Családi rémtettek

Izgalmas krimiként is nézhető-felfogható David Eldridge feldolgozásában Az ünnep, azonban Eszenyi Enikő gondoskodik arról, hogy a folyamatosan fenntartott izgalom mellett a nézők a szereplők lelki életét, tetteik indítékait is megismerjék. A történet Dániában, egy gyönyörű kastélyban játszódik, ahová a családfő ötvenedik születésnapjára gyűlnek össze a Hansen família tagjai. Mint minden évben, idén is elegáns estély készül a családi kastélyban, a vendégek ruhája a legfinomabb anyagból készült, a menü az ínyencek minden igényét kielégíti, a személyzet is osztályon felüli. A nagyvonalúság és a vendégszeretet régi hagyomány a Hansen családban. Helge és hűséges felesége, Else sokat ad a családi ceremóniákra. Mindhárom gyermekük megérkezik a születésnapra: Helene, a különc, de melegszívű antropológus, Christian, aki közülük a legtöbbre vitte, Párizsból, és a nagyszájú, faragatlan Michael feleségével és tündéri kislányával. Michael viszont nem hivatalos a partira, mert húga nemrég lezajlott temetésén nem vett részt. A legidősebb testvért ez nem zavarja, apja utasítása ellenére elfoglalja szobáját. Az ünneplés szertartásosan kezdődik, mindenki tudja már a szerepét, a hangulat látszólag remek. Csupán olyan fontos kérdés okoz problémát, hogy az első fogás vajon lazac lesz-e vagy rákleves. A vacsora közepén azonban az egyik gyerek szólásra emelkedik, köszöntője sokkolja a jelenlévőket, szavai nyomán a család rémségei kerülnek napvilágra. A dramaturgia szabályai szerint megoldódik ugyan a dráma, de a feszültség folyamatos marad a szereplők életében.

- Az erőszak napjainkban ugyanúgy jelen van, mint évszázadokkal ezelőtt, legfeljebb bonyolultabbá és kifinomultabbá vált. Miért épp dán művet keresett ehhez?- A darab aktualitása nem kétséges, hiszen az erőszak ma mindenhol a világban óriási probléma. A kérdés inkább az, miként tudunk erőszak nélkül, valamifajta normális kommunikációval utat keresni ebből - szögezte le a rendező, Eszenyi Enikő. - Célunk korántsem a kultuszfilm utánzása. Előadásunk arra tesz kísérletet, hogy a színpadi megszólalás és játék terén is valami szokatlan, a hagyományoktól eltérő, furcsa, mégis tiszta és harmonikus egység jöjjön létre. Kleist, Büchner, Shakespeare és Brecht után először rendeztem kortárs darabot. Régóta készültem erre, de eddig még nem találtam hozzám, rendezőhöz közel álló témát. Ez a darab viszont nagyon megfogott, az pedig, hogy Dániában játszódik, teljesen elhanyagolható, a játékban ezt nem is jeleztük, hiszen ez a szörnyűség megtörténhetne bárhol.

