Hétlövet - Kell pénz? Irány Belize!

Világszerte trendi az extrém erős paprikák és paprikakivonatok fogyasztása.

A csípős paprika hatását a Scoville-skála alkalmazásával mérik, meglepően egyszerű módon: a növényből kivont olajat addig hígítják, amíg a kóstoló szakember már egyáltalán nem érzi erősnek a kevercset - ekkor megnézik, hányszoros a higítás, és ez a szám lesz a vizsgált paprika Scoville-mérőszáma. Valamikor régen, az extrémpaprika-divat megjelenése előtt a habanero és a scotch bonnet volt a műfaj koronázatlan királya, 100 és 350 ezer scoville körüli értékekkel (csak mondom, az Erős Pista 2000, a tabasco extra csípős szósz 5000 egységnyit mar), de ma már ez szinte mulattató.
A himalájai szellemcsili, melyet 2009-ben dobtak be újra a köztudatba, átlépte az egymilliós határt, a Trinidad Mougra pedig több mint kétmillió scoville-t tud, hatása nagyjából megegyező a Kanadában használatos medveriasztó spray kínálta lehetőségekkel... De ez is kevés: árulnak már olyan csilikivonatot, ami 6.4 millió scoville-lel vonzza a gasztromazochistákat, és van egy marokkói kaktuszfajta, a gyantás kutyatej, ami ugyan nem kapszaicinnel, de egy ahhoz hasonló vegyülettel hat, és 16 milliárdszoros higítást igényel, hogy a delikvens ne érezze a hatását... érintése kémiai égést okoz, és negyven grammra saccolják a halálos dózist belőle.

Soha nem értettem, miért jó úgy enni, hogy közben szenvedsz  de az a cikk, amiből ennyire kigyúrtam magam paprikaügyben, erre is megadja a választ: a kapszaicinre a szervezet endorfin felszabadításával reagál. Ez az anyag pedig, mint talán tudjuk, eufóriát okoz, az agyalapi mirigyben termelődik izgalmi állapotban, komoly fizikai igénybevétel vagy épp szex közben. Nincs is több kérdésem, elég sok minden világos lett - és még az is leesett, ami 1987-ben nem: hogy tudniillik miért evett meg egy volt katonatársam a klubszobában egy komplett ötliteres üveg cseresznyepaprikát, mint a chipset, csupán annyi idő alatt, amíg Derrick és Harry kinyomozta, miért és hogyan ölt a Ford Escortos gyilkos. Mit sem tudtunk kapszaicinről és Scoville-ről - szegény a végén ájultan feldőlt a piros műbőr fotellel együtt, aztán úgy nyolcan levittük a gyengélkedőre, ahol lényegében rákötötték a vízvezetékre pár órácskára. Azt hittük, hülye: pedig csak gyengédségre vágyott, és megelőzte a korát...

Hetvennégy offshore-cég kapott több tíz, több száz milliós eu-s és állami támogatást.

A 74 pályázóval kapcsolatban az volt a vizsgálati szempont, hogy hosszú távú, fenntartható beruházásaikkal eredményesen járuljanak hozzá Magyarország felzárkóztatásához - ezt válaszolta Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter azoknak a jobbikos képviselőknek, akik azt firtatták, kik a tényleges tulajdonosai a vissza nem térítendő támogatást kapott offshore cégeknek, melyek székhelye bejegyzésük szerint  több európai ország mellett  Gibraltár, Vanuatu, Ciprus, Brit Virgin-szigetek, Belize, Seychelle-szigetek, Marshall-szigetek, Panama.

