Sztálinvárosiból lett pentelei

Juhász József igazán eredeti figurája Pentelének: nem odavalósi, mégis oda való. Sztálinvárosban született ez a tiszteletbeli pentelei ember - aki kevés híján mostanáig a városban dolgozott, ott is élt. Mára mégis elfogadták őt ebben a néha igen rátarti faluban, egykori mezővárosban.

Kétségtelen, hogy az írás főszereplőjét nagyban segítette a beilleszkedésben nyílt, kedélyes természete, áradó beszédmodora, valamint a pedagógushivatás iránti mély elkötelezettsége. Már a nagyapám is szakoktató volt, idézi gyökereit a pentelei Szórád Márton Általános Iskola legújabb igazgatója, aki tavaly augusztus óta tölti be ezt a tisztséget. Előtte évtizedekig tanított, más iskolát igazgatott - majd fél évig munkanélküli is volt, hogy ne csak az élet vidám oldalát lássa.

Azonban könnyű belátni, hogy lehet valaki bármilyen kiváló iskolaigazgató és pedagógus, azért ez a mostani mégis csak páratlanul gyors előmenetel - hiszen a tiszteletbeli penteleivé válást mindenképpen előmenetelként kell értékelnünk.

Valószínű, hogy az igazgató úr történelem, történések, történetek, általában a múlt iránti szenvedélyes érdeklődése is hozzájárult ehhez. (Öt perc ismeretség után nyilvánvaló, hogy Juhász József kizárólag szenvedélyesen képes csinálni bármit - szerintem munkanélküli is szenvedélyesen volt...)

Nem véletlen, hogy a jövőre esedékes kettős pentelei évforduló: a település alapításának ezredik, és az iskola építésének századik évfordulója alkalmából rögtön rábízták az iskolatörténeti évkönyv szerkesztését is. Ilyet gyüttmentre azért nem szoktak testálni, hacsak nem bír föltétlen bizalommal. S lám: az igazgató úr máris készen áll több kiselőadásnyi anyaggal arról, hogy hol voltak még iskolaépületek Pentelén a mai előtt, a középkorig visszamenően, vallások szerint, valamint a mostani épület termeinek történetéről, továbbá az egykori iskolaigazgatókról, fényképekkel kiegészítve. E képeket egykori növendékek adták át neki, s aligha túlzunk, ha azt mondjuk: ez megint a bizalom jele.

Pentele iskolatörténete valóban megér néhány tanulmányt - mint ahogyan a város történetét feldolgozó milleneumi kötetben figyelemreméltó szakaszok láttak napvilágot ebben a témában. S az iskola története is tanulságos lehet. Elég kevés olyan, Pentele méretű mezőváros akad ebben az országban, amely 1907-ben ekkora házat áldozhatott a tanulásnak.

Természetesen ezt is a mai igazgatótól tudjuk meg, aki nem csak a történeteknek, hanem a ragaszkodásnak is nagyon tud örülni. Például annak, hogy mindenféle demográfiai probléma ellenére még mindig, tud indítani egy-egy osztályt minden évfolyamban. Igaz, voltak népesebb időszakok is a pentelei iskola életében: 1938-ban például több mint hétszáz gyerek iratkozott be ide, míg manapság alig másfélszázan látogatják. De a gyerekek között mindig fiatal marad az ember!, vallja igazgatónk, aki állítja, hogy a mai kisdiákok semmivel sem rosszabbak a régieknél.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Kétségtelen, hogy az írás főszereplőjét nagyban segítette a beilleszkedésben nyílt, kedélyes természete, áradó beszédmodora, valamint a pedagógushivatás iránti mély elkötelezettsége. Már a nagyapám is szakoktató volt, idézi gyökereit a pentelei Szórád Márton Általános Iskola legújabb igazgatója, aki tavaly augusztus óta tölti be ezt a tisztséget. Előtte évtizedekig tanított, más iskolát igazgatott - majd fél évig munkanélküli is volt, hogy ne csak az élet vidám oldalát lássa.

Azonban könnyű belátni, hogy lehet valaki bármilyen kiváló iskolaigazgató és pedagógus, azért ez a mostani mégis csak páratlanul gyors előmenetel - hiszen a tiszteletbeli penteleivé válást mindenképpen előmenetelként kell értékelnünk.

