Forró, szeretetteljes fogadáson köszöntötték az olimpikont

A fogadását az itthon maradt edzők, és kisebb tornászok, no meg a szülők, nagyszülők, a torna barátai türelmesen várták. Az utolsó perceket némán, halálos csendben töltötte az egybegyűlt társaság, így Zsófia azt hihette, hogy teljesen üres csarnokba tért vissza. Belépésekor hatalmas tapsorkán fogadta az olimpikon tornászt. A gyerekek kezében rajzok, saját kezűleg gyártott üdvözletek: Gratulálunk Zsófia!, Szép volt Zsófia

És a mi olimpikonunk könnyei potyogtak. Erre a forró, őszintén boldog fogadásra ő sem számított. Makrai Tiborné Györgyi néni, a szakosztály régi vezetője, tiszteletbeli tag köszöntötte az olimpián részt vett Kovács Zsófiát és Trenka János edzőt. Majd Mátyás Gábor, a Dunaferr SE elnöke méltatta Zsófia nagyszerű eredményét, a sikeres olimpiai szereplését

- Hihetetlen nagy munka, akarat és alázat előzte meg a riói szereplést. Ezt pedig köszönjük meg az edzőknek és Zsófiának.

Sorba álltak a pöttöm tornászok és vitték a kis csokor virágot, a saját rajzocskát. Zsófi nagy szeretettel fogadta mindenkinek a gratulációját. A csúcspont viszont Török Dániel tornaedző szereplése volt. Sokak már tudják, hogy Dani költői vénával rendelkezik, és Kovács Zsófia olimpiai szerepléséről ódát írt Zsófi-vers címmel. Ebben benne volt a sok előzetes munka, a szereplés és a további, reményteljes jövő rímekkel kiszínezve. A gratulálók kezei közül Zsófia kiszabadulva rohant a családjához. Édesanyja, Kovács Lászlóné Bea egy igazi anyai bölcsességgel szólt lányáról. - Nagyon jó érzés, hogy ismét itthon van. Számomra Zsófi akkor is az én szeretni való gyermekem, ha ügyes volt, ha nem. De szépen tornázott. Az egész család rágta a körmét a televízió előtt, és határtalan boldogságot éreztünk. Én nagyon szerényen gondolok a jövőre, de természetesen bízom a szorgalmában, a tehetségében. Ma este pedig csirkepaprikás fog gőzölögni az ünnepi asztalon, ugyanis a koszttal nem volt elégedett Zsófia kint Brazíliában.

Sikerült a kézről kézre adott ünnepeltet nekünk is elcsípni, s csak annyit kértünk tőle: mondja el röviden érzéseit, gondolatait.

- Nagyon örülök, hogy itthon vagyok. Ez a fogadás pedig váratlan és felejthetetlen volt. Elmondhatatlan érzést jelentett versenyezni az olimpián címeres mezben. Sok tapasztalatot szereztem, és már Tokióra is gondolok.