Párbeszéd a reformokért

Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét díszvendégként köszöntötték a napokban a mátyásdombi falunapon. Ünnepi beszédében kitért arra: támogatja a kistelepülés törekvéseit, szívesen segít azoknak, akik tudják, mit szeretnének, van jövőképük, és azért közösen küzdeni is tudnak. A közjogi méltóság interjút adott lapunknak.

- Adódik a kérdés itt Mátyásdombon. Van jövője a kistelepüléseknek?

- Az életképességet nem az adott helység nagysága határozza meg, hanem az, van-e közösségi akarat az ott élőkben a többre, a jobbra. Hiszem, Mátyásdomb ilyen, igazi európai település. S sok hasonló társuk van az országban. Vallom: a kistérségi együttműködést ne a kényszer szülje, hanem a racionalitás, annak a felismerése, hogy mely tennivalók mentén valósítható meg a közös célért való összefogás. Valós együttműködés szükségeltetik az állam és az önkormányzatok részé-ről is, hogy a 2007-2013-as pénzügyi ciklusban megnyíló európai uniós források kellően hasznosuljanak.

- A közvélemény a parlament létszámának bármilyen csökkentését támogatja. A benyújtott javaslat viszont nem kapta meg a szükséges többséget. Van még esély ebben a ciklusban a kisebb parlament létrehozására?

- Az önkormányzati választásokat követően meg kell újítani a párbeszédet, hogy konszenzus lehessen - magam is szorgalmazom mindezt. Ebben a ciklusban vélhetően már nem lesz mód arra, hogy a kívánt változások bekövetkezzenek. Módosítani kell a választójogi törvényt, kidolgozva a többi között az egyéni és listás voksolás rendszerét. Úgy érzem, most a helyhatósági választások után lesz arra lélektani lehetőség, hogy felkészüljünk a teljes köz-igazgatási reformra. Kapkodni nem szabad, de 2010-ig mindenképpen lépéskényszerben vagyunk.

- Ön baloldali, hívő és az Országgyűlés elnöke. Hogyan látja, milyen a magyar állam és az egyházak kapcsolata? Van-e ezen a téren tennivaló?

- Az állam és az egyház kapcsolatát differenciáltan kell megközelíteni. Az elmúlt tizenhat esztendő sok mindent hozott, a vatikáni megállapodást óriási előrelépésnek ítélem. A létrejött bizottság most hosszú távon tekinti át egy új megállapodás megkötését. Úgy vélem, nem szabad évről évre a költségvetési törvény megalkotásakor egymásnak feszülni, hanem meg kell végre találni azokat a fórumokat, amelyek mentén a párbeszéd kialakulhat. Ősszel ismételten benyújtom azt a törvényjavaslatomat, amellyel az intézményesített párbeszédet szorgalmazom az állam és az egyház között. A még meglevő tüskéket ki kell húzni, a finanszírozást meg kell oldani. Egyik törté-nelmi egyháznak sem lehet hosszú távú érdeke, hogy az együttműködés pártpolitikai alapokon történjék.

- Székesfehérváron mindig izgalmas kérdés a Nemzeti Emlékhely ügye. Ön a kuratórium elnöke. Tud valami biztatót mondani?

- Pozitív dolognak értékelem a konszenzus létrejöttét, mely azokra a lépésekre vonatkozik, amelyeket meg kell tennünk. Örvendetes, hogy megszüle- tett végre a szakmai egyetértés, hogyan is nézzen ki az Emlékhely, mely méltó módon állít emléket dicső történelmünknek, s egyúttal valamennyiünk örömét is szolgálja. A következő lépés a szükséges források előteremtése, gondolok itt állami és önkormányzati pénzeszközökre. Bármeny- nyire is szűkösek sokszor az anyagi lehetőségek, vannak olyan dolgok az életünkben, amelyekről nem mondhatunk le, amelyeket szent kötelességünk megoldani. Ezek közé tartozik a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely is.

- Mi várható Pécsett Toller László után?

- Biztos vagyok abban, hogy Pécs megőrzi azokat a bázisokat, amelyeket eddig teremtett. Az MSZP polgármesterjelöltje Tasnádi Péter, aki a pártszimpatizánsokon túl erős civil kötődéssel is bír. Sajnálom, hogy az SZDSZ felrúgta a korábbi választási megállapodást. 2010-ben Pécs lesz Európa kulturális fővárosa, hiszem, hogy minél szélesebb körű összefogással, kellő projektekkel tudunk erre készülni.

