Hírek

2007.07.11. 02:28

Életet akar lehelni...

Dunaújváros - Komondi Péter a helyi főiskola rádiójának és tévéjének új főszerkesztője. Érettségije után kezdett újságot írni, majd különböző kanyarok után lett rádiós: nagy tervei vannak.

Szabó Szabolcs

(Július elsejétől új főszerkesztője van a Dunaújvárosi Főiskola televíziójának, egyben az intézmény Rádió24 elnevezésű adójának. Komondi Péter 51 éves, Szombathelyen született, ott is él, ott kosárlabdázott a Haladásnál, ott szerzett pedagógia-rajz szakos tanári diplomát, majd pszichológus lett, 1990-től a Magyar Rádió szombathelyi körzeti stúdióját vezette. Két felnőtt fia van, felesége a vasúttársaságnál humánerőforrás-vezető. Dunaújvárosi szerződése egyelőre idén december 31-ig szól.)

- Már itt vagy, vagy még ott?

- Elsejétől keményen nyomom, kis megszakításokkal benn vagyok reggeltől estig. Reggel fél hétkor köszönök a hallgatóknak, jövő héttől már reggeli műsort is vezetek, este kilenckor húzom ki a lábam.

- Itt is laksz?

- Én igen, a család maradt Szombathelyen, akár a vállalkozásaim, így a rocklemez-boltom: őket hétvégén látom. Ez jó, mert mint a pap-tanárok a tanításnak, én a munkának szentelhetem az időmet.

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Már itt vagy, vagy még ott?

- Elsejétől keményen nyomom, kis megszakításokkal benn vagyok reggeltől estig. Reggel fél hétkor köszönök a hallgatóknak, jövő héttől már reggeli műsort is vezetek, este kilenckor húzom ki a lábam.

- Itt is laksz?

- Én igen, a család maradt Szombathelyen, akár a vállalkozásaim, így a rocklemez-boltom: őket hétvégén látom. Ez jó, mert mint a pap-tanárok a tanításnak, én a munkának szentelhetem az időmet.

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Már itt vagy, vagy még ott?

- Elsejétől keményen nyomom, kis megszakításokkal benn vagyok reggeltől estig. Reggel fél hétkor köszönök a hallgatóknak, jövő héttől már reggeli műsort is vezetek, este kilenckor húzom ki a lábam.

- Itt is laksz?

- Én igen, a család maradt Szombathelyen, akár a vállalkozásaim, így a rocklemez-boltom: őket hétvégén látom. Ez jó, mert mint a pap-tanárok a tanításnak, én a munkának szentelhetem az időmet.

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Már itt vagy, vagy még ott?

- Elsejétől keményen nyomom, kis megszakításokkal benn vagyok reggeltől estig. Reggel fél hétkor köszönök a hallgatóknak, jövő héttől már reggeli műsort is vezetek, este kilenckor húzom ki a lábam.

- Itt is laksz?

- Én igen, a család maradt Szombathelyen, akár a vállalkozásaim, így a rocklemez-boltom: őket hétvégén látom. Ez jó, mert mint a pap-tanárok a tanításnak, én a munkának szentelhetem az időmet.

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Már itt vagy, vagy még ott?

- Elsejétől keményen nyomom, kis megszakításokkal benn vagyok reggeltől estig. Reggel fél hétkor köszönök a hallgatóknak, jövő héttől már reggeli műsort is vezetek, este kilenckor húzom ki a lábam.

- Itt is laksz?

- Én igen, a család maradt Szombathelyen, akár a vállalkozásaim, így a rocklemez-boltom: őket hétvégén látom. Ez jó, mert mint a pap-tanárok a tanításnak, én a munkának szentelhetem az időmet.

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Elsejétől keményen nyomom, kis megszakításokkal benn vagyok reggeltől estig. Reggel fél hétkor köszönök a hallgatóknak, jövő héttől már reggeli műsort is vezetek, este kilenckor húzom ki a lábam.

- Itt is laksz?

- Én igen, a család maradt Szombathelyen, akár a vállalkozásaim, így a rocklemez-boltom: őket hétvégén látom. Ez jó, mert mint a pap-tanárok a tanításnak, én a munkának szentelhetem az időmet.

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Elsejétől keményen nyomom, kis megszakításokkal benn vagyok reggeltől estig. Reggel fél hétkor köszönök a hallgatóknak, jövő héttől már reggeli műsort is vezetek, este kilenckor húzom ki a lábam.

