Szeretem, mert

Furcsa dolog ez. Egy dunaújvárosi születésű fiatalember hosszú távollét után visszatér a városba, és nekem (nem dunaújvárosi születésű, lassan harmincasnak) elkezdi szapulni a várost. Hogy itt aztán nem változott semmi, vagy ha mégis, hát rosszabbul alakulnak a dolgok, mint azelőtt. És milyen jól tette, hogy elment innen, és újabb megerősítést kapott, hogy még véletlenül se jöjjön vissza.

Mire én, aki nem Dunaújvárosban született, sőt élete nagyobb részét sem itt élte le, védelmébe veszem a Pentelén született ötven-egynéhány éves várost.

- Ugyan már, mit lehet szeretni benne?

- Ha már megkérdezted - felelem - szeretni lehet a Béke téri piacot, a kóstolót adó savanyúkáposzta árusokkal, az étvágygerjesztő illatokat levegőbe röptető kolbászossal. A Duna-partot, minden évszakban, de különösen ősszel, amikor a lépcsők fái ezer színben pompáznak. A Vasmű utat, amelyet a még most nyílt üzlet sem képes elrondítani - na, jó egy kicsit mégis.

A színház környékét, ahol nyár elején szabadtéri programok követik egymást, a virágzó fák alatt.

A Dózsa Mozi előtti teret, a mindenkori tizenévesek elsőszámú találkozó helyét.

Az Óvárost, Pentelét. Kicsiny kis házaival, szűk utcáival, templomaival. A panelházak tövében megbúvó falut, amely észrevétlenül tovább él.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

Mire én, aki nem Dunaújvárosban született, sőt élete nagyobb részét sem itt élte le, védelmébe veszem a Pentelén született ötven-egynéhány éves várost.

- Ugyan már, mit lehet szeretni benne?

- Ha már megkérdezted - felelem - szeretni lehet a Béke téri piacot, a kóstolót adó savanyúkáposzta árusokkal, az étvágygerjesztő illatokat levegőbe röptető kolbászossal. A Duna-partot, minden évszakban, de különösen ősszel, amikor a lépcsők fái ezer színben pompáznak. A Vasmű utat, amelyet a még most nyílt üzlet sem képes elrondítani - na, jó egy kicsit mégis.

A színház környékét, ahol nyár elején szabadtéri programok követik egymást, a virágzó fák alatt.

A Dózsa Mozi előtti teret, a mindenkori tizenévesek elsőszámú találkozó helyét.

Az Óvárost, Pentelét. Kicsiny kis házaival, szűk utcáival, templomaival. A panelházak tövében megbúvó falut, amely észrevétlenül tovább él.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

Mire én, aki nem Dunaújvárosban született, sőt élete nagyobb részét sem itt élte le, védelmébe veszem a Pentelén született ötven-egynéhány éves várost.

- Ugyan már, mit lehet szeretni benne?

- Ha már megkérdezted - felelem - szeretni lehet a Béke téri piacot, a kóstolót adó savanyúkáposzta árusokkal, az étvágygerjesztő illatokat levegőbe röptető kolbászossal. A Duna-partot, minden évszakban, de különösen ősszel, amikor a lépcsők fái ezer színben pompáznak. A Vasmű utat, amelyet a még most nyílt üzlet sem képes elrondítani - na, jó egy kicsit mégis.

A színház környékét, ahol nyár elején szabadtéri programok követik egymást, a virágzó fák alatt.

A Dózsa Mozi előtti teret, a mindenkori tizenévesek elsőszámú találkozó helyét.

Az Óvárost, Pentelét. Kicsiny kis házaival, szűk utcáival, templomaival. A panelházak tövében megbúvó falut, amely észrevétlenül tovább él.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

- Ugyan már, mit lehet szeretni benne?

- Ha már megkérdezted - felelem - szeretni lehet a Béke téri piacot, a kóstolót adó savanyúkáposzta árusokkal, az étvágygerjesztő illatokat levegőbe röptető kolbászossal. A Duna-partot, minden évszakban, de különösen ősszel, amikor a lépcsők fái ezer színben pompáznak. A Vasmű utat, amelyet a még most nyílt üzlet sem képes elrondítani - na, jó egy kicsit mégis.

A színház környékét, ahol nyár elején szabadtéri programok követik egymást, a virágzó fák alatt.

A Dózsa Mozi előtti teret, a mindenkori tizenévesek elsőszámú találkozó helyét.

