A magyar forradalom leverése: a szovjet–jugoszláv paktum

Tito, a láncos kutya

Tito maga egy hiú, távolságtartó, de öntudatos és okos egyéniség volt, aki rögtön felismerte magát a különböző helyzetekben, és szinte azonnal válaszolni is tudott a kihívásokra. Később azonban zavarta az a tény, hogy a szocializmus minden kérdésében Sztálin szava volt a döntő, így már előre lehetett látni, hogy Jugoszlávia egy sajátságos kommunista utat fog választani. Moszkva mindent elkövetett, még egy Tito elleni merénylettől sem riadt vissza, hogy a jugoszlávok a szocialista tömbön belül maradjanak, de törekvéseik nem jártak sikerrel. Ekkor nevezik el a szovjet és a többi kelet-európai vezetők Titót az imperialisták láncos kutyájának. Rákosi Mátyás például a jugoszláv államfőt használta fel arra, hogy leszámolhasson pártbeli riválisaival, Rajk Lászlóval és Kádár Jánossal.

A nyugati világ, élén az Amerikai Egyesült Államokkal felismerte, hogy Jugoszlávia fontos láncszem Nyugat-Európa déli területeinek védelme szempontjából, ezért katonai, anyagi és technológiai segélyt adtak Titónak, így személye felértékelődött a nemzetközi világban is. Josip Broz Tito 1948-ban, miután szakított a hivatalos sztálini politikával, nagyon gyorsan megtisztította a jugoszláv állampártot az oroszbarát kommunistáktól.

A Sztálin halála utáni XX. szovjet pártkongresszus rámutatott a sztálini diktatúra hibáira és túlkapásaira.

A Nyikita Szergejevics Hruscsov vezette új szovjet politika, amely egyben elsodorta Rákosit a magyar kommunista vezetés éléről, igyekezett megbékülni Titóval és Jugoszláviával, ezért 1955 májusában Belgrádba utazott egy népes szovjet küldöttség élén. Tito ezzel teljes diadalt aratott.

Az 1956-os magyar forradalom

Budapesten 1956. október 6-án Rajk László újratemetésén egy csoport Jugoszláviát éltette, ami nagy feltűnést keltett, a karhatalom megpróbálta felderíteni a hangoskodókat, de az október 23-án kitört forradalom már teljesen új helyzetet teremtett, ugyanis kezdetét vette a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb és legjelentősebb fordulata. Az események szinte percről percre ismertek, műegyetem, egyetemi megmozdulás, Bem-szobor, rádió ostroma. Pillanatok alatt szinte a semmiből utcára vonul több tízezer ember, majd elkezdődnek a harcok, amelyek halálos áldozatokat és sebesüléseket okoznak. A szovjetek kezdetben nem tudják megfelelően kezelni a helyzetet, de hamar a katonai intervenció mellett döntenek. Előtte azonban diplomáciailag elő kellett készíteni a terepet.

A fellángoló magyar forradalom végett, 1956. november elsején a szovjet vezetők, Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára, valamint Georgij Makszimilianovics Malenkov és Vjacseszlav Mihajlovics Molotov Breszt-Litovszkban, Wladislaw Gomulka, Józef Cyrankievicz és Edward Ochab lengyel állam- és pártvezetőkkel találkoztak.

Brioni

A közelgő magyar intervencióról tájékoztatták a lengyeleket, akik külön véleményüket hangoztatták, de a döntést tudomásul vették. Molotov ezután visszautazott Moszkvába, Hruscsov és Malenkov viszont titokban Bukarestbe, majd ezt követően Szófiába repültek, ahol a román, csehszlovák és a bolgár vezetők már készségesen igent mondtak az invázióra. A magyar forradalom katonai leverése előtt a szovjetek számára nagyon fontos volt Tito véleménye is, mert biztosak akartak lenni, hogy Jugoszlávia nem avatkozik be a magyar eseményekbe és nem nyújtanak segítséget a forradalmároknak, így még aznap Hruscsov és Malenkov, a Brioni szigetekre utaztak egy kis kétmotoros Iljusin–14 gépen.

