Hétvége

2009.01.10. 03:29

Énekgyakorlat a parti sziklán

A szabadság érzése az, amire leginkább vágyik az ember, mégis ennek elérésében kell a legtöbb kompromisszumot kötnünk. A legtöbben élünk valamiféle szabadságtudatban, vagy álmodunk egy képet, amire ráfogjuk, hogy ez a szabadság. Úgy tűnik, <em>Palya Beának</em> sikerült messzebb jutnia ezen az úton. Arról kérdeztük őt: hagyják?

J. Mező Éva

- Miben, mennyire hajlandó behódolni az elvárásoknak?

- Köszönöm a kérdést, ebben az egy mondatban benne van bármelyik alkotó ember pályája. Legalábbis engem nagyon megérint, ügyem volt ez sokáig. Lehet, hogy az enyémnél kanonikusabb műfajokban nem így van, például a klasszikus zenében. De én úgy érzem, ha bármi átütőt, erőset alkotunk, az közegellenállásba ütközik - egy darabig. Ha túl jó a minőség, akkor azért, ha nem a megszokott kánonok mentén haladunk, akkor azért, ha a kíváncsiságunk folytán keresztműfajokat hozunk létre, akkor a keresztezett műfajok képviselői állnak ellen, mert a művünknek nincsenek ilyen vagy olyan stílusjegyei. De ez a játék része. Egy darabig követ dobnak ránk, aztán meg kikiáltanak zseninek. Csak egy dolog menthet meg attól, hogy mindezt elhiggyük: a meggyőződés, hogy amit csinálunk, legbelülről jön, egy tiszta, őszinte helyről, és minden tudásunkat felhasználjuk, hogy azt a valamit kibányásszuk onnan a mélyből. Egyedül ennek az őszinteségnek van tápláló ereje, pusztán a reflektorfény nem tart melegen egy életen át. Hogy ki mit mond rólam, az róla szól, azzal nekem nincs dolgom. Haladok a nekem tetsző úton, imádom, hogy egyre többen szeretnek, én is őket, nagyon! És tanulok életem végéig, meg élvezem az alkotással járó, személyre szabott félelmeimet és örömeimet.

- Dalaiban egy személyes, meglepő intimitású világ tárul elénk. Minden szövege egy élni tudáshoz vezető lecke. Gyakran hangoztatja, hogy a szíve vezeti mindenben, nekem mégis úgy tűnik: nem inkább az ösztön és az elme finom összjátéka ez?

- A szív, ha érett, pont erre a csodás összjátékra képes. Még testileg is a has - az ösztönök helye - és a fej - a gondolatok helye - között van félúton, a szívben tud találkozni ez a két minőség. Sokat- sokat edzem minden részemet. Énekesként egyre magasabbra teszem a mércét gyakorlás, hangképzés, pontosság tekintetében, de egyéb szakmai lépéseknél is: műsortervezés, összmunka a menedzserrel - kiváló menedzserem van! - , a koncertekre való összetett felkészülési folyamat. Ez ad aztán lehetőséget arra, hogy játszótéren érezzem magam, amikor koncertezem: végigjárom az önfeledt kisgyerek, az őrült vadállat, az idióta bohóc vagy a transztáncos teljes érzelmi skáláját, tombol bennem a zenész és a nő. Aztán rengeteg kreatív munkát végzek, előtérbe került az írás, dalszövegek, esszék, novellák formájában. De egyik elem sem hiányozhat, akkor vagyok szabad, ha betartom a játékszabályokat. Sokat segít mindebben a jóga, a tanárom - a csodás és egyetlen - Kevin Gardier, vagy a kreatív valóságteremtés nevű önismereti módszer, amely pedig Mosonyi Szilárd barátom nevéhez fűződik.

- Hosszú szabadságra készül a tengerentúlra. Kevesen gondolják azt, hogy a sikerek csúcsán megengedhetik ezt maguknak!

- Pedig csakis akkor tudok változni, ha kiszállok egy időre, az érési folyamatnak ugyanis része a csend. A tengeri utak nagyon sok zenével, kreatív munkával telnek, csak más nézőpontból létezem akkor, telefonhívások és színpad nélkül. Ám rengeteg énekgyakorlat a parti sziklákon, a jegyzetfüzet kéznél mindenhol, új ötletek felbukkanása, a régi ötletek kidolgozása. A siker nálam belső sikert jelent, kimondani mélyen átélve azt a mondatot, hogy: jól vagyok, jóóóól vagyok! És, bár én imádom a sikereimet, főleg az inspiráló hatásukat, de önmagában a hírnév és dicsőség: kevés. Öncsalás és önámítás, külső dolgok. Ember-zenésznek tartom magam, előbb ember, aztán zenész, és mindkettőt művelnem kell. Sok nagy művész, amint lelép a színpadról, megszűnik a ragyogása, vakon botorkál a romokban heverő másik életében. Amikor ezt látom, szomorú leszek. Én nemcsak a színpadon akarok ragyogni, hanem mindenhol, szeretni és szeretve lenni, sokat játszani, a gyerekek és az állatok igazát élni. Na, ehhez kellenek az óceáni hullámok! Megérezni a bennem lévő áramlatokat.

- Mi lesz, ha visszajön? Kezdete egy újabb változásnak?

- A változás lényegi része az életemnek. Rengeteg kínon átvergődve, és megküzdve saját magammal, azt gondolom, mi teremtjük meg önnön valóságunkat. A bátorság ott van, hogy változtathatunk a mások által sugallt vagy erőltetett modelleken. Meg a saját eddigi modelljeinken. A változás már elkezdődött. Az elmúlt év legerősebb eseményei szólókoncertjeim voltak. A zenei kihívásban az egyedül énekelés a legnagyobb - a hallgatóság közelsége, az együtt-éneklések nagyon mély érzelmi élményt adnak, maximális csatlakozottság mindenhez. Eközben egy élesre csiszolt, nagyon személyes dolgot hoztam létre, amelyben ott vannak a népzenei gyökerek, de saját dalaimban elmondhatom, éppen hol tartok, és rengeteg az improvizáció, a hang-kísérlet is. Ezt az anyagot felveszem az év első felében, és születik egy könyv is. Az év második felében a kreatív retro munkacímen futó anyaggal foglalkozom, év végére lemez és koncert várható ebből. Őszre csinálok egy szefárd-műsort, és elkezdem tanulni a franciát. Ja, és májusban Psyché-turné Erdélyben. Mindent akarnék? Hát persze.

Címkék#Palya Bea
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!