A Nagykereszt

Megint áll a bál. Ezúttal Horn Gyula egykori külügyminiszter, majd miniszterelnök Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje körül. Gyurcsány Ferenc jelenlegi miniszterelnök szerette volna a mai napig aktív Horn Gyulát hetvenötödik születésnapján kitüntetni, míg Sólyom László államfő Horn ötvenhatos szerepére való tekintettel úgy döntött, elutasítja az előterjesztést. Nos, ezek után megindult a nagy politikai adok-kapok. (Már az is sokkoló, hogy akkor, amikor az ország minden szempontból történelmének egyik legsúlyosabb válságát éli, egy ilyen piti dologról tartanak úton-útfélen sajtótájékoztatót a politikusok.)

Előbb Gyurcsány Ferenc kelt Horn védelmére, mondván: egy egész életpályát kell tekinteni, és nem annak első szakaszát, utalva Horn Gyula ötvenhatos negatív szerepére. (Bár érdekes, néhány hónapja Gyurcsány a Kádár-rendszert megtagadta, és kiállt Nagy Imre mellett.) Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője egyenesen azt mondta: Horn Gyula ötvenhatban a rossz oldalon állt, de ezt tekintsük fiatalkori tévedésnek, és nézzük azt, mit tett a vasfüggöny lebontásáért.

Én azért egy kicsit óvatosabb lennék ezzel a fiatalkori tévedéssel. A közelmúltban egy veterán francia politikust feszítettek keresztre , mivel kiderült róla, hogy együttműködött a második világháború alatt a megszálló nácikkal. A franciák ezt annyira szívükre vették, hogy a hatvanas években kapott becsületrendjét is visszavették. De rengeteg olyan esetről hallani, hogy a múltja miatt - például zsidóüldözés, náci pártba való belépés - valakit hetvenévesen is börtönbe zártak, és senkit nem érdekelt, hogy az utóbbi ötven évet köztiszteletben élte le az illető. A fiatalkori tévedés pedig szóba sem kerülhetett.

Ami pedig a vasfüggöny-bontást illeti, abban azért a közép-európai erőfeszítéseknél kicsit nagyobb szerep jutott például Ronald Reagennek, az USA korábbi elnökének, aki olyan fegyverkezési versenyre késztette a Szovjetuniót és a szocialista tábort, amely végül a vasfüggöny leomlásához, a Szovjetunió és a szocialista tábor széteséséhez vezetett. Az pedig, hogy a magyarok nyolcvankilencben megnyitották a határt a kelet-német menekültek előtt, elsősorban ország gazdasági helyzetének volt köszönhető. Az ország ugyanis a gazdasági összeomlás szélén állt, alig néhány napra való energiatartalékkal - ez kiderül Horváth István utolsó bonni nagykövetünk visszaemlékezéseiből -, így képtelen volt százezer kelet-német menekültet akár egy tál levessel is hosszabb távon ellátni. Vagyis egy megoldás volt, a határnyitás. Arról nem beszélve, ha nem Gorbacsov az első ember a Szovjetunióban, és a Szovjetunió nem jár előrébb a reformokkal, mint mi - emlékszem, a nyolcvanas évek végén a Moszkovszkije Novosztyi magyar kiadását olvastam, mert ott olyanokról is beszámoltak, amikről nálunk még nem mertek - hanem Breznyev, akkor be sem jutnak az országba a kelet-németek, vagy úgy járnak, mint azok, akik a határnyitás előtt néhány nappal akartak átmenni Ausztriába - golyót kapnak. (Nyolcvankilenc nyarán még tűzparancs volt a magyar-osztrák határon.)

De visszatérve Horn kitüntetéséhez. Van már neki egy: 1957-ben megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet az ötvenhatos ellenforradalom leverésében betöltött szerepéért.

Előbb Gyurcsány Ferenc kelt Horn védelmére, mondván: egy egész életpályát kell tekinteni, és nem annak első szakaszát, utalva Horn Gyula ötvenhatos negatív szerepére. (Bár érdekes, néhány hónapja Gyurcsány a Kádár-rendszert megtagadta, és kiállt Nagy Imre mellett.) Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője egyenesen azt mondta: Horn Gyula ötvenhatban a rossz oldalon állt, de ezt tekintsük fiatalkori tévedésnek, és nézzük azt, mit tett a vasfüggöny lebontásáért.

