Magyar abszurd: mentés a hídon...

Még ma is meg-megálltak az autósok a Pentele hídon, bár szabálytalanul és ok nélkül lehúzódva a leálló sávba: a látvány túl szép, a tény (egy híd az ország közepén) túl jó volt ahhoz, hogy csak úgy továbbhajtsanak...

A forgalmat egyébként nem akadályozták túlságosan: azt nem lehet állítani, hogy a kétszer-kétsávos plusz egy-egy leállósávos, külön gyalogjáróval és kerékpárúttal rendelkező átkelő máris elviselhetetlenül zsúfolt lenne. Mindazonáltal sosem üres.

Sajnos, már mentőautóknak is meg kellett járniuk az ország leghosszabb és legszebb autópálya-hídjának úttestét. Mint arról azon frissiben beszámoltunk, vasárnap délelőtt, a gyalogos hídavatás alkalmával Dunavecse és Kisapostag csapatai között rendezett kötélhúzó versenyen a kötél rácsavarodott az egyik kisapostagi sportember lábára, és jobb lábszárát törte.

Ebből az alkalomból, lévén, hogy a baleset szinte pontosan a megyehatárt jelző táblák vonalában történt, egy kis magyar abszurd nézőivé válhattak a jelenlévők.

Miközben a szerencsétlenül járt versenyző az aszfalton tartózkodott, félig ülő, félig fekvő testhelyzetben, a vecsei hídfőtől három percen belül megérkezett, Bács-Kiskun megyei illetőségű mentőautó személyzete, röpke pillantással szemrevételezve a sérültet, először is megvitatta, hogy melyik kórházba vigyék? Kecskemétre-e, avagy Dunaújvárosba? (Ebből a szempontból szerencse, hogy több kórház nincs a környéken. Hacsak a kalocsait ide nem számítjuk...)

Végül oda jutottak, hogy jobb lesz a betegnek, ha a dunaújvárosi kórházba kerül. Akkor viszont újvárosi mentőautó kellene a helyszínre, így a személyzet: ne kelljen nekik átlépni a megyehatárt! S azonmód, onnan, a sérült mellől mobiltelefonált a mentőautó személyzete mentőautóért, majd, mintha mi sem történt volna, hozzáláttak a delikvens ellátáshoz. Infúziót kötöttek a karjába, majd ráfektették a kivehető hordágyra - ám ebben a pillanatban megérkezett a dunaújvárosi mentőautó.

Ebből ismét rövid eszmecsere kerekedett: hordágyat cserélünk? No, nem, hiszen hogyan kerül vissza hozzánk? Így tehát a hordágyon lévő lepedőnél fogva emelték át a mérsékelten örvendő sérültet a kecskeméti ágyról a dunaújvárosi ágyra - amelyen most tehát, hacsak el nem veszítettem a fonalat valahol menetközben, egy létszámfölötti kecskeméti lepedő található, míg odaát értelemszerűen egy darab hiány mutatkozik ugyanezen ágyneműből...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

A forgalmat egyébként nem akadályozták túlságosan: azt nem lehet állítani, hogy a kétszer-kétsávos plusz egy-egy leállósávos, külön gyalogjáróval és kerékpárúttal rendelkező átkelő máris elviselhetetlenül zsúfolt lenne. Mindazonáltal sosem üres.

Sajnos, már mentőautóknak is meg kellett járniuk az ország leghosszabb és legszebb autópálya-hídjának úttestét. Mint arról azon frissiben beszámoltunk, vasárnap délelőtt, a gyalogos hídavatás alkalmával Dunavecse és Kisapostag csapatai között rendezett kötélhúzó versenyen a kötél rácsavarodott az egyik kisapostagi sportember lábára, és jobb lábszárát törte.

Ebből az alkalomból, lévén, hogy a baleset szinte pontosan a megyehatárt jelző táblák vonalában történt, egy kis magyar abszurd nézőivé válhattak a jelenlévők.

