Most múlt, pontosan

"A tradicionális hazai rocketno alapköve" - így (is) skatulyázzák azt a zenekart, amely épp mostanság ünnepli fennállásának 25. évét, és volt olyan kegyes, hogy az ünnepi sorozat keretében ellátogatott Dunaújvárosba.

A Csík Zenekar a mögöttünk hagyott Családi Hétvége főzenekara volt, így gondoltuk, érdemes némileg hosszabban elmerengeni a kollektíva munkásságán, és a pénteki buli tanulságain.A hazai etno-folk muzsikát kedvelők körében tizenöt éve is tudott volt, hogy Csík Janiék nagyon tempós és jó koncerteket vezényelnek le az ország táncházaiban is és ha akad lehetőség, ugrós tudományukat hatalmas szívvel-lélekkel mutatják be az egyre szaporodó fesztiválokon.

"De ha te tudnád, amit én/Hogy ki babája vagyok én" -  Szabó Attila és Kiss Tibor kettőse a Csík Zenekar dunaújvárosi koncertjén (Fotó: Szabó Szabolcs)

A Csík azonban akkor lett igazi headliner, akarjuk mondani közönségvonzó nagyzenekar, amikor hazai rock és alternatív zenekarok slágereit kezdték el át- és feldolgozni.A miértre anno Csík János úgy felelt, hogy a "házassággal" mindenki jól jár. A Quimby, Kispál és társai bebocsátást nyertek-nyernek egy külön világba, az etno-folk zene pedig újabb híveket szerezhet. Szerzett is. A tetőpontot Kiss Tiborék Most múlik pontosan című száma hozta el, amely éppen a Csík örökérvényű feldolgozásával lett az utóbbi két évtized egyik kiradírozhatatlan slágere.

Az Önök kérték nosztalgia műsorban pont úgy követeli a betelefonáló,  mint egy rockkocsma reggeli viharvert közönsége. E sorok írója mégis inkább a Csík első  másfél-két évtizedére emlékszik melegebb szívvel, amikor nagyon húzós és feledhetetlen bulikat vezényeltek le a táncházas szcénában. Mára a Csík Zenekar valahol a Tankcsapda, és a Quimby között pozicionálta magát  a tömegigényt illetően. Nincs ezzel semmi gond, sőt a péntek esti bulin is bizonyították, hogy miért is lett szerethető ez a fura elegyként induló hazai rocketno.