Bödőcs Tibor: a pálinka tudja a tudatalattihoz a PUK-kódot

Bödőcs olyan filozofikus kérdésekre is kitér, mint hogy mi történik, ha a húsevő növény találkozik a növényevő állattal
(Fotó: Ady Géza)

A Bartókban is színpadra lépése előtt így konferálták fel: Hölgyeim, és uraim! Pillanatokon belül a színpadon az utánozhatatlan, az összetéveszthetetlen, a kiapadhatatlan, az egyetlen, az eredeti Bödőcs Tibor.

A fene se gondolná arról az átlagos megjelenésű, cingár, nyurga figuráról, hogy százaknak varázsolja el az estéjét, s hogy szófordulatait még soká, sokan idézik majd könnyek között. Hogy őt citáljuk: Pedig de. Bár a mai napig nem világosodott meg számomra, miért a Böllérbalett címen hirdetik önálló estjét, de kárpótol az érzés, hogy már tudom, a stílfűrész a vidék dzsedikardja, az őstermelő pedig nem pattintott traktorral termel.

Igaz, egy interjúban leszögezte, a humorista egymás mellett látja a legkisebbet a legnagyobbal, Fábry is tud Nietzsche-t idézni bármely közönséges poénja után, én a magam részéről kihagytam volna a nemzeti minimum b*meg-ből kiinduló, annak fajtáit maradéktalanul kifejtő részt. Nem kell megijedni, a Karinthy-gyűrűvel díjazott humorlovag nem marad meg ezen a szinten, olyan filozofikus kérdésekre is kitér, mint hogy mi történik, ha a húsevő növény találkozik a növényevő állattal, vagy kit hívhatott fel először Bell. Színpadi társas magányában lólépésben gondolkodik, így nem meglepő, ha szempillantás alatt már a konzervatív fesztiválon , egy lakodalomban találjuk magunkat, majd vele együtt firtatjuk, mi lehet az oka, ha fogy a sütőrum, de ritkán van süti. Talán, hogy a pálinka tudja a tudatalattihoz a PUK kódot. Apró kitérő a madár átkok bájos világába, és máris ismerős terepen találjuk magunkat, a kocsmai ismeretterjesztő filmek háttérzajában. Bödőcsöt nem elégíti ki a szóviccek és altesti poénok rekeszizom-rengető nívója, felemlíti korunk színvonalának pontos fokmérőjét, miszerint a Fásy Mulatót HD minőségben sugározzák.

Persze ez nem csoda egy olyan világban, ahol a plüssállat tervező mérnökök olyanokat alkotnak, mintha M6-os hosszúságú kokaincsíkot szívtak volna fel, a csutkás laptop mellett szaftniagara ömlik a körömpörköltből, csirkelábak úsznak a zsírkontinensek között, úgy sózunk, mint a szumók a tatamit, és az erős paprika a magyar gasztronómia bungee jumpingja, de eldönthetjük, melyik csapat lopjon.

Mert igen, a szómaró nyelvújító bátran merészkedik a politika sekélyes mezsgyéjére is! Persze nem valamely párt köpönyegének védelme alól köpködi fúvócsőből az irónia nyilait az ellenfélre, jut belőle mindenkinek. Hiszen ha diktatúra lenne mondja -, akkor a börtönben morzézna a radiátoron az afféle poénokat, hogy épül a Suttyó Dubai Felcsúton. Abban viszont egyetérthetünk vele, hogy a kormánypárti Medicik valóban elkelnének, és tényleg meg kellene mondani Barroso-nak, hogy nem kell több játszótér. Kétséges persze, hogy lesz-e a Bibliában gasztro-melléklet a 10 legjobb Utolsó vacsora címmel, de jó ötlet magyar csapos nőket küldeni a Gázai övezetbe, ők biztosan rendet tennének. Kiruccanhat témáiban Londonba, Amszterdamba, ahol a férfiak állnak meg a kirakatok előtt, végül úgyis visszatér a fröccshiénák világába, a kocsmába, ahová húz a májmágnes, és mindenki pontosan tudja, hogy Erdélyt (ahol disznótoros pizzát esznek) Triatlonban elvették tőlünk. Nincs veszve minden, még él a szellemes, bátran politizáló, újszó gyártó, kicsit filozofáló, az alpárit is megszelídítő minőségi magyar humor és az is, aki előadja.