Miközben a szerencsétlenül járt versenyző az aszfalton tartózkodott, félig ülő, félig fekvő testhelyzetben, a vecsei hídfőtől három percen belül megérkezett, Bács-Kiskun megyei illetőségű mentőautó személyzete, röpke pillantással szemrevételezve a sérültet, először is megvitatta, hogy melyik kórházba vigyék? Kecskemétre-e, avagy Dunaújvárosba? (Ebből a szempontból szerencse, hogy több kórház nincs a környéken. Hacsak a kalocsait ide nem számítjuk...)

Végül oda jutottak, hogy jobb lesz a betegnek, ha a dunaújvárosi kórházba kerül. Akkor viszont újvárosi mentőautó kellene a helyszínre, így a személyzet: ne kelljen nekik átlépni a megyehatárt! S azonmód, onnan, a sérült mellől mobiltelefonált a mentőautó személyzete mentőautóért, majd, mintha mi sem történt volna, hozzáláttak a delikvens ellátáshoz. Infúziót kötöttek a karjába, majd ráfektették a kivehető hordágyra - ám ebben a pillanatban megérkezett a dunaújvárosi mentőautó.

Ebből ismét rövid eszmecsere kerekedett: hordágyat cserélünk? No, nem, hiszen hogyan kerül vissza hozzánk? Így tehát a hordágyon lévő lepedőnél fogva emelték át a mérsékelten örvendő sérültet a kecskeméti ágyról a dunaújvárosi ágyra - amelyen most tehát, hacsak el nem veszítettem a fonalat valahol menetközben, egy létszámfölötti kecskeméti lepedő található, míg odaát értelemszerűen egy darab hiány mutatkozik ugyanezen ágyneműből...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

A forgalmat egyébként nem akadályozták túlságosan: azt nem lehet állítani, hogy a kétszer-kétsávos plusz egy-egy leállósávos, külön gyalogjáróval és kerékpárúttal rendelkező átkelő máris elviselhetetlenül zsúfolt lenne. Mindazonáltal sosem üres.

Sajnos, már mentőautóknak is meg kellett járniuk az ország leghosszabb és legszebb autópálya-hídjának úttestét. Mint arról azon frissiben beszámoltunk, vasárnap délelőtt, a gyalogos hídavatás alkalmával Dunavecse és Kisapostag csapatai között rendezett kötélhúzó versenyen a kötél rácsavarodott az egyik kisapostagi sportember lábára, és jobb lábszárát törte.

Ebből az alkalomból, lévén, hogy a baleset szinte pontosan a megyehatárt jelző táblák vonalában történt, egy kis magyar abszurd nézőivé válhattak a jelenlévők.

Miközben a szerencsétlenül járt versenyző az aszfalton tartózkodott, félig ülő, félig fekvő testhelyzetben, a vecsei hídfőtől három percen belül megérkezett, Bács-Kiskun megyei illetőségű mentőautó személyzete, röpke pillantással szemrevételezve a sérültet, először is megvitatta, hogy melyik kórházba vigyék? Kecskemétre-e, avagy Dunaújvárosba? (Ebből a szempontból szerencse, hogy több kórház nincs a környéken. Hacsak a kalocsait ide nem számítjuk...)

Végül oda jutottak, hogy jobb lesz a betegnek, ha a dunaújvárosi kórházba kerül. Akkor viszont újvárosi mentőautó kellene a helyszínre, így a személyzet: ne kelljen nekik átlépni a megyehatárt! S azonmód, onnan, a sérült mellől mobiltelefonált a mentőautó személyzete mentőautóért, majd, mintha mi sem történt volna, hozzáláttak a delikvens ellátáshoz. Infúziót kötöttek a karjába, majd ráfektették a kivehető hordágyra - ám ebben a pillanatban megérkezett a dunaújvárosi mentőautó.

