2014.01.13. 15:26
Jegyzet - Ölelés és csókok
Jelképek erdején visz az ember útja, írta Charles Baudelaire másfél évszázada a Romlás virágaiban.
A francia szimbolisták a sejtelmes jelentésrendszert választották a magasrendű értékek és szépségek kifejezésére, gondolataikat titokzatos, csak a beavatottak számára megfejthető újszerű szókapcsolataikkal közölték. A virágnyelv használatára már az ókori mitológiában, majd a Bibliában is találni utalásokat. Az érzelmek növényi szimbólumokkal való közvetítését a lovagi középkor szerelmes versei emelték tökélyre.A fehér liliom a tisztaság, a nárcisz az önimádat, a rózsa a szerelem, a szegfű a hűség szimbóluma, talán a mai napig.
Ma sincs hiány játékos szókapcsolatokban, nyelvi szimbolikákban. Az élet bonyolultabbá válása kelti életre a szlenget, az ifjúság nyelvét, amelynek kifejezéskészlete hihetetlenül gazdag, gyorsan változik, és egyre nemzetközibb.
A napiszlengek közül nálunk is hódít a „XOXO” (szoszo), mint az elköszönés egyik változata, a jelentése valahogy így hangzik: „Ölelés és csókok!” Egy kis magyarázattal: az „X” az ölelésre hasonlít, az „O” pedig a puszira, a csókra. Ugye milyen édes?
