A hangyák élete

A kampánycsend hatalmas előnye, hogy két napig egyáltalán nem szabad politikáról értekezni, nehogy összezavarjuk kedves mindnyájuk fejében azt a sok szép gondolatot, amit forgatni tetszenek benne. Ezzel párhuzamosan máris jelentkezik a másik, nem kisebb előny, hogy végre elolvashatják a hangyákról szóló természettudományos értekezésemet, melyet hosszú évek óta hordozok és érlelek magamban, s csak a megfelelő pillanatra vártam, amikor önök elé tárhatom e pöttöm élőlények mindenfajta politikai történésnél ezerszer érdekesebb életét. Most eljött a pillanat.

Gyorsan előrebocsátom még, csak a félreértéseket és a különböző választási ellenőrző bizottságok esetleges kutakodását elkerülendő, hogy nem valami parabolára kell ám gondolni. Ezúttal nem szükséges a sorok között olvasni, véletlenül sem ejtünk épp ezért bővebben szót a pirosfejű vöröshangyákról (Formica truncorum), a nagy nyomottfejű-hangyáról (Formica execta), a kis feketehangyáról (Lasius niger - nem tudom, a political correctness mit javasol ilyen esetekben) avagy a fáraó- és különféle rablóhangyákról.

Sőt, az egyes bolyok között gyakran kialakuló ádáz háborúságot is ki kell hagynom - fájó szívvel bár, mert sok szempontból igen érdekesek egyébként -, nehogy valaki esetleg összefüggéseket véljen felfedezni a mi mindennapi emberlétünk és a hangyák tevékenysége között. Ahogy tehát a filmek elején lenni szokott: e szerény dolgozat szigorúan tudományos tényeken alapul, bármilyen azonosság és összefüggés az állat- és az embervilág (különös tekintettel a jelen kori Magyarországéra) között csak a véletlen műve lehet.

Jut eszembe: a teljes korrektség és elfogulatlanság jegyében bölcsebb talán, ha ezekben az emberpróbáló időkben teljes mértékben mellőzöm azokat a leírásokat is, melyekből kiderülhetne, hogy a szociálparazita fajok nőstényei más hangyafajok fészkébe benyomulva megölik az ottani királynőt, és (ha sikerül) elfogadtatják magukat királynőnek. Aztán a faj akaratától függ, hogy dolgozóik felfrissítik-e a rabszolgafaj más kolóniájától rabolt bábokkal a rabszolgaállományt, vagy hagyják, hogy lassan kitisztuljon a boly társadalma.

Hiba lenne persze az is, ha a hangyakasztok vizsgálatába vesznénk bele: egyeseket sajnos könnyed következtetésre sarkallhatna a - mellesleg hihetetlenül kifinomult, sajnos nem mondhatom meg, miért is - rendszer részletesebb vizsgálata. És szó se essék a szociális gyomor alapelvéről, mely fogalom tulajdonképpen annyit tesz, hogy a hangyaegyed számára nem a saját gyomra megtöltése a legfontosabb, pontosabban az, de elsősorban azért, hogy mindig legyen nála egy kis táplálék, amit a köz javára előöklendezhet... Megértik talán, ha ezt a szálat sem boncolgathatom ilyenkor, szép, őszi, kampánycsendes időben.

Akit a kígyó megmart, fél az a gyíktól is: bevallom, már a félsivatagos területeken élő mézesbödön hangyák (Myrmecocystus sp.) életét is határesetnek érzem - táplálékukat az ínségesebb időkre a fiatal, még lágy potrohú dolgozók extrém túltáplálásával raktározzák el. Ezek a dolgozók, mint élő mézesköcsögök csüngenek a plafonon: ha valamelyik egyed megéhezik, egyszerűen csapra üti a barátját, és hajrá.

Közben egyre rosszabbul érzem magam: beígértem egy érdekes tudományos dolgozatot - ehelyett, mire belekezdenék, kiderül, hogy kampánycsend idején bármiről olvashat a magyar olvasó, csak a hangyákat kell mellőznie. Esküszöm, valamikor megírom önöknek a teljes sztorit, mindenestől. Csak egy pár napot kell várniuk, és jönnek a hangyák: a türelmüket kérem...

