Csikós Árpád eltökélt: jövőre is megpróbálja

Felhívására mintegy tizenöten érezték úgy a városban, hogy tenniük, adniuk kell.

Így aztán hétfőn reggel degeszre tömött autóval és telizsúfolt síbox-szal indulhatott útnak Budapestre, a Dankó utcába, a köznyelvben hajléktalan óvodaként emlegetett Wesley János Óvodába, amelyet a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség tart fenn. A tetődobozban mintegy hat-hét zsáknyi jó állapotú ruha lapult, az autó kibővített csomagtartójában pedig három szatyor plüssjáték, néhány doboznyi ügyességi játék, szobahinta osztozott a helyen több karton tejjel, étolajjal, liszttel, rizzsel, cukorral, tésztával, két vödör naranccsal, mandarinnal, két szatyor banánnal, mézzel, lekvárral. Plusz több kilónyi szaloncukor, Mikulás figura, csokoládé, és minden, ami a piros csomagokba való, kért helyet még az autóban.

A rakomány kipakolása. Több zsáknyi ruhát, élelmiszert, gyümölcsöt és édességet gyűjtöttek a dunaújvárosiak Csikós Árpád (b) felhívására a hajlék nélküli gyerekek óvodájának. Fotó: Bakos Tamás

Csikós Árpád az önzetlen adományozók közül is kiemelte a Móricz Zsigmond Általános Iskola 2/B osztálya szülőinek, és a két osztályfőnöknek Mericz Krisztinának és Baliné Müller Mónikának áldozatvállalását, hiszen ők nagyon sok adományt vittek és vásároltak saját pénzükből.

A fotós különítmény délelőtt kilenc óra körül kezdte meg a bepakolást a nyolcadik kerületi óvoda udvarán.

Miután az adománygyűjtés csak mellékszála az eredeti jótékonysági felajánlásnak, hamarosan előkerülnek az autóból a reflektorok, állványok, sürgölődik a két segítő,

Bartha Andrea – aki maga is fotós – és Bakos Tamás asszisztens, no meg a felajánló épphogy iskolás korú lánya, Csikós Napsugár.

Az óvoda kis lakói a falra festett százholdas pagony alatt gyülekeztek az ajándékozásra, s életük első és talán utolsó fotózására...

Mindeközben a terem egyik sarkában, a falra festett Százholdas pagony árnyékában nagycsoportosok készülnek a mikulásműsorra, skandálják egyszerre, hogy „Wesley János óvoda, nyitva van a kapuja. Aki itt van, jó gyerek, sok benne a szeretet." Jönnek a klasszikusok is, a Kiskarácsony, a Télapó itt van, az ismétlésben már cigány nyelven megszólaltatva.

Aztán elérkezik a várva várt pillanat, egyesével ülnek az optika elé a plüssjátékok közé, ki Mikulást szorongatja, ki egy oroszlánból merít bátorságot, s elkészülhet életük első, és talán utolsó profi fotója, amit majd a karácsonyfa alá tehetnek. Minden gördülékenyen megy, csak a mosolyt nehéz előcsalni a cseppet sem irigylésre méltó sorsú apróságok arcára.

Csikós Árpád eltökélt, állítja, jövőre is megpróbálja.