Én azért egy kicsit óvatosabb lennék ezzel a fiatalkori tévedéssel. A közelmúltban egy veterán francia politikust feszítettek keresztre , mivel kiderült róla, hogy együttműködött a második világháború alatt a megszálló nácikkal. A franciák ezt annyira szívükre vették, hogy a hatvanas években kapott becsületrendjét is visszavették. De rengeteg olyan esetről hallani, hogy a múltja miatt - például zsidóüldözés, náci pártba való belépés - valakit hetvenévesen is börtönbe zártak, és senkit nem érdekelt, hogy az utóbbi ötven évet köztiszteletben élte le az illető. A fiatalkori tévedés pedig szóba sem kerülhetett.

Ami pedig a vasfüggöny-bontást illeti, abban azért a közép-európai erőfeszítéseknél kicsit nagyobb szerep jutott például Ronald Reagennek, az USA korábbi elnökének, aki olyan fegyverkezési versenyre késztette a Szovjetuniót és a szocialista tábort, amely végül a vasfüggöny leomlásához, a Szovjetunió és a szocialista tábor széteséséhez vezetett. Az pedig, hogy a magyarok nyolcvankilencben megnyitották a határt a kelet-német menekültek előtt, elsősorban ország gazdasági helyzetének volt köszönhető. Az ország ugyanis a gazdasági összeomlás szélén állt, alig néhány napra való energiatartalékkal - ez kiderül Horváth István utolsó bonni nagykövetünk visszaemlékezéseiből -, így képtelen volt százezer kelet-német menekültet akár egy tál levessel is hosszabb távon ellátni. Vagyis egy megoldás volt, a határnyitás. Arról nem beszélve, ha nem Gorbacsov az első ember a Szovjetunióban, és a Szovjetunió nem jár előrébb a reformokkal, mint mi - emlékszem, a nyolcvanas évek végén a Moszkovszkije Novosztyi magyar kiadását olvastam, mert ott olyanokról is beszámoltak, amikről nálunk még nem mertek - hanem Breznyev, akkor be sem jutnak az országba a kelet-németek, vagy úgy járnak, mint azok, akik a határnyitás előtt néhány nappal akartak átmenni Ausztriába - golyót kapnak. (Nyolcvankilenc nyarán még tűzparancs volt a magyar-osztrák határon.)

De visszatérve Horn kitüntetéséhez. Van már neki egy: 1957-ben megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet az ötvenhatos ellenforradalom leverésében betöltött szerepéért.

Előbb Gyurcsány Ferenc kelt Horn védelmére, mondván: egy egész életpályát kell tekinteni, és nem annak első szakaszát, utalva Horn Gyula ötvenhatos negatív szerepére. (Bár érdekes, néhány hónapja Gyurcsány a Kádár-rendszert megtagadta, és kiállt Nagy Imre mellett.) Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője egyenesen azt mondta: Horn Gyula ötvenhatban a rossz oldalon állt, de ezt tekintsük fiatalkori tévedésnek, és nézzük azt, mit tett a vasfüggöny lebontásáért.

Én azért egy kicsit óvatosabb lennék ezzel a fiatalkori tévedéssel. A közelmúltban egy veterán francia politikust feszítettek keresztre , mivel kiderült róla, hogy együttműködött a második világháború alatt a megszálló nácikkal. A franciák ezt annyira szívükre vették, hogy a hatvanas években kapott becsületrendjét is visszavették. De rengeteg olyan esetről hallani, hogy a múltja miatt - például zsidóüldözés, náci pártba való belépés - valakit hetvenévesen is börtönbe zártak, és senkit nem érdekelt, hogy az utóbbi ötven évet köztiszteletben élte le az illető. A fiatalkori tévedés pedig szóba sem kerülhetett.

Ami pedig a vasfüggöny-bontást illeti, abban azért a közép-európai erőfeszítéseknél kicsit nagyobb szerep jutott például Ronald Reagennek, az USA korábbi elnökének, aki olyan fegyverkezési versenyre késztette a Szovjetuniót és a szocialista tábort, amely végül a vasfüggöny leomlásához, a Szovjetunió és a szocialista tábor széteséséhez vezetett. Az pedig, hogy a magyarok nyolcvankilencben megnyitották a határt a kelet-német menekültek előtt, elsősorban ország gazdasági helyzetének volt köszönhető. Az ország ugyanis a gazdasági összeomlás szélén állt, alig néhány napra való energiatartalékkal - ez kiderül Horváth István utolsó bonni nagykövetünk visszaemlékezéseiből -, így képtelen volt százezer kelet-német menekültet akár egy tál levessel is hosszabb távon ellátni. Vagyis egy megoldás volt, a határnyitás. Arról nem beszélve, ha nem Gorbacsov az első ember a Szovjetunióban, és a Szovjetunió nem jár előrébb a reformokkal, mint mi - emlékszem, a nyolcvanas évek végén a Moszkovszkije Novosztyi magyar kiadását olvastam, mert ott olyanokról is beszámoltak, amikről nálunk még nem mertek - hanem Breznyev, akkor be sem jutnak az országba a kelet-németek, vagy úgy járnak, mint azok, akik a határnyitás előtt néhány nappal akartak átmenni Ausztriába - golyót kapnak. (Nyolcvankilenc nyarán még tűzparancs volt a magyar-osztrák határon.)