Az akkori Jugoszláviában, ma Horvátországhoz tartozó 14 szigetből álló Brijuni (olaszul Brioni) szigetcsoport az Adriai-tenger egyik gyöngyszeme, alig félórás hajóútra van az Isztriai-félszigettől. A két világháború között olasz fennhatóság alatt álltak, még a második világháborút követően Tito kisajátította és lezártatta, majd a saját illetve a kommunista elit számára építtetett luxusszállodákat. Tito legszívesebben a Vanga nevű kis szigeten tartózkodott, amely 800 méter hosszú és sehol sem szélesebb 200 méternél, de a nagy Brioni szigetet is használta. Évente 4, de egyes esetekben 6-7 hónapot is itt töltött a külvilágtól elzárva, élvezve a paradicsomi állapotokat és a kitűnő tengeri levegőt. Itt számos magas rangú politikai vezetőt és államfőt fogadott, ahol a figyelemtől távol, a festői környezetben, népek és országok sorsa dőlt el.

Nem egy politikai fejvesztés színtere is volt Brioni, mint Alexandar Ranković nagyhatalmú jugoszláv belügyminiszteré, és amint sokkal később kiderült, itt tanácsolták Nasszernak Izrael megtámadását, itt folytak a titkos tárgyalások az oroszokkal, majd a líbiai és kubai vezetőkkel is. Itt csinálták az el nem kötelezettek politikáját, erre jártak a különböző politikai hatalmasságok, császárok és diktátorok Hailé Szelassziétól egészen Khadafiig. Filmsztárok, mint Sophia Loren, Gina Lollobrigida, Elisabeth Taylor és Richard Burton.

John F. Kennedy amerikai elnök is járt a szigeten.

A titkos szovjet–jugoszláv tárgyalás

A szovjet pártvezetők kérték a jugoszláv államfőt, hogy délután vagy este fogadja őket, amikor már sötétedik. Az út maga volt a pokol a szovjetek számára.

Hruscsov így emlékezett vissza: „Undorító idő volt, alattunk hegyek, kitört a vihar, cikáztak a villámok. Előttünk egy kis felderítő gép haladt, részben annak fényeit követtük, de később elveszítettük vele a kapcsolatot. A pulai repülőtéren nem voltak meg a megfelelő technikai feltételek, nekünk pedig nem voltak rotációs műszereink, így csak a pilóta ügyességének köszönhető, hogy nem történt tragédia.”

Malenkov az egész utat hányva, a padlón ülte végig.Pulából titokban hajón utaztak Brioni felé, óriási viharban, hatalmas hullámokkal dacolva.Malenkov itt is padlóra feküdt, később mesélte, hogy nem hitte, hogy valaha is célhoz érnek.

Este 6 körül érkeztek meg Brioniba. Tito, Alexandar Ranković, Edvard Kardelj és Veljko Mićunović, Jugoszlávia moszkvai nagykövete már várta őket. Érdekes, hogy a jugoszláv külügyminisztérium részéről senki sem volt jelen. A szovjet pártvezetőket nagyon megviselte az út, de mindössze félórás pihenő után szinte azonnal elkezdődtek a megbeszélések a villa első emeleti tárgyalótermében.

Veljko Mićunović nagykövet könyvében ezt le is írja: „Nincs jegyzőkönyvezető, technikai személyzet, se tolmács. Az asztal csupasz, nincs papír, ha mégis valaki valamit felír, összetépik és a hamutartóba teszik, hogy ne maradjon semmi nyom sem. Szocialista táboron belül, a szocializmus történetében, ilyenre még nem volt példa.”

Hruscsov mindjárt azzal kezdte, hogy ami Magyarországon történik, az óriási veszélyt jelent az egész szocialista tábor számára. Majd így folytatta: „Magyarországon kommunistákat akasztanak fel, Magyarországon küszöbön áll a kapitalizmus visszaállítása. Nem nézhetjük tétlenül, sem mint kommunisták, sem mint internacionalisták. Ha engednénk, a kapitalisták azt hinnék, hogy gyengék, vagy ostobák vagyunk”.

A szovjet pártvezető közölte a jugoszlávokkal, hogy biztosították a megfelelő létszámú csapatot, hogy beavatkozhassanak a magyar eseményekbe. Az előkészületekre szerinte elég 1-2 nap. Azt is megemlítette, hogy Bulganyinnal, a Minisztertanács akkori elnökével beszélt telefonon, aki közölte, hogy Kádár Jánosnak és Münnich Ferencnek sikerült megszökniük Budapestről és Moszkvába tartanak. Közölte, hogy Apró Antalt is meg kell menteni.

Hruscsov szerint egy esetleges sikeres magyar forradalomnak súlyos következményei lennének a Szovjetunióban is, hisz a szovjet emberek azt mondanák, hogy a keménykezű Sztálin idejében ilyen nem történhetett volna meg, bírálva ezzel is az új vezetést.

