Kuvaitig hallatszanak

Marha nagy - röviden és népszerűen ennyi az, amit mindenki lát a solti rádióadóról. S ez igaz is: az összesen 304,6 méter magas (ebből 298,4 méter a sugárzó magasság, a többi az alátámasztáshoz kell), 300 tonnás antennatorony a középhullámú adók közül a legnagyobb Közép-Európában - s világszerte is csak egy-kettő akad ennél nagyobb. Például Kuvaitban, amely ráadásul pont az 555 méteres hullámhosszon működik, vagyis a solti adó frekvenciáján: ha épp karbantartják az arab állomást, akkor annak a helyén is a magyar adást hallani...

No de azt már kevesebben tudják, hogy lassacskán ipari műemlékké nyilváníthatnák a próbasugárzások után hivatalosan 1977. február 16-án üzembe helyezett solti adót, amely csakis és kizárólag a Magyar Rádió Kossuth műsorát sugározza.

Jellemző, hogy a solti adóról keringő számtalan legenda közül az egyik arról szól, hogy az adótorony körül akár egy fém műfog segítségével is venni lehet a Kossuth rádiót. Ez természetesen csak legenda, jegyzi meg Hlatky Béla, az Antenna Hungária Zrt-hez tartozó adóállomás üzemeltetési vezetője. Ugyanis a zavartalan vételhez egész Magyarországon szükségtelen még egy műfog is! Jön ez az adás mindenféle külső szerkezet nélkül: hiszen annakidején éppen ez volt az - országunk méretéhez képest kiugróan nagy méretű és teljesítményű - adóállomás építésének kiinduló tétele. Az, hogy külső antenna nélkül is vehesse a műsort bárki még a zsebrádióján is, akár kinn, a földeken, kapálgatás közben.

Erről természetesen nekünk is a viccbeli jereváni rádió egyik esete jut az eszünkbe, mely szerint a riporter megkérdez egy, a szántóföldön kapálgató idős asszonyt arról, hogy érzi magát - ám a reménybeli riportalany csak nem akar kötélnek állni. A lelkes műsorkészítő azzal kapacitálja, hogy amit mond, azt azonnal hallani fogják az egész világon. Mire az asszony kikapja a riporter kezéből a mikrofont, és beleordít: Segítség!

Az viszont már nem legenda, hanem valóság, hogy a (kétszer) egy megawattos adó közelében még a kiégett fénycső is fényleni kezd. Az sem legenda, hogy a 3600 méter hosszú kerítés mellett vevőkészülék, sőt: mindenféle hangszóró vagy híradástechnikai cucc nélkül is hallható az adás! Az amplitudó-modulált adó ugyanis a hangmagasságnak megfelelően veszi fel a teljesítményt a transzformátorról: tehát az embermagasságú, olajhűtésű trafók élvezhető minőségben szórják a környéken a műsort.

A három évig épült adóállomás azért lehet(ne) ipari műemlék, mert a manapság már szerfelett ritkán alkalmazott adócsövekkel működik. Hlatky úr igen részletesen és lelkiismeretesen magyarázza a különböző szerkezetek rendeltetését: esküszöm, hogy amíg beszélt, addig nagyjából értettem is. Híradástechnika iránt érdeklődő olvasóinknak csak annyit, hogy az antennatorony felületi hullámot állít elő, mivel a magassága a hullámhossz (azaz a lambda) ötnyolcada. A föld alatt 420 méteres sugárban kiépített úgynevezett földháló pedig az ellensúly szerepét tölti be. Ínyenceknek: a fő tápvonal 60 Ohmos, az antenna 100 Ohm valós, és körülbelül 200 Ohm képzetes impedanciáját nem csatolóházas megoldással, hanem egy 115 Ohmos illesztő tápvonallal oldották meg, a páros felharmonikus kiszűrésére egynegyed lambdányi rövidre zárt tápvonalat alkalmaznak . (Forrás: Hlatky Béla).