- Látta a filmet?- Kollégáimmal együtt megnéztük, azonban teljesen különválasztottam tőle az anyagot, és színdarabként kezeltem. A születésnap című alkotás a filmkészítés megújítását, új filmnyelv létrehozását célzó dán Dogma-irányzat egyik legfontosabb darabja. A műből Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen készített újszerű, a film radikalizmusához méltó színpadi adaptációt, amelyből az angol drámaíró, David Eldridge írt újabb változatot. Tudomásom szerint a filmből készült színpadi változatot többek között Londonban és Szlovákiában, Prágában is bemutatták. Eszenyi parádés, sziporkázó, újszerű megoldásokkal tette hitelessé a történetet.Az előadásban tizenhat színész szinte folyamatosan színpadon van, ugyanis a rendező az idő- és helysíkokat érdekesen kombinálta - párhuzamosan látjuk például, hogy a kastély vendégei mit tesznek szobáikban, miről beszélgetnek. Szimultán elevenednek meg a régmúlt szörnyűségei is, Eszenyi Enikő a fényváltásokkal vezeti a nézőt a cselekmény labirintusában. S hogy mennyire törekedett a hitelességre a társulat, azt mit sem bizonyítja jobban, mint hogy a személyzetet alakító színészek jó néhány napig egy híres budapesti étteremben voltak gyakorlaton, s a próbafolyamat végén az ottani teremfőnök ellenőrizte a színpadi felszolgálás és a tálalás módját. A színpadon a szereplőkkel megtörténik a katarzis, a nézőben nem teljesen. Kétségek fogalmazódnak meg: például nem hiteles, hogy az anya miért és miképp viselte el a sok szörnyűséget, amelyekről tudomása volt. A szerep alakítója, Halász Judit vélekedése szerint a darabból ez nem olvasható ki. A rendező szerint ez nem igazán lényeges, ezért is nem dolgoztak ki erre külön megoldást. A plakát az előadást tizenhat éven felülieknek ajánlja. S noha korunkban a televízió tálcán kínálja a vért, az erőszakot, a színpadon ábrázolt lelki és testi megtöretést nehezebb feldolgozni, márpedig a bemutatóval erre is kísérletet tesz a Pesti Színház társulata.

- Az erőszak napjainkban ugyanúgy jelen van, mint évszázadokkal ezelőtt, legfeljebb bonyolultabbá és kifinomultabbá vált. Miért épp dán művet keresett ehhez?- A darab aktualitása nem kétséges, hiszen az erőszak ma mindenhol a világban óriási probléma. A kérdés inkább az, miként tudunk erőszak nélkül, valamifajta normális kommunikációval utat keresni ebből - szögezte le a rendező, Eszenyi Enikő. - Célunk korántsem a kultuszfilm utánzása. Előadásunk arra tesz kísérletet, hogy a színpadi megszólalás és játék terén is valami szokatlan, a hagyományoktól eltérő, furcsa, mégis tiszta és harmonikus egység jöjjön létre. Kleist, Büchner, Shakespeare és Brecht után először rendeztem kortárs darabot. Régóta készültem erre, de eddig még nem találtam hozzám, rendezőhöz közel álló témát. Ez a darab viszont nagyon megfogott, az pedig, hogy Dániában játszódik, teljesen elhanyagolható, a játékban ezt nem is jeleztük, hiszen ez a szörnyűség megtörténhetne bárhol.

- Látta a filmet?- Kollégáimmal együtt megnéztük, azonban teljesen különválasztottam tőle az anyagot, és színdarabként kezeltem. A születésnap című alkotás a filmkészítés megújítását, új filmnyelv létrehozását célzó dán Dogma-irányzat egyik legfontosabb darabja. A műből Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen készített újszerű, a film radikalizmusához méltó színpadi adaptációt, amelyből az angol drámaíró, David Eldridge írt újabb változatot. Tudomásom szerint a filmből készült színpadi változatot többek között Londonban és Szlovákiában, Prágában is bemutatták. Eszenyi parádés, sziporkázó, újszerű megoldásokkal tette hitelessé a történetet.Az előadásban tizenhat színész szinte folyamatosan színpadon van, ugyanis a rendező az idő- és helysíkokat érdekesen kombinálta - párhuzamosan látjuk például, hogy a kastély vendégei mit tesznek szobáikban, miről beszélgetnek. Szimultán elevenednek meg a régmúlt szörnyűségei is, Eszenyi Enikő a fényváltásokkal vezeti a nézőt a cselekmény labirintusában. S hogy mennyire törekedett a hitelességre a társulat, azt mit sem bizonyítja jobban, mint hogy a személyzetet alakító színészek jó néhány napig egy híres budapesti étteremben voltak gyakorlaton, s a próbafolyamat végén az ottani teremfőnök ellenőrizte a színpadi felszolgálás és a tálalás módját. A színpadon a szereplőkkel megtörténik a katarzis, a nézőben nem teljesen. Kétségek fogalmazódnak meg: például nem hiteles, hogy az anya miért és miképp viselte el a sok szörnyűséget, amelyekről tudomása volt. A szerep alakítója, Halász Judit vélekedése szerint a darabból ez nem olvasható ki. A rendező szerint ez nem igazán lényeges, ezért is nem dolgoztak ki erre külön megoldást. A plakát az előadást tizenhat éven felülieknek ajánlja. S noha korunkban a televízió tálcán kínálja a vért, az erőszakot, a színpadon ábrázolt lelki és testi megtöretést nehezebb feldolgozni, márpedig a bemutatóval erre is kísérletet tesz a Pesti Színház társulata.

