Városalapítókkal

Dunaújváros alapítóinak egyesülete azóta minden év május 18-án megkoszorúzza ezt a táblát. Ahogyan tette, tették azt tegnap is, a zord időjárás ellenére. Mint mindig, ezúttal is az asszonyok álltak ki magukért igazán: a pentelei Kék Nefelejcs kórus tagjai esernyő és fejfödő nélkül csentek vidámságot az emlékezésbe, helyi és népi dalművek előadásával.

A város mai polgármestere, dr. Kálmán András az ünnepélyes aktus alkalmával megemlékezett arról, hogy az utca, amelynek kezdetén az emléktábla áll, egy időben az első tanácselnök, Berecz Bertalan nevét viselte - ám a tervezők és/vagy építők valamely elképzelése (csintalansága? tévedése?) folytán, amit már valószínűleg soha nem fogunk megtudni, ebben a nagyon is szögletes, sarkos városban ez volt az első utca, amely valóban görbére sikerült. Így méltán kapta vissza régi, formájára utaló nevét.

Dianovics Sándor, a Városalapítók Egyesületének titkára, a polgármester után a másik koszorúzó lapunknak elmondta: az egyesület első tagjai bizony már jócskán a nyugdíjkorhatár fölött vannak. De szerencsére az alapítók gyermekei, unokái ugyanúgy magukénak érzik a hagyományok ápolásának ügyét, mint akik 1950-1955 között érkeztek ide, javarészt még kukoricaföldekre.

Ám a legszebb ünnepi beszédet Kóbor Etelka, az egyesület felügyelő bizottságának elnöke mondta, feltéve a kérdést, hogy Miért fontos ez? Miért lényeges mindezt tudni nekünk? Vajon mit jelent ez a mai fiataloknak, akik éppen csak megszülettek abban az időben, amikor elkezdődött a város építése, vagy azoknak, akik még nem is éltek akkor?

Az idő múlásáról csak annyit, hogy aki feltette ezt a kérdést, ma már nyugdíjas - és éppen akkor született, amikor elhatározták Dunaújváros felépítését...

Az idézett kérdésre a válasz annyi, hogy azért fontos, mert aki tisztában van azzal, milyen körülmények között éltek a városalapítók, az tudja, mennyire örültek a kevésnek is - és mennyivel jobban tudták értékelni a város erényeit, mint a maiak, akiknek távolról jött vendégek kell, hogy megmagyarázzák, más településekhez képest milyen szép városban is élünk...

Sajnos, mondja az egyesület felügyelő bizottságának elnöke, ma már nem igazán érünk rá foglalkozni a múltunkkal, mert folyton rohanunk - pedig az a múlt sok tanulsággal szolgál. De jelent valamit, hogy a nyolcvan taggal alakult egyesület a második generációs jelentkezők miatt ma is nyolcvan tagú!