Ella szellemével

Szinte tökéletesre sikeredett Bornemissza Mária, valamint Szakcsi Lakatos Béla triója Ella Fitzgerald Emlékestjének idõzítése a liget szabadtéri színpadán, pénteken késõ este, ugyanis a legendás énekesnõ halálának tizedik évfordulóját épp csak egyetlen nappal késték le. Ezen kívül is minden a tökéletest súrolta. A Kossuth-díjas zongorista, Szakcsi ráadásul nem csak Bornemisszát hallhatta élõben, de Berlinben egy koncertjén maga is ott állhatott Ella lábai elõtt. A Pécsi Országos Színházi Találkozón elõzõ nap útjára indított sorozat tisztelgés a hetven albumot jegyzõ, több mint kétezer dalt elénekelt, tizenkétszeres Grammy-díjas Ella Fitzgerald elõtt. Elképesztõen merész vállalkozás még egy olyan vibráló személyiségû énekesnõtõl is, mint Bornemissza Mária, de az igazi tehetség számára nincs lehetetlen. Bornemissza énektechnikáján hallható ugyan, hogy Ella Fitzgerald iskoláját követi, elõadásmódja mégis egyedi, mással össze nem téveszthetõvé teszi. A liget fái alatt szép számmal összegyûlt közönség azonban nem õt hallhatta elõször, hanem Orbán György bõgõszólóját, majd a hozzá fokozatosan fölfejlõdõ dobot (Pecek Lakatos András) és zongorát (Szakcsi Lakatos Béla). Ezzel rögtön meghúzták a mértéket az este hátralévõ részére, amit aztán játszi könnyedséggel szemlélt felülrõl minden fellépõ. Ilyen átütõ erejû elõadás csak ritkán hallható hazai színpadon, szabadtéren, ingyen pedig legfeljebb csak valamely nevesebb telefonszolgáltató marketingkoncertjén. Arra sem kellett túl sokat várakozni, hogy felhangozzon az a jellegzetesen rekedtes énekhang is, alig pár perc, és már hallható is a jól ismert dallam, Lady be good. Mindez olyan vitalitással, hogy a közönségnek csak egyetlen választása marad, felvenni az energiagömb diktálta tempót, és szárnyalni vele a magasba. Vele, aki maga is azt vallja és éli, mint a nagy elõd szeretet, alázat, nyitott egyszerûség, befogadó gondolkodás. Ehhez társul a csiszolt énektechnika, a mesteri szintre felhozott quotfekete feelingquot, az improvizatív scattelés. Egy kisgyermek könnyed természetességével rögtönöz ritmikus, ámde értelmetlen szótagokat a daltémákra, rendkívüli muzikalitással. Néha az eredeti angolba belekeveredik az quotÉg a gyertya, égquot, néha recsegõ szaxofon szakad ki a torkából, néha pedig önfeledten táncol, élvezi a produkciót. Elmondhatatlan. Egy-egy instrumentális zeneszám szólóiban arról is fogalmat alkothatunk, hogy mitõl tölti meg a széksorokat a három kiváló jazz-zenész neve tengeren innen és túl. Parádés kezdet.Fotó Vohlmann György