Ötven év egymás mellett

Házasságkötésük ötvenedik évfordulóján két házaspárt köszöntöttek a nagyvenyimi községházán múlt szombaton: Vinis György és felesége, Magdika néni, valamint Horváth István és neje, Marika néni erősítette meg újra a fél évszázaddal ezelőtt tett fogadalmat. A két párt Szabóné Lőrincz Ilona képviselő, valamint a hivatal anyakönyvezetőjeként Szabó Mihályné köszöntötte e napon.

A családias légkörben zajlott ceremónián elhangzott: az életben, ha nem is gyakran, de vannak események, amikor elfeledve a gondokat, a keserű emlékeket, a kudarcokat, átadhatjuk magunkat a pillanat varázsának. E gondolatok jegyében mondta ki újra a két házaspárt az igen szót, öt évtized után újra.

Egykor, fiatalon is itt, Nagyvenyimen hangzott el az a rövid, ámde fontos szó, az igen , ami mindegyikük esetében több mint ötven évre szólt. Akkor még várakozással tekintettek előre a Nagyvenyimen közös életüket kezdő ifjú házasok, ma már azonban emlékből van több nekik.

Vinis Györgyné, Magdika néni bölcskei születésű, Venyimre a férje révén került. Két lányuk születetett, négy unokájuk, s már négy dédunokájuk is van. Gyuri bácsi sokáig az építőiparban dolgozott, majd a téeszben helyezkedett el, onnan ment nyugdíjba. Kőművesként részt vett a helyi iskola, óvoda építésében, ő úgy emlékszik, hogy 1961 előtt a faluban egy gondozónő segítségével oldották meg a felvigyázást. Magdi néni a városi patyolatból ment nyugdíjba. Manapság sokat kertészkednek, mint mondják: mindig van dolguk.

Horváth István és felesége egy utcában nőtt fel Nagyvenyimen, gyerekkoruktól ismerték egymást, fiatalon aztán egybekeltek. Soha nem is mentek el a faluból. Három unokájuk van, közülük az egyik nemrégiben ment férjhez. Pista bácsinak villanyszerelő a szakmája, dolgozott a lakáskarbantartóknál, javított hűtőket, kisgépeket is. Felesége a cipőgyári munka mellett nevelte két gyereküket. S a mindennapok? Pista bácsi szerint tudomásul kell venni, megrokkant az egészség, ők már közelebb vannak az út végéhez. Talán nem túl boldog végszó ez - egy fél évszázadnak viszont nem csak öröme, terhe is bőven van...

A családias légkörben zajlott ceremónián elhangzott: az életben, ha nem is gyakran, de vannak események, amikor elfeledve a gondokat, a keserű emlékeket, a kudarcokat, átadhatjuk magunkat a pillanat varázsának. E gondolatok jegyében mondta ki újra a két házaspárt az igen szót, öt évtized után újra.

Egykor, fiatalon is itt, Nagyvenyimen hangzott el az a rövid, ámde fontos szó, az igen , ami mindegyikük esetében több mint ötven évre szólt. Akkor még várakozással tekintettek előre a Nagyvenyimen közös életüket kezdő ifjú házasok, ma már azonban emlékből van több nekik.

Vinis Györgyné, Magdika néni bölcskei születésű, Venyimre a férje révén került. Két lányuk születetett, négy unokájuk, s már négy dédunokájuk is van. Gyuri bácsi sokáig az építőiparban dolgozott, majd a téeszben helyezkedett el, onnan ment nyugdíjba. Kőművesként részt vett a helyi iskola, óvoda építésében, ő úgy emlékszik, hogy 1961 előtt a faluban egy gondozónő segítségével oldották meg a felvigyázást. Magdi néni a városi patyolatból ment nyugdíjba. Manapság sokat kertészkednek, mint mondják: mindig van dolguk.

Horváth István és felesége egy utcában nőtt fel Nagyvenyimen, gyerekkoruktól ismerték egymást, fiatalon aztán egybekeltek. Soha nem is mentek el a faluból. Három unokájuk van, közülük az egyik nemrégiben ment férjhez. Pista bácsinak villanyszerelő a szakmája, dolgozott a lakáskarbantartóknál, javított hűtőket, kisgépeket is. Felesége a cipőgyári munka mellett nevelte két gyereküket. S a mindennapok? Pista bácsi szerint tudomásul kell venni, megrokkant az egészség, ők már közelebb vannak az út végéhez. Talán nem túl boldog végszó ez - egy fél évszázadnak viszont nem csak öröme, terhe is bőven van...