Gyorsan előrebocsátom még, csak a félreértéseket és a különböző választási ellenőrző bizottságok esetleges kutakodását elkerülendő, hogy nem valami parabolára kell ám gondolni. Ezúttal nem szükséges a sorok között olvasni, véletlenül sem ejtünk épp ezért bővebben szót a pirosfejű vöröshangyákról (Formica truncorum), a nagy nyomottfejű-hangyáról (Formica execta), a kis feketehangyáról (Lasius niger - nem tudom, a political correctness mit javasol ilyen esetekben) avagy a fáraó- és különféle rablóhangyákról.

Sőt, az egyes bolyok között gyakran kialakuló ádáz háborúságot is ki kell hagynom - fájó szívvel bár, mert sok szempontból igen érdekesek egyébként -, nehogy valaki esetleg összefüggéseket véljen felfedezni a mi mindennapi emberlétünk és a hangyák tevékenysége között. Ahogy tehát a filmek elején lenni szokott: e szerény dolgozat szigorúan tudományos tényeken alapul, bármilyen azonosság és összefüggés az állat- és az embervilág (különös tekintettel a jelen kori Magyarországéra) között csak a véletlen műve lehet.

Jut eszembe: a teljes korrektség és elfogulatlanság jegyében bölcsebb talán, ha ezekben az emberpróbáló időkben teljes mértékben mellőzöm azokat a leírásokat is, melyekből kiderülhetne, hogy a szociálparazita fajok nőstényei más hangyafajok fészkébe benyomulva megölik az ottani királynőt, és (ha sikerül) elfogadtatják magukat királynőnek. Aztán a faj akaratától függ, hogy dolgozóik felfrissítik-e a rabszolgafaj más kolóniájától rabolt bábokkal a rabszolgaállományt, vagy hagyják, hogy lassan kitisztuljon a boly társadalma.

Hiba lenne persze az is, ha a hangyakasztok vizsgálatába vesznénk bele: egyeseket sajnos könnyed következtetésre sarkallhatna a - mellesleg hihetetlenül kifinomult, sajnos nem mondhatom meg, miért is - rendszer részletesebb vizsgálata. És szó se essék a szociális gyomor alapelvéről, mely fogalom tulajdonképpen annyit tesz, hogy a hangyaegyed számára nem a saját gyomra megtöltése a legfontosabb, pontosabban az, de elsősorban azért, hogy mindig legyen nála egy kis táplálék, amit a köz javára előöklendezhet... Megértik talán, ha ezt a szálat sem boncolgathatom ilyenkor, szép, őszi, kampánycsendes időben.

Akit a kígyó megmart, fél az a gyíktól is: bevallom, már a félsivatagos területeken élő mézesbödön hangyák (Myrmecocystus sp.) életét is határesetnek érzem - táplálékukat az ínségesebb időkre a fiatal, még lágy potrohú dolgozók extrém túltáplálásával raktározzák el. Ezek a dolgozók, mint élő mézesköcsögök csüngenek a plafonon: ha valamelyik egyed megéhezik, egyszerűen csapra üti a barátját, és hajrá.

Közben egyre rosszabbul érzem magam: beígértem egy érdekes tudományos dolgozatot - ehelyett, mire belekezdenék, kiderül, hogy kampánycsend idején bármiről olvashat a magyar olvasó, csak a hangyákat kell mellőznie. Esküszöm, valamikor megírom önöknek a teljes sztorit, mindenestől. Csak egy pár napot kell várniuk, és jönnek a hangyák: a türelmüket kérem...

