Venni, azaz lenni

Az akciómanók bekapcsolták a színes nyomtatót, és azóta ömlik a tárcacsalogató ünnep - olcsósítással. Lelkünk leáraztatott. Érkezhetne már egy kimunkált néplélektani mélydiagnózis arról, hogy miként is lett az önzetlen szeretet, akarom írni: a lecsendesülés karácsonyi üzenetéből év végi kiskereskedelmi konjunktúra.

Talán a keresendő válasz csak ennyi: így lettünk programozva. Ha fogyasztasz, akkor létezel igazán. A szerzés ösztönös örömforrásgyárára építettük műfenyőnket, és e pörgésből már aligha lehet sértetlenül kiszállni. Jön majd a ropp, és akkor vége lesz, de addig vélhetően a padlóig, az utolsó áruhitelig nyomjuk a pedált. A vicc az, hogy némi józansággal   simán ki lehetne jelentkezni a vásárlási függőségből.

Pár éve mondtam is az akkori családomnak, hogy mi lenne, ha és esetleg tompított előrendelést készítenénk advent szent napjaiban. A kapott válasz felért egy könnyített inkvizícióval. A fogyasztói egyház tagjai feldühödtek, én pedig jó farizeus módjára átnyújtottam az ünnepre aktualizált könyvlistámat. Mindig van lentebb, rögzült bennem tegnap reggel a felismerés. Láda nyit, papír ömlik, a legtetején pedig egy szent füzet - a karácsony üzenetével.

Jézus még soha nem volt ilyen közel a diszkontosított okostelóhoz. Hitelhetek 2.0 - jászollal mindent el lehet adni -, vesszük is mint a múlt század ’80-as éveinek végén a Balaton-parti vattacukrot. Az megvan, hogy egyes csokigyártók újrafelhasználható Mikulást készítenek: a polcokon ragadt nagyszakállúak húsvétkor tapsifülesként végzik? Ha mégsem, akkor jöhet a nyugdíjazás - azaz bevonómasszaként szolgál szeretett Télapónk.

Idén augusztus 8-ra esett a túlfogyasztás napja. Onnantól számítva már hitelben él e sárgolyón az emberiség. Hittel élők és hitetlenek, jók és rosszak egyaránt. Bolygónk tartalékait éljük fel már szűk négy hónapja, ám úgy lettünk kondicionálva, hogy minderről alig veszünk tudomást.

Talán nem is szabad - mindannyian a kereskedelemből élünk. Van aki tőkejavait, más tudását, szakértelmét bocsátja áruba, cserébe pedig fogyaszthat, olyan mértékben, amennyire társadalmi státusza engedi. Kedd délig csak hat olyan cikket olvastam a világhálón, ahol egy mondatban szerepelt a GDP fogalma a karácsony szavunkkal.

Ne tessék félreérteni, mindez nem könnyes álfelháborodás a fogyasztói társadalom és a globális kapitalizmus aktuális trendjének ellenében. Ha főnököm nem lát, a használt autókat böngészem.

Szeretnék egy hatéveset a tizenkét éves helyett. Az lenne ám a (nagy)karácsonyi beruházás.