Nem sok jóval...

A forradalom felfalja gyermekeit - és unokáit?

1956-ról beszélek természetesen, mivel ami az ötvenedik évforduló napján a pesti utcán történt, nem forradalom, annak még csak nem is árnyéka, hanem közönséges randalírozás.

Azt, hogy mennyire forradalmárok és demokraták például a Kossuth téri tüntetők, megmutatja a helyükön talált tömérdek vipera (teleszkópos fémbot), zokniba csavart, benzinbe áztatott brikett - ami szerintük a sátorveréshez kellett. Azok hivatkoznak a demokrácia adta jogokra, akik egyébként magánbeszélgetésekben, a kocsmákban nyíltan megmondják, hova kívánják a demokráciát.

Szót nem: rendőri intézkedést érdemel ez. S az ünnepelni induló, rendbontásoknál gyülekező tömegről is meg kell kérdeznünk: a tisztes polgári lét elemi tartozéka, hogy végignézünk tévészékház-felgyújtástól utcai rendbontásig mindent, biztatva a csőcseléket?

1956 olyan forradalom volt a jelek szerint, amely még két-három nemzedékkel később is fogyasztja híveit. Legalább azzal, hogy a harsányak mind nagyobb helyet könyökölnek ki maguknak az örökösök között, a mániákusok pedig az általuk annyit emlegetett nemzet egyre nagyobb részét zárják ki az ünnepből. A nemzetből. Egy nemzeti forradalomra, 1956-ra hivatkozva.

Most, amikor az ünnep méltósága oda, amikor meglett emberek utasítanak vissza tisztelgő parolát, amikor a Pofosz korábbi elnöke, volt radikális ad államfőt megszégyenítő példát józanságból, amikor gondolkodás helyett indulat, főhajtás helyett fütty uralkodik, az országos zavar (zavarodottság? zavarkeltés?) közepén tán a helyi célszerű- ség mutathat kiutat.

Vannak nekünk helyi ügyeink, amiket intéznünk kell. Ehhez minden helyi erőre szükség van - ám nincs szükség hozzá semmiféle országosnak nevezett ideológiára, ami valójában csak egyik-másik szűk csoport érdeke.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

1956-ról beszélek természetesen, mivel ami az ötvenedik évforduló napján a pesti utcán történt, nem forradalom, annak még csak nem is árnyéka, hanem közönséges randalírozás.

Azt, hogy mennyire forradalmárok és demokraták például a Kossuth téri tüntetők, megmutatja a helyükön talált tömérdek vipera (teleszkópos fémbot), zokniba csavart, benzinbe áztatott brikett - ami szerintük a sátorveréshez kellett. Azok hivatkoznak a demokrácia adta jogokra, akik egyébként magánbeszélgetésekben, a kocsmákban nyíltan megmondják, hova kívánják a demokráciát.

Szót nem: rendőri intézkedést érdemel ez. S az ünnepelni induló, rendbontásoknál gyülekező tömegről is meg kell kérdeznünk: a tisztes polgári lét elemi tartozéka, hogy végignézünk tévészékház-felgyújtástól utcai rendbontásig mindent, biztatva a csőcseléket?

1956 olyan forradalom volt a jelek szerint, amely még két-három nemzedékkel később is fogyasztja híveit. Legalább azzal, hogy a harsányak mind nagyobb helyet könyökölnek ki maguknak az örökösök között, a mániákusok pedig az általuk annyit emlegetett nemzet egyre nagyobb részét zárják ki az ünnepből. A nemzetből. Egy nemzeti forradalomra, 1956-ra hivatkozva.

Most, amikor az ünnep méltósága oda, amikor meglett emberek utasítanak vissza tisztelgő parolát, amikor a Pofosz korábbi elnöke, volt radikális ad államfőt megszégyenítő példát józanságból, amikor gondolkodás helyett indulat, főhajtás helyett fütty uralkodik, az országos zavar (zavarodottság? zavarkeltés?) közepén tán a helyi célszerű- ség mutathat kiutat.

Vannak nekünk helyi ügyeink, amiket intéznünk kell. Ehhez minden helyi erőre szükség van - ám nincs szükség hozzá semmiféle országosnak nevezett ideológiára, ami valójában csak egyik-másik szűk csoport érdeke.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

1956-ról beszélek természetesen, mivel ami az ötvenedik évforduló napján a pesti utcán történt, nem forradalom, annak még csak nem is árnyéka, hanem közönséges randalírozás.