Az egész miskulanciát konkrétan három, illetve négy ember üzemelteti. Hétköznap hárman, ünnepnap négyen vannak ügyeletben, közülük ketten mindig a központi irányító helyiségben tartózkodnak. Hétköznapon azért vannak eggyel kevesebben, mert akkor üzemzavar esetén az amúgy is az épületben lévő, százféle karbantartást és nyilvántartást végző szakemberekből könnyű még egyet beosztani. Egyébként nem csak az antennatorony marha nagy, de az üzemeltetésre szolgáló épület is. Ma már a számítógépesítés (és a létszám-leépítések...) következtében az eredeti létszám töredéke elegendő az adóállomás működtetéséhez. A legnagyobb és leggyakrabban előforduló meghibásodás az adócső tönkremenetele: az egyszerre működő csövek élettartama átlagosan kilencezer óra. Néhány havonta tönkremegy egy-egy, s akkor villámsebesen cserélni kell. Nem egy leányálom: a tűzforró adócső egy öltözőszekrénynyi helyen van, a súlya mintegy ötven kiló, és fél óra alatt be kell tenni helyére az újat. Mivel a tartalék adó rögtön működésbe lép, a hallgató legfeljebb néhány másodpercnyi csöndet érzékel az egészből.

No, igen: a beosztás egyik hátránya, hogy kötelező hallgatni a Kossuth rádió műsorát, tetszik vagy sem...

Az üzemeltető személyzet létszámába természetesen nem tartozik bele az őrség, amelynek munkáját a szögesdrót kerítésen kívül ezernyi technikai kütyü segíti. Zűr eddig csak egyszer volt: még a hetvenes években próbált meg bemászni ide egy pityókos atyafi, aki azt hitte, hogy itt, Solton csavarhatja ki a mikrofont a rádióban hallott műsorvezetőnő kezéből. (Lehet, azt akarta belekiáltani, hogy segítség...) A műsor természetesen kábelen, illetve (dupla biztosítással) mikrohullámon érkezik Pestről. Az igazi biztonságot az jelenti, hogy mindenből (de tényleg mindenből) kettő van, és a tartaléknak is van tartalékja, természetesen itt, a raktárban.

Az őrség számára mindenesetre az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy váltásonként pár óránál többet nem ajánlott a szabad ég alatt tartózkodni a kerítésen belül, mivel egyelőre nem tisztázott, milyen élettani hatásokkal jár a folyamatos, nagy térerejű sugárzás közvetlen közelből. Kerítésen kívül már veszélytelen a dolog, és épületen belül is az, lévén hogy fémhálóval leárnyékolják az egészet, minek következtében Faraday-kalitkaként zárja ki a sugarakat. Akárcsak a traktorok fülkéje. A kerítésen belüli földterületet ugyanis helybéli gazdáknak adja bérbe az Antenna Hungária, kukoricatermesztésre: ne kelljen annyit veszkődni a fű nyírásával. A kukorica megművelésére jönnek be az említett traktorok.

A tisztázatlan élettani hatások miatt, sajna, mi sem mehettünk közel az antennatoronyhoz. Állítólag a régi időkben, amikor még nem volt hatályos a szóban forgó munkavédelmi előírás, megmérték, hogy a 304 méteres torony létrafokain felmászni másfél, leereszkedni három és fél órába telik. Viszont a kilátás lenyűgöző: simán ellátni a dunaújvárosi toronyházakig.

Amúgy a természet nem látszik ügyet vetni a nagyfrekvenciás rádióhullámokra: az immár harminc éve felavatott leendő ipari műemlék tágas területén remek park zöldell. Sőt: ipari vízmedencék is találhatók ehelyütt, az egyikből az idők során fáintos halastó vált, eredeti funkciója megőrzése mellett...