- Adódik a kérdés itt Mátyásdombon. Van jövője a kistelepüléseknek?

- Az életképességet nem az adott helység nagysága határozza meg, hanem az, van-e közösségi akarat az ott élőkben a többre, a jobbra. Hiszem, Mátyásdomb ilyen, igazi európai település. S sok hasonló társuk van az országban. Vallom: a kistérségi együttműködést ne a kényszer szülje, hanem a racionalitás, annak a felismerése, hogy mely tennivalók mentén valósítható meg a közös célért való összefogás. Valós együttműködés szükségeltetik az állam és az önkormányzatok részé-ről is, hogy a 2007-2013-as pénzügyi ciklusban megnyíló európai uniós források kellően hasznosuljanak.

- A közvélemény a parlament létszámának bármilyen csökkentését támogatja. A benyújtott javaslat viszont nem kapta meg a szükséges többséget. Van még esély ebben a ciklusban a kisebb parlament létrehozására?

- Az önkormányzati választásokat követően meg kell újítani a párbeszédet, hogy konszenzus lehessen - magam is szorgalmazom mindezt. Ebben a ciklusban vélhetően már nem lesz mód arra, hogy a kívánt változások bekövetkezzenek. Módosítani kell a választójogi törvényt, kidolgozva a többi között az egyéni és listás voksolás rendszerét. Úgy érzem, most a helyhatósági választások után lesz arra lélektani lehetőség, hogy felkészüljünk a teljes köz-igazgatási reformra. Kapkodni nem szabad, de 2010-ig mindenképpen lépéskényszerben vagyunk.

- Ön baloldali, hívő és az Országgyűlés elnöke. Hogyan látja, milyen a magyar állam és az egyházak kapcsolata? Van-e ezen a téren tennivaló?

- Az állam és az egyház kapcsolatát differenciáltan kell megközelíteni. Az elmúlt tizenhat esztendő sok mindent hozott, a vatikáni megállapodást óriási előrelépésnek ítélem. A létrejött bizottság most hosszú távon tekinti át egy új megállapodás megkötését. Úgy vélem, nem szabad évről évre a költségvetési törvény megalkotásakor egymásnak feszülni, hanem meg kell végre találni azokat a fórumokat, amelyek mentén a párbeszéd kialakulhat. Ősszel ismételten benyújtom azt a törvényjavaslatomat, amellyel az intézményesített párbeszédet szorgalmazom az állam és az egyház között. A még meglevő tüskéket ki kell húzni, a finanszírozást meg kell oldani. Egyik törté-nelmi egyháznak sem lehet hosszú távú érdeke, hogy az együttműködés pártpolitikai alapokon történjék.

- Székesfehérváron mindig izgalmas kérdés a Nemzeti Emlékhely ügye. Ön a kuratórium elnöke. Tud valami biztatót mondani?

- Pozitív dolognak értékelem a konszenzus létrejöttét, mely azokra a lépésekre vonatkozik, amelyeket meg kell tennünk. Örvendetes, hogy megszüle- tett végre a szakmai egyetértés, hogyan is nézzen ki az Emlékhely, mely méltó módon állít emléket dicső történelmünknek, s egyúttal valamennyiünk örömét is szolgálja. A következő lépés a szükséges források előteremtése, gondolok itt állami és önkormányzati pénzeszközökre. Bármeny- nyire is szűkösek sokszor az anyagi lehetőségek, vannak olyan dolgok az életünkben, amelyekről nem mondhatunk le, amelyeket szent kötelességünk megoldani. Ezek közé tartozik a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely is.

- Mi várható Pécsett Toller László után?

- Biztos vagyok abban, hogy Pécs megőrzi azokat a bázisokat, amelyeket eddig teremtett. Az MSZP polgármesterjelöltje Tasnádi Péter, aki a pártszimpatizánsokon túl erős civil kötődéssel is bír. Sajnálom, hogy az SZDSZ felrúgta a korábbi választási megállapodást. 2010-ben Pécs lesz Európa kulturális fővárosa, hiszem, hogy minél szélesebb körű összefogással, kellő projektekkel tudunk erre készülni.

- Adódik a kérdés itt Mátyásdombon. Van jövője a kistelepüléseknek?

- Az életképességet nem az adott helység nagysága határozza meg, hanem az, van-e közösségi akarat az ott élőkben a többre, a jobbra. Hiszem, Mátyásdomb ilyen, igazi európai település. S sok hasonló társuk van az országban. Vallom: a kistérségi együttműködést ne a kényszer szülje, hanem a racionalitás, annak a felismerése, hogy mely tennivalók mentén valósítható meg a közös célért való összefogás. Valós együttműködés szükségeltetik az állam és az önkormányzatok részé-ről is, hogy a 2007-2013-as pénzügyi ciklusban megnyíló európai uniós források kellően hasznosuljanak.