Ebből ismét rövid eszmecsere kerekedett: hordágyat cserélünk? No, nem, hiszen hogyan kerül vissza hozzánk? Így tehát a hordágyon lévő lepedőnél fogva emelték át a mérsékelten örvendő sérültet a kecskeméti ágyról a dunaújvárosi ágyra - amelyen most tehát, hacsak el nem veszítettem a fonalat valahol menetközben, egy létszámfölötti kecskeméti lepedő található, míg odaát értelemszerűen egy darab hiány mutatkozik ugyanezen ágyneműből...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Sajnos, már mentőautóknak is meg kellett járniuk az ország leghosszabb és legszebb autópálya-hídjának úttestét. Mint arról azon frissiben beszámoltunk, vasárnap délelőtt, a gyalogos hídavatás alkalmával Dunavecse és Kisapostag csapatai között rendezett kötélhúzó versenyen a kötél rácsavarodott az egyik kisapostagi sportember lábára, és jobb lábszárát törte.

Ebből az alkalomból, lévén, hogy a baleset szinte pontosan a megyehatárt jelző táblák vonalában történt, egy kis magyar abszurd nézőivé válhattak a jelenlévők.

Miközben a szerencsétlenül járt versenyző az aszfalton tartózkodott, félig ülő, félig fekvő testhelyzetben, a vecsei hídfőtől három percen belül megérkezett, Bács-Kiskun megyei illetőségű mentőautó személyzete, röpke pillantással szemrevételezve a sérültet, először is megvitatta, hogy melyik kórházba vigyék? Kecskemétre-e, avagy Dunaújvárosba? (Ebből a szempontból szerencse, hogy több kórház nincs a környéken. Hacsak a kalocsait ide nem számítjuk...)

Végül oda jutottak, hogy jobb lesz a betegnek, ha a dunaújvárosi kórházba kerül. Akkor viszont újvárosi mentőautó kellene a helyszínre, így a személyzet: ne kelljen nekik átlépni a megyehatárt! S azonmód, onnan, a sérült mellől mobiltelefonált a mentőautó személyzete mentőautóért, majd, mintha mi sem történt volna, hozzáláttak a delikvens ellátáshoz. Infúziót kötöttek a karjába, majd ráfektették a kivehető hordágyra - ám ebben a pillanatban megérkezett a dunaújvárosi mentőautó.

Ebből ismét rövid eszmecsere kerekedett: hordágyat cserélünk? No, nem, hiszen hogyan kerül vissza hozzánk? Így tehát a hordágyon lévő lepedőnél fogva emelték át a mérsékelten örvendő sérültet a kecskeméti ágyról a dunaújvárosi ágyra - amelyen most tehát, hacsak el nem veszítettem a fonalat valahol menetközben, egy létszámfölötti kecskeméti lepedő található, míg odaát értelemszerűen egy darab hiány mutatkozik ugyanezen ágyneműből...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Sajnos, már mentőautóknak is meg kellett járniuk az ország leghosszabb és legszebb autópálya-hídjának úttestét. Mint arról azon frissiben beszámoltunk, vasárnap délelőtt, a gyalogos hídavatás alkalmával Dunavecse és Kisapostag csapatai között rendezett kötélhúzó versenyen a kötél rácsavarodott az egyik kisapostagi sportember lábára, és jobb lábszárát törte.

Ebből az alkalomból, lévén, hogy a baleset szinte pontosan a megyehatárt jelző táblák vonalában történt, egy kis magyar abszurd nézőivé válhattak a jelenlévők.

Miközben a szerencsétlenül járt versenyző az aszfalton tartózkodott, félig ülő, félig fekvő testhelyzetben, a vecsei hídfőtől három percen belül megérkezett, Bács-Kiskun megyei illetőségű mentőautó személyzete, röpke pillantással szemrevételezve a sérültet, először is megvitatta, hogy melyik kórházba vigyék? Kecskemétre-e, avagy Dunaújvárosba? (Ebből a szempontból szerencse, hogy több kórház nincs a környéken. Hacsak a kalocsait ide nem számítjuk...)

Végül oda jutottak, hogy jobb lesz a betegnek, ha a dunaújvárosi kórházba kerül. Akkor viszont újvárosi mentőautó kellene a helyszínre, így a személyzet: ne kelljen nekik átlépni a megyehatárt! S azonmód, onnan, a sérült mellől mobiltelefonált a mentőautó személyzete mentőautóért, majd, mintha mi sem történt volna, hozzáláttak a delikvens ellátáshoz. Infúziót kötöttek a karjába, majd ráfektették a kivehető hordágyra - ám ebben a pillanatban megérkezett a dunaújvárosi mentőautó.