Valószínű, hogy az igazgató úr történelem, történések, történetek, általában a múlt iránti szenvedélyes érdeklődése is hozzájárult ehhez. (Öt perc ismeretség után nyilvánvaló, hogy Juhász József kizárólag szenvedélyesen képes csinálni bármit - szerintem munkanélküli is szenvedélyesen volt...)

Nem véletlen, hogy a jövőre esedékes kettős pentelei évforduló: a település alapításának ezredik, és az iskola építésének századik évfordulója alkalmából rögtön rábízták az iskolatörténeti évkönyv szerkesztését is. Ilyet gyüttmentre azért nem szoktak testálni, hacsak nem bír föltétlen bizalommal. S lám: az igazgató úr máris készen áll több kiselőadásnyi anyaggal arról, hogy hol voltak még iskolaépületek Pentelén a mai előtt, a középkorig visszamenően, vallások szerint, valamint a mostani épület termeinek történetéről, továbbá az egykori iskolaigazgatókról, fényképekkel kiegészítve. E képeket egykori növendékek adták át neki, s aligha túlzunk, ha azt mondjuk: ez megint a bizalom jele.

Pentele iskolatörténete valóban megér néhány tanulmányt - mint ahogyan a város történetét feldolgozó milleneumi kötetben figyelemreméltó szakaszok láttak napvilágot ebben a témában. S az iskola története is tanulságos lehet. Elég kevés olyan, Pentele méretű mezőváros akad ebben az országban, amely 1907-ben ekkora házat áldozhatott a tanulásnak.

Természetesen ezt is a mai igazgatótól tudjuk meg, aki nem csak a történeteknek, hanem a ragaszkodásnak is nagyon tud örülni. Például annak, hogy mindenféle demográfiai probléma ellenére még mindig, tud indítani egy-egy osztályt minden évfolyamban. Igaz, voltak népesebb időszakok is a pentelei iskola életében: 1938-ban például több mint hétszáz gyerek iratkozott be ide, míg manapság alig másfélszázan látogatják. De a gyerekek között mindig fiatal marad az ember!, vallja igazgatónk, aki állítja, hogy a mai kisdiákok semmivel sem rosszabbak a régieknél.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Kétségtelen, hogy az írás főszereplőjét nagyban segítette a beilleszkedésben nyílt, kedélyes természete, áradó beszédmodora, valamint a pedagógushivatás iránti mély elkötelezettsége. Már a nagyapám is szakoktató volt, idézi gyökereit a pentelei Szórád Márton Általános Iskola legújabb igazgatója, aki tavaly augusztus óta tölti be ezt a tisztséget. Előtte évtizedekig tanított, más iskolát igazgatott - majd fél évig munkanélküli is volt, hogy ne csak az élet vidám oldalát lássa.

Azonban könnyű belátni, hogy lehet valaki bármilyen kiváló iskolaigazgató és pedagógus, azért ez a mostani mégis csak páratlanul gyors előmenetel - hiszen a tiszteletbeli penteleivé válást mindenképpen előmenetelként kell értékelnünk.

Valószínű, hogy az igazgató úr történelem, történések, történetek, általában a múlt iránti szenvedélyes érdeklődése is hozzájárult ehhez. (Öt perc ismeretség után nyilvánvaló, hogy Juhász József kizárólag szenvedélyesen képes csinálni bármit - szerintem munkanélküli is szenvedélyesen volt...)

Nem véletlen, hogy a jövőre esedékes kettős pentelei évforduló: a település alapításának ezredik, és az iskola építésének századik évfordulója alkalmából rögtön rábízták az iskolatörténeti évkönyv szerkesztését is. Ilyet gyüttmentre azért nem szoktak testálni, hacsak nem bír föltétlen bizalommal. S lám: az igazgató úr máris készen áll több kiselőadásnyi anyaggal arról, hogy hol voltak még iskolaépületek Pentelén a mai előtt, a középkorig visszamenően, vallások szerint, valamint a mostani épület termeinek történetéről, továbbá az egykori iskolaigazgatókról, fényképekkel kiegészítve. E képeket egykori növendékek adták át neki, s aligha túlzunk, ha azt mondjuk: ez megint a bizalom jele.

Pentele iskolatörténete valóban megér néhány tanulmányt - mint ahogyan a város történetét feldolgozó milleneumi kötetben figyelemreméltó szakaszok láttak napvilágot ebben a témában. S az iskola története is tanulságos lehet. Elég kevés olyan, Pentele méretű mezőváros akad ebben az országban, amely 1907-ben ekkora házat áldozhatott a tanulásnak.

