2006.08.31. 02:28
Fények, házak német megfestői
Székesfehérvár (bj) - Két szimpatikus, tehetséges művészt ismertünk meg Helmut Gruber-Ballehr és John Whitehead kiállításmegnyitóján az Öreghegyi és Felsővárosi Közösségi Házban.
A két igazi úriember Székesfehérvár testvérvárosaiból, a németországi Scwbisch-Gmündből, és az angliai Chorleyból érkeztek, tavaly pedig vendégei voltak a 16. Agárdi Művésztelepnek. A művelődési ház most rendezett alkotásaikból tárlatot, amelynek megnyitóján Horváth Bence zongorajátéka kísérte Gáspár Szilvia énekét.
A tárlat igényes meghívójából megtudhattuk, hogy Helmut Gruber-Ballehr Münchenben született, szakmai tanulmányait a Stuttgarti Művészeti Főiskolán végezte. Tanult üvegfestést, művészettörténetet, majd középiskolákban oktatott művészeteket, később pedig festőművészként és műkritikusként dolgozott. John Whitehead az angol Chorleyban látta meg a napvilágot, a képzőművészettel, azon belül is az akvarell festéssel 1976 óta foglalkozik komolyabban. Tagja a Brit Vízfestők Társaságának és a Chorley Művészek Társaságának. Az alkotók a megnyitó előtt meséltek magukról, és arról, milyen élménnyekkel gazdagodtak az Agárdi Művésztelepen?
Mindketten úgy gondolják, nagyon jó gyakorlatnak bizonyult a munka, és ez a legjobb módja annak, hogy a különböző nemzetiségű művészeket összehozzák. A résztvevők a környezetnek, a hangulatnak köszönhetően rendkívül hamar megtalálták az utat egymáshoz, és barátokká váltak. John külön kifejtette: mivel a festészet nemzetközi, és általában ugyanazt a technikát, felszerelést használja mindenki, ez volt a művészek közös pontja. Helmut szerint a társaság különösen jól összejött, és ez nagy hatást tett az alkotókedvükre. Olyan értelemben viszont nem inspirálták egymást, ami a művek kivitelezésére vonatkozna, hiszen már mindenkinek megvan a saját stílusa. Az a harmónia volt fontos, amelyet a közösség és a környezet nyújtott.
A legtöbb kép, amelyet a tárlaton kifüggesztettek, mégsem az alkotótáborban készült, kivéve John néhány munkáját. Helmut főleg csendéleteket hozott magával, ezek témája a pohár, az üveg, gyümölcsök, drapériák karéjában. A művészt azonban nem feltétlenül a forma, hanem az üvegen megcsillanó fény izgatja. Ez jól látható művein, amelyek így az olajfesték és a sötét háttér ellenére is könnyednek tűnnek. John egészen ellentétes technikával, akverellel dolgozik, amely már önmagában friss hatást nyújt a képeken. Főleg tájképeket, utcarészleteket fest, művein megelevenednek Chorley és környéke jellegzetes, angol téglaházai. Azért a fehérvári Szent Anna-kápolnát, vagy a Nepomuki Szent János-templomot is viszontláthatjuk finom festményein.
A művek igényesek, ízlésesek, szépen kidolgozottak, mindenképpen érdemes alaposan szemügyre venni őket.
A művésztelep hangulata,
a közösség jót tett a résztvevők alkotókedvének
A tárlat igényes meghívójából megtudhattuk, hogy Helmut Gruber-Ballehr Münchenben született, szakmai tanulmányait a Stuttgarti Művészeti Főiskolán végezte. Tanult üvegfestést, művészettörténetet, majd középiskolákban oktatott művészeteket, később pedig festőművészként és műkritikusként dolgozott. John Whitehead az angol Chorleyban látta meg a napvilágot, a képzőművészettel, azon belül is az akvarell festéssel 1976 óta foglalkozik komolyabban. Tagja a Brit Vízfestők Társaságának és a Chorley Művészek Társaságának. Az alkotók a megnyitó előtt meséltek magukról, és arról, milyen élménnyekkel gazdagodtak az Agárdi Művésztelepen?
Mindketten úgy gondolják, nagyon jó gyakorlatnak bizonyult a munka, és ez a legjobb módja annak, hogy a különböző nemzetiségű művészeket összehozzák. A résztvevők a környezetnek, a hangulatnak köszönhetően rendkívül hamar megtalálták az utat egymáshoz, és barátokká váltak. John külön kifejtette: mivel a festészet nemzetközi, és általában ugyanazt a technikát, felszerelést használja mindenki, ez volt a művészek közös pontja. Helmut szerint a társaság különösen jól összejött, és ez nagy hatást tett az alkotókedvükre. Olyan értelemben viszont nem inspirálták egymást, ami a művek kivitelezésére vonatkozna, hiszen már mindenkinek megvan a saját stílusa. Az a harmónia volt fontos, amelyet a közösség és a környezet nyújtott.