Gyorsan előrebocsátom még, csak a félreértéseket és a különböző választási ellenőrző bizottságok esetleges kutakodását elkerülendő, hogy nem valami parabolára kell ám gondolni. Ezúttal nem szükséges a sorok között olvasni, véletlenül sem ejtünk épp ezért bővebben szót a pirosfejű vöröshangyákról (Formica truncorum), a nagy nyomottfejű-hangyáról (Formica execta), a kis feketehangyáról (Lasius niger - nem tudom, a political correctness mit javasol ilyen esetekben) avagy a fáraó- és különféle rablóhangyákról.

Sőt, az egyes bolyok között gyakran kialakuló ádáz háborúságot is ki kell hagynom - fájó szívvel bár, mert sok szempontból igen érdekesek egyébként -, nehogy valaki esetleg összefüggéseket véljen felfedezni a mi mindennapi emberlétünk és a hangyák tevékenysége között. Ahogy tehát a filmek elején lenni szokott: e szerény dolgozat szigorúan tudományos tényeken alapul, bármilyen azonosság és összefüggés az állat- és az embervilág (különös tekintettel a jelen kori Magyarországéra) között csak a véletlen műve lehet.

Jut eszembe: a teljes korrektség és elfogulatlanság jegyében bölcsebb talán, ha ezekben az emberpróbáló időkben teljes mértékben mellőzöm azokat a leírásokat is, melyekből kiderülhetne, hogy a szociálparazita fajok nőstényei más hangyafajok fészkébe benyomulva megölik az ottani királynőt, és (ha sikerül) elfogadtatják magukat királynőnek. Aztán a faj akaratától függ, hogy dolgozóik felfrissítik-e a rabszolgafaj más kolóniájától rabolt bábokkal a rabszolgaállományt, vagy hagyják, hogy lassan kitisztuljon a boly társadalma.

Hiba lenne persze az is, ha a hangyakasztok vizsgálatába vesznénk bele: egyeseket sajnos könnyed következtetésre sarkallhatna a - mellesleg hihetetlenül kifinomult, sajnos nem mondhatom meg, miért is - rendszer részletesebb vizsgálata. És szó se essék a szociális gyomor alapelvéről, mely fogalom tulajdonképpen annyit tesz, hogy a hangyaegyed számára nem a saját gyomra megtöltése a legfontosabb, pontosabban az, de elsősorban azért, hogy mindig legyen nála egy kis táplálék, amit a köz javára előöklendezhet... Megértik talán, ha ezt a szálat sem boncolgathatom ilyenkor, szép, őszi, kampánycsendes időben.

Akit a kígyó megmart, fél az a gyíktól is: bevallom, már a félsivatagos területeken élő mézesbödön hangyák (Myrmecocystus sp.) életét is határesetnek érzem - táplálékukat az ínségesebb időkre a fiatal, még lágy potrohú dolgozók extrém túltáplálásával raktározzák el. Ezek a dolgozók, mint élő mézesköcsögök csüngenek a plafonon: ha valamelyik egyed megéhezik, egyszerűen csapra üti a barátját, és hajrá.

Közben egyre rosszabbul érzem magam: beígértem egy érdekes tudományos dolgozatot - ehelyett, mire belekezdenék, kiderül, hogy kampánycsend idején bármiről olvashat a magyar olvasó, csak a hangyákat kell mellőznie. Esküszöm, valamikor megírom önöknek a teljes sztorit, mindenestől. Csak egy pár napot kell várniuk, és jönnek a hangyák: a türelmüket kérem...

Sőt, az egyes bolyok között gyakran kialakuló ádáz háborúságot is ki kell hagynom - fájó szívvel bár, mert sok szempontból igen érdekesek egyébként -, nehogy valaki esetleg összefüggéseket véljen felfedezni a mi mindennapi emberlétünk és a hangyák tevékenysége között. Ahogy tehát a filmek elején lenni szokott: e szerény dolgozat szigorúan tudományos tényeken alapul, bármilyen azonosság és összefüggés az állat- és az embervilág (különös tekintettel a jelen kori Magyarországéra) között csak a véletlen műve lehet.