Azt, hogy mennyire forradalmárok és demokraták például a Kossuth téri tüntetők, megmutatja a helyükön talált tömérdek vipera (teleszkópos fémbot), zokniba csavart, benzinbe áztatott brikett - ami szerintük a sátorveréshez kellett. Azok hivatkoznak a demokrácia adta jogokra, akik egyébként magánbeszélgetésekben, a kocsmákban nyíltan megmondják, hova kívánják a demokráciát.

Szót nem: rendőri intézkedést érdemel ez. S az ünnepelni induló, rendbontásoknál gyülekező tömegről is meg kell kérdeznünk: a tisztes polgári lét elemi tartozéka, hogy végignézünk tévészékház-felgyújtástól utcai rendbontásig mindent, biztatva a csőcseléket?

1956 olyan forradalom volt a jelek szerint, amely még két-három nemzedékkel később is fogyasztja híveit. Legalább azzal, hogy a harsányak mind nagyobb helyet könyökölnek ki maguknak az örökösök között, a mániákusok pedig az általuk annyit emlegetett nemzet egyre nagyobb részét zárják ki az ünnepből. A nemzetből. Egy nemzeti forradalomra, 1956-ra hivatkozva.

Most, amikor az ünnep méltósága oda, amikor meglett emberek utasítanak vissza tisztelgő parolát, amikor a Pofosz korábbi elnöke, volt radikális ad államfőt megszégyenítő példát józanságból, amikor gondolkodás helyett indulat, főhajtás helyett fütty uralkodik, az országos zavar (zavarodottság? zavarkeltés?) közepén tán a helyi célszerű- ség mutathat kiutat.

Vannak nekünk helyi ügyeink, amiket intéznünk kell. Ehhez minden helyi erőre szükség van - ám nincs szükség hozzá semmiféle országosnak nevezett ideológiára, ami valójában csak egyik-másik szűk csoport érdeke.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

Azt, hogy mennyire forradalmárok és demokraták például a Kossuth téri tüntetők, megmutatja a helyükön talált tömérdek vipera (teleszkópos fémbot), zokniba csavart, benzinbe áztatott brikett - ami szerintük a sátorveréshez kellett. Azok hivatkoznak a demokrácia adta jogokra, akik egyébként magánbeszélgetésekben, a kocsmákban nyíltan megmondják, hova kívánják a demokráciát.

Szót nem: rendőri intézkedést érdemel ez. S az ünnepelni induló, rendbontásoknál gyülekező tömegről is meg kell kérdeznünk: a tisztes polgári lét elemi tartozéka, hogy végignézünk tévészékház-felgyújtástól utcai rendbontásig mindent, biztatva a csőcseléket?

1956 olyan forradalom volt a jelek szerint, amely még két-három nemzedékkel később is fogyasztja híveit. Legalább azzal, hogy a harsányak mind nagyobb helyet könyökölnek ki maguknak az örökösök között, a mániákusok pedig az általuk annyit emlegetett nemzet egyre nagyobb részét zárják ki az ünnepből. A nemzetből. Egy nemzeti forradalomra, 1956-ra hivatkozva.

Most, amikor az ünnep méltósága oda, amikor meglett emberek utasítanak vissza tisztelgő parolát, amikor a Pofosz korábbi elnöke, volt radikális ad államfőt megszégyenítő példát józanságból, amikor gondolkodás helyett indulat, főhajtás helyett fütty uralkodik, az országos zavar (zavarodottság? zavarkeltés?) közepén tán a helyi célszerű- ség mutathat kiutat.

Vannak nekünk helyi ügyeink, amiket intéznünk kell. Ehhez minden helyi erőre szükség van - ám nincs szükség hozzá semmiféle országosnak nevezett ideológiára, ami valójában csak egyik-másik szűk csoport érdeke.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

Azt, hogy mennyire forradalmárok és demokraták például a Kossuth téri tüntetők, megmutatja a helyükön talált tömérdek vipera (teleszkópos fémbot), zokniba csavart, benzinbe áztatott brikett - ami szerintük a sátorveréshez kellett. Azok hivatkoznak a demokrácia adta jogokra, akik egyébként magánbeszélgetésekben, a kocsmákban nyíltan megmondják, hova kívánják a demokráciát.