Panama, naná. Olyan megnyugtatóan hangzik ez a lista Magyarországon, nem? Szinte sugározza a tiszta, átlátható üzletmenet érzetét, a becsületességet - hiszen azért nem Budapesten, hanem Aruba-külsőn alapítasz céget, hogy egyszerűen és könnyedén vizsgálható, jól átlátható legyen; hogy elkötelezett állampolgárként ily módon is hozzájárulhass a jelképes közterhekhez. Csak udvariasságból teszem fel a költői kérdést, van-e köztünk, aki esetleg arra gondolna, hogy ezek a vállalkozások hosszú távú, fenntartható beruházásaikkal, a megkapott, soha vissza nem fizetendő százmilliókból nem Magyarország felzárkóztatásához járulnak majd hozzá? Hogy ezekből a pénzekből esetleg a támogatásokat odaítélőknek vissza illik - na, ne viccelődjünk: nem illik, hanem kell - osztani tíz, tizenöt, húsz százalékot, sajnos nem ismerem tapasztalatból a pontos rátákat, szerintem mindegy is, hiszen ilyesmiről senki nem hallhatott még a magyar politikai életben.

Itt megosztanám veletek az osztrák Linz Egyetem felmérését, mely szerint van olyan európai ország, ahol a GDP egyharmada tűnik el kézen-közön, a feketegazdaságban, melynek csápjai - állítólag, én soha el nem hinném - a politikai vezetéshez nyúlnak... Ja, nem kell izgulni: ez az egyharmados ország nem mi vagyunk, miből gondoltátok, ez Bulgária. Nálunk csupán a GDP 22.8 százaléka csordogál el ide s oda, egyebek mellett elegáns kis lakkbőröndökben vagy nokiás dobozokban, tök mindegy: nevetséges 6400 milliárd forint lehet az egész. Helyesbítek: lehetne, ha ez az egész igaz lenne - de persze hogy nem az, ezt is csak a köcsög, ránk pikkelő EU szopja az ujjából.

A Hétlövet bejutott a legnépszerűbb száz blog közé a Big Blog Exchange versenyén.

Minimum április 29-ig (hogy miért pont addig, kiderül hamarost) nem foglalkozunk többet a dologgal, megígérem  - de most, úgy érzem, még egyszer, itt is muszáj megköszönnöm mindenkinek, hogy egy, illetve néhány gombnyomással segített. Aki netán lemaradt volna, annak tőmondatokban elmesélem a lényeget: egy nemzetközi hostel-szervezet, a Hostelling International írta ki a versenyt még március elején, melyre világszerte közel 1200 blog szerzője nevezett. A nevezők - így én is - szavazatokat gyűjthettek olvasóiktól: a négy régió (Afrika, Amerika, Ázsia és Európa) huszonöt-huszonöt, legtöbb voksot begyűjtött lapja kerülhetett a Top100-ba.

Izgalmas volt, elmondhatom - nekem különösen, hiszen mindössze három napunk volt, hogy befogjuk az éllovasokat. Hála drága olvasóimnak, barátaimnak és kiterjedt rokonságomnak, a HL gejzírként tört felfelé, s végül, a menet lezárásakor az európai mezőny hatodik, a világranglista 37. helyén landolt - ez nem siker, ez... simán csak hihetetlen... A finalista blogokat most egy zsűri szemlézi  tartalmilag, stílusukban is vizsgálják a pályázók játszótereit, aztán kiválasztják a szerintük tizennégy legmegfelelőbbet, s kettőt vakon melléjük sorsolnak az ezerkétszázas mezőny maradékából. A tizenhat blog nevét berakják egy üveggömbbe, és kettesével kihúzzák - az első cserél a másodikkal, a harmadik a negyedikkel, és így tovább: nem blogot, csak lakhelyet, júniusban, tíz napra. Aztán, amikor hazaér a kedves blogger, majd szépen megírja az élményeit...

A legeslegvégén pedig választanak egy győztest  de ez már tényleg csillagtávolság. Igaz, azt is annak láttam, hogy a százba bekerülök  29-én ujjakat keresztbe, szorítsatok. És még egyszer: nagyon köszönöm az eddigieket.

(Bővebben: www.hetlovet.com)