- Az erőszak napjainkban ugyanúgy jelen van, mint évszázadokkal ezelőtt, legfeljebb bonyolultabbá és kifinomultabbá vált. Miért épp dán művet keresett ehhez?- A darab aktualitása nem kétséges, hiszen az erőszak ma mindenhol a világban óriási probléma. A kérdés inkább az, miként tudunk erőszak nélkül, valamifajta normális kommunikációval utat keresni ebből - szögezte le a rendező, Eszenyi Enikő. - Célunk korántsem a kultuszfilm utánzása. Előadásunk arra tesz kísérletet, hogy a színpadi megszólalás és játék terén is valami szokatlan, a hagyományoktól eltérő, furcsa, mégis tiszta és harmonikus egység jöjjön létre. Kleist, Büchner, Shakespeare és Brecht után először rendeztem kortárs darabot. Régóta készültem erre, de eddig még nem találtam hozzám, rendezőhöz közel álló témát. Ez a darab viszont nagyon megfogott, az pedig, hogy Dániában játszódik, teljesen elhanyagolható, a játékban ezt nem is jeleztük, hiszen ez a szörnyűség megtörténhetne bárhol.

- Látta a filmet?- Kollégáimmal együtt megnéztük, azonban teljesen különválasztottam tőle az anyagot, és színdarabként kezeltem. A születésnap című alkotás a filmkészítés megújítását, új filmnyelv létrehozását célzó dán Dogma-irányzat egyik legfontosabb darabja. A műből Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen készített újszerű, a film radikalizmusához méltó színpadi adaptációt, amelyből az angol drámaíró, David Eldridge írt újabb változatot. Tudomásom szerint a filmből készült színpadi változatot többek között Londonban és Szlovákiában, Prágában is bemutatták. Eszenyi parádés, sziporkázó, újszerű megoldásokkal tette hitelessé a történetet.Az előadásban tizenhat színész szinte folyamatosan színpadon van, ugyanis a rendező az idő- és helysíkokat érdekesen kombinálta - párhuzamosan látjuk például, hogy a kastély vendégei mit tesznek szobáikban, miről beszélgetnek. Szimultán elevenednek meg a régmúlt szörnyűségei is, Eszenyi Enikő a fényváltásokkal vezeti a nézőt a cselekmény labirintusában. S hogy mennyire törekedett a hitelességre a társulat, azt mit sem bizonyítja jobban, mint hogy a személyzetet alakító színészek jó néhány napig egy híres budapesti étteremben voltak gyakorlaton, s a próbafolyamat végén az ottani teremfőnök ellenőrizte a színpadi felszolgálás és a tálalás módját. A színpadon a szereplőkkel megtörténik a katarzis, a nézőben nem teljesen. Kétségek fogalmazódnak meg: például nem hiteles, hogy az anya miért és miképp viselte el a sok szörnyűséget, amelyekről tudomása volt. A szerep alakítója, Halász Judit vélekedése szerint a darabból ez nem olvasható ki. A rendező szerint ez nem igazán lényeges, ezért is nem dolgoztak ki erre külön megoldást. A plakát az előadást tizenhat éven felülieknek ajánlja. S noha korunkban a televízió tálcán kínálja a vért, az erőszakot, a színpadon ábrázolt lelki és testi megtöretést nehezebb feldolgozni, márpedig a bemutatóval erre is kísérletet tesz a Pesti Színház társulata.