A legtöbb kép, amelyet a tárlaton kifüggesztettek, mégsem az alkotótáborban készült, kivéve John néhány munkáját. Helmut főleg csendéleteket hozott magával, ezek témája a pohár, az üveg, gyümölcsök, drapériák karéjában. A művészt azonban nem feltétlenül a forma, hanem az üvegen megcsillanó fény izgatja. Ez jól látható művein, amelyek így az olajfesték és a sötét háttér ellenére is könnyednek tűnnek. John egészen ellentétes technikával, akverellel dolgozik, amely már önmagában friss hatást nyújt a képeken. Főleg tájképeket, utcarészleteket fest, művein megelevenednek Chorley és környéke jellegzetes, angol téglaházai. Azért a fehérvári Szent Anna-kápolnát, vagy a Nepomuki Szent János-templomot is viszontláthatjuk finom festményein.
A művek igényesek, ízlésesek, szépen kidolgozottak, mindenképpen érdemes alaposan szemügyre venni őket.
A művésztelep hangulata,
a közösség jót tett a résztvevők alkotókedvének
A tárlat igényes meghívójából megtudhattuk, hogy Helmut Gruber-Ballehr Münchenben született, szakmai tanulmányait a Stuttgarti Művészeti Főiskolán végezte. Tanult üvegfestést, művészettörténetet, majd középiskolákban oktatott művészeteket, később pedig festőművészként és műkritikusként dolgozott. John Whitehead az angol Chorleyban látta meg a napvilágot, a képzőművészettel, azon belül is az akvarell festéssel 1976 óta foglalkozik komolyabban. Tagja a Brit Vízfestők Társaságának és a Chorley Művészek Társaságának. Az alkotók a megnyitó előtt meséltek magukról, és arról, milyen élménnyekkel gazdagodtak az Agárdi Művésztelepen?
Mindketten úgy gondolják, nagyon jó gyakorlatnak bizonyult a munka, és ez a legjobb módja annak, hogy a különböző nemzetiségű művészeket összehozzák. A résztvevők a környezetnek, a hangulatnak köszönhetően rendkívül hamar megtalálták az utat egymáshoz, és barátokká váltak. John külön kifejtette: mivel a festészet nemzetközi, és általában ugyanazt a technikát, felszerelést használja mindenki, ez volt a művészek közös pontja. Helmut szerint a társaság különösen jól összejött, és ez nagy hatást tett az alkotókedvükre. Olyan értelemben viszont nem inspirálták egymást, ami a művek kivitelezésére vonatkozna, hiszen már mindenkinek megvan a saját stílusa. Az a harmónia volt fontos, amelyet a közösség és a környezet nyújtott.
A legtöbb kép, amelyet a tárlaton kifüggesztettek, mégsem az alkotótáborban készült, kivéve John néhány munkáját. Helmut főleg csendéleteket hozott magával, ezek témája a pohár, az üveg, gyümölcsök, drapériák karéjában. A művészt azonban nem feltétlenül a forma, hanem az üvegen megcsillanó fény izgatja. Ez jól látható művein, amelyek így az olajfesték és a sötét háttér ellenére is könnyednek tűnnek. John egészen ellentétes technikával, akverellel dolgozik, amely már önmagában friss hatást nyújt a képeken. Főleg tájképeket, utcarészleteket fest, művein megelevenednek Chorley és környéke jellegzetes, angol téglaházai. Azért a fehérvári Szent Anna-kápolnát, vagy a Nepomuki Szent János-templomot is viszontláthatjuk finom festményein.
A művek igényesek, ízlésesek, szépen kidolgozottak, mindenképpen érdemes alaposan szemügyre venni őket.
A művésztelep hangulata,
a közösség jót tett a résztvevők alkotókedvének
Mindketten úgy gondolják, nagyon jó gyakorlatnak bizonyult a munka, és ez a legjobb módja annak, hogy a különböző nemzetiségű művészeket összehozzák. A résztvevők a környezetnek, a hangulatnak köszönhetően rendkívül hamar megtalálták az utat egymáshoz, és barátokká váltak. John külön kifejtette: mivel a festészet nemzetközi, és általában ugyanazt a technikát, felszerelést használja mindenki, ez volt a művészek közös pontja. Helmut szerint a társaság különösen jól összejött, és ez nagy hatást tett az alkotókedvükre. Olyan értelemben viszont nem inspirálták egymást, ami a művek kivitelezésére vonatkozna, hiszen már mindenkinek megvan a saját stílusa. Az a harmónia volt fontos, amelyet a közösség és a környezet nyújtott.
A legtöbb kép, amelyet a tárlaton kifüggesztettek, mégsem az alkotótáborban készült, kivéve John néhány munkáját. Helmut főleg csendéleteket hozott magával, ezek témája a pohár, az üveg, gyümölcsök, drapériák karéjában. A művészt azonban nem feltétlenül a forma, hanem az üvegen megcsillanó fény izgatja. Ez jól látható művein, amelyek így az olajfesték és a sötét háttér ellenére is könnyednek tűnnek. John egészen ellentétes technikával, akverellel dolgozik, amely már önmagában friss hatást nyújt a képeken. Főleg tájképeket, utcarészleteket fest, művein megelevenednek Chorley és környéke jellegzetes, angol téglaházai. Azért a fehérvári Szent Anna-kápolnát, vagy a Nepomuki Szent János-templomot is viszontláthatjuk finom festményein.