Az Óvárost, Pentelét. Kicsiny kis házaival, szűk utcáival, templomaival. A panelházak tövében megbúvó falut, amely észrevétlenül tovább él.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

- Ugyan már, mit lehet szeretni benne?

- Ha már megkérdezted - felelem - szeretni lehet a Béke téri piacot, a kóstolót adó savanyúkáposzta árusokkal, az étvágygerjesztő illatokat levegőbe röptető kolbászossal. A Duna-partot, minden évszakban, de különösen ősszel, amikor a lépcsők fái ezer színben pompáznak. A Vasmű utat, amelyet a még most nyílt üzlet sem képes elrondítani - na, jó egy kicsit mégis.

A színház környékét, ahol nyár elején szabadtéri programok követik egymást, a virágzó fák alatt.

A Dózsa Mozi előtti teret, a mindenkori tizenévesek elsőszámú találkozó helyét.

Az Óvárost, Pentelét. Kicsiny kis házaival, szűk utcáival, templomaival. A panelházak tövében megbúvó falut, amely észrevétlenül tovább él.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

- Ha már megkérdezted - felelem - szeretni lehet a Béke téri piacot, a kóstolót adó savanyúkáposzta árusokkal, az étvágygerjesztő illatokat levegőbe röptető kolbászossal. A Duna-partot, minden évszakban, de különösen ősszel, amikor a lépcsők fái ezer színben pompáznak. A Vasmű utat, amelyet a még most nyílt üzlet sem képes elrondítani - na, jó egy kicsit mégis.

A színház környékét, ahol nyár elején szabadtéri programok követik egymást, a virágzó fák alatt.

A Dózsa Mozi előtti teret, a mindenkori tizenévesek elsőszámú találkozó helyét.

Az Óvárost, Pentelét. Kicsiny kis házaival, szűk utcáival, templomaival. A panelházak tövében megbúvó falut, amely észrevétlenül tovább él.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

- Ha már megkérdezted - felelem - szeretni lehet a Béke téri piacot, a kóstolót adó savanyúkáposzta árusokkal, az étvágygerjesztő illatokat levegőbe röptető kolbászossal. A Duna-partot, minden évszakban, de különösen ősszel, amikor a lépcsők fái ezer színben pompáznak. A Vasmű utat, amelyet a még most nyílt üzlet sem képes elrondítani - na, jó egy kicsit mégis.

A színház környékét, ahol nyár elején szabadtéri programok követik egymást, a virágzó fák alatt.

A Dózsa Mozi előtti teret, a mindenkori tizenévesek elsőszámú találkozó helyét.

Az Óvárost, Pentelét. Kicsiny kis házaival, szűk utcáival, templomaival. A panelházak tövében megbúvó falut, amely észrevétlenül tovább él.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

A színház környékét, ahol nyár elején szabadtéri programok követik egymást, a virágzó fák alatt.

A Dózsa Mozi előtti teret, a mindenkori tizenévesek elsőszámú találkozó helyét.

Az Óvárost, Pentelét. Kicsiny kis házaival, szűk utcáival, templomaival. A panelházak tövében megbúvó falut, amely észrevétlenül tovább él.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

A színház környékét, ahol nyár elején szabadtéri programok követik egymást, a virágzó fák alatt.

A Dózsa Mozi előtti teret, a mindenkori tizenévesek elsőszámú találkozó helyét.

Az Óvárost, Pentelét. Kicsiny kis házaival, szűk utcáival, templomaival. A panelházak tövében megbúvó falut, amely észrevétlenül tovább él.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

A Dózsa Mozi előtti teret, a mindenkori tizenévesek elsőszámú találkozó helyét.

Az Óvárost, Pentelét. Kicsiny kis házaival, szűk utcáival, templomaival. A panelházak tövében megbúvó falut, amely észrevétlenül tovább él.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

A Dózsa Mozi előtti teret, a mindenkori tizenévesek elsőszámú találkozó helyét.

Az Óvárost, Pentelét. Kicsiny kis házaival, szűk utcáival, templomaival. A panelházak tövében megbúvó falut, amely észrevétlenül tovább él.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

Az Óvárost, Pentelét. Kicsiny kis házaival, szűk utcáival, templomaival. A panelházak tövében megbúvó falut, amely észrevétlenül tovább él.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

Az Óvárost, Pentelét. Kicsiny kis házaival, szűk utcáival, templomaival. A panelházak tövében megbúvó falut, amely észrevétlenül tovább él.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.

És...., de minek folytassam. Aki nem ad esélyt ennek a városnak, az meg sem érdemli, hogy akár kicsit is szeresse.