- Az erőszak napjainkban ugyanúgy jelen van, mint évszázadokkal ezelőtt, legfeljebb bonyolultabbá és kifinomultabbá vált. Miért épp dán művet keresett ehhez?- A darab aktualitása nem kétséges, hiszen az erőszak ma mindenhol a világban óriási probléma. A kérdés inkább az, miként tudunk erőszak nélkül, valamifajta normális kommunikációval utat keresni ebből - szögezte le a rendező, Eszenyi Enikő. - Célunk korántsem a kultuszfilm utánzása. Előadásunk arra tesz kísérletet, hogy a színpadi megszólalás és játék terén is valami szokatlan, a hagyományoktól eltérő, furcsa, mégis tiszta és harmonikus egység jöjjön létre. Kleist, Büchner, Shakespeare és Brecht után először rendeztem kortárs darabot. Régóta készültem erre, de eddig még nem találtam hozzám, rendezőhöz közel álló témát. Ez a darab viszont nagyon megfogott, az pedig, hogy Dániában játszódik, teljesen elhanyagolható, a játékban ezt nem is jeleztük, hiszen ez a szörnyűség megtörténhetne bárhol.

- Látta a filmet?- Kollégáimmal együtt megnéztük, azonban teljesen különválasztottam tőle az anyagot, és színdarabként kezeltem. A születésnap című alkotás a filmkészítés megújítását, új filmnyelv létrehozását célzó dán Dogma-irányzat egyik legfontosabb darabja. A műből Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen készített újszerű, a film radikalizmusához méltó színpadi adaptációt, amelyből az angol drámaíró, David Eldridge írt újabb változatot. Tudomásom szerint a filmből készült színpadi változatot többek között Londonban és Szlovákiában, Prágában is bemutatták. Eszenyi parádés, sziporkázó, újszerű megoldásokkal tette hitelessé a történetet.Az előadásban tizenhat színész szinte folyamatosan színpadon van, ugyanis a rendező az idő- és helysíkokat érdekesen kombinálta - párhuzamosan látjuk például, hogy a kastély vendégei mit tesznek szobáikban, miről beszélgetnek. Szimultán elevenednek meg a régmúlt szörnyűségei is, Eszenyi Enikő a fényváltásokkal vezeti a nézőt a cselekmény labirintusában. S hogy mennyire törekedett a hitelességre a társulat, azt mit sem bizonyítja jobban, mint hogy a személyzetet alakító színészek jó néhány napig egy híres budapesti étteremben voltak gyakorlaton, s a próbafolyamat végén az ottani teremfőnök ellenőrizte a színpadi felszolgálás és a tálalás módját. A színpadon a szereplőkkel megtörténik a katarzis, a nézőben nem teljesen. Kétségek fogalmazódnak meg: például nem hiteles, hogy az anya miért és miképp viselte el a sok szörnyűséget, amelyekről tudomása volt. A szerep alakítója, Halász Judit vélekedése szerint a darabból ez nem olvasható ki. A rendező szerint ez nem igazán lényeges, ezért is nem dolgoztak ki erre külön megoldást. A plakát az előadást tizenhat éven felülieknek ajánlja. S noha korunkban a televízió tálcán kínálja a vért, az erőszakot, a színpadon ábrázolt lelki és testi megtöretést nehezebb feldolgozni, márpedig a bemutatóval erre is kísérletet tesz a Pesti Színház társulata.