De visszatérve Horn kitüntetéséhez. Van már neki egy: 1957-ben megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet az ötvenhatos ellenforradalom leverésében betöltött szerepéért.

Én azért egy kicsit óvatosabb lennék ezzel a fiatalkori tévedéssel. A közelmúltban egy veterán francia politikust feszítettek keresztre , mivel kiderült róla, hogy együttműködött a második világháború alatt a megszálló nácikkal. A franciák ezt annyira szívükre vették, hogy a hatvanas években kapott becsületrendjét is visszavették. De rengeteg olyan esetről hallani, hogy a múltja miatt - például zsidóüldözés, náci pártba való belépés - valakit hetvenévesen is börtönbe zártak, és senkit nem érdekelt, hogy az utóbbi ötven évet köztiszteletben élte le az illető. A fiatalkori tévedés pedig szóba sem kerülhetett.

Ami pedig a vasfüggöny-bontást illeti, abban azért a közép-európai erőfeszítéseknél kicsit nagyobb szerep jutott például Ronald Reagennek, az USA korábbi elnökének, aki olyan fegyverkezési versenyre késztette a Szovjetuniót és a szocialista tábort, amely végül a vasfüggöny leomlásához, a Szovjetunió és a szocialista tábor széteséséhez vezetett. Az pedig, hogy a magyarok nyolcvankilencben megnyitották a határt a kelet-német menekültek előtt, elsősorban ország gazdasági helyzetének volt köszönhető. Az ország ugyanis a gazdasági összeomlás szélén állt, alig néhány napra való energiatartalékkal - ez kiderül Horváth István utolsó bonni nagykövetünk visszaemlékezéseiből -, így képtelen volt százezer kelet-német menekültet akár egy tál levessel is hosszabb távon ellátni. Vagyis egy megoldás volt, a határnyitás. Arról nem beszélve, ha nem Gorbacsov az első ember a Szovjetunióban, és a Szovjetunió nem jár előrébb a reformokkal, mint mi - emlékszem, a nyolcvanas évek végén a Moszkovszkije Novosztyi magyar kiadását olvastam, mert ott olyanokról is beszámoltak, amikről nálunk még nem mertek - hanem Breznyev, akkor be sem jutnak az országba a kelet-németek, vagy úgy járnak, mint azok, akik a határnyitás előtt néhány nappal akartak átmenni Ausztriába - golyót kapnak. (Nyolcvankilenc nyarán még tűzparancs volt a magyar-osztrák határon.)

De visszatérve Horn kitüntetéséhez. Van már neki egy: 1957-ben megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet az ötvenhatos ellenforradalom leverésében betöltött szerepéért.

Én azért egy kicsit óvatosabb lennék ezzel a fiatalkori tévedéssel. A közelmúltban egy veterán francia politikust feszítettek keresztre , mivel kiderült róla, hogy együttműködött a második világháború alatt a megszálló nácikkal. A franciák ezt annyira szívükre vették, hogy a hatvanas években kapott becsületrendjét is visszavették. De rengeteg olyan esetről hallani, hogy a múltja miatt - például zsidóüldözés, náci pártba való belépés - valakit hetvenévesen is börtönbe zártak, és senkit nem érdekelt, hogy az utóbbi ötven évet köztiszteletben élte le az illető. A fiatalkori tévedés pedig szóba sem kerülhetett.

Ami pedig a vasfüggöny-bontást illeti, abban azért a közép-európai erőfeszítéseknél kicsit nagyobb szerep jutott például Ronald Reagennek, az USA korábbi elnökének, aki olyan fegyverkezési versenyre késztette a Szovjetuniót és a szocialista tábort, amely végül a vasfüggöny leomlásához, a Szovjetunió és a szocialista tábor széteséséhez vezetett. Az pedig, hogy a magyarok nyolcvankilencben megnyitották a határt a kelet-német menekültek előtt, elsősorban ország gazdasági helyzetének volt köszönhető. Az ország ugyanis a gazdasági összeomlás szélén állt, alig néhány napra való energiatartalékkal - ez kiderül Horváth István utolsó bonni nagykövetünk visszaemlékezéseiből -, így képtelen volt százezer kelet-német menekültet akár egy tál levessel is hosszabb távon ellátni. Vagyis egy megoldás volt, a határnyitás. Arról nem beszélve, ha nem Gorbacsov az első ember a Szovjetunióban, és a Szovjetunió nem jár előrébb a reformokkal, mint mi - emlékszem, a nyolcvanas évek végén a Moszkovszkije Novosztyi magyar kiadását olvastam, mert ott olyanokról is beszámoltak, amikről nálunk még nem mertek - hanem Breznyev, akkor be sem jutnak az országba a kelet-németek, vagy úgy járnak, mint azok, akik a határnyitás előtt néhány nappal akartak átmenni Ausztriába - golyót kapnak. (Nyolcvankilenc nyarán még tűzparancs volt a magyar-osztrák határon.)