Jut eszembe: a teljes korrektség és elfogulatlanság jegyében bölcsebb talán, ha ezekben az emberpróbáló időkben teljes mértékben mellőzöm azokat a leírásokat is, melyekből kiderülhetne, hogy a szociálparazita fajok nőstényei más hangyafajok fészkébe benyomulva megölik az ottani királynőt, és (ha sikerül) elfogadtatják magukat királynőnek. Aztán a faj akaratától függ, hogy dolgozóik felfrissítik-e a rabszolgafaj más kolóniájától rabolt bábokkal a rabszolgaállományt, vagy hagyják, hogy lassan kitisztuljon a boly társadalma.

Hiba lenne persze az is, ha a hangyakasztok vizsgálatába vesznénk bele: egyeseket sajnos könnyed következtetésre sarkallhatna a - mellesleg hihetetlenül kifinomult, sajnos nem mondhatom meg, miért is - rendszer részletesebb vizsgálata. És szó se essék a szociális gyomor alapelvéről, mely fogalom tulajdonképpen annyit tesz, hogy a hangyaegyed számára nem a saját gyomra megtöltése a legfontosabb, pontosabban az, de elsősorban azért, hogy mindig legyen nála egy kis táplálék, amit a köz javára előöklendezhet... Megértik talán, ha ezt a szálat sem boncolgathatom ilyenkor, szép, őszi, kampánycsendes időben.

Akit a kígyó megmart, fél az a gyíktól is: bevallom, már a félsivatagos területeken élő mézesbödön hangyák (Myrmecocystus sp.) életét is határesetnek érzem - táplálékukat az ínségesebb időkre a fiatal, még lágy potrohú dolgozók extrém túltáplálásával raktározzák el. Ezek a dolgozók, mint élő mézesköcsögök csüngenek a plafonon: ha valamelyik egyed megéhezik, egyszerűen csapra üti a barátját, és hajrá.

Közben egyre rosszabbul érzem magam: beígértem egy érdekes tudományos dolgozatot - ehelyett, mire belekezdenék, kiderül, hogy kampánycsend idején bármiről olvashat a magyar olvasó, csak a hangyákat kell mellőznie. Esküszöm, valamikor megírom önöknek a teljes sztorit, mindenestől. Csak egy pár napot kell várniuk, és jönnek a hangyák: a türelmüket kérem...

Sőt, az egyes bolyok között gyakran kialakuló ádáz háborúságot is ki kell hagynom - fájó szívvel bár, mert sok szempontból igen érdekesek egyébként -, nehogy valaki esetleg összefüggéseket véljen felfedezni a mi mindennapi emberlétünk és a hangyák tevékenysége között. Ahogy tehát a filmek elején lenni szokott: e szerény dolgozat szigorúan tudományos tényeken alapul, bármilyen azonosság és összefüggés az állat- és az embervilág (különös tekintettel a jelen kori Magyarországéra) között csak a véletlen műve lehet.

Jut eszembe: a teljes korrektség és elfogulatlanság jegyében bölcsebb talán, ha ezekben az emberpróbáló időkben teljes mértékben mellőzöm azokat a leírásokat is, melyekből kiderülhetne, hogy a szociálparazita fajok nőstényei más hangyafajok fészkébe benyomulva megölik az ottani királynőt, és (ha sikerül) elfogadtatják magukat királynőnek. Aztán a faj akaratától függ, hogy dolgozóik felfrissítik-e a rabszolgafaj más kolóniájától rabolt bábokkal a rabszolgaállományt, vagy hagyják, hogy lassan kitisztuljon a boly társadalma.

Hiba lenne persze az is, ha a hangyakasztok vizsgálatába vesznénk bele: egyeseket sajnos könnyed következtetésre sarkallhatna a - mellesleg hihetetlenül kifinomult, sajnos nem mondhatom meg, miért is - rendszer részletesebb vizsgálata. És szó se essék a szociális gyomor alapelvéről, mely fogalom tulajdonképpen annyit tesz, hogy a hangyaegyed számára nem a saját gyomra megtöltése a legfontosabb, pontosabban az, de elsősorban azért, hogy mindig legyen nála egy kis táplálék, amit a köz javára előöklendezhet... Megértik talán, ha ezt a szálat sem boncolgathatom ilyenkor, szép, őszi, kampánycsendes időben.

