Olvasó

2007.07.17. 02:29

Horogra akadva

A horgászturizmus fellendítéséhez a horgászkultúra erősítése is hozzátartozik! - jelentette ki utánozhatatlan és rendkívül rokonszenves szenvedéllyel ...

Szabó Szabolcs

A horgászturizmus fellendítéséhez a horgászkultúra erősítése is hozzátartozik! - jelentette ki utánozhatatlan és rendkívül rokonszenves szenvedéllyel a minap egy dunaújvárosi konferencián egy főiskolai docens - és szívből egyetértünk e szavakkal. Még úgy is, hogy a szerkesztőségben afféle alkalmi horgász is csak elvétve található.

A kitűnő docens, aki aligha tudná leplezni, hogy szívszerelme a horgászat, a horgászkultúrához sorolja azt is, hogy hogyan bánunk a kifogott hallal. Ő is mutatott előadása közben néhány elborzasztó diát - s a mindennapi élet is produkál jócskán szörnyű eseteket. Elég tán annyi, hogy majd minden büszke horgász ujjnyi vastag acélkampóra hóhérolja a rekordzsákmány tetemét, azon akasztja fel a halat minél magasabbra, hogy a természetellenes helyzetben összezsúfolódó belső szervek majd kidurrantják az állat hasát, a pikkelyeken folyik a vér, a száj és a kopoltyú iszonyún tátva... Hadd ne folytassuk.

Már csak azért is elképesztő ez a szokás (mert kultúrának nehéz nevezni), mert ugyanakkor Magyarországon élő és erős hagyománya van a vadászzsákmány megbecsülésének, a vad terítékre fektetésének, a tisztelet megadásának. Nyugaton, például Angliában ugyanez a tisztelet a vízből kifogott zsákmányt is megilleti: ott külön ládákat készítenek a megfelelő halágyhoz, amelyeket fűvel-levéllel bélelnek a fotózáshoz, amelyre a halat megmosdatva, nem pedig vériszamosan állítják ki. A vízbe visszakerülő halak sebét pedig a félpercnyi dokumentálás után kellően ellátják és fertőtlenítik...

Tán mifelénk sem lehetetlen változtatni a feleslegesen vérszomjas hagyományokon. Biztos vagyok abban, hogy ehhez a magyar horgászokban is megvan a megfelelő jó ízlés. Talán csak az elszánás hiányzik.

A kitűnő docens, aki aligha tudná leplezni, hogy szívszerelme a horgászat, a horgászkultúrához sorolja azt is, hogy hogyan bánunk a kifogott hallal. Ő is mutatott előadása közben néhány elborzasztó diát - s a mindennapi élet is produkál jócskán szörnyű eseteket. Elég tán annyi, hogy majd minden büszke horgász ujjnyi vastag acélkampóra hóhérolja a rekordzsákmány tetemét, azon akasztja fel a halat minél magasabbra, hogy a természetellenes helyzetben összezsúfolódó belső szervek majd kidurrantják az állat hasát, a pikkelyeken folyik a vér, a száj és a kopoltyú iszonyún tátva... Hadd ne folytassuk.

Már csak azért is elképesztő ez a szokás (mert kultúrának nehéz nevezni), mert ugyanakkor Magyarországon élő és erős hagyománya van a vadászzsákmány megbecsülésének, a vad terítékre fektetésének, a tisztelet megadásának. Nyugaton, például Angliában ugyanez a tisztelet a vízből kifogott zsákmányt is megilleti: ott külön ládákat készítenek a megfelelő halágyhoz, amelyeket fűvel-levéllel bélelnek a fotózáshoz, amelyre a halat megmosdatva, nem pedig vériszamosan állítják ki. A vízbe visszakerülő halak sebét pedig a félpercnyi dokumentálás után kellően ellátják és fertőtlenítik...

Tán mifelénk sem lehetetlen változtatni a feleslegesen vérszomjas hagyományokon. Biztos vagyok abban, hogy ehhez a magyar horgászokban is megvan a megfelelő jó ízlés. Talán csak az elszánás hiányzik.