Természetesen ezt is a mai igazgatótól tudjuk meg, aki nem csak a történeteknek, hanem a ragaszkodásnak is nagyon tud örülni. Például annak, hogy mindenféle demográfiai probléma ellenére még mindig, tud indítani egy-egy osztályt minden évfolyamban. Igaz, voltak népesebb időszakok is a pentelei iskola életében: 1938-ban például több mint hétszáz gyerek iratkozott be ide, míg manapság alig másfélszázan látogatják. De a gyerekek között mindig fiatal marad az ember!, vallja igazgatónk, aki állítja, hogy a mai kisdiákok semmivel sem rosszabbak a régieknél.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Azonban könnyű belátni, hogy lehet valaki bármilyen kiváló iskolaigazgató és pedagógus, azért ez a mostani mégis csak páratlanul gyors előmenetel - hiszen a tiszteletbeli penteleivé válást mindenképpen előmenetelként kell értékelnünk.

Valószínű, hogy az igazgató úr történelem, történések, történetek, általában a múlt iránti szenvedélyes érdeklődése is hozzájárult ehhez. (Öt perc ismeretség után nyilvánvaló, hogy Juhász József kizárólag szenvedélyesen képes csinálni bármit - szerintem munkanélküli is szenvedélyesen volt...)

Nem véletlen, hogy a jövőre esedékes kettős pentelei évforduló: a település alapításának ezredik, és az iskola építésének századik évfordulója alkalmából rögtön rábízták az iskolatörténeti évkönyv szerkesztését is. Ilyet gyüttmentre azért nem szoktak testálni, hacsak nem bír föltétlen bizalommal. S lám: az igazgató úr máris készen áll több kiselőadásnyi anyaggal arról, hogy hol voltak még iskolaépületek Pentelén a mai előtt, a középkorig visszamenően, vallások szerint, valamint a mostani épület termeinek történetéről, továbbá az egykori iskolaigazgatókról, fényképekkel kiegészítve. E képeket egykori növendékek adták át neki, s aligha túlzunk, ha azt mondjuk: ez megint a bizalom jele.

Pentele iskolatörténete valóban megér néhány tanulmányt - mint ahogyan a város történetét feldolgozó milleneumi kötetben figyelemreméltó szakaszok láttak napvilágot ebben a témában. S az iskola története is tanulságos lehet. Elég kevés olyan, Pentele méretű mezőváros akad ebben az országban, amely 1907-ben ekkora házat áldozhatott a tanulásnak.

Természetesen ezt is a mai igazgatótól tudjuk meg, aki nem csak a történeteknek, hanem a ragaszkodásnak is nagyon tud örülni. Például annak, hogy mindenféle demográfiai probléma ellenére még mindig, tud indítani egy-egy osztályt minden évfolyamban. Igaz, voltak népesebb időszakok is a pentelei iskola életében: 1938-ban például több mint hétszáz gyerek iratkozott be ide, míg manapság alig másfélszázan látogatják. De a gyerekek között mindig fiatal marad az ember!, vallja igazgatónk, aki állítja, hogy a mai kisdiákok semmivel sem rosszabbak a régieknél.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Azonban könnyű belátni, hogy lehet valaki bármilyen kiváló iskolaigazgató és pedagógus, azért ez a mostani mégis csak páratlanul gyors előmenetel - hiszen a tiszteletbeli penteleivé válást mindenképpen előmenetelként kell értékelnünk.

Valószínű, hogy az igazgató úr történelem, történések, történetek, általában a múlt iránti szenvedélyes érdeklődése is hozzájárult ehhez. (Öt perc ismeretség után nyilvánvaló, hogy Juhász József kizárólag szenvedélyesen képes csinálni bármit - szerintem munkanélküli is szenvedélyesen volt...)

Nem véletlen, hogy a jövőre esedékes kettős pentelei évforduló: a település alapításának ezredik, és az iskola építésének századik évfordulója alkalmából rögtön rábízták az iskolatörténeti évkönyv szerkesztését is. Ilyet gyüttmentre azért nem szoktak testálni, hacsak nem bír föltétlen bizalommal. S lám: az igazgató úr máris készen áll több kiselőadásnyi anyaggal arról, hogy hol voltak még iskolaépületek Pentelén a mai előtt, a középkorig visszamenően, vallások szerint, valamint a mostani épület termeinek történetéről, továbbá az egykori iskolaigazgatókról, fényképekkel kiegészítve. E képeket egykori növendékek adták át neki, s aligha túlzunk, ha azt mondjuk: ez megint a bizalom jele.