A családias légkörben zajlott ceremónián elhangzott: az életben, ha nem is gyakran, de vannak események, amikor elfeledve a gondokat, a keserű emlékeket, a kudarcokat, átadhatjuk magunkat a pillanat varázsának. E gondolatok jegyében mondta ki újra a két házaspárt az igen szót, öt évtized után újra.

Egykor, fiatalon is itt, Nagyvenyimen hangzott el az a rövid, ámde fontos szó, az igen , ami mindegyikük esetében több mint ötven évre szólt. Akkor még várakozással tekintettek előre a Nagyvenyimen közös életüket kezdő ifjú házasok, ma már azonban emlékből van több nekik.

Vinis Györgyné, Magdika néni bölcskei születésű, Venyimre a férje révén került. Két lányuk születetett, négy unokájuk, s már négy dédunokájuk is van. Gyuri bácsi sokáig az építőiparban dolgozott, majd a téeszben helyezkedett el, onnan ment nyugdíjba. Kőművesként részt vett a helyi iskola, óvoda építésében, ő úgy emlékszik, hogy 1961 előtt a faluban egy gondozónő segítségével oldották meg a felvigyázást. Magdi néni a városi patyolatból ment nyugdíjba. Manapság sokat kertészkednek, mint mondják: mindig van dolguk.

Horváth István és felesége egy utcában nőtt fel Nagyvenyimen, gyerekkoruktól ismerték egymást, fiatalon aztán egybekeltek. Soha nem is mentek el a faluból. Három unokájuk van, közülük az egyik nemrégiben ment férjhez. Pista bácsinak villanyszerelő a szakmája, dolgozott a lakáskarbantartóknál, javított hűtőket, kisgépeket is. Felesége a cipőgyári munka mellett nevelte két gyereküket. S a mindennapok? Pista bácsi szerint tudomásul kell venni, megrokkant az egészség, ők már közelebb vannak az út végéhez. Talán nem túl boldog végszó ez - egy fél évszázadnak viszont nem csak öröme, terhe is bőven van...

Egykor, fiatalon is itt, Nagyvenyimen hangzott el az a rövid, ámde fontos szó, az igen , ami mindegyikük esetében több mint ötven évre szólt. Akkor még várakozással tekintettek előre a Nagyvenyimen közös életüket kezdő ifjú házasok, ma már azonban emlékből van több nekik.

Vinis Györgyné, Magdika néni bölcskei születésű, Venyimre a férje révén került. Két lányuk születetett, négy unokájuk, s már négy dédunokájuk is van. Gyuri bácsi sokáig az építőiparban dolgozott, majd a téeszben helyezkedett el, onnan ment nyugdíjba. Kőművesként részt vett a helyi iskola, óvoda építésében, ő úgy emlékszik, hogy 1961 előtt a faluban egy gondozónő segítségével oldották meg a felvigyázást. Magdi néni a városi patyolatból ment nyugdíjba. Manapság sokat kertészkednek, mint mondják: mindig van dolguk.

Horváth István és felesége egy utcában nőtt fel Nagyvenyimen, gyerekkoruktól ismerték egymást, fiatalon aztán egybekeltek. Soha nem is mentek el a faluból. Három unokájuk van, közülük az egyik nemrégiben ment férjhez. Pista bácsinak villanyszerelő a szakmája, dolgozott a lakáskarbantartóknál, javított hűtőket, kisgépeket is. Felesége a cipőgyári munka mellett nevelte két gyereküket. S a mindennapok? Pista bácsi szerint tudomásul kell venni, megrokkant az egészség, ők már közelebb vannak az út végéhez. Talán nem túl boldog végszó ez - egy fél évszázadnak viszont nem csak öröme, terhe is bőven van...

Egykor, fiatalon is itt, Nagyvenyimen hangzott el az a rövid, ámde fontos szó, az igen , ami mindegyikük esetében több mint ötven évre szólt. Akkor még várakozással tekintettek előre a Nagyvenyimen közös életüket kezdő ifjú házasok, ma már azonban emlékből van több nekik.

Vinis Györgyné, Magdika néni bölcskei születésű, Venyimre a férje révén került. Két lányuk születetett, négy unokájuk, s már négy dédunokájuk is van. Gyuri bácsi sokáig az építőiparban dolgozott, majd a téeszben helyezkedett el, onnan ment nyugdíjba. Kőművesként részt vett a helyi iskola, óvoda építésében, ő úgy emlékszik, hogy 1961 előtt a faluban egy gondozónő segítségével oldották meg a felvigyázást. Magdi néni a városi patyolatból ment nyugdíjba. Manapság sokat kertészkednek, mint mondják: mindig van dolguk.

