Tárlatvezetés a kiállítóval és a kurátorral

Mint azt a KMI írta, a kiállítás a kulturális és tárgyi emlékezetre, a traumadiskurzusokra hívja fel a figyelmet. Kiindulópontja a fragmented memory pszichológiából kölcsönzött – a kiállításban töredékes emlékezetként lefordított – fogalma, mely emlékezetzavarban az egyén nem tudja az emlékeket önéletrajzi (epizodikus) emlékezetéhez társítani, az emlékek érzelmi és személyes tartalma nem kapcsolódik össze az emlékezet többi részével. A kiállítás szándéka, hogy a korábban különböző módon kiállításokon bemutatott és installált tárgyakon, fotókon, videókon keresztül az emlékezet töredékes, a múlthoz való hozzáférés problematikus jellegét hangsúlyozza, és az életmű utóbbi tíz évének munkáját egyetlen összetett projektként láttassa. A kiállítás szűkös anyagi kerete miatt az olcsó barkács- és újrahasznosított anyagok alkalmazásával új lehetőségek kínálkoztak a művész és a kurátor számára. Az installációk különböző módjai (például posztamens-sziget, földre helyezett táblák, falon végigfutó konzol) ugyanolyan fontos részei a műveknek, mint maguk a képek és objektek: a befogadás módját és így az egyéni jelentésalkotást befolyásolják.