Hétvége

2010.05.15. 07:49

A nagyember a Kispálból

A Kispál és a Borz zenekar nagyembere. Jellegzetes testtartása, az örökké szájában lógó cigaretta, és a pocakon támaszkodó gitár új stílust teremtett a szólógitárosok színpadi megjelenésében. A legszebb lírikus dalait anno még sörösüvegen játszva adta elő Kispál András.

Dunaújvárosi Hírlap

- Tisztában vagy vele, hogy kazettás magnók ezrei mentek tönkre az országban, amikor szépreményű gitártanoncok megpróbálták leszedni a sajátos kispálos riffjeidet? Nem ment egyszerűen, mindig vissza kellett tekerni a magnót, az meg bekapta a szallagot...

- Pedig nem játszok bonyolult dolgokat. Igaz, az első albumok még gyatrán szóltak, néha alig lehetett hallani a zenekart. Olyannyira így van ez, hogy én sem tudom eljátszani mindegyik számomat. A billentyűsünket, Dióssy Ákost szoktam megkérni, hogy szedje már le nekem ezt vagy azt a dalt. A Dióssynak könynyű: ő konzervatóriumot végzett, mi meg csak úgy elkezdtünk zenélni a nyolcvanas évek elején. Mi is magnóztunk eleget, de a Füst a víz felettet még mindig nem úgy játszom, ahogyan annak idején a Deep Purple.

- Legyünk túl a kínos részén. Az első három albumotokat én is leszedtem (Sz. S.), de a Jönni fog egy lovas intrójával valahogy nem boldogultam.

- Bakker! Pont azzal nem?! Akkor elárulom: h-moll, G-dúr, D-dúr, fisz-moll. Asszem... Ugyanis én is minden koncert előtt átgyakorlom a számokat még egyszer az öltözőben. Csütörtökön, a dunaújvárosi koncertet éppen ezzel a dallal kezdtük.

- Most nem jönni, hanem menni fog egy lovas. Mit szóltál Lovasi András Kossuth-díjához? Néhány napra rá jelentettétek be a nyilvánosság előtt, hogy több mint húsz év után feloszlik a Kispál és a Borz.

- Én csak gratulálni tudtam Andrásnak. Még előtte elmentünk egy étterembe, leültünk egy kávé és egy sör mellé, és megbeszéltük, hogy befejezzük. Huszonhárom év már egy házasságban is nagy idő. Gyakran egy zenekarban is ugyanazokat a köröket kell futni, mint egy párkapcsolatban. Vannak csendes és hisztis időszakok. Egyébként pedig nekem is van díjam: kiváló határőr elismerést vehettem át még a néphadseregben. Azonnal vittük is a díjat a zaciba, ahol tisztességes pénzt kaptunk érte, a bevételt pedig elkocsmáztuk. Másfél évet húztam le a határőrségnél, nagy szívás volt. A honvédség alatt ezenkívül összejött még egy kis aranyér is, de szerencsére manapság már nagyon jó kenőcsök kaphatók.

- Visszakanyarodva a zenekaroszlásához. Sokan azt mondták: a Kispál már nem is akarja a Borzot, jól elvan inkább a kiskertjében.

- Hát ez annyiban igaz is, hogy tényleg szeretek a ház körül molyolni, tenni-venni. A családom, valamint a ház szempontjából is jobb, ha pusztán csak barkácsolok. Abba ne is gondoljunk bele, mi lenne, ha amatőr kőműves agymenéseimet tesztelném a családi házon. Kiskert pedig nincs. Van egy frankó ping-pongasztal, egy sütő-főző hely, plusz a két ceruzaelemmel műkő házi vérebünk. Jól elvagyok.

- A kerti főzőcskék alkalmával bor vagy sör fogy leginkább?

- A fesztiválitalozásból már kinőttem. Ha a szomszéd átjön bográcsozni, akkor sörözgetünk. A bor nagyon bepörgeti a savaimat, a pálinkától meg berúgok. Ha lehet így fogalmazni: sörös vagyok.

- Na és a bagó...?

- Az már egy másik eset. Hozzám nőtt, én meg hozzá. Ja, és valószínűleg én vagyok az egyetlen magyar állampolgár, akit valaha megbüntettek dohányzásért. Rágyújtottam, erre jön az illetékes, hogy bizony itt tilos, négyezer forint lesz a büntetés. Visszakérdeztem, ugyan, miért? Hát mert ki van írva, hogy tilos - felelte az arc. Csak annyit bírtam kinyögni: uram, én nem vagyok egy olvasott ember.

- Akkor Kispál és a Borz néven becsukjátok a kaput, de a muzsika azért marad?

- Persze. Már összetoboroztam egy csapatot. Főként pécsi ismerős srácokból, mert hát kitapasztaltuk már, milyen is, ha Pécs-Budapest tengelyen működik egy zenekar. A lényeg: öten vagyunk, lesz benne egy kis minimális elektronikus prüntyögés, a többi meg ugye ez a fene nagy rakendroll. Októberre már szeretnénk feldobni egy-két számot ilyen megosztós, letölthetős oldalakra. Majd meglátjuk. A Borzból már ismert Csülök, vagyis Tóth Zoli is erősíti majd az egyletet.

- A névválasztás mindig kulcskérdés, túl vagytok már a keresztelőn?

- Erről csak annyit, egy érkező gyermeknek játszi könnyedséggel ad nevet az ember, na de egy zenekarnak... Gyötrődünk, agyalunk. Főként azon, hogy a becses nevem szerepeljen-e a magvas zenekarnévben.

- Akkor hát már minden eldöntetett, ez itt az utolsó Kispál és a Borz koncert volt Dunaújvárosban...

- Igen. Azt meg is beszéltük a Lovasival, hogy nem akarunk húsz éven át búcsúturnézgatni. Szeretnénk tartani magunkat a megbeszéltekhez. A búcsúnak kikiáltott fellépéseken pedig szeretnénk bemutatni egész munkásságunkat. Hátha sikerül.

- A városi legenda szerint, az idei Sziget fesztivál szervezői egy Kispál András hasonmás versennyel is készülnek. Kik lehetnek az esélyesek?

- Akkor többet tudtok, mint én. Őszintén szólva még nem is hallottam erről. De van egy tanulságos példa ezzel kapcsolatban. Egyszer kiírtak valahol egy Charlie Chaplin hasonmás versenyt. Chaplin gondolt egyet, benevezett a viadalra, és lám mi lett a végeredmény? Hősünknek a tisztes harmadik hely jutott. Talán ezzel én is megelégszem. De végül is ez mindegy, a lényeg, hogy szépen búcsúzzunk a közönségtől és huszonhárom közös évünktől.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!