Horváth István és felesége egy utcában nőtt fel Nagyvenyimen, gyerekkoruktól ismerték egymást, fiatalon aztán egybekeltek. Soha nem is mentek el a faluból. Három unokájuk van, közülük az egyik nemrégiben ment férjhez. Pista bácsinak villanyszerelő a szakmája, dolgozott a lakáskarbantartóknál, javított hűtőket, kisgépeket is. Felesége a cipőgyári munka mellett nevelte két gyereküket. S a mindennapok? Pista bácsi szerint tudomásul kell venni, megrokkant az egészség, ők már közelebb vannak az út végéhez. Talán nem túl boldog végszó ez - egy fél évszázadnak viszont nem csak öröme, terhe is bőven van...

Vinis Györgyné, Magdika néni bölcskei születésű, Venyimre a férje révén került. Két lányuk születetett, négy unokájuk, s már négy dédunokájuk is van. Gyuri bácsi sokáig az építőiparban dolgozott, majd a téeszben helyezkedett el, onnan ment nyugdíjba. Kőművesként részt vett a helyi iskola, óvoda építésében, ő úgy emlékszik, hogy 1961 előtt a faluban egy gondozónő segítségével oldották meg a felvigyázást. Magdi néni a városi patyolatból ment nyugdíjba. Manapság sokat kertészkednek, mint mondják: mindig van dolguk.

Horváth István és felesége egy utcában nőtt fel Nagyvenyimen, gyerekkoruktól ismerték egymást, fiatalon aztán egybekeltek. Soha nem is mentek el a faluból. Három unokájuk van, közülük az egyik nemrégiben ment férjhez. Pista bácsinak villanyszerelő a szakmája, dolgozott a lakáskarbantartóknál, javított hűtőket, kisgépeket is. Felesége a cipőgyári munka mellett nevelte két gyereküket. S a mindennapok? Pista bácsi szerint tudomásul kell venni, megrokkant az egészség, ők már közelebb vannak az út végéhez. Talán nem túl boldog végszó ez - egy fél évszázadnak viszont nem csak öröme, terhe is bőven van...

Vinis Györgyné, Magdika néni bölcskei születésű, Venyimre a férje révén került. Két lányuk születetett, négy unokájuk, s már négy dédunokájuk is van. Gyuri bácsi sokáig az építőiparban dolgozott, majd a téeszben helyezkedett el, onnan ment nyugdíjba. Kőművesként részt vett a helyi iskola, óvoda építésében, ő úgy emlékszik, hogy 1961 előtt a faluban egy gondozónő segítségével oldották meg a felvigyázást. Magdi néni a városi patyolatból ment nyugdíjba. Manapság sokat kertészkednek, mint mondják: mindig van dolguk.

Horváth István és felesége egy utcában nőtt fel Nagyvenyimen, gyerekkoruktól ismerték egymást, fiatalon aztán egybekeltek. Soha nem is mentek el a faluból. Három unokájuk van, közülük az egyik nemrégiben ment férjhez. Pista bácsinak villanyszerelő a szakmája, dolgozott a lakáskarbantartóknál, javított hűtőket, kisgépeket is. Felesége a cipőgyári munka mellett nevelte két gyereküket. S a mindennapok? Pista bácsi szerint tudomásul kell venni, megrokkant az egészség, ők már közelebb vannak az út végéhez. Talán nem túl boldog végszó ez - egy fél évszázadnak viszont nem csak öröme, terhe is bőven van...

Horváth István és felesége egy utcában nőtt fel Nagyvenyimen, gyerekkoruktól ismerték egymást, fiatalon aztán egybekeltek. Soha nem is mentek el a faluból. Három unokájuk van, közülük az egyik nemrégiben ment férjhez. Pista bácsinak villanyszerelő a szakmája, dolgozott a lakáskarbantartóknál, javított hűtőket, kisgépeket is. Felesége a cipőgyári munka mellett nevelte két gyereküket. S a mindennapok? Pista bácsi szerint tudomásul kell venni, megrokkant az egészség, ők már közelebb vannak az út végéhez. Talán nem túl boldog végszó ez - egy fél évszázadnak viszont nem csak öröme, terhe is bőven van...

Horváth István és felesége egy utcában nőtt fel Nagyvenyimen, gyerekkoruktól ismerték egymást, fiatalon aztán egybekeltek. Soha nem is mentek el a faluból. Három unokájuk van, közülük az egyik nemrégiben ment férjhez. Pista bácsinak villanyszerelő a szakmája, dolgozott a lakáskarbantartóknál, javított hűtőket, kisgépeket is. Felesége a cipőgyári munka mellett nevelte két gyereküket. S a mindennapok? Pista bácsi szerint tudomásul kell venni, megrokkant az egészség, ők már közelebb vannak az út végéhez. Talán nem túl boldog végszó ez - egy fél évszázadnak viszont nem csak öröme, terhe is bőven van...