Emberi számítás szerint 2013-ra az egész (persze: szovjet gyártmányú) adóberendezés valóban ipari műemlék lehet. A tervek úgy szólnak, hogy addigra Magyarországon digitális műsorszórás lesz. Ennek megvalósítására egy nagyjából koffer méretű tranzisztoros adóberendezést tesznek majd le valahol az épületben, amely teljesen automatikus működésű. Vagyis ez lesz csak az igazi létszámleépítés: egyetlen árva lélek se kell hozzá. Mondanom sem kell, a többségében középkorú férfiakból álló személyzet bármely tagjával beszélgetve mihamar oda jutunk: jó lenne innen nyugdíjba menniük. Ez viszont a többségnek korengedmény nélkül nem fog menni.

Különben is: furcsa szerzet az ilyen antennás. Hlatky Béla például már az idén elmehetett volna nyugdíjba - ám ő még egy pár évet ráhúz, pedig később tizenöt százalékkal kevesebb nyugdíjat fog kapni, mint amennyit az idén kaphatott volna.

De hát mit tegyen? Szereti csinálni...

No de azt már kevesebben tudják, hogy lassacskán ipari műemlékké nyilváníthatnák a próbasugárzások után hivatalosan 1977. február 16-án üzembe helyezett solti adót, amely csakis és kizárólag a Magyar Rádió Kossuth műsorát sugározza.

Jellemző, hogy a solti adóról keringő számtalan legenda közül az egyik arról szól, hogy az adótorony körül akár egy fém műfog segítségével is venni lehet a Kossuth rádiót. Ez természetesen csak legenda, jegyzi meg Hlatky Béla, az Antenna Hungária Zrt-hez tartozó adóállomás üzemeltetési vezetője. Ugyanis a zavartalan vételhez egész Magyarországon szükségtelen még egy műfog is! Jön ez az adás mindenféle külső szerkezet nélkül: hiszen annakidején éppen ez volt az - országunk méretéhez képest kiugróan nagy méretű és teljesítményű - adóállomás építésének kiinduló tétele. Az, hogy külső antenna nélkül is vehesse a műsort bárki még a zsebrádióján is, akár kinn, a földeken, kapálgatás közben.

Erről természetesen nekünk is a viccbeli jereváni rádió egyik esete jut az eszünkbe, mely szerint a riporter megkérdez egy, a szántóföldön kapálgató idős asszonyt arról, hogy érzi magát - ám a reménybeli riportalany csak nem akar kötélnek állni. A lelkes műsorkészítő azzal kapacitálja, hogy amit mond, azt azonnal hallani fogják az egész világon. Mire az asszony kikapja a riporter kezéből a mikrofont, és beleordít: Segítség!

Az viszont már nem legenda, hanem valóság, hogy a (kétszer) egy megawattos adó közelében még a kiégett fénycső is fényleni kezd. Az sem legenda, hogy a 3600 méter hosszú kerítés mellett vevőkészülék, sőt: mindenféle hangszóró vagy híradástechnikai cucc nélkül is hallható az adás! Az amplitudó-modulált adó ugyanis a hangmagasságnak megfelelően veszi fel a teljesítményt a transzformátorról: tehát az embermagasságú, olajhűtésű trafók élvezhető minőségben szórják a környéken a műsort.

A három évig épült adóállomás azért lehet(ne) ipari műemlék, mert a manapság már szerfelett ritkán alkalmazott adócsövekkel működik. Hlatky úr igen részletesen és lelkiismeretesen magyarázza a különböző szerkezetek rendeltetését: esküszöm, hogy amíg beszélt, addig nagyjából értettem is. Híradástechnika iránt érdeklődő olvasóinknak csak annyit, hogy az antennatorony felületi hullámot állít elő, mivel a magassága a hullámhossz (azaz a lambda) ötnyolcada. A föld alatt 420 méteres sugárban kiépített úgynevezett földháló pedig az ellensúly szerepét tölti be. Ínyenceknek: a fő tápvonal 60 Ohmos, az antenna 100 Ohm valós, és körülbelül 200 Ohm képzetes impedanciáját nem csatolóházas megoldással, hanem egy 115 Ohmos illesztő tápvonallal oldották meg, a páros felharmonikus kiszűrésére egynegyed lambdányi rövidre zárt tápvonalat alkalmaznak . (Forrás: Hlatky Béla).