- A közvélemény a parlament létszámának bármilyen csökkentését támogatja. A benyújtott javaslat viszont nem kapta meg a szükséges többséget. Van még esély ebben a ciklusban a kisebb parlament létrehozására?

- Az önkormányzati választásokat követően meg kell újítani a párbeszédet, hogy konszenzus lehessen - magam is szorgalmazom mindezt. Ebben a ciklusban vélhetően már nem lesz mód arra, hogy a kívánt változások bekövetkezzenek. Módosítani kell a választójogi törvényt, kidolgozva a többi között az egyéni és listás voksolás rendszerét. Úgy érzem, most a helyhatósági választások után lesz arra lélektani lehetőség, hogy felkészüljünk a teljes köz-igazgatási reformra. Kapkodni nem szabad, de 2010-ig mindenképpen lépéskényszerben vagyunk.

- Ön baloldali, hívő és az Országgyűlés elnöke. Hogyan látja, milyen a magyar állam és az egyházak kapcsolata? Van-e ezen a téren tennivaló?

- Az állam és az egyház kapcsolatát differenciáltan kell megközelíteni. Az elmúlt tizenhat esztendő sok mindent hozott, a vatikáni megállapodást óriási előrelépésnek ítélem. A létrejött bizottság most hosszú távon tekinti át egy új megállapodás megkötését. Úgy vélem, nem szabad évről évre a költségvetési törvény megalkotásakor egymásnak feszülni, hanem meg kell végre találni azokat a fórumokat, amelyek mentén a párbeszéd kialakulhat. Ősszel ismételten benyújtom azt a törvényjavaslatomat, amellyel az intézményesített párbeszédet szorgalmazom az állam és az egyház között. A még meglevő tüskéket ki kell húzni, a finanszírozást meg kell oldani. Egyik törté-nelmi egyháznak sem lehet hosszú távú érdeke, hogy az együttműködés pártpolitikai alapokon történjék.

- Székesfehérváron mindig izgalmas kérdés a Nemzeti Emlékhely ügye. Ön a kuratórium elnöke. Tud valami biztatót mondani?

- Pozitív dolognak értékelem a konszenzus létrejöttét, mely azokra a lépésekre vonatkozik, amelyeket meg kell tennünk. Örvendetes, hogy megszüle- tett végre a szakmai egyetértés, hogyan is nézzen ki az Emlékhely, mely méltó módon állít emléket dicső történelmünknek, s egyúttal valamennyiünk örömét is szolgálja. A következő lépés a szükséges források előteremtése, gondolok itt állami és önkormányzati pénzeszközökre. Bármeny- nyire is szűkösek sokszor az anyagi lehetőségek, vannak olyan dolgok az életünkben, amelyekről nem mondhatunk le, amelyeket szent kötelességünk megoldani. Ezek közé tartozik a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely is.

- Mi várható Pécsett Toller László után?

- Biztos vagyok abban, hogy Pécs megőrzi azokat a bázisokat, amelyeket eddig teremtett. Az MSZP polgármesterjelöltje Tasnádi Péter, aki a pártszimpatizánsokon túl erős civil kötődéssel is bír. Sajnálom, hogy az SZDSZ felrúgta a korábbi választási megállapodást. 2010-ben Pécs lesz Európa kulturális fővárosa, hiszem, hogy minél szélesebb körű összefogással, kellő projektekkel tudunk erre készülni.

- Adódik a kérdés itt Mátyásdombon. Van jövője a kistelepüléseknek?

- Az életképességet nem az adott helység nagysága határozza meg, hanem az, van-e közösségi akarat az ott élőkben a többre, a jobbra. Hiszem, Mátyásdomb ilyen, igazi európai település. S sok hasonló társuk van az országban. Vallom: a kistérségi együttműködést ne a kényszer szülje, hanem a racionalitás, annak a felismerése, hogy mely tennivalók mentén valósítható meg a közös célért való összefogás. Valós együttműködés szükségeltetik az állam és az önkormányzatok részé-ről is, hogy a 2007-2013-as pénzügyi ciklusban megnyíló európai uniós források kellően hasznosuljanak.

- A közvélemény a parlament létszámának bármilyen csökkentését támogatja. A benyújtott javaslat viszont nem kapta meg a szükséges többséget. Van még esély ebben a ciklusban a kisebb parlament létrehozására?

