A csodálatos élet

Tényleg csodálatos dolog, emberi mivoltunk egyik legcsodálatosabbika ez az esemény. Útjára indult a gondolat, az emberi idő és az emberi társadalom  a búza és nem földöntúli hatalmak segedelmével. A legelső kérdés, amit ilyenkor fel kell tenni, mit evett hatezer ember egy helyen, ugyanis a történészek hajlamosak elfelejteni, hogy ennél nincs fontosabb kérdés.
 
A választ egy napjainkban Szíria vagy Irán területén vizsgálódó botanikus adhatja meg. A meglepően szerény méretű Tigris vagy Eufrátesz partján sétáló érdekes és ismerős kalászokra figyelhet föl. A szél vidáman lengeti az alakort, a kecskebúzát a vad tönkebúzát és számos egyéb ismerős kalászost, például a zabot, ami a búza gyomnövényeként kezdte a pályafutását. De ugyancsak feltűnik az avatott szemnek a lencse sokféle változata, a lencsebükköny, a szegletes lednek, a sudárborsó, ami szintén lencsegyomként indult és zöldborsóként végezte. Kis kitérőként érdemes megemlíteni, hogy ez a növény a mai napig él a Balaton-felvidéken, mint védett növény. Más helyen ugyan, de a kecskebúzával is találkozhatunk itthon a Dél-Hortobágy vagy a Nagykunság mezsgyéin szóval a múlt fonala nem szakadt meg a mai napig sem.
 

Ezen a fonalon visszaereszkedve elképzelhetjük azokat a folyóközben lévő szántóföldeket, ahol az említett búzafajok nemesített változatát termelték, a kétsoros tönkebúzát, amelynek nagy szénhidrát- és fehérjetartalma kiegészítve más főzeléknövénnyel és némi tejjel  lehetővé tette a mindennapi rendszeres, kiszámítható táplálkozást. Aztán mint kiderült, a földeket el kellett osztani, a termést tárolni kellett, eszközök szükségeltettek az aratáshoz és talajelőkészítéshez  egyszóval a búza létrehozta a társadalmat, ami minden igényt kielégítően kiszolgálta őt, mint ahogy búza is kiszolgálta a művelő embereket, úgyhogy a gabona kissé régies neve az élet  egyáltalán nem túlzó elnevezés.

Ugyanakkor az élet nem állt meg az ókorban sem. A területek növekedésével felmerültek mai értelemben vett közgazdasági körülmények. A vízhasználatból és a városállam nyújtotta egyéb szolgáltatásért cserébe a termelő adózott, ami a társadalmi élet egyre bonyolultabb viszonyait hozta, az írás szükségletével együtt. Amikor sikerült megfejteni a mezopotámiai ékírást, a tudósok nagy bánatára úgy találták, feljegyzések leginkább egy ókori APEH könyvtárának feleltek meg  mondjuk úgy, hogy begyűjtési bizonylatokat tartalmaztak.


 Ez volt hétezer évvel ezelőtt. Manapság is, ennyi idő után az emberiség táplálkozása a kenyérgabonákra  rizs, búza, kukorica  alapul, mikrochip ide, űrhajó oda. Ezen a tényen talán nem árt eltűnődni. Mit fejlődtünk és mit nem fejlődtünk hétezer év alatt.