Akit a kígyó megmart, fél az a gyíktól is: bevallom, már a félsivatagos területeken élő mézesbödön hangyák (Myrmecocystus sp.) életét is határesetnek érzem - táplálékukat az ínségesebb időkre a fiatal, még lágy potrohú dolgozók extrém túltáplálásával raktározzák el. Ezek a dolgozók, mint élő mézesköcsögök csüngenek a plafonon: ha valamelyik egyed megéhezik, egyszerűen csapra üti a barátját, és hajrá.

Közben egyre rosszabbul érzem magam: beígértem egy érdekes tudományos dolgozatot - ehelyett, mire belekezdenék, kiderül, hogy kampánycsend idején bármiről olvashat a magyar olvasó, csak a hangyákat kell mellőznie. Esküszöm, valamikor megírom önöknek a teljes sztorit, mindenestől. Csak egy pár napot kell várniuk, és jönnek a hangyák: a türelmüket kérem...

Jut eszembe: a teljes korrektség és elfogulatlanság jegyében bölcsebb talán, ha ezekben az emberpróbáló időkben teljes mértékben mellőzöm azokat a leírásokat is, melyekből kiderülhetne, hogy a szociálparazita fajok nőstényei más hangyafajok fészkébe benyomulva megölik az ottani királynőt, és (ha sikerül) elfogadtatják magukat királynőnek. Aztán a faj akaratától függ, hogy dolgozóik felfrissítik-e a rabszolgafaj más kolóniájától rabolt bábokkal a rabszolgaállományt, vagy hagyják, hogy lassan kitisztuljon a boly társadalma.

Hiba lenne persze az is, ha a hangyakasztok vizsgálatába vesznénk bele: egyeseket sajnos könnyed következtetésre sarkallhatna a - mellesleg hihetetlenül kifinomult, sajnos nem mondhatom meg, miért is - rendszer részletesebb vizsgálata. És szó se essék a szociális gyomor alapelvéről, mely fogalom tulajdonképpen annyit tesz, hogy a hangyaegyed számára nem a saját gyomra megtöltése a legfontosabb, pontosabban az, de elsősorban azért, hogy mindig legyen nála egy kis táplálék, amit a köz javára előöklendezhet... Megértik talán, ha ezt a szálat sem boncolgathatom ilyenkor, szép, őszi, kampánycsendes időben.

Akit a kígyó megmart, fél az a gyíktól is: bevallom, már a félsivatagos területeken élő mézesbödön hangyák (Myrmecocystus sp.) életét is határesetnek érzem - táplálékukat az ínségesebb időkre a fiatal, még lágy potrohú dolgozók extrém túltáplálásával raktározzák el. Ezek a dolgozók, mint élő mézesköcsögök csüngenek a plafonon: ha valamelyik egyed megéhezik, egyszerűen csapra üti a barátját, és hajrá.

Közben egyre rosszabbul érzem magam: beígértem egy érdekes tudományos dolgozatot - ehelyett, mire belekezdenék, kiderül, hogy kampánycsend idején bármiről olvashat a magyar olvasó, csak a hangyákat kell mellőznie. Esküszöm, valamikor megírom önöknek a teljes sztorit, mindenestől. Csak egy pár napot kell várniuk, és jönnek a hangyák: a türelmüket kérem...

Jut eszembe: a teljes korrektség és elfogulatlanság jegyében bölcsebb talán, ha ezekben az emberpróbáló időkben teljes mértékben mellőzöm azokat a leírásokat is, melyekből kiderülhetne, hogy a szociálparazita fajok nőstényei más hangyafajok fészkébe benyomulva megölik az ottani királynőt, és (ha sikerül) elfogadtatják magukat királynőnek. Aztán a faj akaratától függ, hogy dolgozóik felfrissítik-e a rabszolgafaj más kolóniájától rabolt bábokkal a rabszolgaállományt, vagy hagyják, hogy lassan kitisztuljon a boly társadalma.