Ebből ismét rövid eszmecsere kerekedett: hordágyat cserélünk? No, nem, hiszen hogyan kerül vissza hozzánk? Így tehát a hordágyon lévő lepedőnél fogva emelték át a mérsékelten örvendő sérültet a kecskeméti ágyról a dunaújvárosi ágyra - amelyen most tehát, hacsak el nem veszítettem a fonalat valahol menetközben, egy létszámfölötti kecskeméti lepedő található, míg odaát értelemszerűen egy darab hiány mutatkozik ugyanezen ágyneműből...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Ebből az alkalomból, lévén, hogy a baleset szinte pontosan a megyehatárt jelző táblák vonalában történt, egy kis magyar abszurd nézőivé válhattak a jelenlévők.

Miközben a szerencsétlenül járt versenyző az aszfalton tartózkodott, félig ülő, félig fekvő testhelyzetben, a vecsei hídfőtől három percen belül megérkezett, Bács-Kiskun megyei illetőségű mentőautó személyzete, röpke pillantással szemrevételezve a sérültet, először is megvitatta, hogy melyik kórházba vigyék? Kecskemétre-e, avagy Dunaújvárosba? (Ebből a szempontból szerencse, hogy több kórház nincs a környéken. Hacsak a kalocsait ide nem számítjuk...)

Végül oda jutottak, hogy jobb lesz a betegnek, ha a dunaújvárosi kórházba kerül. Akkor viszont újvárosi mentőautó kellene a helyszínre, így a személyzet: ne kelljen nekik átlépni a megyehatárt! S azonmód, onnan, a sérült mellől mobiltelefonált a mentőautó személyzete mentőautóért, majd, mintha mi sem történt volna, hozzáláttak a delikvens ellátáshoz. Infúziót kötöttek a karjába, majd ráfektették a kivehető hordágyra - ám ebben a pillanatban megérkezett a dunaújvárosi mentőautó.

Ebből ismét rövid eszmecsere kerekedett: hordágyat cserélünk? No, nem, hiszen hogyan kerül vissza hozzánk? Így tehát a hordágyon lévő lepedőnél fogva emelték át a mérsékelten örvendő sérültet a kecskeméti ágyról a dunaújvárosi ágyra - amelyen most tehát, hacsak el nem veszítettem a fonalat valahol menetközben, egy létszámfölötti kecskeméti lepedő található, míg odaát értelemszerűen egy darab hiány mutatkozik ugyanezen ágyneműből...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Ebből az alkalomból, lévén, hogy a baleset szinte pontosan a megyehatárt jelző táblák vonalában történt, egy kis magyar abszurd nézőivé válhattak a jelenlévők.

Miközben a szerencsétlenül járt versenyző az aszfalton tartózkodott, félig ülő, félig fekvő testhelyzetben, a vecsei hídfőtől három percen belül megérkezett, Bács-Kiskun megyei illetőségű mentőautó személyzete, röpke pillantással szemrevételezve a sérültet, először is megvitatta, hogy melyik kórházba vigyék? Kecskemétre-e, avagy Dunaújvárosba? (Ebből a szempontból szerencse, hogy több kórház nincs a környéken. Hacsak a kalocsait ide nem számítjuk...)

Végül oda jutottak, hogy jobb lesz a betegnek, ha a dunaújvárosi kórházba kerül. Akkor viszont újvárosi mentőautó kellene a helyszínre, így a személyzet: ne kelljen nekik átlépni a megyehatárt! S azonmód, onnan, a sérült mellől mobiltelefonált a mentőautó személyzete mentőautóért, majd, mintha mi sem történt volna, hozzáláttak a delikvens ellátáshoz. Infúziót kötöttek a karjába, majd ráfektették a kivehető hordágyra - ám ebben a pillanatban megérkezett a dunaújvárosi mentőautó.