Pentele iskolatörténete valóban megér néhány tanulmányt - mint ahogyan a város történetét feldolgozó milleneumi kötetben figyelemreméltó szakaszok láttak napvilágot ebben a témában. S az iskola története is tanulságos lehet. Elég kevés olyan, Pentele méretű mezőváros akad ebben az országban, amely 1907-ben ekkora házat áldozhatott a tanulásnak.

Természetesen ezt is a mai igazgatótól tudjuk meg, aki nem csak a történeteknek, hanem a ragaszkodásnak is nagyon tud örülni. Például annak, hogy mindenféle demográfiai probléma ellenére még mindig, tud indítani egy-egy osztályt minden évfolyamban. Igaz, voltak népesebb időszakok is a pentelei iskola életében: 1938-ban például több mint hétszáz gyerek iratkozott be ide, míg manapság alig másfélszázan látogatják. De a gyerekek között mindig fiatal marad az ember!, vallja igazgatónk, aki állítja, hogy a mai kisdiákok semmivel sem rosszabbak a régieknél.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Valószínű, hogy az igazgató úr történelem, történések, történetek, általában a múlt iránti szenvedélyes érdeklődése is hozzájárult ehhez. (Öt perc ismeretség után nyilvánvaló, hogy Juhász József kizárólag szenvedélyesen képes csinálni bármit - szerintem munkanélküli is szenvedélyesen volt...)

Nem véletlen, hogy a jövőre esedékes kettős pentelei évforduló: a település alapításának ezredik, és az iskola építésének századik évfordulója alkalmából rögtön rábízták az iskolatörténeti évkönyv szerkesztését is. Ilyet gyüttmentre azért nem szoktak testálni, hacsak nem bír föltétlen bizalommal. S lám: az igazgató úr máris készen áll több kiselőadásnyi anyaggal arról, hogy hol voltak még iskolaépületek Pentelén a mai előtt, a középkorig visszamenően, vallások szerint, valamint a mostani épület termeinek történetéről, továbbá az egykori iskolaigazgatókról, fényképekkel kiegészítve. E képeket egykori növendékek adták át neki, s aligha túlzunk, ha azt mondjuk: ez megint a bizalom jele.

Pentele iskolatörténete valóban megér néhány tanulmányt - mint ahogyan a város történetét feldolgozó milleneumi kötetben figyelemreméltó szakaszok láttak napvilágot ebben a témában. S az iskola története is tanulságos lehet. Elég kevés olyan, Pentele méretű mezőváros akad ebben az országban, amely 1907-ben ekkora házat áldozhatott a tanulásnak.

Természetesen ezt is a mai igazgatótól tudjuk meg, aki nem csak a történeteknek, hanem a ragaszkodásnak is nagyon tud örülni. Például annak, hogy mindenféle demográfiai probléma ellenére még mindig, tud indítani egy-egy osztályt minden évfolyamban. Igaz, voltak népesebb időszakok is a pentelei iskola életében: 1938-ban például több mint hétszáz gyerek iratkozott be ide, míg manapság alig másfélszázan látogatják. De a gyerekek között mindig fiatal marad az ember!, vallja igazgatónk, aki állítja, hogy a mai kisdiákok semmivel sem rosszabbak a régieknél.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Valószínű, hogy az igazgató úr történelem, történések, történetek, általában a múlt iránti szenvedélyes érdeklődése is hozzájárult ehhez. (Öt perc ismeretség után nyilvánvaló, hogy Juhász József kizárólag szenvedélyesen képes csinálni bármit - szerintem munkanélküli is szenvedélyesen volt...)

Nem véletlen, hogy a jövőre esedékes kettős pentelei évforduló: a település alapításának ezredik, és az iskola építésének századik évfordulója alkalmából rögtön rábízták az iskolatörténeti évkönyv szerkesztését is. Ilyet gyüttmentre azért nem szoktak testálni, hacsak nem bír föltétlen bizalommal. S lám: az igazgató úr máris készen áll több kiselőadásnyi anyaggal arról, hogy hol voltak még iskolaépületek Pentelén a mai előtt, a középkorig visszamenően, vallások szerint, valamint a mostani épület termeinek történetéről, továbbá az egykori iskolaigazgatókról, fényképekkel kiegészítve. E képeket egykori növendékek adták át neki, s aligha túlzunk, ha azt mondjuk: ez megint a bizalom jele.