Az egész miskulanciát konkrétan három, illetve négy ember üzemelteti. Hétköznap hárman, ünnepnap négyen vannak ügyeletben, közülük ketten mindig a központi irányító helyiségben tartózkodnak. Hétköznapon azért vannak eggyel kevesebben, mert akkor üzemzavar esetén az amúgy is az épületben lévő, százféle karbantartást és nyilvántartást végző szakemberekből könnyű még egyet beosztani. Egyébként nem csak az antennatorony marha nagy, de az üzemeltetésre szolgáló épület is. Ma már a számítógépesítés (és a létszám-leépítések...) következtében az eredeti létszám töredéke elegendő az adóállomás működtetéséhez. A legnagyobb és leggyakrabban előforduló meghibásodás az adócső tönkremenetele: az egyszerre működő csövek élettartama átlagosan kilencezer óra. Néhány havonta tönkremegy egy-egy, s akkor villámsebesen cserélni kell. Nem egy leányálom: a tűzforró adócső egy öltözőszekrénynyi helyen van, a súlya mintegy ötven kiló, és fél óra alatt be kell tenni helyére az újat. Mivel a tartalék adó rögtön működésbe lép, a hallgató legfeljebb néhány másodpercnyi csöndet érzékel az egészből.

No, igen: a beosztás egyik hátránya, hogy kötelező hallgatni a Kossuth rádió műsorát, tetszik vagy sem...

Az üzemeltető személyzet létszámába természetesen nem tartozik bele az őrség, amelynek munkáját a szögesdrót kerítésen kívül ezernyi technikai kütyü segíti. Zűr eddig csak egyszer volt: még a hetvenes években próbált meg bemászni ide egy pityókos atyafi, aki azt hitte, hogy itt, Solton csavarhatja ki a mikrofont a rádióban hallott műsorvezetőnő kezéből. (Lehet, azt akarta belekiáltani, hogy segítség...) A műsor természetesen kábelen, illetve (dupla biztosítással) mikrohullámon érkezik Pestről. Az igazi biztonságot az jelenti, hogy mindenből (de tényleg mindenből) kettő van, és a tartaléknak is van tartalékja, természetesen itt, a raktárban.

Az őrség számára mindenesetre az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy váltásonként pár óránál többet nem ajánlott a szabad ég alatt tartózkodni a kerítésen belül, mivel egyelőre nem tisztázott, milyen élettani hatásokkal jár a folyamatos, nagy térerejű sugárzás közvetlen közelből. Kerítésen kívül már veszélytelen a dolog, és épületen belül is az, lévén hogy fémhálóval leárnyékolják az egészet, minek következtében Faraday-kalitkaként zárja ki a sugarakat. Akárcsak a traktorok fülkéje. A kerítésen belüli földterületet ugyanis helybéli gazdáknak adja bérbe az Antenna Hungária, kukoricatermesztésre: ne kelljen annyit veszkődni a fű nyírásával. A kukorica megművelésére jönnek be az említett traktorok.

A tisztázatlan élettani hatások miatt, sajna, mi sem mehettünk közel az antennatoronyhoz. Állítólag a régi időkben, amikor még nem volt hatályos a szóban forgó munkavédelmi előírás, megmérték, hogy a 304 méteres torony létrafokain felmászni másfél, leereszkedni három és fél órába telik. Viszont a kilátás lenyűgöző: simán ellátni a dunaújvárosi toronyházakig.

Amúgy a természet nem látszik ügyet vetni a nagyfrekvenciás rádióhullámokra: az immár harminc éve felavatott leendő ipari műemlék tágas területén remek park zöldell. Sőt: ipari vízmedencék is találhatók ehelyütt, az egyikből az idők során fáintos halastó vált, eredeti funkciója megőrzése mellett...

