Nagykabát, beázás, felújítás után bizakodóan

- Nyitva kellett, hogy legyünk. A látogatók számára valójában korlátoztuk a belépéseket, de a régészeknek a régészeti megfigyelésekre ki kellett menni. A restaurátoroknak itt kellett lenni, mert a vegyszereket nem lehet kivinni. Nem lehet kivinni a leltárkönyveket sem. Tíz fok volt bent, nagykabátban ültünk valamennyien, így dolgoztunk. Mi nem engedhettük meg magunknak azt, hogy home office-ban, otthon dolgozzunk. Nehéz volt a helyzet, hideg volt. Annak ellenére, hogy a törvény azt mondja, hogy a műtárgyakat 16 fok alatt nem lehet tárolni, nálunk 10 fok volt. Meg is volt az ára. Ebben az évben már lehet fűteni, most körülbelül olyan 18-20 fok van az épületben, de a tavalyi tél nehéz volt, és az intézmény ezt megsínylette, de nekünk dolgozni kellett.

- Komoly károsodás volt ebben az időszakban?

- Most még szerencsére nem volt olyan nagy. Mi muzeológusok észrevettük, mert mindig nézzük az állandó kiállítást. De ha még egyszer megismétlődött volna, akkor a gyűjtemény sérült volna. Azt tudni kell, hogy maga az épület is, és a benne lévő gyűjtemények, ez mind a magyar állam tulajdona. Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata csak fenntartói szerepet tölt be, úgyhogy el lehet mondani, hogy nekem kettő gazdám van. Meg kell felelni a magyar állam követelményeinek, illetve meg kell felelni természetesen annak is, amit a fenntartó kér.

- Hogyan folytatódott az év? Továbbra is nehéz volt?

- Nehéz volt, ennek ellenére azért próbálkoztunk. Előadásaink voltak, amikor kitavaszodott, akkor kiállításokat is rendeztünk, megtartottuk azokat a programjainkat, amelyeket szoktunk is. Megvolt a Múzeumok éjszakája, azután a különféle családi rendezvények, a Múzeumok Őszi Fesztiválja, az adventi játszóház, az előadásokon a kollégák is, én is, próbáltunk olyan témákat választani, ami érdeklődésre tarthat számot. Szeretném külön megköszönni a lengyel kisebbségi önkormányzatnak az együttműködést, mert ők tényleg sokat segítettek ebben. Lehet azt mondani, hogy a lengyel önkormányzat, az itt lévő lengyelek, egyik legjobb támogatóink, sokat köszönhetünk nekik. Nekünk nem az a célunk, hogy panaszkodjunk. Ha bejön az ember egy múzeumba, akkor meg akarja tekinteni a múltat. Nem érdekli, hogy mi milyen problémákkal szembesülünk. Ezt tudják a kollégák is, mi nem is panaszkodunk, tesszük a dolgunkat. Nehézségek voltak, de az Intercisa Múzeum azért tette a dolgát, és jöttek a látogatók is, úgyhogy én meg vagyok elégedve.

- Kellett a lelket tartani az emberekben annak ellenére, hogy itt elhivatott emberek dolgoznak?

- Nem, és nagyon büszke vagyok a kollégáimra, mert gyakorlatilag senki nem panaszkodott. Érdekes volt, pedig nagykabátban dolgoztak. Ha kimentünk a folyosóra, ott nem 10 fok volt, mint bent az irodában. Kint olyan 6-7 fok volt. De dolgoztak, csinálták. A régészeink a legnagyobb szakadó hóban és esőben is kimentek zokszó nélkül, mindenki tette a dolgát. Még egyszer mondom, én nagyon büszke vagyok a kollégákra, hogy ezért a nevetséges fizetésért egyáltalán bejönnek és dolgoznak.

- Az elmúlt évnek van egy jelentős eseménye is. Elindult egy felújítás. Ez mekkora restancia volt?