A kitűnő docens, aki aligha tudná leplezni, hogy szívszerelme a horgászat, a horgászkultúrához sorolja azt is, hogy hogyan bánunk a kifogott hallal. Ő is mutatott előadása közben néhány elborzasztó diát - s a mindennapi élet is produkál jócskán szörnyű eseteket. Elég tán annyi, hogy majd minden büszke horgász ujjnyi vastag acélkampóra hóhérolja a rekordzsákmány tetemét, azon akasztja fel a halat minél magasabbra, hogy a természetellenes helyzetben összezsúfolódó belső szervek majd kidurrantják az állat hasát, a pikkelyeken folyik a vér, a száj és a kopoltyú iszonyún tátva... Hadd ne folytassuk.

Már csak azért is elképesztő ez a szokás (mert kultúrának nehéz nevezni), mert ugyanakkor Magyarországon élő és erős hagyománya van a vadászzsákmány megbecsülésének, a vad terítékre fektetésének, a tisztelet megadásának. Nyugaton, például Angliában ugyanez a tisztelet a vízből kifogott zsákmányt is megilleti: ott külön ládákat készítenek a megfelelő halágyhoz, amelyeket fűvel-levéllel bélelnek a fotózáshoz, amelyre a halat megmosdatva, nem pedig vériszamosan állítják ki. A vízbe visszakerülő halak sebét pedig a félpercnyi dokumentálás után kellően ellátják és fertőtlenítik...

Tán mifelénk sem lehetetlen változtatni a feleslegesen vérszomjas hagyományokon. Biztos vagyok abban, hogy ehhez a magyar horgászokban is megvan a megfelelő jó ízlés. Talán csak az elszánás hiányzik.

Már csak azért is elképesztő ez a szokás (mert kultúrának nehéz nevezni), mert ugyanakkor Magyarországon élő és erős hagyománya van a vadászzsákmány megbecsülésének, a vad terítékre fektetésének, a tisztelet megadásának. Nyugaton, például Angliában ugyanez a tisztelet a vízből kifogott zsákmányt is megilleti: ott külön ládákat készítenek a megfelelő halágyhoz, amelyeket fűvel-levéllel bélelnek a fotózáshoz, amelyre a halat megmosdatva, nem pedig vériszamosan állítják ki. A vízbe visszakerülő halak sebét pedig a félpercnyi dokumentálás után kellően ellátják és fertőtlenítik...

Tán mifelénk sem lehetetlen változtatni a feleslegesen vérszomjas hagyományokon. Biztos vagyok abban, hogy ehhez a magyar horgászokban is megvan a megfelelő jó ízlés. Talán csak az elszánás hiányzik.

Már csak azért is elképesztő ez a szokás (mert kultúrának nehéz nevezni), mert ugyanakkor Magyarországon élő és erős hagyománya van a vadászzsákmány megbecsülésének, a vad terítékre fektetésének, a tisztelet megadásának. Nyugaton, például Angliában ugyanez a tisztelet a vízből kifogott zsákmányt is megilleti: ott külön ládákat készítenek a megfelelő halágyhoz, amelyeket fűvel-levéllel bélelnek a fotózáshoz, amelyre a halat megmosdatva, nem pedig vériszamosan állítják ki. A vízbe visszakerülő halak sebét pedig a félpercnyi dokumentálás után kellően ellátják és fertőtlenítik...

Tán mifelénk sem lehetetlen változtatni a feleslegesen vérszomjas hagyományokon. Biztos vagyok abban, hogy ehhez a magyar horgászokban is megvan a megfelelő jó ízlés. Talán csak az elszánás hiányzik.

Tán mifelénk sem lehetetlen változtatni a feleslegesen vérszomjas hagyományokon. Biztos vagyok abban, hogy ehhez a magyar horgászokban is megvan a megfelelő jó ízlés. Talán csak az elszánás hiányzik.

Tán mifelénk sem lehetetlen változtatni a feleslegesen vérszomjas hagyományokon. Biztos vagyok abban, hogy ehhez a magyar horgászokban is megvan a megfelelő jó ízlés. Talán csak az elszánás hiányzik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!