Emberi számítás szerint 2013-ra az egész (persze: szovjet gyártmányú) adóberendezés valóban ipari műemlék lehet. A tervek úgy szólnak, hogy addigra Magyarországon digitális műsorszórás lesz. Ennek megvalósítására egy nagyjából koffer méretű tranzisztoros adóberendezést tesznek majd le valahol az épületben, amely teljesen automatikus működésű. Vagyis ez lesz csak az igazi létszámleépítés: egyetlen árva lélek se kell hozzá. Mondanom sem kell, a többségében középkorú férfiakból álló személyzet bármely tagjával beszélgetve mihamar oda jutunk: jó lenne innen nyugdíjba menniük. Ez viszont a többségnek korengedmény nélkül nem fog menni.

Különben is: furcsa szerzet az ilyen antennás. Hlatky Béla például már az idén elmehetett volna nyugdíjba - ám ő még egy pár évet ráhúz, pedig később tizenöt százalékkal kevesebb nyugdíjat fog kapni, mint amennyit az idén kaphatott volna.

De hát mit tegyen? Szereti csinálni...

No de azt már kevesebben tudják, hogy lassacskán ipari műemlékké nyilváníthatnák a próbasugárzások után hivatalosan 1977. február 16-án üzembe helyezett solti adót, amely csakis és kizárólag a Magyar Rádió Kossuth műsorát sugározza.

Jellemző, hogy a solti adóról keringő számtalan legenda közül az egyik arról szól, hogy az adótorony körül akár egy fém műfog segítségével is venni lehet a Kossuth rádiót. Ez természetesen csak legenda, jegyzi meg Hlatky Béla, az Antenna Hungária Zrt-hez tartozó adóállomás üzemeltetési vezetője. Ugyanis a zavartalan vételhez egész Magyarországon szükségtelen még egy műfog is! Jön ez az adás mindenféle külső szerkezet nélkül: hiszen annakidején éppen ez volt az - országunk méretéhez képest kiugróan nagy méretű és teljesítményű - adóállomás építésének kiinduló tétele. Az, hogy külső antenna nélkül is vehesse a műsort bárki még a zsebrádióján is, akár kinn, a földeken, kapálgatás közben.

Erről természetesen nekünk is a viccbeli jereváni rádió egyik esete jut az eszünkbe, mely szerint a riporter megkérdez egy, a szántóföldön kapálgató idős asszonyt arról, hogy érzi magát - ám a reménybeli riportalany csak nem akar kötélnek állni. A lelkes műsorkészítő azzal kapacitálja, hogy amit mond, azt azonnal hallani fogják az egész világon. Mire az asszony kikapja a riporter kezéből a mikrofont, és beleordít: Segítség!

Az viszont már nem legenda, hanem valóság, hogy a (kétszer) egy megawattos adó közelében még a kiégett fénycső is fényleni kezd. Az sem legenda, hogy a 3600 méter hosszú kerítés mellett vevőkészülék, sőt: mindenféle hangszóró vagy híradástechnikai cucc nélkül is hallható az adás! Az amplitudó-modulált adó ugyanis a hangmagasságnak megfelelően veszi fel a teljesítményt a transzformátorról: tehát az embermagasságú, olajhűtésű trafók élvezhető minőségben szórják a környéken a műsort.