Szót nem: rendőri intézkedést érdemel ez. S az ünnepelni induló, rendbontásoknál gyülekező tömegről is meg kell kérdeznünk: a tisztes polgári lét elemi tartozéka, hogy végignézünk tévészékház-felgyújtástól utcai rendbontásig mindent, biztatva a csőcseléket?

1956 olyan forradalom volt a jelek szerint, amely még két-három nemzedékkel később is fogyasztja híveit. Legalább azzal, hogy a harsányak mind nagyobb helyet könyökölnek ki maguknak az örökösök között, a mániákusok pedig az általuk annyit emlegetett nemzet egyre nagyobb részét zárják ki az ünnepből. A nemzetből. Egy nemzeti forradalomra, 1956-ra hivatkozva.

Most, amikor az ünnep méltósága oda, amikor meglett emberek utasítanak vissza tisztelgő parolát, amikor a Pofosz korábbi elnöke, volt radikális ad államfőt megszégyenítő példát józanságból, amikor gondolkodás helyett indulat, főhajtás helyett fütty uralkodik, az országos zavar (zavarodottság? zavarkeltés?) közepén tán a helyi célszerű- ség mutathat kiutat.

Vannak nekünk helyi ügyeink, amiket intéznünk kell. Ehhez minden helyi erőre szükség van - ám nincs szükség hozzá semmiféle országosnak nevezett ideológiára, ami valójában csak egyik-másik szűk csoport érdeke.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

Szót nem: rendőri intézkedést érdemel ez. S az ünnepelni induló, rendbontásoknál gyülekező tömegről is meg kell kérdeznünk: a tisztes polgári lét elemi tartozéka, hogy végignézünk tévészékház-felgyújtástól utcai rendbontásig mindent, biztatva a csőcseléket?

1956 olyan forradalom volt a jelek szerint, amely még két-három nemzedékkel később is fogyasztja híveit. Legalább azzal, hogy a harsányak mind nagyobb helyet könyökölnek ki maguknak az örökösök között, a mániákusok pedig az általuk annyit emlegetett nemzet egyre nagyobb részét zárják ki az ünnepből. A nemzetből. Egy nemzeti forradalomra, 1956-ra hivatkozva.

Most, amikor az ünnep méltósága oda, amikor meglett emberek utasítanak vissza tisztelgő parolát, amikor a Pofosz korábbi elnöke, volt radikális ad államfőt megszégyenítő példát józanságból, amikor gondolkodás helyett indulat, főhajtás helyett fütty uralkodik, az országos zavar (zavarodottság? zavarkeltés?) közepén tán a helyi célszerű- ség mutathat kiutat.

Vannak nekünk helyi ügyeink, amiket intéznünk kell. Ehhez minden helyi erőre szükség van - ám nincs szükség hozzá semmiféle országosnak nevezett ideológiára, ami valójában csak egyik-másik szűk csoport érdeke.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

Szót nem: rendőri intézkedést érdemel ez. S az ünnepelni induló, rendbontásoknál gyülekező tömegről is meg kell kérdeznünk: a tisztes polgári lét elemi tartozéka, hogy végignézünk tévészékház-felgyújtástól utcai rendbontásig mindent, biztatva a csőcseléket?

1956 olyan forradalom volt a jelek szerint, amely még két-három nemzedékkel később is fogyasztja híveit. Legalább azzal, hogy a harsányak mind nagyobb helyet könyökölnek ki maguknak az örökösök között, a mániákusok pedig az általuk annyit emlegetett nemzet egyre nagyobb részét zárják ki az ünnepből. A nemzetből. Egy nemzeti forradalomra, 1956-ra hivatkozva.

Most, amikor az ünnep méltósága oda, amikor meglett emberek utasítanak vissza tisztelgő parolát, amikor a Pofosz korábbi elnöke, volt radikális ad államfőt megszégyenítő példát józanságból, amikor gondolkodás helyett indulat, főhajtás helyett fütty uralkodik, az országos zavar (zavarodottság? zavarkeltés?) közepén tán a helyi célszerű- ség mutathat kiutat.

