20 évvel ezelőtt szűnt meg a Spirál

Talán a dolgozókon kívül is akadnak még olyanok, akik emlékeznek az egykori AFIT Autófelszerelési Vállalatra, illetve annak nagyvenyimi üzemére, „újkori” nevén a Spirálra, amely éppen huszonöt éven keresztül adott biztos megélhetést dolgozók százainak. Fénykorában az alkalmazotti létszám meghaladta a 300 főt. Megszűnésének huszadik évfordulóján tizennyolcan gyűltek össze, hogy egy vacsora mellett felelevenítsék a régi szép időket.

Negyedszázad nem látszik hosszú időnek, ha a nemzet történelméből emeljük ki, de ha magunk életéhez mérjük, akkor bizony egy emberi életkor egyharmada, az aktív munkáséve fele.

A prés- és hőkezelő műhely átadása 1977. augusztus 4-én: Szekszárdi Imre igazgató gratulált Deák Ferencnek, az akkori üzemvezetőnek az ebből az alkalomból rendezett ünnepségen
Fotó: archív

– Valami ilyen gondolatsor juthatott volna eszünkbe, ha üzemünk 25 éves történetén elgondolkodunk, de sajnos ezt a sort megszakította egy új, egyeseknek akkoriban tetsző irányzat, a privatizációs átalakulás – summázza a közösen ledolgozott évtizedeket Deák Ferenc egykori üzemvezető, aki 1971 augusztusában kezdett dolgozi az AFIT IV. számú Autójavító Vállalat nagyvenyimi üzemegységél, mint TMK-lakatos, később csoportvezető, majd folyamatosan lépdelve a ranglétrán lett az üzemegység vezetője. – Hetvenkilenc nyarától vezettem az autóalkatrészeket gyártó és felújító üzemet. Bizakodva kezdtem. Találkoztam néhány magam féle álmodozóval, akik velem együtt nagy optimizmussal igyekeztek meglátni a jövőt a kezdetleges viszonyok között. Az erős akarat győzött, szüntelen új és új termékek gyártásában, felújításával jeleskedett az üzem, és lett a legnagyobb alkatrészgyártó Nagyvenyimen – mondja Deák Ferenc.

Deák Ferenc máig fájlalja a privatizációt: a dolgozók nem vehették meg az üzemet

A tröszt felbomlása után Spirál Autójavító Vállalatként alakult újjá a budapesti központ, majd tevékenységének módosításával 1990-től a Spirál Autójavító Vállalat nevet vette fel. De a privatizáció hamarosan gátat vetett a folytatásnak: a dolgozók szerették volna megvásárolni az üzemet, Deák Ferenc 1993 januárjában át is adta a szándéknyilatkozatot az ÁVÜ-nek, de válasz nem érkezett. Megjelent viszont a pályázati kiírás év végén, ami a dolgozókat gyakorlatila kirekesztette a lehetőségből...

Huszonötéves évfordulót ünnepeltek 1994-ben. De ez nem ünnep volt, hanem a „privatizációs mocsárból kimászó, összeragadt szárnyú madár éneke” – ahogyan Deák Ferenc fogalmazott. A budapesti központből lejött vezetők március 22-én bejelentették: idegeneknek adtál el az üzemet. Számukra vége.