Ebből ismét rövid eszmecsere kerekedett: hordágyat cserélünk? No, nem, hiszen hogyan kerül vissza hozzánk? Így tehát a hordágyon lévő lepedőnél fogva emelték át a mérsékelten örvendő sérültet a kecskeméti ágyról a dunaújvárosi ágyra - amelyen most tehát, hacsak el nem veszítettem a fonalat valahol menetközben, egy létszámfölötti kecskeméti lepedő található, míg odaát értelemszerűen egy darab hiány mutatkozik ugyanezen ágyneműből...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Miközben a szerencsétlenül járt versenyző az aszfalton tartózkodott, félig ülő, félig fekvő testhelyzetben, a vecsei hídfőtől három percen belül megérkezett, Bács-Kiskun megyei illetőségű mentőautó személyzete, röpke pillantással szemrevételezve a sérültet, először is megvitatta, hogy melyik kórházba vigyék? Kecskemétre-e, avagy Dunaújvárosba? (Ebből a szempontból szerencse, hogy több kórház nincs a környéken. Hacsak a kalocsait ide nem számítjuk...)

Végül oda jutottak, hogy jobb lesz a betegnek, ha a dunaújvárosi kórházba kerül. Akkor viszont újvárosi mentőautó kellene a helyszínre, így a személyzet: ne kelljen nekik átlépni a megyehatárt! S azonmód, onnan, a sérült mellől mobiltelefonált a mentőautó személyzete mentőautóért, majd, mintha mi sem történt volna, hozzáláttak a delikvens ellátáshoz. Infúziót kötöttek a karjába, majd ráfektették a kivehető hordágyra - ám ebben a pillanatban megérkezett a dunaújvárosi mentőautó.

Ebből ismét rövid eszmecsere kerekedett: hordágyat cserélünk? No, nem, hiszen hogyan kerül vissza hozzánk? Így tehát a hordágyon lévő lepedőnél fogva emelték át a mérsékelten örvendő sérültet a kecskeméti ágyról a dunaújvárosi ágyra - amelyen most tehát, hacsak el nem veszítettem a fonalat valahol menetközben, egy létszámfölötti kecskeméti lepedő található, míg odaát értelemszerűen egy darab hiány mutatkozik ugyanezen ágyneműből...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Miközben a szerencsétlenül járt versenyző az aszfalton tartózkodott, félig ülő, félig fekvő testhelyzetben, a vecsei hídfőtől három percen belül megérkezett, Bács-Kiskun megyei illetőségű mentőautó személyzete, röpke pillantással szemrevételezve a sérültet, először is megvitatta, hogy melyik kórházba vigyék? Kecskemétre-e, avagy Dunaújvárosba? (Ebből a szempontból szerencse, hogy több kórház nincs a környéken. Hacsak a kalocsait ide nem számítjuk...)

Végül oda jutottak, hogy jobb lesz a betegnek, ha a dunaújvárosi kórházba kerül. Akkor viszont újvárosi mentőautó kellene a helyszínre, így a személyzet: ne kelljen nekik átlépni a megyehatárt! S azonmód, onnan, a sérült mellől mobiltelefonált a mentőautó személyzete mentőautóért, majd, mintha mi sem történt volna, hozzáláttak a delikvens ellátáshoz. Infúziót kötöttek a karjába, majd ráfektették a kivehető hordágyra - ám ebben a pillanatban megérkezett a dunaújvárosi mentőautó.

Ebből ismét rövid eszmecsere kerekedett: hordágyat cserélünk? No, nem, hiszen hogyan kerül vissza hozzánk? Így tehát a hordágyon lévő lepedőnél fogva emelték át a mérsékelten örvendő sérültet a kecskeméti ágyról a dunaújvárosi ágyra - amelyen most tehát, hacsak el nem veszítettem a fonalat valahol menetközben, egy létszámfölötti kecskeméti lepedő található, míg odaát értelemszerűen egy darab hiány mutatkozik ugyanezen ágyneműből...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Végül oda jutottak, hogy jobb lesz a betegnek, ha a dunaújvárosi kórházba kerül. Akkor viszont újvárosi mentőautó kellene a helyszínre, így a személyzet: ne kelljen nekik átlépni a megyehatárt! S azonmód, onnan, a sérült mellől mobiltelefonált a mentőautó személyzete mentőautóért, majd, mintha mi sem történt volna, hozzáláttak a delikvens ellátáshoz. Infúziót kötöttek a karjába, majd ráfektették a kivehető hordágyra - ám ebben a pillanatban megérkezett a dunaújvárosi mentőautó.

