Ütni a legkisebb lappal kell!

A versenyt Dunaújváros egyik éttermében rendezték.

- Ma a kártyázás nagyon elment a póker felé, és úgy gondoltam, ezt a régi magyar játékot életben kell tartani, ezért határoztam el, hogy tavaszzal és ősszel ultiversenyt szervezünk - mondta az üzletvezető, Bognár Zoltán.

Az ulti régi játék? Attól függ, mit tekintünk annak. Ma az ulti kifejezés alatt általában a rablóultit értjük, ami a talonmáriásból fejlődött ki, s igazán általánossá, ha úgy tetszik hungarikummá, a 20. században vált.

Az ultit általában a magyar kártyával játsszák. Nevezik Négy évszak kártyának is az ászokon szereplő évszakjelképek után, de svájci, illetve magyar-svájci kártyának is az alsók és felsők figurái után.

Nos a kártyának Svájchoz a figurákon kívül nincs köze, ott nem gyártották, nem is használták. Schiller 1804-ben írta a Tell Vilmos című drámáját, amelyet 1827-től játszottak Magyarországon és bemutatták a pesti Nemzeti Színházban 1848-ban, 49-ben is. Rossini 1829-ben írt operát a drámából, a daljátékot 1856-ban játszotta a Nemzeti Színház. A magyar kártyára a Tell Vilmos szereplői kerültek, illetve illusztrációk a darabból.

A Tell Vilmos itthoni népszerűségéhez nyilvánvalóan hozzájárult, hogy a Habsburgok elleni harcról szól, s ily módon nagy szerepe lehetett a kártyatípus elterjedésében. Pesten a Kazinczy utcában emléktábla őrzi Schneider József kártyakészítő emlékét, aki állítólag először készítette el 1836-ban a Tell Vilmos figurájú kártyát. Azt, ami az 1860-as évekre az egész monarchiában elterjedt.

A kártyaverseny résztvevői már nem azért ültek asztalhoz, hogy nemzeti öntudatukat ápolják. Egyszerűen akartak egy jót játszani és természetesen nyerni. Reggel kilenckor kezdtek az eligazítással sorsolással, délben volt egy órás ebédszünet, és mire az eredményhirdetés is végetért, már 17 órát mutattak az órák. Összesen hat fordulót játszottak, fordulónként 18 leosztással. Az egyes forduló végén a helyezések alapján 3-2-1 pontot kaptak a játékosok. A korábban már országos bajnokság fordulóját is szervező Budaházi Árpád külön sorsolási programot írt. Fordulónként újrasorsolták az egy asztalnál ülőket, de úgy, hogy a már megszerzett pontszámokat figyelembe vették és a jókat ültették össze.

A résztvevők jól bírták a többórás koncentrációt, hiszen egyikük sem kezdő a játékban. A rangidős Loy Árpád azt mondta, ő más játékot már nem is szeret. Sok éve, hogy baráti körben játszanak minden jeles alkalommal. Szabó József is már gyerekkora óta játssza az ultit, mint ahogy a legtöbben. Horváth Zsolt azt emelte ki, hogy nem csak szerencse kell hozzá, de gondolkodásra is szükség van. Na és nem lehet tét nélkül játszani.

Apropó, tét. Az ultit sokáig 10-20 filléres alapon játszotta a magyar, azután az infláció behozta az 1-2 forintos téteket. Ez mindaddig ment, amíg a nemzeti bank csalárd módon ki nem vonta a forgalomból a pénzérméket. Van, ahol áttértek az 5-10 forintos játékra, de úgy nehéz számolni, mások a 10-20 forintos elszámolást választották. Vannak azoban, akik ma is 1-2 forintos alapon játszanak.

A fehérvári Merényi Zoltánnál beszélgettünk azzal a baráti társasággal, akik immár két évtizede játszanak együtt. Nos, ők megtartották az egy-, illetve kétforintosaikat, és a mai napig azokkal játszanak. Kis tarisznyákban őrzik az ultipénzt, és azt mindíi viszik magukkal az összejövetelekre. Az egy- és kétforintosok náluk be is válthatók, ha a játék úgy hozza.

Mindig másnál, a születés- és névnapokhoz kapcsolódva jönnek össze - mondta Varjas Imre. Földes László szerint az ilyen jeles napokat már alig várják. Üveges László úgy vélte, a társaság, a jó hangulatú együttlét legalább olyan fontos, mint maga a játék.

A játékból azt emelték ki, hogy sokféle variáció létezik, egyforma leosztás szinte soha nincs. Leginkább a sakkhoz hasonlítanám - mondta Földes László. - Ehhez is logika kell.

Véletlenül eszembe jutott, hogy a meghívásos ultiversenyen sem volt női résztvevő, s a fehérvári ultis társaság hét tagja is férfi. - Hát elég bonyolult játék, és főleg férfiak játsszák - mondják némi zavarral. Ez utóbbi oka nyilván az, hogy az ultiasztaltól távolabb hölgy is jelen van. Ám gyorsan eszükbe jut, hogy egyikük női munkatársa korábban jó néhányszor játszott velük, és nagyon jól...

Elmondják azt is, hogy akkor igazán jó a játék, ha a partnerek hasonló szinten játszanak. Egy ok nélkül kontrázgató, mindenbe belenyuló játékos elronthatja a többiek hangulatát. Márpedig a hangulat fontos. A játék elengedhetetlen része a poénkodás, a beszólás, az egymás cukkolása. Magát a játékot azonban illik komolyan venni. Egyszer régen hallottam valakitől, hogy a játék a világ legkomolyabb dolga. Azt hiszem, az igazi ultipartiknál ez ténylegesen így van. És nagyon fontos a pontos elszámolás. A parti végén az azonnali fizetés. Nem nagy összegkről van szó, hiszen a nagyon ritka piros-húszszáz-ulti-terített durchmars is csak 48 forint az egyforintos alapnál. A leggyakoribb játékoknál viszont tíz forint alatti összegek cserélnek csupán gazdát.

Szóval a rablóulti nem azért kapta a nevét, mert megfoszt valakit a vagyonától. Az elnevezés csupán arra vonatkozik, hogy többször is fel lehet venni a talont, s mindaddig nagyobb játékot bemondani, amíg van arra jelentkező.

Ma az ulti talán a legnépszerűbb játék, amit a magyar kártyával űznek. Itt nálunk, mert máshol szinte ismeretlen. Nálunk társaságszervező szerepe van, emlékezetes kártyacsaták szintere.

Ma már nincs nemzeti tudatot ápoló küldetése a magyar kártyának, mint talán a 19. században. Bár, betiltva soha nem volt, azért kötődik hozzá egy kis monarchia-ellenesség. Azt mondom, ez nem is baj. Mintahogy az sem fontos, hogy a nem koccintuk sörrel történet mennyire igaz.

Ultizzunk, ne koccintsunk a sörrel, töltsük az időt barátok között, kellemes szórakozással, elmét ápoló kikapcsolódással!