- Az erőszak napjainkban ugyanúgy jelen van, mint évszázadokkal ezelőtt, legfeljebb bonyolultabbá és kifinomultabbá vált. Miért épp dán művet keresett ehhez?- A darab aktualitása nem kétséges, hiszen az erőszak ma mindenhol a világban óriási probléma. A kérdés inkább az, miként tudunk erőszak nélkül, valamifajta normális kommunikációval utat keresni ebből - szögezte le a rendező, Eszenyi Enikő. - Célunk korántsem a kultuszfilm utánzása. Előadásunk arra tesz kísérletet, hogy a színpadi megszólalás és játék terén is valami szokatlan, a hagyományoktól eltérő, furcsa, mégis tiszta és harmonikus egység jöjjön létre. Kleist, Büchner, Shakespeare és Brecht után először rendeztem kortárs darabot. Régóta készültem erre, de eddig még nem találtam hozzám, rendezőhöz közel álló témát. Ez a darab viszont nagyon megfogott, az pedig, hogy Dániában játszódik, teljesen elhanyagolható, a játékban ezt nem is jeleztük, hiszen ez a szörnyűség megtörténhetne bárhol.

- Látta a filmet?- Kollégáimmal együtt megnéztük, azonban teljesen különválasztottam tőle az anyagot, és színdarabként kezeltem. A születésnap című alkotás a filmkészítés megújítását, új filmnyelv létrehozását célzó dán Dogma-irányzat egyik legfontosabb darabja. A műből Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen készített újszerű, a film radikalizmusához méltó színpadi adaptációt, amelyből az angol drámaíró, David Eldridge írt újabb változatot. Tudomásom szerint a filmből készült színpadi változatot többek között Londonban és Szlovákiában, Prágában is bemutatták. Eszenyi parádés, sziporkázó, újszerű megoldásokkal tette hitelessé a történetet.Az előadásban tizenhat színész szinte folyamatosan színpadon van, ugyanis a rendező az idő- és helysíkokat érdekesen kombinálta - párhuzamosan látjuk például, hogy a kastély vendégei mit tesznek szobáikban, miről beszélgetnek. Szimultán elevenednek meg a régmúlt szörnyűségei is, Eszenyi Enikő a fényváltásokkal vezeti a nézőt a cselekmény labirintusában. S hogy mennyire törekedett a hitelességre a társulat, azt mit sem bizonyítja jobban, mint hogy a személyzetet alakító színészek jó néhány napig egy híres budapesti étteremben voltak gyakorlaton, s a próbafolyamat végén az ottani teremfőnök ellenőrizte a színpadi felszolgálás és a tálalás módját. A színpadon a szereplőkkel megtörténik a katarzis, a nézőben nem teljesen. Kétségek fogalmazódnak meg: például nem hiteles, hogy az anya miért és miképp viselte el a sok szörnyűséget, amelyekről tudomása volt. A szerep alakítója, Halász Judit vélekedése szerint a darabból ez nem olvasható ki. A rendező szerint ez nem igazán lényeges, ezért is nem dolgoztak ki erre külön megoldást. A plakát az előadást tizenhat éven felülieknek ajánlja. S noha korunkban a televízió tálcán kínálja a vért, az erőszakot, a színpadon ábrázolt lelki és testi megtöretést nehezebb feldolgozni, márpedig a bemutatóval erre is kísérletet tesz a Pesti Színház társulata.