Hiba lenne persze az is, ha a hangyakasztok vizsgálatába vesznénk bele: egyeseket sajnos könnyed következtetésre sarkallhatna a - mellesleg hihetetlenül kifinomult, sajnos nem mondhatom meg, miért is - rendszer részletesebb vizsgálata. És szó se essék a szociális gyomor alapelvéről, mely fogalom tulajdonképpen annyit tesz, hogy a hangyaegyed számára nem a saját gyomra megtöltése a legfontosabb, pontosabban az, de elsősorban azért, hogy mindig legyen nála egy kis táplálék, amit a köz javára előöklendezhet... Megértik talán, ha ezt a szálat sem boncolgathatom ilyenkor, szép, őszi, kampánycsendes időben.

Akit a kígyó megmart, fél az a gyíktól is: bevallom, már a félsivatagos területeken élő mézesbödön hangyák (Myrmecocystus sp.) életét is határesetnek érzem - táplálékukat az ínségesebb időkre a fiatal, még lágy potrohú dolgozók extrém túltáplálásával raktározzák el. Ezek a dolgozók, mint élő mézesköcsögök csüngenek a plafonon: ha valamelyik egyed megéhezik, egyszerűen csapra üti a barátját, és hajrá.

Közben egyre rosszabbul érzem magam: beígértem egy érdekes tudományos dolgozatot - ehelyett, mire belekezdenék, kiderül, hogy kampánycsend idején bármiről olvashat a magyar olvasó, csak a hangyákat kell mellőznie. Esküszöm, valamikor megírom önöknek a teljes sztorit, mindenestől. Csak egy pár napot kell várniuk, és jönnek a hangyák: a türelmüket kérem...

Hiba lenne persze az is, ha a hangyakasztok vizsgálatába vesznénk bele: egyeseket sajnos könnyed következtetésre sarkallhatna a - mellesleg hihetetlenül kifinomult, sajnos nem mondhatom meg, miért is - rendszer részletesebb vizsgálata. És szó se essék a szociális gyomor alapelvéről, mely fogalom tulajdonképpen annyit tesz, hogy a hangyaegyed számára nem a saját gyomra megtöltése a legfontosabb, pontosabban az, de elsősorban azért, hogy mindig legyen nála egy kis táplálék, amit a köz javára előöklendezhet... Megértik talán, ha ezt a szálat sem boncolgathatom ilyenkor, szép, őszi, kampánycsendes időben.

Akit a kígyó megmart, fél az a gyíktól is: bevallom, már a félsivatagos területeken élő mézesbödön hangyák (Myrmecocystus sp.) életét is határesetnek érzem - táplálékukat az ínségesebb időkre a fiatal, még lágy potrohú dolgozók extrém túltáplálásával raktározzák el. Ezek a dolgozók, mint élő mézesköcsögök csüngenek a plafonon: ha valamelyik egyed megéhezik, egyszerűen csapra üti a barátját, és hajrá.

Közben egyre rosszabbul érzem magam: beígértem egy érdekes tudományos dolgozatot - ehelyett, mire belekezdenék, kiderül, hogy kampánycsend idején bármiről olvashat a magyar olvasó, csak a hangyákat kell mellőznie. Esküszöm, valamikor megírom önöknek a teljes sztorit, mindenestől. Csak egy pár napot kell várniuk, és jönnek a hangyák: a türelmüket kérem...

Hiba lenne persze az is, ha a hangyakasztok vizsgálatába vesznénk bele: egyeseket sajnos könnyed következtetésre sarkallhatna a - mellesleg hihetetlenül kifinomult, sajnos nem mondhatom meg, miért is - rendszer részletesebb vizsgálata. És szó se essék a szociális gyomor alapelvéről, mely fogalom tulajdonképpen annyit tesz, hogy a hangyaegyed számára nem a saját gyomra megtöltése a legfontosabb, pontosabban az, de elsősorban azért, hogy mindig legyen nála egy kis táplálék, amit a köz javára előöklendezhet... Megértik talán, ha ezt a szálat sem boncolgathatom ilyenkor, szép, őszi, kampánycsendes időben.