De visszatérve Horn kitüntetéséhez. Van már neki egy: 1957-ben megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet az ötvenhatos ellenforradalom leverésében betöltött szerepéért.

Ami pedig a vasfüggöny-bontást illeti, abban azért a közép-európai erőfeszítéseknél kicsit nagyobb szerep jutott például Ronald Reagennek, az USA korábbi elnökének, aki olyan fegyverkezési versenyre késztette a Szovjetuniót és a szocialista tábort, amely végül a vasfüggöny leomlásához, a Szovjetunió és a szocialista tábor széteséséhez vezetett. Az pedig, hogy a magyarok nyolcvankilencben megnyitották a határt a kelet-német menekültek előtt, elsősorban ország gazdasági helyzetének volt köszönhető. Az ország ugyanis a gazdasági összeomlás szélén állt, alig néhány napra való energiatartalékkal - ez kiderül Horváth István utolsó bonni nagykövetünk visszaemlékezéseiből -, így képtelen volt százezer kelet-német menekültet akár egy tál levessel is hosszabb távon ellátni. Vagyis egy megoldás volt, a határnyitás. Arról nem beszélve, ha nem Gorbacsov az első ember a Szovjetunióban, és a Szovjetunió nem jár előrébb a reformokkal, mint mi - emlékszem, a nyolcvanas évek végén a Moszkovszkije Novosztyi magyar kiadását olvastam, mert ott olyanokról is beszámoltak, amikről nálunk még nem mertek - hanem Breznyev, akkor be sem jutnak az országba a kelet-németek, vagy úgy járnak, mint azok, akik a határnyitás előtt néhány nappal akartak átmenni Ausztriába - golyót kapnak. (Nyolcvankilenc nyarán még tűzparancs volt a magyar-osztrák határon.)

De visszatérve Horn kitüntetéséhez. Van már neki egy: 1957-ben megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet az ötvenhatos ellenforradalom leverésében betöltött szerepéért.

Ami pedig a vasfüggöny-bontást illeti, abban azért a közép-európai erőfeszítéseknél kicsit nagyobb szerep jutott például Ronald Reagennek, az USA korábbi elnökének, aki olyan fegyverkezési versenyre késztette a Szovjetuniót és a szocialista tábort, amely végül a vasfüggöny leomlásához, a Szovjetunió és a szocialista tábor széteséséhez vezetett. Az pedig, hogy a magyarok nyolcvankilencben megnyitották a határt a kelet-német menekültek előtt, elsősorban ország gazdasági helyzetének volt köszönhető. Az ország ugyanis a gazdasági összeomlás szélén állt, alig néhány napra való energiatartalékkal - ez kiderül Horváth István utolsó bonni nagykövetünk visszaemlékezéseiből -, így képtelen volt százezer kelet-német menekültet akár egy tál levessel is hosszabb távon ellátni. Vagyis egy megoldás volt, a határnyitás. Arról nem beszélve, ha nem Gorbacsov az első ember a Szovjetunióban, és a Szovjetunió nem jár előrébb a reformokkal, mint mi - emlékszem, a nyolcvanas évek végén a Moszkovszkije Novosztyi magyar kiadását olvastam, mert ott olyanokról is beszámoltak, amikről nálunk még nem mertek - hanem Breznyev, akkor be sem jutnak az országba a kelet-németek, vagy úgy járnak, mint azok, akik a határnyitás előtt néhány nappal akartak átmenni Ausztriába - golyót kapnak. (Nyolcvankilenc nyarán még tűzparancs volt a magyar-osztrák határon.)

De visszatérve Horn kitüntetéséhez. Van már neki egy: 1957-ben megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet az ötvenhatos ellenforradalom leverésében betöltött szerepéért.

De visszatérve Horn kitüntetéséhez. Van már neki egy: 1957-ben megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet az ötvenhatos ellenforradalom leverésében betöltött szerepéért.

De visszatérve Horn kitüntetéséhez. Van már neki egy: 1957-ben megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet az ötvenhatos ellenforradalom leverésében betöltött szerepéért.