A művek igényesek, ízlésesek, szépen kidolgozottak, mindenképpen érdemes alaposan szemügyre venni őket.
A művésztelep hangulata,
a közösség jót tett a résztvevők alkotókedvének
Mindketten úgy gondolják, nagyon jó gyakorlatnak bizonyult a munka, és ez a legjobb módja annak, hogy a különböző nemzetiségű művészeket összehozzák. A résztvevők a környezetnek, a hangulatnak köszönhetően rendkívül hamar megtalálták az utat egymáshoz, és barátokká váltak. John külön kifejtette: mivel a festészet nemzetközi, és általában ugyanazt a technikát, felszerelést használja mindenki, ez volt a művészek közös pontja. Helmut szerint a társaság különösen jól összejött, és ez nagy hatást tett az alkotókedvükre. Olyan értelemben viszont nem inspirálták egymást, ami a művek kivitelezésére vonatkozna, hiszen már mindenkinek megvan a saját stílusa. Az a harmónia volt fontos, amelyet a közösség és a környezet nyújtott.
A legtöbb kép, amelyet a tárlaton kifüggesztettek, mégsem az alkotótáborban készült, kivéve John néhány munkáját. Helmut főleg csendéleteket hozott magával, ezek témája a pohár, az üveg, gyümölcsök, drapériák karéjában. A művészt azonban nem feltétlenül a forma, hanem az üvegen megcsillanó fény izgatja. Ez jól látható művein, amelyek így az olajfesték és a sötét háttér ellenére is könnyednek tűnnek. John egészen ellentétes technikával, akverellel dolgozik, amely már önmagában friss hatást nyújt a képeken. Főleg tájképeket, utcarészleteket fest, művein megelevenednek Chorley és környéke jellegzetes, angol téglaházai. Azért a fehérvári Szent Anna-kápolnát, vagy a Nepomuki Szent János-templomot is viszontláthatjuk finom festményein.
A művek igényesek, ízlésesek, szépen kidolgozottak, mindenképpen érdemes alaposan szemügyre venni őket.
A művésztelep hangulata,
a közösség jót tett a résztvevők alkotókedvének
A legtöbb kép, amelyet a tárlaton kifüggesztettek, mégsem az alkotótáborban készült, kivéve John néhány munkáját. Helmut főleg csendéleteket hozott magával, ezek témája a pohár, az üveg, gyümölcsök, drapériák karéjában. A művészt azonban nem feltétlenül a forma, hanem az üvegen megcsillanó fény izgatja. Ez jól látható művein, amelyek így az olajfesték és a sötét háttér ellenére is könnyednek tűnnek. John egészen ellentétes technikával, akverellel dolgozik, amely már önmagában friss hatást nyújt a képeken. Főleg tájképeket, utcarészleteket fest, művein megelevenednek Chorley és környéke jellegzetes, angol téglaházai. Azért a fehérvári Szent Anna-kápolnát, vagy a Nepomuki Szent János-templomot is viszontláthatjuk finom festményein.
A művek igényesek, ízlésesek, szépen kidolgozottak, mindenképpen érdemes alaposan szemügyre venni őket.
A művésztelep hangulata,
a közösség jót tett a résztvevők alkotókedvének
A legtöbb kép, amelyet a tárlaton kifüggesztettek, mégsem az alkotótáborban készült, kivéve John néhány munkáját. Helmut főleg csendéleteket hozott magával, ezek témája a pohár, az üveg, gyümölcsök, drapériák karéjában. A művészt azonban nem feltétlenül a forma, hanem az üvegen megcsillanó fény izgatja. Ez jól látható művein, amelyek így az olajfesték és a sötét háttér ellenére is könnyednek tűnnek. John egészen ellentétes technikával, akverellel dolgozik, amely már önmagában friss hatást nyújt a képeken. Főleg tájképeket, utcarészleteket fest, művein megelevenednek Chorley és környéke jellegzetes, angol téglaházai. Azért a fehérvári Szent Anna-kápolnát, vagy a Nepomuki Szent János-templomot is viszontláthatjuk finom festményein.
A művek igényesek, ízlésesek, szépen kidolgozottak, mindenképpen érdemes alaposan szemügyre venni őket.
A művésztelep hangulata,
a közösség jót tett a résztvevők alkotókedvének
A művek igényesek, ízlésesek, szépen kidolgozottak, mindenképpen érdemes alaposan szemügyre venni őket.
A művésztelep hangulata,
a közösség jót tett a résztvevők alkotókedvének
A művek igényesek, ízlésesek, szépen kidolgozottak, mindenképpen érdemes alaposan szemügyre venni őket.
A művésztelep hangulata,
a közösség jót tett a résztvevők alkotókedvének
A művésztelep hangulata,
a közösség jót tett a résztvevők alkotókedvének
A művésztelep hangulata,
a közösség jót tett a résztvevők alkotókedvének
a közösség jót tett a résztvevők alkotókedvének
a közösség jót tett a résztvevők alkotókedvének