- Itt is laksz?

- Én igen, a család maradt Szombathelyen, akár a vállalkozásaim, így a rocklemez-boltom: őket hétvégén látom. Ez jó, mert mint a pap-tanárok a tanításnak, én a munkának szentelhetem az időmet.

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Itt is laksz?

- Én igen, a család maradt Szombathelyen, akár a vállalkozásaim, így a rocklemez-boltom: őket hétvégén látom. Ez jó, mert mint a pap-tanárok a tanításnak, én a munkának szentelhetem az időmet.

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Itt is laksz?

- Én igen, a család maradt Szombathelyen, akár a vállalkozásaim, így a rocklemez-boltom: őket hétvégén látom. Ez jó, mert mint a pap-tanárok a tanításnak, én a munkának szentelhetem az időmet.

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Itt is laksz?

- Én igen, a család maradt Szombathelyen, akár a vállalkozásaim, így a rocklemez-boltom: őket hétvégén látom. Ez jó, mert mint a pap-tanárok a tanításnak, én a munkának szentelhetem az időmet.

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Itt is laksz?

- Én igen, a család maradt Szombathelyen, akár a vállalkozásaim, így a rocklemez-boltom: őket hétvégén látom. Ez jó, mert mint a pap-tanárok a tanításnak, én a munkának szentelhetem az időmet.

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Én igen, a család maradt Szombathelyen, akár a vállalkozásaim, így a rocklemez-boltom: őket hétvégén látom. Ez jó, mert mint a pap-tanárok a tanításnak, én a munkának szentelhetem az időmet.

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Én igen, a család maradt Szombathelyen, akár a vállalkozásaim, így a rocklemez-boltom: őket hétvégén látom. Ez jó, mert mint a pap-tanárok a tanításnak, én a munkának szentelhetem az időmet.

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Milyen a rádió, és milyen lesz?

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből, úgyhogy beszéljünk inkább a jövőről! Mivel a 29 év feletti korosztályoknál Dunaújvárosban piacvezetők vagyunk, legfőbb feladatunk a fiatalok meghódítása: egy laza, fiatalos, csevegő, friss rádiót akarunk, konzervet alig, kilencven százalékban élő adást - persze, úgy, hogy az idősebb korosztályokat se veszítsük el, az ő szinte kielégíthetetlen híréhségüket is kiszolgáljuk. Végül is Közép-Magyarországon mi vagyunk a legnagyobb rádió, százhúsz kilométeres átmérőjű körben foghatják adásainkat. Tegeződő, informatív, és mindenekelőtt interaktív, betelefonálós műsorokat akarunk! Kialakult az új műsorstruktúra, a jövő héttől bevezetjük.

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Ideje: a Rádió 24, a főiskola javarészt diákok által készített rádiója volt a legzárkózottabb, afféle nyakkendős, öreges rádió a városban. De mi lesz a csillogó-villogó, hipermodern, alig egyéves tévéstúdióval?

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- A DSTV adásába készítünk majd műsorokat benne: ez a tévé nyerte el a városi közgyűlések közvetítésének jogát is. Kezdetben itt lesz önálló, napi műsorunk a városról, a saját logónkkal, fiataloknak! Amellett, hogy természetesen mind a rádió, mind a tévé elsősorban a főiskolások gyakorlati képzését szolgálja majd a jövőben is. Mivel jó lenne rentábilisnak lennünk, azaz elkerülni a ráfizetéseket, a szabad kapacitásokat kiajánljuk, akár reklámfilm-készítésre is. Ha lesz műsor, arra már lehet akár hirdetéseket is szervezni.

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Szerződésed egyelőre december 31-ig szól. Miért ez a feltűnően rövid idő?

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Úgy hallottam, a főiskola vezetői azért nem akartak velem próbaidős szerződést kötni, mert féltek, hogy a lejárta előtt megszökök... Komolyra fordítva a szót: decemberben mindkét fél eldöntheti, hogy akarja-e tovább?

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Hogy állsz: akarod majd?

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Biztosan, hiszen a feladatért jöttem ide.

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Idáig? Jó százötven kilométerről?!

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

- Kétszázhuszonöt. De igen: azért jöttem, hogy egy kis életet leheljek a rádióba és a tévébe...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!