- Az önkormányzati választásokat követően meg kell újítani a párbeszédet, hogy konszenzus lehessen - magam is szorgalmazom mindezt. Ebben a ciklusban vélhetően már nem lesz mód arra, hogy a kívánt változások bekövetkezzenek. Módosítani kell a választójogi törvényt, kidolgozva a többi között az egyéni és listás voksolás rendszerét. Úgy érzem, most a helyhatósági választások után lesz arra lélektani lehetőség, hogy felkészüljünk a teljes köz-igazgatási reformra. Kapkodni nem szabad, de 2010-ig mindenképpen lépéskényszerben vagyunk.

- Ön baloldali, hívő és az Országgyűlés elnöke. Hogyan látja, milyen a magyar állam és az egyházak kapcsolata? Van-e ezen a téren tennivaló?

- Az állam és az egyház kapcsolatát differenciáltan kell megközelíteni. Az elmúlt tizenhat esztendő sok mindent hozott, a vatikáni megállapodást óriási előrelépésnek ítélem. A létrejött bizottság most hosszú távon tekinti át egy új megállapodás megkötését. Úgy vélem, nem szabad évről évre a költségvetési törvény megalkotásakor egymásnak feszülni, hanem meg kell végre találni azokat a fórumokat, amelyek mentén a párbeszéd kialakulhat. Ősszel ismételten benyújtom azt a törvényjavaslatomat, amellyel az intézményesített párbeszédet szorgalmazom az állam és az egyház között. A még meglevő tüskéket ki kell húzni, a finanszírozást meg kell oldani. Egyik törté-nelmi egyháznak sem lehet hosszú távú érdeke, hogy az együttműködés pártpolitikai alapokon történjék.

- Székesfehérváron mindig izgalmas kérdés a Nemzeti Emlékhely ügye. Ön a kuratórium elnöke. Tud valami biztatót mondani?

- Pozitív dolognak értékelem a konszenzus létrejöttét, mely azokra a lépésekre vonatkozik, amelyeket meg kell tennünk. Örvendetes, hogy megszüle- tett végre a szakmai egyetértés, hogyan is nézzen ki az Emlékhely, mely méltó módon állít emléket dicső történelmünknek, s egyúttal valamennyiünk örömét is szolgálja. A következő lépés a szükséges források előteremtése, gondolok itt állami és önkormányzati pénzeszközökre. Bármeny- nyire is szűkösek sokszor az anyagi lehetőségek, vannak olyan dolgok az életünkben, amelyekről nem mondhatunk le, amelyeket szent kötelességünk megoldani. Ezek közé tartozik a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely is.

- Mi várható Pécsett Toller László után?

- Biztos vagyok abban, hogy Pécs megőrzi azokat a bázisokat, amelyeket eddig teremtett. Az MSZP polgármesterjelöltje Tasnádi Péter, aki a pártszimpatizánsokon túl erős civil kötődéssel is bír. Sajnálom, hogy az SZDSZ felrúgta a korábbi választási megállapodást. 2010-ben Pécs lesz Európa kulturális fővárosa, hiszem, hogy minél szélesebb körű összefogással, kellő projektekkel tudunk erre készülni.

- Adódik a kérdés itt Mátyásdombon. Van jövője a kistelepüléseknek?

- Az életképességet nem az adott helység nagysága határozza meg, hanem az, van-e közösségi akarat az ott élőkben a többre, a jobbra. Hiszem, Mátyásdomb ilyen, igazi európai település. S sok hasonló társuk van az országban. Vallom: a kistérségi együttműködést ne a kényszer szülje, hanem a racionalitás, annak a felismerése, hogy mely tennivalók mentén valósítható meg a közös célért való összefogás. Valós együttműködés szükségeltetik az állam és az önkormányzatok részé-ről is, hogy a 2007-2013-as pénzügyi ciklusban megnyíló európai uniós források kellően hasznosuljanak.

- A közvélemény a parlament létszámának bármilyen csökkentését támogatja. A benyújtott javaslat viszont nem kapta meg a szükséges többséget. Van még esély ebben a ciklusban a kisebb parlament létrehozására?

- Az önkormányzati választásokat követően meg kell újítani a párbeszédet, hogy konszenzus lehessen - magam is szorgalmazom mindezt. Ebben a ciklusban vélhetően már nem lesz mód arra, hogy a kívánt változások bekövetkezzenek. Módosítani kell a választójogi törvényt, kidolgozva a többi között az egyéni és listás voksolás rendszerét. Úgy érzem, most a helyhatósági választások után lesz arra lélektani lehetőség, hogy felkészüljünk a teljes köz-igazgatási reformra. Kapkodni nem szabad, de 2010-ig mindenképpen lépéskényszerben vagyunk.