Vannak nekünk helyi ügyeink, amiket intéznünk kell. Ehhez minden helyi erőre szükség van - ám nincs szükség hozzá semmiféle országosnak nevezett ideológiára, ami valójában csak egyik-másik szűk csoport érdeke.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

1956 olyan forradalom volt a jelek szerint, amely még két-három nemzedékkel később is fogyasztja híveit. Legalább azzal, hogy a harsányak mind nagyobb helyet könyökölnek ki maguknak az örökösök között, a mániákusok pedig az általuk annyit emlegetett nemzet egyre nagyobb részét zárják ki az ünnepből. A nemzetből. Egy nemzeti forradalomra, 1956-ra hivatkozva.

Most, amikor az ünnep méltósága oda, amikor meglett emberek utasítanak vissza tisztelgő parolát, amikor a Pofosz korábbi elnöke, volt radikális ad államfőt megszégyenítő példát józanságból, amikor gondolkodás helyett indulat, főhajtás helyett fütty uralkodik, az országos zavar (zavarodottság? zavarkeltés?) közepén tán a helyi célszerű- ség mutathat kiutat.

Vannak nekünk helyi ügyeink, amiket intéznünk kell. Ehhez minden helyi erőre szükség van - ám nincs szükség hozzá semmiféle országosnak nevezett ideológiára, ami valójában csak egyik-másik szűk csoport érdeke.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

1956 olyan forradalom volt a jelek szerint, amely még két-három nemzedékkel később is fogyasztja híveit. Legalább azzal, hogy a harsányak mind nagyobb helyet könyökölnek ki maguknak az örökösök között, a mániákusok pedig az általuk annyit emlegetett nemzet egyre nagyobb részét zárják ki az ünnepből. A nemzetből. Egy nemzeti forradalomra, 1956-ra hivatkozva.

Most, amikor az ünnep méltósága oda, amikor meglett emberek utasítanak vissza tisztelgő parolát, amikor a Pofosz korábbi elnöke, volt radikális ad államfőt megszégyenítő példát józanságból, amikor gondolkodás helyett indulat, főhajtás helyett fütty uralkodik, az országos zavar (zavarodottság? zavarkeltés?) közepén tán a helyi célszerű- ség mutathat kiutat.

Vannak nekünk helyi ügyeink, amiket intéznünk kell. Ehhez minden helyi erőre szükség van - ám nincs szükség hozzá semmiféle országosnak nevezett ideológiára, ami valójában csak egyik-másik szűk csoport érdeke.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

Most, amikor az ünnep méltósága oda, amikor meglett emberek utasítanak vissza tisztelgő parolát, amikor a Pofosz korábbi elnöke, volt radikális ad államfőt megszégyenítő példát józanságból, amikor gondolkodás helyett indulat, főhajtás helyett fütty uralkodik, az országos zavar (zavarodottság? zavarkeltés?) közepén tán a helyi célszerű- ség mutathat kiutat.

Vannak nekünk helyi ügyeink, amiket intéznünk kell. Ehhez minden helyi erőre szükség van - ám nincs szükség hozzá semmiféle országosnak nevezett ideológiára, ami valójában csak egyik-másik szűk csoport érdeke.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

Most, amikor az ünnep méltósága oda, amikor meglett emberek utasítanak vissza tisztelgő parolát, amikor a Pofosz korábbi elnöke, volt radikális ad államfőt megszégyenítő példát józanságból, amikor gondolkodás helyett indulat, főhajtás helyett fütty uralkodik, az országos zavar (zavarodottság? zavarkeltés?) közepén tán a helyi célszerű- ség mutathat kiutat.

Vannak nekünk helyi ügyeink, amiket intéznünk kell. Ehhez minden helyi erőre szükség van - ám nincs szükség hozzá semmiféle országosnak nevezett ideológiára, ami valójában csak egyik-másik szűk csoport érdeke.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

Vannak nekünk helyi ügyeink, amiket intéznünk kell. Ehhez minden helyi erőre szükség van - ám nincs szükség hozzá semmiféle országosnak nevezett ideológiára, ami valójában csak egyik-másik szűk csoport érdeke.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

Vannak nekünk helyi ügyeink, amiket intéznünk kell. Ehhez minden helyi erőre szükség van - ám nincs szükség hozzá semmiféle országosnak nevezett ideológiára, ami valójában csak egyik-másik szűk csoport érdeke.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.

A háromfelé szakadt helyi ünnep azonban nem sok jóval biztat.