Akit a kígyó megmart, fél az a gyíktól is: bevallom, már a félsivatagos területeken élő mézesbödön hangyák (Myrmecocystus sp.) életét is határesetnek érzem - táplálékukat az ínségesebb időkre a fiatal, még lágy potrohú dolgozók extrém túltáplálásával raktározzák el. Ezek a dolgozók, mint élő mézesköcsögök csüngenek a plafonon: ha valamelyik egyed megéhezik, egyszerűen csapra üti a barátját, és hajrá.

Közben egyre rosszabbul érzem magam: beígértem egy érdekes tudományos dolgozatot - ehelyett, mire belekezdenék, kiderül, hogy kampánycsend idején bármiről olvashat a magyar olvasó, csak a hangyákat kell mellőznie. Esküszöm, valamikor megírom önöknek a teljes sztorit, mindenestől. Csak egy pár napot kell várniuk, és jönnek a hangyák: a türelmüket kérem...

Akit a kígyó megmart, fél az a gyíktól is: bevallom, már a félsivatagos területeken élő mézesbödön hangyák (Myrmecocystus sp.) életét is határesetnek érzem - táplálékukat az ínségesebb időkre a fiatal, még lágy potrohú dolgozók extrém túltáplálásával raktározzák el. Ezek a dolgozók, mint élő mézesköcsögök csüngenek a plafonon: ha valamelyik egyed megéhezik, egyszerűen csapra üti a barátját, és hajrá.

Közben egyre rosszabbul érzem magam: beígértem egy érdekes tudományos dolgozatot - ehelyett, mire belekezdenék, kiderül, hogy kampánycsend idején bármiről olvashat a magyar olvasó, csak a hangyákat kell mellőznie. Esküszöm, valamikor megírom önöknek a teljes sztorit, mindenestől. Csak egy pár napot kell várniuk, és jönnek a hangyák: a türelmüket kérem...

Akit a kígyó megmart, fél az a gyíktól is: bevallom, már a félsivatagos területeken élő mézesbödön hangyák (Myrmecocystus sp.) életét is határesetnek érzem - táplálékukat az ínségesebb időkre a fiatal, még lágy potrohú dolgozók extrém túltáplálásával raktározzák el. Ezek a dolgozók, mint élő mézesköcsögök csüngenek a plafonon: ha valamelyik egyed megéhezik, egyszerűen csapra üti a barátját, és hajrá.

Közben egyre rosszabbul érzem magam: beígértem egy érdekes tudományos dolgozatot - ehelyett, mire belekezdenék, kiderül, hogy kampánycsend idején bármiről olvashat a magyar olvasó, csak a hangyákat kell mellőznie. Esküszöm, valamikor megírom önöknek a teljes sztorit, mindenestől. Csak egy pár napot kell várniuk, és jönnek a hangyák: a türelmüket kérem...

Közben egyre rosszabbul érzem magam: beígértem egy érdekes tudományos dolgozatot - ehelyett, mire belekezdenék, kiderül, hogy kampánycsend idején bármiről olvashat a magyar olvasó, csak a hangyákat kell mellőznie. Esküszöm, valamikor megírom önöknek a teljes sztorit, mindenestől. Csak egy pár napot kell várniuk, és jönnek a hangyák: a türelmüket kérem...

Közben egyre rosszabbul érzem magam: beígértem egy érdekes tudományos dolgozatot - ehelyett, mire belekezdenék, kiderül, hogy kampánycsend idején bármiről olvashat a magyar olvasó, csak a hangyákat kell mellőznie. Esküszöm, valamikor megírom önöknek a teljes sztorit, mindenestől. Csak egy pár napot kell várniuk, és jönnek a hangyák: a türelmüket kérem...