A moszkvai vendégek számoltak azzal, hogy a szuezi válság bizonyos értelemben eltereli a nemzetközi figyelmet a magyar eseményekről, ezt kedvezőnek ítélték meg.

Hruscsov megjegyezte, hogy Magyarország a nyugat szövetségeseként már kétszer viselt háborút az oroszok ellen, ezért a szovjet hadseregben erős a magyarellenes hangulat.

Tito szerint a magyarországi helyzet Rákosi Mátyás hibájából adódott, de őt is aggasztotta egy esetleges magyar jobbratolódás. A jugoszláv vélemény az volt, hogy ha Magyarországon ellenforradalom van, akkor szükséges a beavatkozás, de nem szabad csak a szovjet fegyverekre támaszkodni, mert akkor nagy lesz a vérontás, hisz minden magyar fegyvert ragad a szovjetek ellen. Tito véleménye szerint mivel a magyar kommunista párt szétesett, menteni kell a menthetőt úgy, hogy magyarokból álló kommunista forradalmi kormányt kell létesíteni, amely valamilyen programmal fordulna a néphez. A szovjetek egyetértettek ezzel a véleménnyel, és Münnich Ferenc volt moszkvai nagykövetet ajánlották új kormányfőnek, aki a forradalom előtt pedig már belgrádi nagykövet volt. Felvetődött Kádár János neve is.

A döntés

Minden átmenet nélkül, Hruscsov hirtelen elkezdte Rákosit és Gerő Ernőt szidni: „Az a barom Rákosi, felhívott engem, hogy segít rendet teremteni Pesten, mire én azt válaszoltam neki, hogy menjen csak nyugodtan, majd jól felakasztják. Erre fel akarta hívni Budapestet, de a szovjet telefonos megtagadta a kapcsolást.”

Malenkov erre megjegyzi: „Az a telefonos nagyobb politikai érettségről tett bizonyságot, mint Rákosi, aki olyan hülye, hogy a legelemibb dolgokat sem képes felfogni.”

A szovjet vendégek belemennek Rákosi és Gerő elítélésébe, valamint abba, hogy a szovjet csapatok a rend helyreállítása után egy távlati időben kivonulnak Magyarországról, de Mićunović szerint nagyon látszott, hogy ez utóbbi nem volt ínyükre.

A megbeszélésen alkoholos italt nem szolgáltak fel, az este 10 óra körül kezdődő vacsorán is csak nagyon mértékkel. Látszott, hogy mindkét fél tiszta fejjel szerette volna lezárni ezt a nem mindennapi eseményt.

Hruscsov ismét felveti, hogy ki alakítson kormányt Magyarországon, látszik, hogy Kádárt nem igazán veszi be a gyomruk, nem az ő emberük, emlékezett vissza a volt jugoszláv nagykövet. A szovjet pártvezér Münnich Ferencet dicsérte, akivel még valamikor a ’30-as években egy sátorban laktak egy oroszországi hadgyakorlaton. Veljko Mićunović szerint viszont Münnich Rákosi alatt moszkvai nagykövet volt, míg Kádár rab Budapesten, így minden magyar ember szemében ez döntő érv lehet Kádár mellett. Hruscsov elismerte Mićunović igazát, és nem érvelt többet. Szóba kerültek még más nevek is. A szovjetek Bata Istvánt javasolták honvédelmi miniszternek, de a jugoszlávok szerint Bata Rákosi alatt is betöltötte már ezt a tisztséget, így ez a megoldás gyenge lábakon áll, ezt a vendégek is belátták.

Felvetődött Losonczi Géza neve is, Tito és munkatársai dicsérték, az oroszok Nagy Imre emberének tartották, így gyanakvással fogadták. Maléter Pálban viszont a jugoszlávok nem bíztak, mert nem tudtak róla semmit sem.

Emlékirataiban Mićunović leírta, hogy a szovjetek már az egész magyarországi forgatókönyvet előre eldöntötték, ha mégis változtattak valamin, azt csakis jugoszláv javaslatra tették meg.

Tito szerint Kádárra kell hagyatkozni személyi kérdésekben, mert ő ismeri legjobban a magyar elvtársakat. A vendégek és a vendéglátók éjfél körül álltak fel az asztaltól.

