziózás legnagyobb baja...

Tisztelettel:

Szirmai György

Működésünket nembefolyásolták napi szintena politikai harcok

Nos, bár nem tekintem magam ikonnak , de kikérem magamnak, hogy a fenti megjegyzést rám is vonatkoztassa Horváth Klára, vagy bárki más. 1994-98 között vezettem a helyi televíziót, miután korábban külsősként, majd főállású tévésként végigjártam a szamárlétrát. Önkormányzati intézményként működtünk, annak minden előnyével és hátrányával. Fizetést mindig időben kaptak a munkatársaim. A honoráriumok esetleg késtek, de senkinek sem maradtunk adósai. Mindezt úgy, hogy az önkormányzati támogatás csak a működési költségek egy (egyre kisebb ) részét fedezte. Évről-évre növelni tudtuk azonban saját, piaci alapú bevételeinket. Nyugodtan beszéljünk (az én időmből! ) az eszközökről is, mert például ezekből, a saját magunk által megtermelt bevételekből, barter konstrukciókból (is) futotta a technika bővítésére, korszerűsítésére is. Ráadásul nőtt a műsoridő, szólt a rádiónk (Dominó - emlékszik még rá valaki?), volt archívumunk, helyüket ma is megálló tévés szakemberek nőttek ki. Készítettünk interaktív közéleti vitafórumokat, vallási műsorokat, telefonos játékokat, monstre élő adásokat, foghatóak voltunk a környező községekben is, stb. Buktatókkal, hibákkal, de sokak áldozatos munkájával, természetes életpályán fejlődött a Dunaújvárosi Városi Televízió, bár akkoriban még nem létezett az ORTT-s támogatási rendszer, és gyerekcipőben járt az ilyen irányú pályáztatás is. Amikor a vezetői megbízatásom 1998-ban lejárt, gondokkal, megoldásokra váró feladatokkal terhelt, de szakmailag és gazdaságilag is működő, stabil intézményt hagytam utódomra. Nem voltunk függetlenek, egy helyi televízió esetében szerintem erről értelmetlen is lenne beszélni. Elkötelezettek voltunk, a város, az itt élők iránt. Arra azonban személy szerint én is ügyeltem, hogy igyekezzünk azonos távolságot tartani a különböző politikai erőktől. A műsorainkban mindig helyet kaptak a különböző nézetek. Akadtak súrlódások, de a helyi politika minden szereplőjével szót tudott érteni a televízió, emlékeim szerint személy szerint én is. A működés, különösen annak költségei azonban nem kötődtek a pártokhoz és azok holdudvaraihoz. Működésünket nem befolyásolták napi szinten a politikai harcok. Lehet, hogy a Magnetic Field zenéjét (fiatalabbak kedvéért: ez volt a korabeli DTV szignálzenéje, ez szólt a műsorok elején és végén, miközben városi képek futottak a képernyőn - részben műszaki okokból, nem lényeges -) megutálta a város (bár nem tudom ilyen sommás ítéletet kinyilvánítására ki hatalmazta fel Horváth Klárát). Ám, látva a jelenlegi állapotokat, azt mondom: bár ez lenne most is a dunaújvárosi televíziózás legnagyobb baja...

Tisztelettel:

Szirmai György

Működésünket nembefolyásolták napi szintena politikai harcok

Tisztelettel:

Szirmai György

Működésünket nembefolyásolták napi szintena politikai harcok

Tisztelettel:

Szirmai György

Működésünket nembefolyásolták napi szintena politikai harcok

Szirmai György

Működésünket nembefolyásolták napi szintena politikai harcok

Szirmai György

Működésünket nembefolyásolták napi szintena politikai harcok

Működésünket nembefolyásolták napi szintena politikai harcok