Pentele iskolatörténete valóban megér néhány tanulmányt - mint ahogyan a város történetét feldolgozó milleneumi kötetben figyelemreméltó szakaszok láttak napvilágot ebben a témában. S az iskola története is tanulságos lehet. Elég kevés olyan, Pentele méretű mezőváros akad ebben az országban, amely 1907-ben ekkora házat áldozhatott a tanulásnak.

Természetesen ezt is a mai igazgatótól tudjuk meg, aki nem csak a történeteknek, hanem a ragaszkodásnak is nagyon tud örülni. Például annak, hogy mindenféle demográfiai probléma ellenére még mindig, tud indítani egy-egy osztályt minden évfolyamban. Igaz, voltak népesebb időszakok is a pentelei iskola életében: 1938-ban például több mint hétszáz gyerek iratkozott be ide, míg manapság alig másfélszázan látogatják. De a gyerekek között mindig fiatal marad az ember!, vallja igazgatónk, aki állítja, hogy a mai kisdiákok semmivel sem rosszabbak a régieknél.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Nem véletlen, hogy a jövőre esedékes kettős pentelei évforduló: a település alapításának ezredik, és az iskola építésének századik évfordulója alkalmából rögtön rábízták az iskolatörténeti évkönyv szerkesztését is. Ilyet gyüttmentre azért nem szoktak testálni, hacsak nem bír föltétlen bizalommal. S lám: az igazgató úr máris készen áll több kiselőadásnyi anyaggal arról, hogy hol voltak még iskolaépületek Pentelén a mai előtt, a középkorig visszamenően, vallások szerint, valamint a mostani épület termeinek történetéről, továbbá az egykori iskolaigazgatókról, fényképekkel kiegészítve. E képeket egykori növendékek adták át neki, s aligha túlzunk, ha azt mondjuk: ez megint a bizalom jele.

Pentele iskolatörténete valóban megér néhány tanulmányt - mint ahogyan a város történetét feldolgozó milleneumi kötetben figyelemreméltó szakaszok láttak napvilágot ebben a témában. S az iskola története is tanulságos lehet. Elég kevés olyan, Pentele méretű mezőváros akad ebben az országban, amely 1907-ben ekkora házat áldozhatott a tanulásnak.

Természetesen ezt is a mai igazgatótól tudjuk meg, aki nem csak a történeteknek, hanem a ragaszkodásnak is nagyon tud örülni. Például annak, hogy mindenféle demográfiai probléma ellenére még mindig, tud indítani egy-egy osztályt minden évfolyamban. Igaz, voltak népesebb időszakok is a pentelei iskola életében: 1938-ban például több mint hétszáz gyerek iratkozott be ide, míg manapság alig másfélszázan látogatják. De a gyerekek között mindig fiatal marad az ember!, vallja igazgatónk, aki állítja, hogy a mai kisdiákok semmivel sem rosszabbak a régieknél.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Nem véletlen, hogy a jövőre esedékes kettős pentelei évforduló: a település alapításának ezredik, és az iskola építésének századik évfordulója alkalmából rögtön rábízták az iskolatörténeti évkönyv szerkesztését is. Ilyet gyüttmentre azért nem szoktak testálni, hacsak nem bír föltétlen bizalommal. S lám: az igazgató úr máris készen áll több kiselőadásnyi anyaggal arról, hogy hol voltak még iskolaépületek Pentelén a mai előtt, a középkorig visszamenően, vallások szerint, valamint a mostani épület termeinek történetéről, továbbá az egykori iskolaigazgatókról, fényképekkel kiegészítve. E képeket egykori növendékek adták át neki, s aligha túlzunk, ha azt mondjuk: ez megint a bizalom jele.

Pentele iskolatörténete valóban megér néhány tanulmányt - mint ahogyan a város történetét feldolgozó milleneumi kötetben figyelemreméltó szakaszok láttak napvilágot ebben a témában. S az iskola története is tanulságos lehet. Elég kevés olyan, Pentele méretű mezőváros akad ebben az országban, amely 1907-ben ekkora házat áldozhatott a tanulásnak.