Erőviszonyok

Hruscsov nagyon fáradt volt, kijelentette, hogy jó volna aludni egyet. Tito azonban így válaszolt: „Nem, bírják ki, beszéljük át az éjszakát.” Hruscsov engedett, pedig már alig állt a lábán, belátta, majd csak a repülőn fog pihenni.

A további beszélgetésnek a témája Nagy Imre sorsa lett. Tito közölte, hogy információja van arról, hogy Nagy Imre a jugoszláv nagykövetségre szándékozik menekülni, és majd mérlegeli, hogy mit tehet e téren, mire az oroszok közölték, hogy ők lépésképtelenek. A jugoszlávok vállalták, hogy megpróbálják befolyásukat Nagy Imrénél érvényesíteni. Ennek a szovjetek nagy jelentőséget tulajdonítottak.

Mint azt Veljko Mićunović írta, a szovjet vezetők nem közölték a katonai intervenció pontos idejét, a jugoszlávok viszont nem kérdezték. Ez kissé zavarta a volt moszkvai nagykövetet, mert ha Titóék tudták volna a katonai akció pontos dátumát, a felesleges vérontás elkerülése érdekében megpróbáltak volna esetleg hatni Nagy Imrére, mert Mićunović szerint a tanácskozáson kimondatlanul is ebben állapodtak meg.

Titót és munkatársait még az is érdekelte, hogy ki vesz még részt az intervencióban, Hruscsov erre azt válaszolta, hogy a szovjeteken kívül más senki. Szemlátomást Tito ezt megkönnyebbüléssel fogadta.

„Ez jó, nagyon helyes. A többi szocialista országnak nem kell beavatkoznia. A Szovjetunió nagyhatalom és csapatai már úgyis Magyarországon vannak.”

Hruscsov tájékoztatta a jugoszláv felett arról, hogy a románok is készek csapatokat küldeni Magyarországra, de ezzel Tito nem értett egyet.

A megbeszélések 1956. november 3-án hajnali 5 órakor értek véget.

Mićunović emlékiratában részletesen kitér arra, hogy Hruscsov és Malenkov szerényen, sőt szelíden viselkedtek. Mindig készségesen elfogadták a jugoszláv észrevételeket, látszott, hogy az egyetértés jegyében szerették volna lezárni ezt a tárgyalást. Számukra nagyon fontos volt ez a találkozó, hiszen itt vált nyilvánvalóvá, hogy Jugoszlávia semmilyen formában nem fog beavatkozni a magyar eseményekbe.

A forradalom végórái

Ami Brioniban ítéltetett, az Budapesten 1956. november 4-én hajnali 4 óra 15 perckor bevégeztetett. Ekkor indult meg a szovjet csapatok általános támadása, majd az ungvári rádión keresztül felhangzott Kádár János Moszkva-barát kormányának felhívása a magyar lakossághoz.

November 4–én reggel 6 és 8 között a jugoszláv nagykövetségre érkezett Nagy Imre és több társa. Összesen 43-an kaptak menedékjogot, majd ezt követően a követség épületét orosz páncélosok vették körül. A jugoszláv és a magyar kormány megállapodása értelmében, miszerint szavatolják biztonságukat, Nagy Imre és társai november 22-én este elhagyták a jugoszláv nagykövetség épületét, a szovjetek ennek ellenére mindannyiukat letartóztatták. A jugoszlávok erélyesen tiltakoztak a történtek miatt, de ez már nem segített az időközben Romániába hurcolt, mártír miniszterelnökön és társain. Nagy Imrét, Gyimes Miklóst és Maléter Pált 1958. június 16-án kivégezték Budapesten.

Kádár János és Josip Broz Tito között mondhatni idővel baráti kapcsolat alakult ki, többször is találkoztak azon a Brioni szigeten, ahol valamikor titokban döntöttek a magyar forradalom leveréséről és Kádár kinevezéséről.

Felhasznált irodalom:

Veljko Mićunović: Tito követe voltam – Moszkva 1956–1958

Duna Televízió – A brioni titkos találkozó című, Bodzsóni István szerkesztő és munkatársainak dokumentumfilmje

Dr. Temesvári Tibor: Titokzatos vendégek Tito villájában 1956 november elején.

Drago Jančar: Tito szigete: Brioni

Veljko Mićunović: Tito követe voltam – Moszkva 1956–1958

Duna Televízió – A brioni titkos találkozó című, Bodzsóni István szerkesztő és munkatársainak dokumentumfilmje.