- Látta a filmet?- Kollégáimmal együtt megnéztük, azonban teljesen különválasztottam tőle az anyagot, és színdarabként kezeltem. A születésnap című alkotás a filmkészítés megújítását, új filmnyelv létrehozását célzó dán Dogma-irányzat egyik legfontosabb darabja. A műből Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen készített újszerű, a film radikalizmusához méltó színpadi adaptációt, amelyből az angol drámaíró, David Eldridge írt újabb változatot. Tudomásom szerint a filmből készült színpadi változatot többek között Londonban és Szlovákiában, Prágában is bemutatták. Eszenyi parádés, sziporkázó, újszerű megoldásokkal tette hitelessé a történetet.Az előadásban tizenhat színész szinte folyamatosan színpadon van, ugyanis a rendező az idő- és helysíkokat érdekesen kombinálta - párhuzamosan látjuk például, hogy a kastély vendégei mit tesznek szobáikban, miről beszélgetnek. Szimultán elevenednek meg a régmúlt szörnyűségei is, Eszenyi Enikő a fényváltásokkal vezeti a nézőt a cselekmény labirintusában. S hogy mennyire törekedett a hitelességre a társulat, azt mit sem bizonyítja jobban, mint hogy a személyzetet alakító színészek jó néhány napig egy híres budapesti étteremben voltak gyakorlaton, s a próbafolyamat végén az ottani teremfőnök ellenőrizte a színpadi felszolgálás és a tálalás módját. A színpadon a szereplőkkel megtörténik a katarzis, a nézőben nem teljesen. Kétségek fogalmazódnak meg: például nem hiteles, hogy az anya miért és miképp viselte el a sok szörnyűséget, amelyekről tudomása volt. A szerep alakítója, Halász Judit vélekedése szerint a darabból ez nem olvasható ki. A rendező szerint ez nem igazán lényeges, ezért is nem dolgoztak ki erre külön megoldást. A plakát az előadást tizenhat éven felülieknek ajánlja. S noha korunkban a televízió tálcán kínálja a vért, az erőszakot, a színpadon ábrázolt lelki és testi megtöretést nehezebb feldolgozni, márpedig a bemutatóval erre is kísérletet tesz a Pesti Színház társulata.

- Látta a filmet?- Kollégáimmal együtt megnéztük, azonban teljesen különválasztottam tőle az anyagot, és színdarabként kezeltem. A születésnap című alkotás a filmkészítés megújítását, új filmnyelv létrehozását célzó dán Dogma-irányzat egyik legfontosabb darabja. A műből Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen készített újszerű, a film radikalizmusához méltó színpadi adaptációt, amelyből az angol drámaíró, David Eldridge írt újabb változatot. Tudomásom szerint a filmből készült színpadi változatot többek között Londonban és Szlovákiában, Prágában is bemutatták. Eszenyi parádés, sziporkázó, újszerű megoldásokkal tette hitelessé a történetet.Az előadásban tizenhat színész szinte folyamatosan színpadon van, ugyanis a rendező az idő- és helysíkokat érdekesen kombinálta - párhuzamosan látjuk például, hogy a kastély vendégei mit tesznek szobáikban, miről beszélgetnek. Szimultán elevenednek meg a régmúlt szörnyűségei is, Eszenyi Enikő a fényváltásokkal vezeti a nézőt a cselekmény labirintusában. S hogy mennyire törekedett a hitelességre a társulat, azt mit sem bizonyítja jobban, mint hogy a személyzetet alakító színészek jó néhány napig egy híres budapesti étteremben voltak gyakorlaton, s a próbafolyamat végén az ottani teremfőnök ellenőrizte a színpadi felszolgálás és a tálalás módját. A színpadon a szereplőkkel megtörténik a katarzis, a nézőben nem teljesen. Kétségek fogalmazódnak meg: például nem hiteles, hogy az anya miért és miképp viselte el a sok szörnyűséget, amelyekről tudomása volt. A szerep alakítója, Halász Judit vélekedése szerint a darabból ez nem olvasható ki. A rendező szerint ez nem igazán lényeges, ezért is nem dolgoztak ki erre külön megoldást. A plakát az előadást tizenhat éven felülieknek ajánlja. S noha korunkban a televízió tálcán kínálja a vért, az erőszakot, a színpadon ábrázolt lelki és testi megtöretést nehezebb feldolgozni, márpedig a bemutatóval erre is kísérletet tesz a Pesti Színház társulata.