A három évig épült adóállomás azért lehet(ne) ipari műemlék, mert a manapság már szerfelett ritkán alkalmazott adócsövekkel működik. Hlatky úr igen részletesen és lelkiismeretesen magyarázza a különböző szerkezetek rendeltetését: esküszöm, hogy amíg beszélt, addig nagyjából értettem is. Híradástechnika iránt érdeklődő olvasóinknak csak annyit, hogy az antennatorony felületi hullámot állít elő, mivel a magassága a hullámhossz (azaz a lambda) ötnyolcada. A föld alatt 420 méteres sugárban kiépített úgynevezett földháló pedig az ellensúly szerepét tölti be. Ínyenceknek: a fő tápvonal 60 Ohmos, az antenna 100 Ohm valós, és körülbelül 200 Ohm képzetes impedanciáját nem csatolóházas megoldással, hanem egy 115 Ohmos illesztő tápvonallal oldották meg, a páros felharmonikus kiszűrésére egynegyed lambdányi rövidre zárt tápvonalat alkalmaznak . (Forrás: Hlatky Béla).

Az egész miskulanciát konkrétan három, illetve négy ember üzemelteti. Hétköznap hárman, ünnepnap négyen vannak ügyeletben, közülük ketten mindig a központi irányító helyiségben tartózkodnak. Hétköznapon azért vannak eggyel kevesebben, mert akkor üzemzavar esetén az amúgy is az épületben lévő, százféle karbantartást és nyilvántartást végző szakemberekből könnyű még egyet beosztani. Egyébként nem csak az antennatorony marha nagy, de az üzemeltetésre szolgáló épület is. Ma már a számítógépesítés (és a létszám-leépítések...) következtében az eredeti létszám töredéke elegendő az adóállomás működtetéséhez. A legnagyobb és leggyakrabban előforduló meghibásodás az adócső tönkremenetele: az egyszerre működő csövek élettartama átlagosan kilencezer óra. Néhány havonta tönkremegy egy-egy, s akkor villámsebesen cserélni kell. Nem egy leányálom: a tűzforró adócső egy öltözőszekrénynyi helyen van, a súlya mintegy ötven kiló, és fél óra alatt be kell tenni helyére az újat. Mivel a tartalék adó rögtön működésbe lép, a hallgató legfeljebb néhány másodpercnyi csöndet érzékel az egészből.

No, igen: a beosztás egyik hátránya, hogy kötelező hallgatni a Kossuth rádió műsorát, tetszik vagy sem...

Az üzemeltető személyzet létszámába természetesen nem tartozik bele az őrség, amelynek munkáját a szögesdrót kerítésen kívül ezernyi technikai kütyü segíti. Zűr eddig csak egyszer volt: még a hetvenes években próbált meg bemászni ide egy pityókos atyafi, aki azt hitte, hogy itt, Solton csavarhatja ki a mikrofont a rádióban hallott műsorvezetőnő kezéből. (Lehet, azt akarta belekiáltani, hogy segítség...) A műsor természetesen kábelen, illetve (dupla biztosítással) mikrohullámon érkezik Pestről. Az igazi biztonságot az jelenti, hogy mindenből (de tényleg mindenből) kettő van, és a tartaléknak is van tartalékja, természetesen itt, a raktárban.

Az őrség számára mindenesetre az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy váltásonként pár óránál többet nem ajánlott a szabad ég alatt tartózkodni a kerítésen belül, mivel egyelőre nem tisztázott, milyen élettani hatásokkal jár a folyamatos, nagy térerejű sugárzás közvetlen közelből. Kerítésen kívül már veszélytelen a dolog, és épületen belül is az, lévén hogy fémhálóval leárnyékolják az egészet, minek következtében Faraday-kalitkaként zárja ki a sugarakat. Akárcsak a traktorok fülkéje. A kerítésen belüli földterületet ugyanis helybéli gazdáknak adja bérbe az Antenna Hungária, kukoricatermesztésre: ne kelljen annyit veszkődni a fű nyírásával. A kukorica megművelésére jönnek be az említett traktorok.

A tisztázatlan élettani hatások miatt, sajna, mi sem mehettünk közel az antennatoronyhoz. Állítólag a régi időkben, amikor még nem volt hatályos a szóban forgó munkavédelmi előírás, megmérték, hogy a 304 méteres torony létrafokain felmászni másfél, leereszkedn