Ebből ismét rövid eszmecsere kerekedett: hordágyat cserélünk? No, nem, hiszen hogyan kerül vissza hozzánk? Így tehát a hordágyon lévő lepedőnél fogva emelték át a mérsékelten örvendő sérültet a kecskeméti ágyról a dunaújvárosi ágyra - amelyen most tehát, hacsak el nem veszítettem a fonalat valahol menetközben, egy létszámfölötti kecskeméti lepedő található, míg odaát értelemszerűen egy darab hiány mutatkozik ugyanezen ágyneműből...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Végül oda jutottak, hogy jobb lesz a betegnek, ha a dunaújvárosi kórházba kerül. Akkor viszont újvárosi mentőautó kellene a helyszínre, így a személyzet: ne kelljen nekik átlépni a megyehatárt! S azonmód, onnan, a sérült mellől mobiltelefonált a mentőautó személyzete mentőautóért, majd, mintha mi sem történt volna, hozzáláttak a delikvens ellátáshoz. Infúziót kötöttek a karjába, majd ráfektették a kivehető hordágyra - ám ebben a pillanatban megérkezett a dunaújvárosi mentőautó.

Ebből ismét rövid eszmecsere kerekedett: hordágyat cserélünk? No, nem, hiszen hogyan kerül vissza hozzánk? Így tehát a hordágyon lévő lepedőnél fogva emelték át a mérsékelten örvendő sérültet a kecskeméti ágyról a dunaújvárosi ágyra - amelyen most tehát, hacsak el nem veszítettem a fonalat valahol menetközben, egy létszámfölötti kecskeméti lepedő található, míg odaát értelemszerűen egy darab hiány mutatkozik ugyanezen ágyneműből...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Ebből ismét rövid eszmecsere kerekedett: hordágyat cserélünk? No, nem, hiszen hogyan kerül vissza hozzánk? Így tehát a hordágyon lévő lepedőnél fogva emelték át a mérsékelten örvendő sérültet a kecskeméti ágyról a dunaújvárosi ágyra - amelyen most tehát, hacsak el nem veszítettem a fonalat valahol menetközben, egy létszámfölötti kecskeméti lepedő található, míg odaát értelemszerűen egy darab hiány mutatkozik ugyanezen ágyneműből...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Ebből ismét rövid eszmecsere kerekedett: hordágyat cserélünk? No, nem, hiszen hogyan kerül vissza hozzánk? Így tehát a hordágyon lévő lepedőnél fogva emelték át a mérsékelten örvendő sérültet a kecskeméti ágyról a dunaújvárosi ágyra - amelyen most tehát, hacsak el nem veszítettem a fonalat valahol menetközben, egy létszámfölötti kecskeméti lepedő található, míg odaát értelemszerűen egy darab hiány mutatkozik ugyanezen ágyneműből...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Dr. Máthé Ágnes, a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak azt mondta: a rendező elv ilyen esetekben az, hogy milyen sérülése van a betegnek, annak ellátásához melyik a legközelebbi, megfelelő kórház - s végül: a beteg személyes érdekei mit kívánnak?

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Vagyis a kötélhúzás lábtöröttje jó helyre: a legközelebbi kórházba került, ahol ugyanúgy fel vannak készülve az ellátására, mint Kecskeméten lennének - csakhogy itt a segítséghez, s a lakhelyéhez is közelebb volt, mondta a doktornő.

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...

Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője ehhez még annyit tett hozzá, hogy általában évente szabályozza a mentők kórházi utalásának rendjét a tisztiorvosi szolgálat - de mivel épp a közelmúltban szabta ezt újra a minisztérium, egy évig aligha nyúlnak ehhez hozzá újra...