- Ez a felújítás tavaly indult el, még az előző városvezetés nyert egy projektet, és a mostaniak viszik tovább. Ha minden igaz, akkor most be is fejeződik nemsokára az udvar teljes befedése. Ide tervezek majd szabadtéri koncerteket, ami így már nem lesz az időjárás szeszélyének kitéve, de természetesen nem csak koncertek lesznek, bizonyos tárgyak, kőtárgyak lesznek bemutatva, amik kapcsolódnak a római korhoz. Többször volt rá példa, hogy néztük az eget, mert több száz ember itt volt, és ha esik az eső, akkor szétveri az egészet. Most ez már hála a jó Istennek nem fog megtörténni. Mint minden felújításnál, vannak nehézségek, de én azt hiszem, hogy ez egy nagy előrelépés lesz. Jó lenne, ha sikerülne majd egyszer felújítanunk az állandó kiállítást is, ami 48 éves, akkor azt mondom, hogy ez egy kis ékszerdoboz. Ugye itt vannak a látványtárak, meg van csinálva fönt az előadóterem, az időszaki kiállítóterem, most meglesz az udvar. Az mondjuk kemény pénz, de bízunk benne, hátha lesznek rá, ha más nem, szakaszos pályázatok. Nekem ez az utolsó öt évem, és ezt szeretném tető alá hozni. De természetesen büszke vagyok az eddig elért eredményekre is. Ez is nagy fejlődés, komoly előrelépés történt a múzeum életében.

- A felújítás során volt egy komoly beázás. Mekkora károkat okozott, helyrehozható?

- A kivitelező megígérte, hogy helyrehozza, most is folynak a munkálatok, de ennek ki kell, hogy száradjon. Nem is akartunk a téli hónapokban kiállításokat szervezni oda, mert meg kell várni, hogy kiszáradjon. További beázás természetesen nem történt. Az időszaki kiállítótér, meg a raktárak károsodtak. Ígéretet kaptunk a kivitelezőtől, hogy ezt elhárítják, most is folynak a munkák, folyamatosan jönnek az emberek, akik az elhárítási munkákat végzik. Értelemszerűen akkor, amikor beázások történtek, akkor féltünk. Én féltettem az itt lévő tárgyakat, de megpróbálták a kollégák megmenteni ezeket, tehát a műtárgyakon olyan sérülés nem történt, ami nem helyrehozható. Köszönhető a kollégák szakszerű és gyors reagálásának. Úgyhogy azt mondom, ha ez most megvalósul, kiküszöbölik ezeket a problémákat, akkor tudjuk folytatni.

- Új év, új remények. Milyen terveik vannak?

- Ebben az évben szeretném az évkönyvet kiadni. Nincs ugyan rá anyagi fedezetünk, de megpróbálom most majd a helyi vállalkozókat bevonni, hogy sikerüljön. Egy múzeumnak muszáj hogy legyen egy évkönyve. Az évkönyv olyan, mint egy névjegykártya. Ezek 400-500 példányban szoktak megjelenni. Szétterítjük egész Magyarországon, hogy a szakma tudjon rólunk, ez nagyon fontos. Az évkönyv egy része tudományos, egy része pedig azt mutatja meg, amivel foglalkozunk. Egyébként ezt ajánlom bárkinek, nem csak annak, aki muzeológiával foglalkozik, hanem mondjuk városvezetéssel. Mert ha egy vendég idejön, annak az az első, hogy megnézi, hogy ez a város milyen múlttal rendelkezik. Ezt hol tudja megnézni? Hát a múzeumban. Ha ezt az évkönyvet, átadja akár egy polgármester, vagy akármilyen városvezető, vagy országgyűlési képviselő, azt hiszem, büszke lehet rá, mert nagyon igényesen vannak megcsinálva. Nagyon bízom benne, hogy sikerül a helyi vállalkozókat végigjárjuk a kollégával, és segítenek ebben. Mert egyébként nem egy ördöngös összegről van szó, de fontos. Tavaly nem tudtuk kiadni, részben a pandémia és más problémák miatt, de most megpróbáljuk. Na most egy új állandó kiállítás a megvalósulása 500-600 millió forinttól indulna. Ha holnap én lennék, a polgármester, akkor sem tudnám megcsinálni. Mindenféleképpen be kell kapcsolni például az országos pályázatokat. Ez egy nagyon nagy falat, az volt 1976-ban is, amikor megcsinálták, és szerintem az elődeim jó munkát végeztek. Természetesen az előadásainkat, az időszaki kiállításainkat meg fogjuk majd rendezni. Én azért bizakodó vagyok, mert nagyon jó a csapatom. Ez nagyon fontos. Tudják a dolgukat, mindenki a maga szakterületén kiválóan teljesít. És szeretik a múzeumot, lokálpatrióták, ami nagyon fontos. Meglátjuk a továbbiakat, hogyan alakul majd, de ezzel a csapattal szerintem meg tudjuk valósítani. A múzeum működése nincs veszélyeztetve, a plusz pénzeket meg majd megpróbáljuk beszerezni.