- Látta a filmet?- Kollégáimmal együtt megnéztük, azonban teljesen különválasztottam tőle az anyagot, és színdarabként kezeltem. A születésnap című alkotás a filmkészítés megújítását, új filmnyelv létrehozását célzó dán Dogma-irányzat egyik legfontosabb darabja. A műből Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen készített újszerű, a film radikalizmusához méltó színpadi adaptációt, amelyből az angol drámaíró, David Eldridge írt újabb változatot. Tudomásom szerint a filmből készült színpadi változatot többek között Londonban és Szlovákiában, Prágában is bemutatták. Eszenyi parádés, sziporkázó, újszerű megoldásokkal tette hitelessé a történetet.Az előadásban tizenhat színész szinte folyamatosan színpadon van, ugyanis a rendező az idő- és helysíkokat érdekesen kombinálta - párhuzamosan látjuk például, hogy a kastély vendégei mit tesznek szobáikban, miről beszélgetnek. Szimultán elevenednek meg a régmúlt szörnyűségei is, Eszenyi Enikő a fényváltásokkal vezeti a nézőt a cselekmény labirintusában. S hogy mennyire törekedett a hitelességre a társulat, azt mit sem bizonyítja jobban, mint hogy a személyzetet alakító színészek jó néhány napig egy híres budapesti étteremben voltak gyakorlaton, s a próbafolyamat végén az ottani teremfőnök ellenőrizte a színpadi felszolgálás és a tálalás módját. A színpadon a szereplőkkel megtörténik a katarzis, a nézőben nem teljesen. Kétségek fogalmazódnak meg: például nem hiteles, hogy az anya miért és miképp viselte el a sok szörnyűséget, amelyekről tudomása volt. A szerep alakítója, Halász Judit vélekedése szerint a darabból ez nem olvasható ki. A rendező szerint ez nem igazán lényeges, ezért is nem dolgoztak ki erre külön megoldást. A plakát az előadást tizenhat éven felülieknek ajánlja. S noha korunkban a televízió tálcán kínálja a vért, az erőszakot, a színpadon ábrázolt lelki és testi megtöretést nehezebb feldolgozni, márpedig a bemutatóval erre is kísérletet tesz a Pesti Színház társulata.

- Látta a filmet?- Kollégáimmal együtt megnéztük, azonban teljesen különválasztottam tőle az anyagot, és színdarabként kezeltem. A születésnap című alkotás a filmkészítés megújítását, új filmnyelv létrehozását célzó dán Dogma-irányzat egyik legfontosabb darabja. A műből Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen készített újszerű, a film radikalizmusához méltó színpadi adaptációt, amelyből az angol drámaíró, David Eldridge írt újabb változatot. Tudomásom szerint a filmből készült színpadi változatot többek között Londonban és Szlovákiában, Prágában is bemutatták. Eszenyi parádés, sziporkázó, újszerű megoldásokkal tette hitelessé a történetet.Az előadásban tizenhat színész szinte folyamatosan színpadon van, ugyanis a rendező az idő- és helysíkokat érdekesen kombinálta - párhuzamosan látjuk például, hogy a kastély vendégei mit tesznek szobáikban, miről beszélgetnek. Szimultán elevenednek meg a régmúlt szörnyűségei is, Eszenyi Enikő a fényváltásokkal vezeti a nézőt a cselekmény labirintusában. S hogy mennyire törekedett a hitelességre a társulat, azt mit sem bizonyítja jobban, mint hogy a személyzetet alakító színészek jó néhány napig egy híres budapesti étteremben voltak gyakorlaton, s a próbafolyamat végén az ottani teremfőnök ellenőrizte a színpadi felszolgálás és a tálalás módját. A színpadon a szereplőkkel megtörténik a katarzis, a nézőben nem teljesen. Kétségek fogalmazódnak meg: például nem hiteles, hogy az anya miért és miképp viselte el a sok szörnyűséget, amelyekről tudomása volt. A szerep alakítója, Halász Judit vélekedése szerint a darabból ez nem olvasható ki. A rendező szerint ez nem igazán lényeges, ezért is nem dolgoztak ki erre külön megoldást. A plakát az előadást tizenhat éven felülieknek ajánlja. S noha korunkban a televízió tálcán kínálja a vért, az erőszakot, a színpadon ábrázolt lelki és testi megtöretést nehezebb feldolgozni, márpedig a bemutatóval erre is kísérletet tesz a Pesti Színház társulata.