- Ön baloldali, hívő és az Országgyűlés elnöke. Hogyan látja, milyen a magyar állam és az egyházak kapcsolata? Van-e ezen a téren tennivaló?

- Az állam és az egyház kapcsolatát differenciáltan kell megközelíteni. Az elmúlt tizenhat esztendő sok mindent hozott, a vatikáni megállapodást óriási előrelépésnek ítélem. A létrejött bizottság most hosszú távon tekinti át egy új megállapodás megkötését. Úgy vélem, nem szabad évről évre a költségvetési törvény megalkotásakor egymásnak feszülni, hanem meg kell végre találni azokat a fórumokat, amelyek mentén a párbeszéd kialakulhat. Ősszel ismételten benyújtom azt a törvényjavaslatomat, amellyel az intézményesített párbeszédet szorgalmazom az állam és az egyház között. A még meglevő tüskéket ki kell húzni, a finanszírozást meg kell oldani. Egyik törté-nelmi egyháznak sem lehet hosszú távú érdeke, hogy az együttműködés pártpolitikai alapokon történjék.

- Székesfehérváron mindig izgalmas kérdés a Nemzeti Emlékhely ügye. Ön a kuratórium elnöke. Tud valami biztatót mondani?

- Pozitív dolognak értékelem a konszenzus létrejöttét, mely azokra a lépésekre vonatkozik, amelyeket meg kell tennünk. Örvendetes, hogy megszüle- tett végre a szakmai egyetértés, hogyan is nézzen ki az Emlékhely, mely méltó módon állít emléket dicső történelmünknek, s egyúttal valamennyiünk örömét is szolgálja. A következő lépés a szükséges források előteremtése, gondolok itt állami és önkormányzati pénzeszközökre. Bármeny- nyire is szűkösek sokszor az anyagi lehetőségek, vannak olyan dolgok az életünkben, amelyekről nem mondhatunk le, amelyeket szent kötelességünk megoldani. Ezek közé tartozik a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely is.

- Mi várható Pécsett Toller László után?

- Biztos vagyok abban, hogy Pécs megőrzi azokat a bázisokat, amelyeket eddig teremtett. Az MSZP polgármesterjelöltje Tasnádi Péter, aki a pártszimpatizánsokon túl erős civil kötődéssel is bír. Sajnálom, hogy az SZDSZ felrúgta a korábbi választási megállapodást. 2010-ben Pécs lesz Európa kulturális fővárosa, hiszem, hogy minél szélesebb körű összefogással, kellő projektekkel tudunk erre készülni.

- Az életképességet nem az adott helység nagysága határozza meg, hanem az, van-e közösségi akarat az ott élőkben a többre, a jobbra. Hiszem, Mátyásdomb ilyen, igazi európai település. S sok hasonló társuk van az országban. Vallom: a kistérségi együttműködést ne a kényszer szülje, hanem a racionalitás, annak a felismerése, hogy mely tennivalók mentén valósítható meg a közös célért való összefogás. Valós együttműködés szükségeltetik az állam és az önkormányzatok részé-ről is, hogy a 2007-2013-as pénzügyi ciklusban megnyíló európai uniós források kellően hasznosuljanak.

- A közvélemény a parlament létszámának bármilyen csökkentését támogatja. A benyújtott javaslat viszont nem kapta meg a szükséges többséget. Van még esély ebben a ciklusban a kisebb parlament létrehozására?

- Az önkormányzati választásokat követően meg kell újítani a párbeszédet, hogy konszenzus lehessen - magam is szorgalmazom mindezt. Ebben a ciklusban vélhetően már nem lesz mód arra, hogy a kívánt változások bekövetkezzenek. Módosítani kell a választójogi törvényt, kidolgozva a többi között az egyéni és listás voksolás rendszerét. Úgy érzem, most a helyhatósági választások után lesz arra lélektani lehetőség, hogy felkészüljünk a teljes köz-igazgatási reformra. Kapkodni nem szabad, de 2010-ig mindenképpen lépéskényszerben vagyunk.

- Ön baloldali, hívő és az Országgyűlés elnöke. Hogyan látja, milyen a magyar állam és az egyházak kapcsolata? Van-e ezen a téren tennivaló?

- Az áll