Természetesen ezt is a mai igazgatótól tudjuk meg, aki nem csak a történeteknek, hanem a ragaszkodásnak is nagyon tud örülni. Például annak, hogy mindenféle demográfiai probléma ellenére még mindig, tud indítani egy-egy osztályt minden évfolyamban. Igaz, voltak népesebb időszakok is a pentelei iskola életében: 1938-ban például több mint hétszáz gyerek iratkozott be ide, míg manapság alig másfélszázan látogatják. De a gyerekek között mindig fiatal marad az ember!, vallja igazgatónk, aki állítja, hogy a mai kisdiákok semmivel sem rosszabbak a régieknél.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Pentele iskolatörténete valóban megér néhány tanulmányt - mint ahogyan a város történetét feldolgozó milleneumi kötetben figyelemreméltó szakaszok láttak napvilágot ebben a témában. S az iskola története is tanulságos lehet. Elég kevés olyan, Pentele méretű mezőváros akad ebben az országban, amely 1907-ben ekkora házat áldozhatott a tanulásnak.

Természetesen ezt is a mai igazgatótól tudjuk meg, aki nem csak a történeteknek, hanem a ragaszkodásnak is nagyon tud örülni. Például annak, hogy mindenféle demográfiai probléma ellenére még mindig, tud indítani egy-egy osztályt minden évfolyamban. Igaz, voltak népesebb időszakok is a pentelei iskola életében: 1938-ban például több mint hétszáz gyerek iratkozott be ide, míg manapság alig másfélszázan látogatják. De a gyerekek között mindig fiatal marad az ember!, vallja igazgatónk, aki állítja, hogy a mai kisdiákok semmivel sem rosszabbak a régieknél.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Pentele iskolatörténete valóban megér néhány tanulmányt - mint ahogyan a város történetét feldolgozó milleneumi kötetben figyelemreméltó szakaszok láttak napvilágot ebben a témában. S az iskola története is tanulságos lehet. Elég kevés olyan, Pentele méretű mezőváros akad ebben az országban, amely 1907-ben ekkora házat áldozhatott a tanulásnak.

Természetesen ezt is a mai igazgatótól tudjuk meg, aki nem csak a történeteknek, hanem a ragaszkodásnak is nagyon tud örülni. Például annak, hogy mindenféle demográfiai probléma ellenére még mindig, tud indítani egy-egy osztályt minden évfolyamban. Igaz, voltak népesebb időszakok is a pentelei iskola életében: 1938-ban például több mint hétszáz gyerek iratkozott be ide, míg manapság alig másfélszázan látogatják. De a gyerekek között mindig fiatal marad az ember!, vallja igazgatónk, aki állítja, hogy a mai kisdiákok semmivel sem rosszabbak a régieknél.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Természetesen ezt is a mai igazgatótól tudjuk meg, aki nem csak a történeteknek, hanem a ragaszkodásnak is nagyon tud örülni. Például annak, hogy mindenféle demográfiai probléma ellenére még mindig, tud indítani egy-egy osztályt minden évfolyamban. Igaz, voltak népesebb időszakok is a pentelei iskola életében: 1938-ban például több mint hétszáz gyerek iratkozott be ide, míg manapság alig másfélszázan látogatják. De a gyerekek között mindig fiatal marad az ember!, vallja igazgatónk, aki állítja, hogy a mai kisdiákok semmivel sem rosszabbak a régieknél.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Természetesen ezt is a mai igazgatótól tudjuk meg, aki nem csak a történeteknek, hanem a ragaszkodásnak is nagyon tud örülni. Például annak, hogy mindenféle demográfiai probléma ellenére még mindig, tud indítani egy-egy osztályt minden évfolyamban. Igaz, voltak népesebb időszakok is a pentelei iskola életében: 1938-ban például több mint hétszáz gyerek iratkozott be ide, míg manapság alig másfélszázan látogatják. De a gyerekek között mindig fiatal marad az ember!, vallja igazgatónk, aki állítja, hogy a mai kisdiákok semmivel sem rosszabbak a régieknél.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.

Jól látni, hogy a sztálinvárosiból lett pentelei iskolaigazgatónak hosszú távra vannak itt kilátásai: már most annyi embert ismer, mintha mindig is itt élt volna. Egykor az igazgatónak (és a pedellusnak) még a lakása is ebben az épületben volt. A mostani igazgató ugyan másutt lakik, de iratokkal telezsúfolt, munkához nyitott dossziéinak tömege is mutatja: itt él.