Tekertek a téren

E sorok írójának - hagyományos (él)sportágakon szocializálódottként - másfél évtizede még az is extrém élményt jelentett, ha Tacskó kerékpárjával salakon húzta be a kontraféket. Aztán jött a kábeltévé, és hazánkban szépen kialakult a már említett extrém bringás szubkultúra. Egyrészt örömünkre, másrészt bánatunkra.

Bánatunkra, hiszen ezen új generációs sportközösséget már csak tisztes vágyódással szemlélhetjük, másrészt örömünk, mert jó volt látni, hogy a városban cseperedő és vakmerően tehetséges srácokra minimum félezer polgártárs volt kiváncsi - fiatalok és idősek egyaránt.

A kerékpáros viadal délután kettőkor kezdődött, első körben a tizenhat év alatti korosztály tekert egy selejtező kört, majd a nagyoké lett a tér.

Az adott sportkultúrában járatlanként sajnos nem szolgálhatunk az ilyenkor kötelező szakszavakkal, így marad egy kövér bravó a versenyzőknek. A parádét levezénylő szpíker ugyan próbálta képezni a közönséget, ám rajtunk nem igazán fogott az okítás.

Mindenesetre annyi elmondható, hogy iszonyatos munka nyugszik minden egyes mozdulatsorban, trükkben, figurában. És hogy pontosan mennyi fej- és végtagsérülést kell minimálisan túlélni, azt meg sem merjük saccolni. A jövőben pedig - merjük remélni, így is lesz... - illene egy tisztes helyet biztosítani ezen szubkultúrának, mert tömeges igény mutatkozik ehhez hasonló bringás délutánokra az egyszerű közönség részéről is.

- Ezek a srácok nem félnek? - kérdezte egy szemlélődő úr a selejtező körök után. Hát, félelem az nincs bennünk, ellenben tehetség, tettvágy, adrenalin bőven akad! Folytatása következzen!Tehetség, tettvágy adrenalin, látványparádé... Folytatása következzen!